Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-22 / 119. szám

L oldal 1971. május 22, szombat Rekordok a távfűtésben A hónap elején még ag­gódó kérdéssel fordultam a Leninváros és a szalagház lakóinak nevében Szabó Ferenchez, a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat távfűtési részlegének veze­tőjéhez; lesz-e meleg? Ak­kori felelete, hogy az erő­mű dolgozik, a szivattyúk szállítják a forró vizet, egy rekordot hitelesített. Elő­ször fordult elő ugyanis a kecskeméti távfűtés törté­netében, hogy májusban is üzemeltetni kellett a be­rendezéseket. Már április­ban csúcsot állítottak fel. Annak ellenére ugyanis, hogy a hónapra előírt 450 millió kalória helyett 900 milliót kértek az erőmű­től, még az is kevésnek bi­zonyult. A tényleges fo­gyasztás meghaladta az 1 milliárd kalóriát, ezzel túl­lépték a megengedett 10 százalék eltérést, ami még térítésmentes. Ez nem az első eset, amikor eltérnek a rendelet betűitől. A rendelkezés például előírja, hogy nem szükséges fűteni, ha a napi átlaghő­mérséklet meghaladja a 12 Celsius-fokot. Természete­sen ezt nem tekintik szent­írásnak. Bizonyítékul Sza­bó Ferenc a napi hőmér­séklet-táblázatot teszi elém, majd a meleg radiátorra mutat. — Az éjjeli szünetet már eleve lehetetlenné teszi az üzemmenet. A víz és a be­rendezések újra fűtése annyi energiát és időt ven­ne igénybe, és jelentős többletköltséggel járna, hogy szó sem lehet a le­állásról — mondja. A munka tehát folyama­tos. Ezért az üzem osztozik a hasonló megszakítás nél­küli dolgozó közszolgáltató egységek gondjaiban. A legsúlyosabb nehézség, hogy a munkahely nem túl vonzó. A naptári fűtés­idény október 15-től ápri­lis 15-ig tart, de — mint az idén is történt — az időjárás erre rendszerint nincs tekintettel. A mun­kaidő hét hónapon át — az évnek több mint felé­ben — 12 óra. Hajnali négytől tizenkettőig, majd kettőtől hétig. A hétnapos esztendő csak a mesében fordult elő, itt viszont va­lóság, hogy a kétnapos ün­nep is csupán egy. A vérmérsékletek külön­bözők. Van aki sokallja a 22 fokot, másnak a 26 is kevés. A távfűtés jelenlegi rendszere mellett azonban képtelenség mindenki egyé­ni igényeihez alkalmazkod­ni, s emiatt sok a panasz. Ilyenkor a reklamáló laká­sokba egy hétre beköltözik az „okos műszer”. Ez nem más, mint egy hőmérsék­let-regisztráló készülék. Erről napra, órára leolvas­ható a hőmérséklet. Sőt, ahogy Szabó Ferenc egy fogyasztónál felvett grafi­konról magyarázza, sok minden más is kiderül. A lapon piros vonal hullám­zik — a hőmérséklet. Va­sárnap 10 óra, az egyenes szakaszt kis rezdülések szakítják meg. A lakók felébredtek és elmozdítot­ták a műszert, ami pedig tilos. Mint a következő hullámvölgyből kiderül, s készüléket még az erkély­re is kívitték. A grafikon­ról következtetni lehet ar­ra, hogy mikor szellőztet­tek, mikor sütött be a nap a lakásba. Az egyenetlen hőelosztás miatt természetesen van­nak jogos kifogások is, kü­lönösen olyan családoknál, ahol kisgyerek van. őszre jelentősen javul azonban a hőszolgáltatás. Felszerelik az új, nagy teljesítményű szivattyút, amely nagyobb nyomással juttatja a forró vizet a radiátorokba. Fia beválnak az új berende­zéshez fűzött remények, a távfűtők és a lakók