Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
_ Alszol? — kérdezte tu asszony. — Nem alszom — mondta a férfi. — Máskor hamar elalszol. — Igen, — mondta a férfi — ma nem tudtam elaludni. — Valami történt? — kérdezte a nő. — Nem tudok róla... — Mégis... máskor már régen alszol. — Ma nem tudok — mondta a férfi. — El kell menned orvoshoz — állapította meg az iszony. — Végül úgy jársz, mint én. — Te hogy jártál? — kérdezte a férfi. — Jó, ha két-három órát alszom ... — Nincs semmi bajom — mondta a férfi. — Dehogynem... — mondta az asszony — már három évvel ezelőtt is azok az ideg dolgok jól megijesztettek. Akkor valahogy rendbe jöttél, s azóta felé sem nézel az orvosnak. — Nem vagyok ideges — mondta a férfi. — Akkor se voltál... csak nem találtad az egyensúlyod. Azt mondtad, úgy érzed magad ezen a földön, mintha egy kötélen állnál két ház között. — Ja... — mondta a férfi — ez igaz. De hát most fekszem... Az asszony rágyújtott egy cigarettára. Az asztalon almahéj volt a tv-tál maradóka. vacsorára vette. __ jő volt az a tál? — kérdezte az asszony. — Nekem ízlett. *- Már úgy értem, nem volt romlott a hús? — Az lehet... — mondta a férfi, ö is rágyújtott. A két parázs Időnként, ahogy szívták a cigarettát, felváltva jelzett pirosat, mint a villanyrendőr. — Nem éreztem — mondta az asszony — bár előfordult már, hogy eladtak romlott árut. _ Ritkán — mondta a férfi. Az asszony sötétben megkereste a rádió gombját, de már nem volt műsor. —- Ilyen késő van — mondta az asszony. — Nem tudom mennyi az idő. — Dehogynem tudod — mondta az asszony, — az előbb megnézted az órát. — Már elfelejtettem. Az asszony felült, a sötétben átnézett a másik ágyra, ahol a férfi feküdt. __ Nem emlékszel mennyi az idő? — kérdezte az a sszony. . . __ Nem — mondta a férfi — köteles vagyok en e rre emlékezni? _ Nem vagy köteles — mondta az asszony —. de e zt azért mégis furcsának tartom... _ Kérlek, ha valami bajod van, légy szives mondd m eg. Ezzel a hajnali diskurzussal nem megyünk semmire. Mondd meg, ha valami bánt, vagy talán én... _ Nem. nem... — mondta a férfi. — Szó sincs róla. Te igazán nem és senki más... és egyáltalán senki és semmi, csak nem tudok aludni... — Éppen te, aki csak letetted a fejed .: Az asszony hanyatt vágta magát az ágyon, aztán a két tenyerét a mellére fektette, és úgy is maradt Gondolkozott. — Milyen szörnyűség — monda később —, hogy az embernek így kell bámulnia a sötétben. Izgalmas dolog: egy-egy nép, ország irodalmának egészét, vagy annak egy jelentős szakaszát, korszakát áttekinteni. Természetesen az adott korszak legjelentősebb, legjellemzőbb műveinek elolvasása nyújtja a legtöbb, legmegbízhatóbb ismereteket. A múlt század orosz irodalma — különösen a realizmus szempontjából — a világirodalomban tekintélyes helyet foglal el. A francia mellett talán a legjelentősebb irodalom az orosz. Gondoljunk csak a2 olyan óriásokra, mlAt Puskin, Gogol, Turgenyev, de még folytathatnánk a sort Leszkovon és Goncsárovon át egészen Lennontovig. Megannyi nagyhatású — és világirodalmi. jelentőségű — alakja a XIX. századi orosz irodalomnak. Műveiket olvasni nemcsak izgalmas olvasásélmény, de a világ és az ember megismerésének fontos eszköze iS' egyben. Gondoljunk csak Anyeginre és a Holt telkekre, vagy a Háború és békére, Dosztojevszkij világhírű regényeire, vagy a Csehov-drámákra és