Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

I. Oldal

1971. május 25, kedd

Köszönöm a bírálatot

ÚJRA ES ÜJRA rájövünk, hogy a régi közmondásokban ugyan némi életbölcsesség nyilvánult meg a maga idejében, de a világ haladásával, a társada lom változásával e bölcsességek enyhén szólva kétes értékűvé váltak. Lassan lomtárba kerül például a „lassan járj, tovább érsz” bölcsesség, mert legfeljebb az úttestről lelépő gyalogosokra alkalmazható, de az egyre sebesebben rohanó életre semmiképpen sem. Sajnos, azonban, akadnak közmondások, amelyek még ma is sűrűn idéztetnek. Ezek közé tartoznak: „Hallgatni arany, beszélni ezüst!” És: „Mondd meg az igazat, betörik a fejed r

Általában akkor mondják ezt, amikor valaki, vagy bírál és ezért baja történik, vagy inkább hallgat, nehogy baja történjék. Valóban, a bírálat ellen még sok érintett hadakozik. miközben a társadalom egyenesen megköveteli fejlődésének meggyorsítására a kritikai szellemet Enélkül nem haladhatunk előre. A bírálat olyan erő, amely a mi ügyünket a szocializmust szolgálja. Bátran állíthatjuk: egyetlen hiba nyilvános kipellengérezése sem árt, hanem használ a mun- k ásható! ómnak. Ezért a párt sokféle módon bátorítja az embereket a szókimondásra. A szocialista demokrácia fejlesztése fontos dolog, s jóval többet jelent annál, mint hogy mindenki megmondhassa a magáét Azt jelenti, hogy =a különböző emberek által felfedezett igazságokkal , erősödjék a 4 közős,._ n,agy igazság.

Ennek ellenére még napjainkban is „bátor bí rálatról” szoktunk beszélni és írni. A két fogalom, sajnos, gyakran együtt jár. Bátor a bírálat, s aki bírál, az is bátor. Aki egyetért a bírálattal, az is. S aki a helyes bírálatnak érvényt szerez, intézkedik, szintén szdrd’i that rá, hogy elismerően megállapítják róla: „bátran leszámolt a hibákkal”,

________

N

EM TUDOM tudomáhatalom szervezi. A törvé nyéknek mindenkivel

szemben maradéktalanul érvényt kell szereznünk, Az építőmunkát csak úgy tudjuk egyre kevesebb hi bával végezni, ha az ál lamot annak polgárai, egy ben alkotói, bírálatukkal is támogatják. A dolgozók állama és az egészséges, a szocializmus mielőbbi fel építésének érdekeit szolgá ló közvélemény arra ősz tönöz valamennyiünket, hogy ne hallgassunk, s né maságunkkal ne segítsük azokat, akiknek van okuk félni a bírálattól.

nyos pontossággal meghatározni, kit nevezünk bátornak. Bátor embernek tarthatjuk, aki a jó ügy érdekében bizonyos kockázatot vállal, veszélynek teszi iki magát. Bátorság szembeszállni egy népellenes hatalommal, az igaz, nemes ügy védelmében. A történelem sok kimagaslóan bátor embert ismer, akik életűket is föláldozták a haladásért. Bátornak tekinthetjük azt is, aki ugyan nem az életét kockáztatja, hanem „csak” személyes érdekeit, maga és családja megélhetését — olyan nehézségeket vállal, amelyekkel nem kellene szembenéznie, ha megalkudna.

Viszont ma bírálni — a jó ügy érdekében — milyen kockázattal, veszéllyel járhat? A bírálatot védi a párt alkotmánya, a szervezeti szabályzat, s minden állampolgárt támogatnak törvényeink, minden jogosan bíráló mögött ott áll a dolgozók — a társadalom '— hatalmas ereje.

A munkáshatalomnak szüksége van a bírálatra, hogy fölszámolhassa a hibákat. A bírálónak és az államhatalomnak ugyanaz az érdeke: egyetlen hiba, visszaélés se maradjon titokban. A törvényeket ez a 'latalom hozza. A szocia- (sta építés munkáját ez a

IGEN, ha csak ennyit vennénk figyelembe — ha csak „elvileg” mérlegelnénk a dolgot —, akkor valóban elavultnak, idejét múltnak tekinthetnénk azt, hogy a „bátor” jelzőt még mindig odabiggyesztik bírálat szó elé. A gyakorlat azonban azt mutatja hogy a bírálat fogadtató sában sem lehet egy csapásra érvényt szerezni a helyes, elvileg mindenki által elfogadott tételeknék — valamennyiünk közös érdekeinek. A párt- és állami szervek, akármennyit is küzdenek ellene, nem tudtak mindenütt véget vetni a basáskodásnak, a bírálat elfojtásának és megtorlásának. Gyakran a bírálónak nehéz harcokat kell folytatnia, és a felsőbb szervek nem elég határozottan szereznek ér vényt annak az elvnek, törvénynek, hogy meg kell büntetni a bírálat elfőj tóit megtorlóit. Akadnak vezetők, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad, varimörszüät r®r törvényekkel szembeszegülni. S még az? senft veszt: el ettől a kedvüket, hogy sók — de úgy látszik, még mindig nem elegendő — példán tapasztalhatták: a bírálat elfojtóit előbb-utóbb, de szinte kivétel nélkül utoléri a megtorlás.