örö­mére nem lesz szükség az ellenőrző hőmérőre. P. M. Maradandó emlékek Elméleti konferehcia Május 19-én és 20-án Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió tudósainak részvételével el­méleti konferenciát tartat­tak Balatonaligán a szocia­lista demokrácia kérdései­ről. Az elméleti konferenciát a Béke és Szocializmus szerkesztősége, valamint az MSZMP KB Társadalom- tudományi Intézete rendez­te. A véleménycserét alko­tó, elvtársi légkör jellemez­te. Az elméleti konferencia anyagai a Béke és Szocia­lizmus legközelebbi szá­mainak egyikében megje­lennék. (MTI) A kétszeres Kossuth-dí- jas írót, a 76 éves Illés Bé­lát kórházban látogattam meg. Kísérőm, Jász Dezső a 20-as évek elején a Kas­sai Munkás helyi rovatának vezetője volt, s állandó kapcsolatban állt a Kár- pát-Ukrajnában tevékeny­kedő Illés Bélával. Kettő­jük beszélgetéséből most felelevenedett előttem az öt ven évnél is régebbi tör­ténet. Illés Bélát egy éjszaka letartóztatták és az elvtár­sai közül senki sem tudta, hova tűnt el. A rendőrség nyilván úgy okoskodott, hosv az uzsgorodi fpgvház­A félévszázados múltra visszatekintő Csehszlovákia Kommunista Pártja krónikájában nagyon sok magyar kommunista neve szerepel. A Magyar Tanácsköztár­saság leverése után mintegy 30 ezer emigráns mene­kült Csehszlovákiába a Horthy fehér terror elöl, köz­tük olyan neves forradalmárok, mint Pór Ernő, Mün- nich Ferenc, Fogarasi Béla, Alpári Gyula és sorolhat­nánk tovább. A nevek és események átfogó ismer­tetése helyett azonban hadd beszéljenek azok, akik harcostársaik voltak a csehszlovák kommunistáknak, és visszaemlékezéseikben egy-egy mozaikját elevenítik fel a magyar kommunisták emigrációban kifejtett ér­demdús tevékenységének, végre is hajtotta a kisza- lalták a pártházat, a Li- badítását. Mikor később, dovy Dumt. Ezek után közvetlenül azután, hogy Spissky Mniseken is a részt vett a kárpát-ukraj- megtorlás vette kezdetét. nai küldöttség tagjaként a CSKP orágai alakuló kong- . Hidas Antalnak sem volt a gölnyici völgyben maradá­sa. Kassára ment régi is­merőseihez, a Kassai Mun­kás szerkesztőjéhez, Má- cza Jánoshoz. Hidas Antal kassai tevé­kenységére emlékeztetnek a Kassai Munkásban megje­lent cikkei, s jó néhány for­radalmi munkásdal szöve­ge, melynek a dallamát fiatal barátja, a csehszlo­vák és magyar munkás- mozgalom mártírhalált halt kiemelkedő harcosa, Schőn- herz Zoltán szerzetté. bol konnyeoben kiszivá­roghatnak a hírek, mint a kassai börtön magánzár­káiból. Csak a véletlenen múlott, hogy Illés Bélát a kassai fegyház ablakában a szemben levő házból fel­ismerte Jász Dezső, aki megszervezte és sikeresen resszusan, ismét letartóz­tatták Illés Bélát. A rend­őrök úgy összeverték, hogy két foga kitörött. Sajnos, az elvtársai ekkor már nem segíthettek. Közvetle­nül a letartóztatása után, másnap ki is toloncolták Ausztriába. Hidas Antal, akit ma már szintén Kossuth-díjas költőként és íróként tar­tunk számon, fiatal kom­munisták csoportjával 1920 nyarán menekült a fehér terror elől Csehszlovákiába. Később, amikor Spissky Mniseken, egy faüzemben, mint munkás dol­gozott, a helység­ben elterjedt a híre, hogy Prágá­ban a dolgozók át­vették a hatal­mat. A hír halla­tára a gölnyici völgyben