Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-18 / 115. szám
§. oldal 1971. május 18. leedd Kulturált kereskedelem ,,A kiskereskedelmi for-1 galom értéke 1970-ben 139 milliárd forint volt. az öt évvel ezelőttinél 51 milliárd forinttal több. Öt év alatt a növekedés ... összehasonlítható árakon 53 százalékot tett ki” — állapítja j meg a Központi Statisztikai Hivatalnak a harmadik öt- j éves terv teljesítéséről szó-! ló jelentése. S utána közli még: „A kiskereskedelmi üzlethálózat, a foglalkoztatottak száma, a kereskedelem technikai színvonala | nem fejlődött olyan mértékben, mint a forgalom, elmaradt az igények növekedésétől ... a szolgáltató tevékenység minőségének javulása is.” Mi eladók és vevők jól tudjuk, mennyi bosszúságot, ideges vitát, keserves perceket jelent számunkra ez a megállapítás. Pedig vevő és eladó nem azzal a szent elhatározással ébred, és indul az üzletekbe reggelenként (eladni vagy venni), hogy ma ismét „megvívja csatáját”. Annál is kevésbé, mert a győzelem ilyen esetekben legtöbbször úgyis pirhuszi. Hiszen vevő és eladó rendszerint dolga- végezetlenül, reszkető gyomorral. villámló szemekkel mered egymásra, gyakran az egész napjuk elromlik. Hol van ilyenkor a mosoly, milyen vértelen bosszúnak tűnik a panaszkönyv, amely talán éppen ezért megy ki lassan a divatból. S hogyan „törlesszen” az eladó, mivel válaszoljon, ha sértegetik? Sétál a kedves vevő, még csupán járókelő minőségben az utcán. Bámulja a kirakatokat, repes a sziüe'i mekkora árubőség! Ki hinné, hogy az egész város egy nagy áruház, az egész élet egy vidám vásár. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Meglepően alacsony árak, fantasztikusan magas csillagászati számok, szolid kelmék, jó vonalú konfekció, csillogó külföldi holmik. Béke van. Békés építőmunkánk eredménye a gazdag kirakat, a vásárlókedv és a vásárlóképesség. Csábit a kirakat, húz az üzlet. Pedig lehet, el sem olvassuk; „Harcolunk az ön mosolyáért!” Bár valljuk be, jó lélektani fogás ez a felirat is, hiszen a megvásárolt cipővel, ruhával stb,-vei mi is örömet akarunk szerezni szeretteinknek, magunknak, szóval mi is a mosolyért harcolunk. Célunk tehát azonos az eladóéval. Férfiing, 250 forintért. Importáru. Elegáns szín, finom tompa fény, anyaga a selyempuplinra emlékeztet. „Hogyan viselkedik ez, kérem, hogyan kell ezzel bánni?” Az eladó zavarban van. illene tudnia, hiszen eladó is, asszony is. Nem tudja. Elem. táskarádióba 4,50-ért. Magyar gyártmányt Gyakran hiánycikk, mos van, akár egy bőrönddel is hazavihet a kedves vevő. Fiatal leányzó árulja, illetve csak blokkolja, mert egyébként — nem ért hozzá. A kérdésre, hogy ilyen és ilyen rádióba jó-e ez, a leányzó a vevőre bámul, kedvesen, ártatlanul, és azt mondja naivul: „Tessék megkérdezni egy szakembert ...” Függönyszalag, nagyon Olcsó, „De nem lesz ez keskeny?” — kérdi a vevő, | aki történetesen férfi Az eladónő ránéz: „Ez új kreá- j ció kérem, még én sem ismerem. most szállította a gyár. Azt mondják, jobb, praktikusabb, mint a régi: széles volt”. Azután hangot vált (mert nem biztos a j dolgában, és ezt el is árul- | ta. tehát most dühös): ..Miért kérdi kérem, talán ön fogja felvarrni?” — és már mérgesen szól a másik érdeklődő vevőre is: „Nem lóverseny ez kérem, ne tessék siettetni . ..” Férficipő, 790 forintért. Import. Bordó, lakk. Hatalmas rézcsattal. A vásárló: apa és fia. A cipő — konzervatív szemmel nézve — otromba, színe bizarr, csatja hivalkodó. De hát a kamaszfiúnak ez tetszik, most „ez a menő”. | „790 forint!” — mondja az eladó. Enyhe szédelgés, taktikai megbeszélés apa és fiú között. „De akkor nem kapsz... Egy hónapig nem mész moziba és lemondasz ...” A cipőt becsomagolják, az eladónő kedvesen mosolyog, í és a vgvő után szól: „A használati utasítást betettük a dobozba. Tessék majd otthon elolvasni. A blokkot mindenesetre kérjük megőrizni, reklamációt csak a blokk felmutatása mellett fogadunk el”. Kedves, hogy megmondta, de miért nem itt, az üzletben, a cipő eladása