Szükség van-e még bátorságra a bírálathoz? Sajnos, több helyen igen. S minél nagyobb bátorság szükséges valahol a hibákat leleplező mondanivaló kimondásához, annál na gyobb szükség van ott a bírálatra. Bizony, nem könnyű kimondani a kiskirályokról, basáskodó vezetőkről, hogy olyanok amilyenek Hiszen nem lennének kiskirályok, ha megfogadnák a bírálatot, s nem igyekeznének megtorolni. Aki ilyen körülmények között vállalja a harcot, vállal bizonyos kockázatot. Sebeket is kaphat. Maga mögött tudhatja azonban a munkáshatalmat. amely igyekszik minden ilyen sebet begyógyítani és minden ilyen bírálatot megfogadni.

NEMCSAK

JOGUNK,

hanem kötelességünk is kiállni a közérdekért, az azt sértő magatartás ellen. Nincs olyan mindenható vezető testület, nincs az a kormány- és pártvezetés, amely a tömegek segítsége nélkül átfoghatná az egész ország életét. A bírálók, akik vállalják a kockázatot, az állam, a párt megbecsülését élvezik még akkor is, ha bizonyos esetekben nem sikerül teljes mértékben megvédeni őket. S a szóvá tett ügyön kívül segítenek annak megvalósításában is, hogy a bírálat szóhoz ne a „bátor” jelző kapcsolódjék, hanem a lelkiismeretességé, az alapos tényismereté, a szakértelemé és az igazi- segítő szándéké.

Pintér István

Magyar csirke a japán konyhákban

A külföldi piacon kedvelt cikk a konyhakész csirke, amelyből eblpen az évben is jelentős megrendeléseket kapott a Baromfiipari Vállalat kecskeméti gyára. A vevők kívánságának megfelelően szállítják egészben, darabolva, különböző súllyal és csomagolásban. Eleget tesznek különleges kéréseknek is. Így például csont nélküli csirkemellet exportálnak

Svájcba és Olaszországba. A combot.’zsugorított műanyagfóliában szállítják a Német Szövetségi Köztársaságba és Ausztriába. A gyár termékei olyan távoli országba is eljutnak, mint Japán. A felkelő nap országába ebben a hónapban 20 vagon úgynevezett grillcsirkét szállítanak.

Természetesen a felsorolt áruféleségek a belföldi üzletekben is kaphatók. Ezután sem lesz hiánycikk a háziasszonyok által kedvelt levesaprólék. Képeink a korszerűsített vágóvonalon készültek. Itt megkétszerezték a folyadékos előhű- tő-kapacitást, ezzel megkönnyítették a készáruk csomagolását. A csirke az alsó képen látható kampósoron indul el egészben. Hogy azután feldolgozott állapotban jusson az ízléses polietilén tasakokba Felső képünkön Pajor Lajosné és Dóba Gyöngyi

művezetők egy Olaszországba induló küldeményt ellenőriznek.

(Pásztor Zoltán felvételei)

Vasárnap

Bugacon

Élénk az idegenforgalom Bugacpusztán. Az alig néhány napja megkezdődött pusztai rendezvényekre vasárnap fogadták az idei első nagyobb turistacsoportot. A 120 svájci és NSZK- beli turista kívánságára meghajtották a puszta híres sárga ménesét, látványos csikós produkciókat rendeztek. A vendégek ezután lovas fogatra ültek, megkerülték a vidéket, megnézték a szürke magyar gulyát, végül pedig a szabadtéri pásztormúzeumot.

A homokbuckák

dísze

Az alföldi rónák egykor tömegesen nyíló virága, áz árvalányhaj ma már csak a háborítatlan homokbuckákon, a kunadacsi, a he- tényegyházi erdők tisztásán díszük. A kietlen homokon ezüstösen csillogó árvalányhaj most „repíti” pelyhes magját. A védett területeken, ahol gyűjtése tilos, az idén tömegesen díszük ez a növény. A vidék másik érdekessége, a kunkor- gó árvalányhaj, amely abban különbözik rokonától, hogy magját úgynevezett „sárkányfarok” röpíti.

