Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-23 / 120. szám
Petőfi gondot okoz Dunavecsén TJ a a huszonegy éves Petőfi 1844 tavaszán nem látogat haza Dunavecsén lakói szüleihez, s, a „jó öreg kocsmáros” nem bérel neki szállást az akkor rangosnak számító Nagy Pál házában, most, 127 évvel a költő minden bizonnyal élete egyik legboldogabb szakasza után nincs kavargás, levelezés, mérge- lődés és aggodalom az épület körül. Arról talán nem kell sokat beszélni — a fentieken túl —, hogy miért olyan féltett Petőfi-emlékhely a dunavecsei ház, amely most a Zrínyi utca 38. számot viseli. Néhány mondatot azonban mégis hadd idézzünk Illés Gyula: Petőfi című könyvéből: „... húsvétkor lemegy szüleihez Dunavecsére, hogy egy kicsit összeszedje magát... Dunavecsén írja meg az albumköltészet mesterdarabját, a Füstbement tervet. A kot első forradalmi nagy verse is itt, Dunavecsén kelt... A szülői otthon most is olyan, amilyennek Orlay leírta. Az ivó mellett csak egy kis szűk szoba van. A költő mellét fájlalja, köhög; egy módos parasztgazdához, Nagy Pálékhoz megy lakni. Szép festett szobája van náluk, ott kedvére, pihenhet, dolgozhat...” Reggelenként Nagy Zsuzsika, a házigazda lánya, külön pohárban hozza Petőfinek a juhsavót, mert ezt ajánlották a mellfájás ellen. A költő sokat dolgozik a „festett szobában”, már maga is sokallja: „... oly sült bolond vagyok, hogy idebent a szűk szobában ká- denciákat faragok...” De Pesten éppen most nyomják első kötetét. Július 1-re kellett visszamennie, tehát három hónapig lakott Dunavecsén, s ez ritkaság Petőfi rövid életében. Most múzeum van a házban. Két szobát rendezett be saját gyűjtésű Petőfi-anyagával Vasberényi Géza. Gazdag, igen értékes a gyűjtemény. Évenként százak és százak lépnek a nádfedél alá. Járt már itt Hatvan; Lajos is. Mi van ezzel a házzal, miért aggódik, levelez a tulajdonos Géza bácsi? — Két évvel ezelőtt egy éjszaka a szomszédos telken levő nádfedeles ház kigyulladt. Csak a kedvező széljárás mentette meg a Petőfi-házat és a gyűjteményt. De a kis ház porig égett a szomszédban. A telket megvette egy itteni ember, s úgy hallom, építeni akar ide egy háromszobás házat. A telek kicsi, az új ház nagyon közel kerülne a műemlékké nyilvánított épülethez, elvenné a rálátást, rontaná annak eredeti szépségét, nem is beszélve az újabb tűzveszélyről, — tájékoztat Vasberényi Géza. Aztán megnézzük a telket. Valóban kicsi. A kötelezően előírt négy métert — mindkét oldalon — csak „visítva” lehet betartani, s ez esetben a Petőfi-ház elbújna. — A község 1965-ben jóváhagyott általános rendezési terve szerint a Zrínyi utca és a József Attila utca által bezárt háromszög zöldövezetnek van kijelölve. Az itt levő házakat szanálásra szánta a terv, közöttük a Petőfi-házat is. Építeni tehát ide nem lehet. Ha csak ennyit mondanék, nem volna alapja az aggodalomnak. De másképpen áll a helyzet. Rájött a tanács, hogy a szanáláshoz szükséges egymillió forint túlságosan nagy összeg, s most a terv módosításán fáradoznak. Végleges döntés nincs. Ha tehát a vb. felszabadítja a területet a zöldövezet kijelölése alól, akkor nem lesz akadálya az építkezésnek. Igazuk van viszont azoknak, akik azt mondják, hogy furcsán hat majd egy új. modern épület mellett a Petőfi-ház. Én remélem, hogy találunk olyan megoldást, amely nem sérti a költő emléke iránti tiszteletet és a telek tulajdonosa is megelégszik vele — magyarázza Aranyi János, Dunavecse Nagyközség Tanácsának műszaki előadója. Mi lenne a megoldás? Ha a tanács ezt az egy telket kisajátítaná, s a tulajdonost kártalanítaná egy másikkal. Erre van lehetőség, hiszen több, mint száz telek található a község belterületén. Döntés azonban még nem született. Jóindulatot tapasztalunk a műszaki előadó részéről (a tanácselnök szanatóriumban van, a titkár pedig szabadságon), s bízunk a jó megoldásban, még akkor is, ha van olyan vélemény, hogy a Petőfi- ház építészetileg semmit sem ér, akár le is lehetne bontani. Igen! „Építészetileg” a . kiskőrösi szülőház