előtt mutatják meg a vevőnek azt a mindenttudó papírt, amelyről kiderül, hogyan kell bánni ezzel a drága jószággal? Az eladónő azt mondja, az árut dél- -eJőtt- kapták meg és még neki sem jgolt ideje elolvasni a „papírt. Különben sem meleg, sem hideg, sem víz, szóval semmi sem jó ennek a cipőnek. Kizárólag alkalmi viseletre szolgál —, tudatják a vevővel. De hát hol van ez az alkalom? Miért nem tudja ezt az eladó sem? Talán élég is a példákból, amelyekkel azt próbáltuk bizonyítani, hogy imitt-amott bizony még baj van az eladók szakmai képzettségével, és ez állandóan újratermeli a konfliktust kereskedő és vevő között. Ez az igazság akkor is tartja magát, ha sok minden más, zavaró körülményt is figyelembe veszünk. A tény ismert: a kereskedelmi forgalom értéke 53 százalékkal magasabb az öt év előttinél. Mennyi új áru. mennyi új vevő, s a létszám, a szakmai tudás nem emelkedett ezzel egyenes arányban. (Persze, a kereskedelmi alkalmazottak fizetése sem tartozik az elit kategóriákéhoz, munkabeosztásukról nem is beszélve.) Magasabb az életszínvonal: a vevők megsokasodtak és kevés idő, energia jut egyre-egyre. Nagy a nyomás az eladón, és gyakran a vevőn is; márpedig állandó feszültségben, robbanó hangulatban megfelelően viselkedni irgalmatlanul nehéz. Hol a kiút? A szakmai felkészültség könnyítene sokat, hiszen egy „jó játékos” szimultán is képes — tehát egyszerre több embernek is — fölvilágosítást adni, elárulni az áruk titkait csak úgy „fejből”, lendületből, és nem „erőből”, dühösen, kibírhatatlan légkört teremtve maga és embertársai számára. A vevő pedig — bármilyen ideges, vagy sietős a dolga, önmagához hasonlóan, vegye emberszámba a kereskedelmi dolgozót, viselkedjék ő is figyelmesen, kulturáltan. De írásunk fő mondanivalója most elsősorban mégis annak az ismert igazságnak az idézése, hogy kulturált kereskedelmet csak képzett, kulturált kereskedők teremthetnek. S. A. Sír a vállalat Január óta érvényben van, s hónapról hónapra fokozódó mértékben hat a gazdasági szabályozók új rendszere. Korai lenne még e rendszer működése kapcsán a tapasztalatokról — a negatív és pozitív elője- lűekről egyaránt — szólni. Idő, s a rendszer gyakorlati működtetése szükséges ahhoz, hogy kiderüljön, mi szorul finomításra, tökéletesítésre, sőt, esetleg változtatásra. A fogadtatásról azonban már beszélhetünk, mert erről bőséges, bár eléggé egyhangú ismeretanyag vall. Persze, a címül választott gond, ami egyben a fogadtatást is kifejezi — sír a vállalat —* nem intézhető el azzal, hogy minden újat szokni kell, minden változást ideig-óráig kétkedés fogad. A gazdasági szabályozók új rendszere — s ezt minden esetben hangsúlyozni kell — nem vállalhat magára olyasmit, aminek teljesítése képtelenség. Nem oldhatja meg egymaga és rövid idő alatt a termelőegységek, az iparágak, ágazatok problémáit. E problémák fokozatos megoldásának egyik fontos eszközeként azonban jobb, célratörőbb, a vállalati és népgazdasági érdekek összhangját jobban elősegítő, mint a korábbi gazdasági szabályozók alkotta rendszer volt. Félkarú mérleg A végrehajtó Ijedten futott össze a ház apraja, nagyja, bekal- lantyúzták a kertkaput, a pórázáról szabadon engedték a csaholó kutyát. Az asszony sírva fakadt, a férfi szitkozódott, moccani sem mertek a szűk konyhában — amikor meglátták a végrehajtót... — önkéntelenül is a múlt emlékét idéző, regénybeli kép jutott eszembe, amikor a megyei bíróság végrehajtási irodáján felkerestem Hegedűs István irodavezetőt. Először a szokásos tényekről tájékoztatott: Jelenleg 14 végrehajtó van a megyében. Kecskeméten, a megyei bíróságon öt, a járásbíróságoknál egy-egy végrehajtó dolgozik. Tavaly 13 682 ügyet adott át a bíróság. amelyből 13 334-et fejezett be az iroda. A bírósági végrehajtás az emberek szemében régen sem volt népszerű, s most sem az. A kettő között azonban nagy a különbség. Akik erre a pályára jelentkeznek, számolniok kell a népszerűtlenséggel, noha a bírósági végrehajtást törvényerejű rendelet szabályozza. — Hogyan