is szer­vezni kezdték a hatalom átvételét. A csendőrök meg­ijedtek a proletár- diktatúrától és el - menekültek. Csak két nap múlva jöttek vissza, ami­kor híre terjedt, hogy Prágában tulajdonképpen forradalmi erők elleni megmozdu- ’ás történt. A szo­ciáldemokrata párt renegátjai, a rendőr­ség közreműködével, elfog­Háy Lászlót, a neves magyar közgazdászt, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját JJajmási Lász­ló néven ismerik Csehszlovákiában a kommunista ve­teránok. A Kassai Munkás vezető szerkesztője volt, s a névcsere nem véletlen. Hamis iratokkal tartóz­kodott Csehszlová­kiában. Érdekes történetet mesélt el ezzel kapcso­latban Háy elv­társ. Beidézték a kassai rendőrség­re. A személyi adatait akarták nyilvántartani. A rendőrhivatalnok nem akarta elhin­ni, hogy 11191. augusztus 31-én született. Azt állította, hogy augusztusban nincs is 31 nap. Érdekes, hogy csupán ezen akadt fenn, pedig ez volt az egyetlen olyan adat Háy elvtárs személyi irataiban, amely megfelelt a valóságnak. De ezen a nevetséges kis epizódon túl. komolyabb nézeteltérései is voltak Háy Lászlónak, a csehszlovák burzsoá rend­őrséggel. Például azért, hogy amikor a cenzúra a Kassai Munkás egyik-má­sik cikkének közlését nem engedélyezte, akkor az üresen hagyott oldalakra odatette a csehszlovák államcímert, melyen az a felirat áll, hogy „Az igaz­ság győzni fog!”. Természe­tesen az olvasók megértet­ték ezt a rejtjeles beszé­det és közülük senki sem hitte, hogy egy magyar baloldali újságíró ezzel ta­lán lojalitását akarja ki­fejezni a fennálló rendszer iránt. A gondolatolvasó titka A hakni-brigád műsorának fénypontja a gondolatolvaső fellépte volt. A megviselt arcú, idősebb férfi mély meghajlás­sal köszönte meg a bizakodó közönség tapsát, majd kijelen­tette, hogy produkcióját a né­zőtéren mutatja be. Ezzel ott is hagyta a pódiumot, s lassú léptekkel lement a széksorok közé. Hosszasan fürkészte a kíváncsian rárneredő arcokat, majd odalépett a bal oldali ha­todik sor legszélén ülő, tizen­nyolc év kerüli leányhoz. — Megengedi, hogy megfog­jam a pulzusát? — s máris kézbe vette a lány bal csukló­ját. — Most arra kérem — tet­te hozzá —, legyen szíves gon­doljon valamire ... lehetőleg nem csapongó gondolatmene­tet kérek, inkább intenzív gon­dolati koncentrációt, egy téma vagy fogalom körül. A fiatal lány tiszta, nyugodt tekintetét ráemelte az öreg ar- tfctára. Hosszú másodpercek teltek el, amikor ő újból meg- ■KÓlalt: M^gácska most arra gon­dol, hogy én nem fogom kita­lálni a gondolatát. .. Pedig, ugye, kitaláltam? A lány mélyen elpirult. Rend- kívül finom arcvonásait zava­ra még megindítóbbá tette. — Igen — mondta halkan. — Erre gondoltam ... A gondolatolvasó könnyedén, szinte fölényesen megbiccentet­te a fejét. Felzúgott a taps. Az artista továbbment. Néhány megfontolt lépés után egy hoz­zá hasonló korú, barátságos arcú férfi, mellett állt meg. — Szabad? — kérdezte, s most megismétlődött az előbbi jelenet, a pulzusfogással. A közönség lélegzetvisszafojtva figyelt. Az újabb médium. A városka közszeretetben álló pa­tikusa volt. A gondolatolvasó ezúttal va­lamivel hosszabb ideig vizsgál­ta a kísérleti alany pulzusát, majd így szólt? — Az ön gondolatai egy