sem ér semmit. De végzetes hiba ha csak ezt vesszük figyelembe. Így ugyanis lebonthatnánk Katona József szülőházát is. Mellesleg Kiskőrösön — az országos vihar következtében — égy egész rendezési tervet változtattak meg éppen az építészetileg „nem érdekes” nádfedeles házikó miatt. Közeledik Petőfi születésének 150. évfordulója. Dunavecsén, ezt úgy tehetik ünnepélyesebbé, hogy a házat, amelyben három hónapig lakott a költő, megőrzik jelenlegi tágas környezetében. Bár magántulajdon a ház, de a költő emléke, az itt született versek, legendák a nemzet szellemi kincstárának tiszta ragyogású gyöngyszemei. Ezt bízta a sors, az idő, a történelem Dunavecsére. „Dunavecsén igen nagy becsben áll Petőfi emléke. Szívesebben, szebben sehol sem beszélnek a költőről, mint itt...” — írta néhány évvel ezelőtt Dienes András: A legendák Petőfije című könyvében. Reméljük, hogy ezt a véleményt — amelyet az egész ország ismer — nem kell majd megváltoztatnunk. Gál Sándor Jegyzet 5,Intézménypártoló művészet” Székházat avatott egy in- ézmény. Szépet, újat; olyat, amilyenre már nagyon régen vágyott. Az avatóünnepségre elvárták a főhatóságot, a város és a me. gye vezetőit, a barátokat és smerösöket, mindenkit, iki számít és akire az intézmény számítani akar... Ekkor valakinek szerencsés ötlete támadt: Legyen itt minden még szebb is rangosabb! Díszítsük a érmékét képzőművészeti ilkotásokkal Szóltak :üstént a város legismer- ebb festőjének, hogy hoz- :on el három képet. Ügy is lett. A festő kiválasztotta, s szívességből naga cipelte a három nagy vásznat, keretestől. Ennek már másfél éve. \zóta várja a festő, hogy nikor fizetnek. Mígnem a lapokban megjelentek ná- a az intézmény képviselői, vénz nélkül — de hozták t képeket. Hogy meggon- lolták, nem kell. Így történt. S itt megáll ceruza az ember kezében ... Még ha legalább i.z egyiket megtartották volna! Becsületből. Másfél v után!... Vagy netán ízért hozták vissza, mert lem tetszett? Hinnénk, ha ikkor szólnak. Esetleg tincs rá pénzük, elköltőtök másra? Ez sokkal va- ószínűbb. Nem engedélyez- e a főhatóság? Meglehet, ím akár így, akár úgy, az gészben a legmeglepőbb z „eljárás” egyszerűsége. Közönséges” árucikknél ndokolni kell, minőségi lifogást támasztani, stb. tb., hogy visszavegyék, gaz, a műalkotásra nin- sen szabvány, de az sincs endjén, hogy az alkotót lyen esetekben ne védje emmi. A művész nem szólt, sak nyelt egyet, s futólag :rra gondolt, hogy íme, művészetpártoló intézmé- ivek után megszületett im- riar az intézménypártoló lűvészet is. Amelynek első ,épviselője ő, Bozsó János. Hadd jegyezzük fel a lűvészettörténet számára: korszakos jelentőségű jítás másik szereplőjét is, 2 intézmény (l Bács-Kis- un megyei Testnevelési és 'portszövetség volt. M. L. „A szocialista" írójánál Dobos bácsi Évtizedekig a csendes Kőhíd utcában lakott Dobos bácsi. A szomszédok sem sejtették, hogy az ország legöregebb nyomdászai közé tartozott. Harcos, bátor ifjúkoráról meg végképpen elfeledkeztek. Még a jelesek életét, emlékét újabban buzgalommal gyűjtögető úitöröpajtások is. Nem hívták ünnepi alkalmakkor a dísztribünre, emlékeiről sem faggatták. Magam is régi újságokat forgatva találkoztam nevével. Már a századforduló előtt, 1898-tól Eötvös Nagy Imre tipográfiájában dolgozott. Fél évszázadig állt a „regálok” mellett, ezer és ezer mondat sorjázott „vinkeljében”. Megjárta a fontosabb kecskeméti műhelyeket és dolgozott fővárosi üzemekben is. Ott tanulta meg iskolázottabb, külföldet járt kollégáitól az összefogás szépségét. Erejét. Hazatérve szülővárosába már ő buzdította, tanította társait. Élőszóval, a sztrájkban való részvétellel, s ha kellett, tollal. Hivatkoztam példájára egyik írásomban, idestova hat esztendeje. A megjelenés utáni napon kapom a hírt: él a hajdani nyomdász, méghozzá Kecskeméten. Félre tettem ügyeimet, felkerestem. Érdemes volt. Valamikor sokan figyeltek szavára. „A szocialista” című drámáját 1912-ben Kecskeméten négyszer, Cegléden egyszer játszották. Műkedvelők, a