lesz valakiből végrehajtó? Az új munkatársainkat kétévi gyakorlat után szakmai vizsgára küldjük, — tájékoztatott az irodavezető. — De aki a végrehajtási jogszabályokat álmából felkeltve is pontosan elmondja, még nem biztos, hogy a gyakorlatban megállja a helyét. Elsősorban nagy élettapasztalat. kiváló emberismeret, a helyzetek, körülmények gyors felismerése, ugyanakkor határozott, magabiztos fellépés szükséges hozzá. Kevés az ügyes, talpraesett végrehajtó. Évek óta jó néhány állást nem tudnák betölteni.. Az átlagos életkor pedig 40—50 év. A megyében az egyetlen kivétel: egy kiskunfélegyházi lány, aki az érettségi vizsgája után a helyi járásbíróságnál végrehajtónak jelentkezett. Nem könnyű foglalkozás ... Hófúvásban, sárban, rek- kenő kánikulában kerékpárral, lovas kocsival, vagy éppen gyalog járják a tanyavilágot, vagyis ki-ki a saját körzetét. Egy végrehajtóhoz 15—20 község tartozik. Kecskemétet több körzetre osztották. Az egyiknek Hardi László a gazdája. Ötvenegynéhány éves, szemüveges, ősz hajú férfi, több mint húsz éve járja Kecskemét tanyavilá- gát. Megkértem, hogy néhány családhoz menjünk el együtt. Az íróasztalán tornyosuló akták közül kiválasztott néhányat, s elindultunk ... — Mit szokott lefoglalni? — Általában rádiót, tele; víziót, felesleges székeket, asztalokat. Régóta nincs nagy, úgynevezett érdekes ügy. Tucatnyi kis tétellel dolgozunk. Az adós nem fizeti ki a bírósági költségeket, küldik a végrehajtót. Vagy például valaki az üzemből való kilépése után nem adja le a munkaruhát, beperelik az illetőt, á bíróság megítéli az összegét, de az adós nem fizet. Aztán felszólítják, s ha még így sem hajlandó egyenlíteni a számláját, ekkor lép közbe a végrehajtó. Valamit lefoglal, s az árverés után az illetékesek megkapják a járandóságukat. Kecskemét, Zsinór utca. Romba dőlt vályogház. egy régi lakás szomorú sorsát idézi. Gerendák, vályogtéglák, csontok, üvegtörmelékek szanaszét. A hátsó udvarból H. l.-né jött elénk. Éppen őt kerestük. Tavaly, hivatalos személy elleni erőszakért négyhónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. A börtönben nem dolgozott. így a tárgyalási költséget nem tudták behajtani. Azóta sem fizetett. — Most sincs pénzem — panaszkodott az asszony. — Majd a férjem fizetéséből megadom, én ugyanis nem dolgozom ... — Miért nem vállal munkát? — kérdezem. — A konzervgyárban lejárt a szerződésem, s azt mondták, hogy kiértesítenek, ha lesz munka. — Munka mindig van, csak keresni kellene. Most pedig ezt a heveröt lefoglaljuk — vette át a szót a végrehajtó. Kifizetem én addig a 175 forintot, be is viszem a bíróságra — így az asszony. Elkészült a .jegyzőkönyv, s ha nyolc napon belül nem fizet az adós, a bizományi áruházba kerül a szép, bordó heverő ... A következő cím alatt hiába kerestük a lakót, aki szintén tárgyalási költséggel tartozik. Jelenléig is börtönben van. Újabb ügy, Az udvaron fekete kendős anyóka üldögélt. Elmondtuk, hogy mi járatban jöttünk, H. I.-t kerestük. — Dolgozik a Pista — felelte az anyóka. — Hol? — A gyárban. — De melyik , gyárban? — Azt én lelkem, nem tudom. így H. Istvántól sem sikerült behajtani a kétéves tartozást, azaz a 200 forintnyi bűnügyi költséget. így mogy ez napról napra. Egy-egy házhoz tízszer, tizenötször is elmegyünk — panaszolta hazafelé Hardi László — de csinálni kell.., Tárnái László A vállalatok többsége hajlamos arra, hogy csupán azt ragadja ki a szabályozók változásából, ami többlet erőfeszítést, nagyobb munkát követel, így például a kedvezményes mértéket meghaladó átlagbéremelkedés progresszív adóztatását, vagy a beruházási hiteleknél a jövedelmezőségi minimum megemelését. Félkarú mérleg ez így, persze, hogy félrebillen! Hiszen rakni kell a másik serpenyőbe is, mert vari mit. így — a többi között — a gazdaságosan exportáló vállalatok többlet- jövedelmét, az iparágnak nyújtott állami visszatérítés segítségével, a termelői árak kedvező rendezését jó néhány iparterületen, a vállalatok közötti eszközi átadás