novellákra, melyek a műfaj gyöngyszemeinek számítanak világszerte. Ezekből a művekből -— különösen, ha tervszerűen olvassa valaki azokat —, kirajzolódik a múlt századi orosz társadalom képe. De nincs alkalma mindenkinek — különösen a nem szakembernek, a nem irodalmárnak — e tervszerű olvasást elvégeznie. Ezért is üdvözölhetjük melegen Török Endre könyvét, amelyet a Gondolat Kiadó most megjelentetett. A címe: Orosz irodalom a XIX. században. A szerző nehéz és szép feladatra vállalkozott: köny- nyen olvasható, élvezetes esszéstílusban, tudományos igénnyel, de nem túl tudományos formában, az átlagolvasó által is megérthető nyelven azt írta meg, milyennek látható a XIX. századi Oroszország, az orosz nép és társadalom, az irodalmi alkotások tükrében. A marxista irodalomtörténet-írás alapvető szabályát betartva a műveket és alkotójukat a mindenkori társadalmi és gazdasági helyzet mozgásaival, változásaival együtt szemléli, s bonyolult kölcsönhatásukban vizsgálja. Dekabrista mozgalom, jobbágyfelszabadítás szabadkőművesség és a marxizmus Oroszországban való előretörtése: megannyi fontos determináló tényező. — Csukd be a szemed — mondta a férfi. — Kösz... mondta a nő. — Nagyon hálás lennék, ha megmondanád, hol siklott ki ez a mai napod. Valami történt veled, az biztos... — Semmi — mondta a férfi. — Az lehetetlen ... Ügy is kitalálom, azt hiszem már nyomon vagyok. — Ne fáradj — mondta a férfi —, nem történt sem— Na és? — Semmi és. Nem történt semmi, ennyi az egész. — Ennyi? — Hát nem elég ez? Nem elég baj? — mondta a férfi. — Ezt nem értem — mondta a nő. — Nincs semmi, és ez a baj? — Igen kérlek, ez a baj. — Jó, ha ez a baj, valamit akkor is csak érzel. — Nem érzek semmit — mondta a férfi. — így ahogy itt vagyok, semmi nem történt velem egész nap, és nem érzek semmit. — Szóval azt akarod mondani, ez a semmi a baj. — Ugyan kértek... te ezt úgysem érted — mondta a férfi. • — Már hogyne érteném — mondta a nő. Nem vagyok én hülye, hogy ne értsem. De ha egyszer nincs semmi, se itt, se ott, se máshol, akkor mit kell értenem? — Nem megmondtam — válaszolt a férfi. — Most azt akarod, hogy olyan dolgot magyarázzak, aminek semmi értelme. Ezt vagy megérti valaki, vagy nem. — Vagy nem — mondta a nő. — Engedelmeddel ezt nem értem, s nem is akarom érteni. — Ezt tudtam — mondta a férfi. Elnyomta a cigarettát, s lehunyta a szemét. Érezte, hogy az asszony valahol a sötétben a tekintetét keresi. El akart kerülni minden találkozást. — Szóval azt akarod mondani, hogy az a semmi, amit nem érzel... az nem hagy aludni. — Valahogy így — mondta a férfi. — Mégis, mit akarsz ezzel mondani? — Semmit... — mondta a férfi. Az asszony kiugrott az ágyból, a sötétben nekiment a karosszéknek, kitapogatta, és beleült. Legalább negyedórát ült ott szótlanul, s onnan figyelt. — Alszol már? — kérdezte végül. — Ugyan kérlek... — mondta a férfi. — Feküdj le, mert megfázol. A nő szót fogadott, bebújt az ágyba. Amikor felmelegedett, oldalt fordult, és a könyökére támaszkodott. — Csak azt szeretném tudni, miért tett ez neked egyszerre ilyen fontos? — Micsoda? — kérdezte a férfi. — Hát az a semmi... — Kezdjem most neked élőiről, hogy az a legfontosabb .,. Az asszony hallgatott, a könyöklés kifárasztotta. Nem is törődött már a válasszal. Almos lett, és leküzdhetetlenül aludni kívánt. Hanyatt feküdt, és utoljára az