híres Petőfi munkásszínjátszók, ök érezték meg először az olykor-olykor döcögő sorok mélyén az indulatot, a ma már — számunkra — naivnak tűnő mesében az élet bonyolultságát, a szabósegéd históriájában osztályos társaik kálváriás életének példázatát. Féltve őrizte a szerepkönyvet Dobos bácsi. Dobos József elvtárs, mert a saját neve mellé .mindig kitette az elvtárs megjelölést, minősítést. A kis pepita füzet értékes dokumentuma a munkásság osztályharcos kulturális törekvéseinek. Végigolvastam. íme a történet: A millennium után a felvilágosult szabósegéd az egyik faluban vállal munkát és rögvest észreveszi az aratók, a cselédség kizsákmányolását. Szavai hozzájárulnak az igazság felragyogtatásához és a kibomló sztrájk sikeréhez. Bíró uram dúl-fúl mérgében. Ráadásul — mondanunk sem kell — ifjú lánya és a szabósegéd is egymásra találnak. A falusi kiskirály sem maradt tétlen, hirtelen, hamarjában börtönbe csukat- ta hősünket. Mai kedvelt szóhasználattal élve; ez volt az utolsó húzása, mert a szabósegéd nyilvánosan a fejére olvasta vétkeit. Bíró uram közönséges pénzhamisító, körmönfont csaló. Semmiféle praktika nem segített: őt dugták végül is a karcerbe. A fiatalok egybekeltek és a földesúr is beadta derekát. Győzelem! Az akkori sablonokat felhasználó Dobos József a szokványos fordulatok között „jól beolvasott” azoknak, akik az élet árnyékos oldalára szorították a földek és műhelyek népét. Zajos sikert aratott az Alorvos című egyfelvonásos is. Vidám tárcáit Ciprus álnéven írta a helyi lapokba. A budapesti Urambátyám is munkatársai közé számította. Méltó küzdelmeket idéztünk a Kőhíd utcai lakás csendjében. A találkozásról annak idején riportot írtam. A szerkesztők rokonszenvét is megnyerte a pátriárka korú, emelkedett gondolkodású munkásember. Javasolták, készíttessünk róla fényképet is. Másodszor már hiába kerestük lakásán: családjával Budapestre költözött. Nyomoztunk címe után, de csak azt tudtuk meg — évek múltán —, hogy befejezte földi pályafutását. Szolgálja ez a pár sor emlékét. Ha foto hiányában arcvonásait nem is idézhetjük, fáradhatatlan szorgalmát, forradalmi gondolkodásmódját, tehetségét reméljük, ez az elkésett nekrológ érzékeltette; ö is azok közé tartozott, akik siettették, segítették a társadalmi igazságtalansáo measzüntetését. Heltai Nándor AZ APÓK ALI PSZIS LOVASAI ötszáz évvel ezelőtt, 1471. május 21-én született Nürnbergben a német művészet, egyben az északi reneszánsz legnagyobb mestere, Albrecht Dürer. A középkor és újkor határán élt, munkásságával egyedülálló szintézisét teremtette meg a két korszaknak. áthidalva Észak és Dél, a vallásos szellemű gótika és az antikimádó reneszánsz mélyreható különbségeit. Az Apokalipszis lovasai című fametszetét születésének fél évezredes évfordulója alkalmából közöljük. A felhők között szárnyaló angyal irányítja a háborút, az erőszak, a jogtalanság és a pestis megszemélyesítőit, akik lovaik alá tiporják a rettegő bűnösöket. Dürernek mintegy kétszáz fa- és száz rézmetszete maradt fenn. Lapjait Európa-szerte ismerték és másolták. Az olasz reneszánsz első történetírója Michelangelo tanítványa, Vasari, rajongva dicsérte metszeteit. Kultusza hazánkban kivételesen nagy, mivel közismert, hogy a mester családja magyarországi származású. Atyja, idősebb Albrecht Dürer, a Békés megyei, Gyula melletti — a török hódoltág korában elpusztult — Ajtós községből került, az akkori időben szokásos vándorútja során Nürn- bergbe, ahol megnősült, ötvösműhelyt nyitott. (A Türer-Dürer az Ajtósi német fordítása.) A Szépművészeti Múzeumban Kaposy Veronika rendezett emlékkiállításon szerepel többek között a Táncoló parasztok, A tékozló fiú, A négy boszorkány, a Szárnyas Ne- mezis, a gazdag táji háttérben ábrázolt Tengeri szörny aktja és a művész testarányokat szemléltető pompás rézmetszete, az Ádám és Éva, sok portréja és természetesen a híres Apokalipszis-sorozat. A negyven év óta legteljesebb hazai Dürer-ki- állítás megtekintését melegen ajánljuk a művészetbarátoknak.