megkönnyítését stb. Reális képet tehát csak I akkor kaphatunk, ha j mindkét serpenyőbe beke- jrült az, ami odavaló. Té- I telezzük fel, hogy ez meg- ' történt. Mit állapíthat meg a vállalat? Elsősorban azt. hogy az állam — a gazdasági szabályozó eszközök szigorításával — fokozódó mértékben érvényt szerez a hatékonyság elvének: a többet csak nagyobb teljesítmény fejében adja. Több hitel — gyorsan megtérülő vállalati beruházások; nagyobb jövedelem — a termelékenyebb, a létszámmal takarékosabban bánó munka ellenében; bővebb fejlesztési források — ha azok összhangban állnak a népgazdasági célkitűzésekkel. Nemcsak krokodilkönnyek Az űj gazdasági szabályozó eszközök bevezetése miatt- hulló — képletes — könnyek egy része nem több, mint a szokásos siránkozás, az egykori tervalku hagyományának továbbélése, a • próbától való félelem, az erőfeszítés miatti tartózkodás. Forrásai legtöbbször a tehetség és rátermettség hiányában, a szervezetlenség, kapkodásban, a rugalmas termelési szervezet kialakításának elmulasztásában kereshetők, s találhatók meg. E magatartás hordozói azok, akik a népgazdasági tervet s a gazdasági szabályozó eszközöket igyekeznek szembeállítani, mondván, a központi akarat és a „piac” nem fér össze. E botcsinálta fölfedezők végül is odajutnak, hogy „lazítani kell a szabályozók szigorán”, mert máskülönben nem teljesülhet a központi akarat tervbe öntött része. Az ilyesfajta fölfedezésekkel persze lépésnyit sem juthatnak sehol előre, hátra azonban könnyen. Mert éppen abban van a siránkozás veszélye, hogy demoralizál, lefogja a cselekvésre mozduló kezeket, megbénítja a megoldást szorgalmazó gondolatokat. Amennyire igaz az, amiről , föntebb írtunk, annyira való az is, hogy nem! csak krokodilkönnyek hul- Jianak az új helyzet miatt. ÍA vállalatok észrevételei- j nek, panaszainak egy ré- |sze megalapozott, jogos, így például — mert itt is csak jelzésnyi példákra van helyünk — az új gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszerben sem megynugtatóan megoldott — bár differenciálási törekvések tapasztalhatók — a nagy eszközhányaddal dolgozó vállalatok alapképzései beruházásivá tel-poli- tika nem eleggé érzékeny azokra a fejlesztésekre, amelyek közvetett módon termelékenység növelőek, hanem a közvetlenül kimutatható eredménvhez ragaszkodik; a forgóalap-juttatások rendezése ugyan befejeződött, de ennek során nem érvényesült eléggé több területen a tevékenységi kör sajátossága stb. Anélkül, hogy lebecsülnénk a vállalatok jogos panaszait — mert érdekes módon ilyen helyeken nem sirámokat, hanem érvelést, és a jobb megoldások keresésének lehetőségét hallani! —, szükséges leszögezni: aligha lenne okos cselekedet elhamarkodottan változtatásokat végrehajtani a gazdasági szabályozó eszközök alkotta rendszeren, s annak elemein. Modell és gyakorlati próta A termelő vállalatok a legjobb tudói annak, hogy más dolog labor- vagy kísérleti műhely szinten megalkotni egy terméket, technológiát, s megint más azt sikerrel átvezetni a folyó termelésbe. Némi leegyszerűsítéssel élve ugyan, de nagyjából hasonló a helyzet a gazdasági szabályozó eszközök alkotta modellel is. A modell gyakorlati próbájára van szükség ahhoz, hogy az erősen súrlódó felületek szembetűnjenek, hallhatóvá váljanak a csak recsegve forgó fogaskerekek, s megállapítható legyen az „erő átvitel”, azaz a szabályozó eszközök keltette hatás Ami persze nem azt jelenti, hogy a kellő tapasztat | latok megszerzése, a mc j deli szükséges bejáratás i után késlekedhet a cselek [ vés, a szükségessé váló fi | nomítás. Most készülnek a válla latok középtávú — ötéve — tervei. A gazdasági sza bályozók egésze jó alapc teremt ahhoz, hogy a tér vek reálisak, megalapozót tak, azaz végrehajtható! legyenek. Mert nem arre van szó, hogy e szabályo zó eszközök ellenére kel produkálnia a vállalatok nak, hanem arról, hog; ezeket az eszközöket föl" használva., s egyben töké létesítésüket is szorgalmazva a gazdálkodás tapasztalataival és eredményeivel Mészáros Ottó