ablakra nézett. — Hajnalodik... — mondta az asszony. — Tudsz valami jobbat? Könyv az orosz irodalomról Könyvét két fő részre osztotta Török Endre: a romantika és a realizmus korára. Az egyik a század elejétől, a napóleoni háborútól a harmincas, negyvenes évekig terjed, s olyan vezéralakjai vannak, mint Zsu- kovszkij, Puskin, Nyekraszov és Lermontov. Amint a nevek is mutatják: ez a korszak elsősorban a lírában tündökölt. A realizmus a századközép és a század második felének fő jellemzője, s az epikát virágoztatta fel. (Tolsztoj, Turgenyev, Gogol, Dosztojevszkij.) A szerző jó érzékkel láttatja meg az orosz irodalom kapcsolatait a Nyugat íróivat Olyan ez a könyv, mint egy izgalmas, jó történelmi regény. Lapjain megelevenedik az orosz tizenkilencedik század, annak minden jelentős eseményével, történésével együtt. A kötet elolvasása után érthetővé válik, miért éppen az elmaradott Oroszország, s miért pont ez a század adta szinte tömegesen a világnak az irodalmi klasszikusokat. Világossá válik előttünk, hogy az ellentmondásoktól feszülő, vajúdó, jövőért kiáltó ország legjobb szellemei szinte „feldobód- tak”, törvényszerűen a társadalmi változást sürgető mozgalmak élére kerültek, s úgy hozták létre nagyhatású, magas művészi értékű alkotásaikat. Nem veszt azzal sem a mű tudományos értékéből, hogy lapjain irodalmi „kulisszatitkokat”, kuriozitásokat is gyakran olvashatunk: Puskin párbajhalálának körülményeit, Dosztojevszkij rulettszenvedélyét, pénz zavarait, különös szerelmi ügyeit, Ragyiscsev öngyilkosságát, és egyebeket. Az meg egyenesen dicsérendő erénye Török End könyvének, hogy ráirányítja a figyelmet a legnasyr bak mellett) azokra is, akik a knztuda<: T már elé kiestek, de korukban nagyhát'tó alkui k oltak. F:> közül Itt csupán Bara^n-zk\i, Grigorjev, Tyutcsev Kolcov nevét említjük meg. Ügy hisszük, hogy Török Endre J-öiyve tovább siti az orosz kultúra, tekintélyét a .......... üvas \ z ött, s további kedvet ébrcs t \>rr ->rrs költők, alkotásait az eddiginél szó *n • sák nálunk. Varga Mihály mi. Simonyi Imre: Asszociáció Ha szived kőre ejted hát kövesedni kezd — és azt is elfelejted: jó voltál valaha — Ha fejed fűre hajtod hát gyepesedni kezd — s a félrevert harangok kongására fülelsz — Egy napon meg kell halnod — Kövek közt fűre lelnek majd a jótékony barmok — s jóízűen lelegelnek.., Toldalagi Pál: Vallomás Olyasmit tett, hogy kiirtotta a szenvedélyt, mi bennem élt. Már csak az ablakokban álló szerény, színes virágokért lelkesedtem, a csendes étet formái vonzottak, magam is ablakomba ültem volna, hogy nézzem én is céltalan a fényt, a fákat, a növekvő és fogyó embertömeget, öreg emberré váltam volna, ki mindent, s mindenkit szeret. de jött megint, szemébe néztem, s ott voltam, ahol azelőtt: i magamat megvetve, ziláltan szerettem és kívántam őt. Mátyás Ferenc: Parasztolvasók Ha kék az ég, s a Nap még felragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy' elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar: zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, a pusztán, a még ma is világ végén: beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nyílik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek. s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap. kigyúl s fényét úgy teregeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét.