Megjegyzés

Elárult és mégis él

Hírünk az országban

Megyénkről ad körképet négy teljes oldalon a Vöröskereszt Családi Lapjának májusi száma. A fényképekkel tarkított riportok Bács-Kiskun megye egészségügyi helyzetének ismertetése után — a Ganz Villamossági Művek bajai készülékgyárának aktivistahálózatáról, a Dus- nokon folyó vöröskeresztes munkáról, a kecskeméti járás iskoláiban végzett

szexuális nevelésről, a la- josmizsei rákszűrés alapos megszervezéséről szólnak. Kőházi Ferencnének, a Vöröskereszt bajai járási titkárának kalauzolásával az újságíró az £rsekcsaná- di egészségügyi felelősöket látogatta meg, s ennek nyomán bemutatja az öntevékeny, lelkes munkájukat, módszereiket és szép eredményeiket.

Több mint két éve a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet engedélyt kapott a Kecskeméti Járási Tanács V. B-től arra, hogy iszapszippantással foglaL kozhasson. Talán felesleges különösebben hangsúlyozni, mennyire fontos ez a tevékenység, egyrészt a települések egészségügye, tisztasága szempontjából, másrészt pedig a kitermelt fekáliából készült tőzegre szinte nélkülözhetetlen szüksége van mezőgazda- sági nagyüzemeinknek, a talajerő javításához.

Az engedély birtokában a termelőszövetkezet beszerezte a szükséges berendezéseket — nagy teljesítményű szippantót, tehergépkocsikat —, és a segédüzemág dolgozói hozzáláttak a munkához. Több üzemmel szerződést kötöttek, s a közintézmények, iskolák, kórházak stb. derítőiből kiszippantott trágyát szennyvizet jó pár mezőgazdasági üzemben értékesítették is egy időn át. Nem utolsósorban azzal az okos számítással vállalkoztak erre a munkára, hogy a saját gazdaság mintegy 6 és fél ezer holdja se maradjon talajerőpótlás nélkül.

Néhány hónap múlva váratlanul és kellemetlenül érte a Dózsa Tsz vezetőségét _ a hír, hogy a megyei tanács talajerő és tőzegkitermelő vállalata panasz- szal élt a „konkurrencia” ellen. Hivatkoztak a földművelésügyi miniszter 1949-ben. illetve 1951-ben kelt rendeletére, amely kimondja, hogy az iszapszippantás városokban kizárólag állami vállalat előjoga. Panaszultnalr a múlt év decemberében a megyei tanács vb helyt is adott. Ennélfogva a tsz ilyen jellegű tevékenysége a korábbinál jóval szűltebb területre korlátozódik.

Hiába fellebbezett, illetve élt viszontpanasszal a tsz. a MÉM-nél, hiába nyiladozott azóta két minisztérium illetékese is oly ér-,

telemben, hogy a rendelet elavult és sürgősen módosítandó. A paragrafusokban változtatás azóta sem történt, a régi rendelet alapján hozott, s 'az új. szellemet mellőző tanácsi döntés érvényre * juttatása viszont küszöbön áll.

Hogy az iszapszippantást a közös gazdaság még a tanácsi vállalat mellett is hasznosan folytathatná — az együttműködésre egyébként az előbbi hajlandó is lenne! —, azt alátámasztja az a tény, hogy jelenleg együttesen is a fekáliakész- letnek csupán a csekély hányadát képesek kitermelni. A Dózsa Tsz vezetői helyesen érvelnek azzal, hogy a munkát olcsóbban végzik, mint a. vállalat; méginkább pedig, hogy ha már egyszer melléküzem- ágak vannak a tsz-ekben, magától értetődő lenne a közvetlen mezőgazdasági termeléssel összefüggő kisegítő tevékenység ösztönzése, támogatása. A céljuk egyébként sem a mindenáron való haszonszerzés, hanem sokkal inkább a gazdaságos többtermelés.

A „szakállas”, azóta elavult rendeletek életrehí- vása idején a szocialista mezőgazdaság az első kezdeti lépéseket tette, jóformán a legfőbb termelőeszközök is hiányoztak. Akkor a tőzegtermelő vállalat monopolhelyzete még indokolt volt. Ne feledjük el azonban: ennek már 18—20 esztendeje!

És — mint legfőbb érvet — mondjuk ki: ez a „privilégiumszemlélet” merőben ellentétes az új mechanizmus szellemével, amely egyebek közt az egészséges versenyre is buzdít.

Több illetékes felsőbb szerv is felfigyelt már erre az ügyre, sürgetve a gyors, igazságos megoldást Ezért is bízunk abban, hogy az említett két rendeletet hatályon kívül helyező és felváltó új jogszabály meghozatala sem soká késik!

Jóba Tibor