régi nyár emlékeinél időznek, kép­zeletét e pillanatban egy haj­dani majális eseményei foglal­koztatják. • • Az idős gyógyszerész eltúl­zott meghökkenéssel nézett az artista arcába. — Ügy van — mondta azután. — önnek egészen különös ké­pességei vannak ... A hálás publikum újab’b taps­orkánnal jutalmazta a gondo­latolvasó bámulatos teljesítmé­nyét. ö ekkor már a harmadik médiumnál tartott. A középko­rú, feltűnően intelligens arcú hölgyet mindenki ismerte a kis­városban, hiszen a postahiva­talban dolgozott. — Kegyed e pillanatban Ed­gar Allan Foe híres költemé­nyére: A hollóra gondol. Ne­hezen tud választani Babits és Tóth Árpád fordítása között. De inkább Tóth Árpád felé hajlik. Az ő átültetésének szép­sége nagyobb hatással van ke­gyedre . . . A médium meglepett arccal bólintott. ^ v* Igen — mondta. — Tóth Árpád fordítását valamivel szebbnek találom. És éppen ez járt a fejemben... Óriási taps! A léleklátó vé* gigsimított ráncokkal barázdált homlokán. Arcvonásai most különösen fáradtnak hatottak. — Köszönöm — mondta a ki­merültségtől szinte alig hallha­tóan. — A gondolatolvasás rendkívül erős szellemi kon­centrálást kíván — egy-egy al­kalommal legfeljebb három médiummal foglalkozom. Ezzel a közönség újabb tap­sai közepette a színpad felé vette útját, s az oldalajtón ki­ment a teremből. . . . Három embert kivéve, senki sem sejtette, hogy a gon- dolatolvasó egyáltalán nem tudja mások gondolatait kita­lálni. Mi volt hát a trükkje? Nem, nem beszélt össze sen­kivel, ez túlságosan otromba fogás lett voina. Csupán jó emberismerő lévén, kiválasz­totta azokat a nézőket, akik­nek arcáról lerítt a lelki kul­túra, a megértés és gyöngéd­ség. Ezek sohasem hazudtolták meg a megfáradt öreg artistát, hiszen tudták, hogy a kenyere függ a produkciója sikerétől. Igaz, a médiumok kénytelenek voltak az ügy érdekében a va­lótlant igaznak hirdetni. De ezt. ki derűsen, ki némi töprengés után, valamennvien megbocsá­tották magúknak . .. Heves Ferenc A Népszabadság szer­kesztőségében, a lap egyik vezető munkatársával, Va­dász Ferenccel érdekes összehasonlítást tettünk a dél-szlováikiai falvaik régi és mai arculata között. Va­dász elvtárs a harmincas években, mint az Osztra- ván megjelenő kommunista Magyar Nap munkatársa, járta kerékpáron ezt a vi­déket és írta cikkeit az éhező gyermekekről, a nicstelen parasztok nyo­moráról, az árvíz sújtotta lakosság szörnyű helyzeté­ről, a spanyolországi pol­gárháborúban harcoló baj­társairól. Mintegy 20 évvel később, a felszabadulás után, én, — mint csehszlo­vák kommunista újságíró, — ugyanazokat a falvakat látogattam meg, s merő­ben más helyzet krónikása lehettem. A nagyarányú fejlődés láttán az ember­ben önkéntelenül is fel­vetődik a gondolat, hogy a szocialista társadalmi rend, a testvéri szocialista orszá­gok együttműködése adja ehhez a feltételeket. A tények bizonyítják, hogy a Csehszlovák Kommu­nista Párt félévszázados harca, természetesen beleért­ve Illés Béla, Jász Dezső, Háy László, Hidas Antal, Vadász Ferenc és sok-sok más magyar kommunistá­nak pártunkban végzett sikeres munkáját, most érleli igazán gyümölcseit. Viktor Dravek, a CTK budapesti tudósítója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom