Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

I oldsi 1971. május 16. vasárnap Ujsolti változások Nagytermészetű, hirtelen haragú, de hatalmas mun­kabírású ember volt a több mint fél évvel ezelőtt le­váltott tsz-elnök. Űjsolton azóta is anekdoták tucatjai keringenek róla. — Traktoros korából is­merem. Már akkor olyan volt. Egyszer, téli nagy hi­degben, nem akart indulni a motor. Látom ám, hogy a kezében levő kulcsokat dobálja az ég felé, iszonyú káromkodások közepette. Alig lehetett megfékezni. — De a legjobb az volt, amikor egy reggel lekésett a buszról, az már a háza előtt húzott el, s erre ki­szaladt, a kezében levő éb­resztőórát a jármű után hajította. — El kell ismerni, hogy kemény kézzel fogta a gaz­dálkodás gyeplőjét. Aki szorgalmas volt, igyekvő, azt a maga módján még becsülte is. Sokat adott az anyagi ösztönzésre. Emlék­szem, amikor 1964-ben megválasztottuk, ezt mond­ta: „Amiből itt három va­gonnal megterem, abból egy vagon az államé, egy a szövetkezeté, és egy a ta­gé. Hát így dolgozzatok!” Dolgoztak is, panasz nem volt a tagság munkájára. Ám kollektív összhang, szö­vetkezeti demokrácia szá­mításba sem jöhetett- Az elégedetlenkedőket az el­nök úgy „szerelte le”, hogy kedvezményeket nyújtott részükre. Ily módon az te utóbbi években, a • tagság egészét a privtlégiiimok megszerzésének vágya ve- oczérelte alapvetően, .ennek következtében a jövede­lemelosztás arányai rend­re eltorzultak, összekuszá- lódtak. önmagukban az összesített adatok „fényes” eredmény ek - re utalnak. 1969-ben az egy tagra jutó, közösből szár­mazó átlagos évi jövede­lem 32 ezer forint volt. Ez volt a legmagasabb része­sedés a volt dunavecsei járásban — megelőzve ez­zel a kimagasló hartai tsz- ekef is. De — ugyaneb­ben az évben — az egy csa­ládra jutó átlag, beleértve a háztáji jövedelmet is, 52 ezer volt. Hangsúlyozni kell, hogy átlagról van szó! Mert a tavalyi gyengébb esztendőben is akadt né­hány család, amelyik több mint százezer forintos jö­vedelmet ért el. A torzulások inkább a részletekben érzékelhetők. A gabonán kívül minden növényt százalékos műve­lésre adtak ki. Így a ker­tészetben az egy órára szá­mított bér 18 forint volt, ugyanakkor a traktorosoké csak tíz. Ezen aztán úgy „segítettek”, hogy a trak­torosok normáit mérsékel­ték, olyannyira, hogy végül száz forintért már csak 3,5 holdat kellett megszánta­ni. Százalékra adták ki a vetőmag céljára termesz­tett hibridkukoricát is. Ta­lán hihetetlenül hangzik, de az átszámítás fehéren- feketén igazolja: itt az egy napra jutó átlagkereset 800 és ezer forint között volt Ezzel alighanem felállítot­ták a mezőgazdaságban el­érhető személyes jövede­lemi rekordját. ■ ■ ■ ■ De milyen áron? — Csakis a közös fel- jesztésének elhanyagolása árán — jelenti ki kereken Kun Bálint főmezőgazdász. — Erőgépek dolgában még úgy ahogy jól állunk, a tizenegy traktorból hat két­évesnél fiatalabb. De mun­kagépekből, kombájnokból, betakarító szerkezetekből már rossz a helyzet. S az állattartás férőhelyeinek állaga sem javult kellően, pontosabban csak olyan mértékben, amilyenre a 70 százalékos állami támoga­tás módot nyújtott. S adottságai .ellenére a Kossuth Tsz még jelentő­sebb tartalékokkal sem rendelkezik. Nem csoda ... Az elnöki hangnem mellett a „máról holnapra élés” bizonytalansága fordította a tagságot az egyszemélyi vezetés ellen. Ezért történt év közben a leváltás, nem várva meg a zárszámadást sem. Elnökké Szűcs Józse­fet, a kertészeti brigád ad­digi vezetőjét választották meg. Csöndes szavú em­ber, s elődje modorához képest talán határozatlan vezetőnek is tűnhet, de az azóta történtek és az érle­lődő elképzelések szeren­csére nem ezt tanúsítják. — Üzemviteli hitelt fel­venni nem kellett, s a na­gyobb bevételek mostani érkeztéig kihúztuk a tar­talékból — mondja. — Az állattenyésztésünk javuló­ban van, bár az eszményi szinttől még. messze áll. A közeljövőben azt szeret­nénk elérni, hogy az összes bevételnek a felét ez az üzemág adja. A százalékos művelés még egyelőre do­minál, de már nem egyed­uralkodó módon. A vető­ymág^k^orjgát például 'tíészpénzés művelésre ad­tuk ki, de csak olyannak adtunk százalékos területet is, aki a készpénzesből is vállalt. Emiatt a tagság egy része elégedetlenkedik, és sokan a csőtörőgép meg­vásárlását is ellenzik. Már­pedig itt a gépesítés lét­kérdés. Mert arra kell gon­dolnunk, hogy bármily ma­gas szintet is ért el a tag­sági jövedelem, az semmi­képp sem csökkenhet. Ezért kutatjuk annyira a terme­lékenység fokozásának út­jait módjait. Ezért növel­jük a kertészeti üzemág te­rületét is. Csizmadia József párttit­kár a megváltozott légkör­ről beszél. Ezt mondja: — A lényeg az, hogy a változást a gazdálkodás nem sínylette meg. Holott ettől joggal tartottunk. Ki­bontakozóban van a szö­vetkezeti demokrácia, más kérdés, hogy emellett itt- ott a munkafegyelem is meglazult. De az egész tag­ság látja, hogy a korábbi út tovább nem járható. S különösen látja a huszon­három tagú pártszervezet, amely jórészt fiatalokból áll. ■ ■ ■ ■ Erős József községi vb- titkár azt reméli: a tsz ve­zetésében történt változá­sok a község egész fejlő­désére jótékonyan hatnak — Hét évvel ezelőtt ösz- szesen 300 méternyi járda volt a faluban. Most ott tartunk, hogy ennél alig valamivel többet kell meg­építeni ahhoz, hogy a jár- dásítás gondiát levessük a vállunkról. De máris it' van a nagy program: a víz­mű megépítése. Ennek 1975-ig el kell készülnie. Csakhogy ebből úgy lesz valami, ha a tsz is részt vállal a beruházásból. S ez járható út, hiszen közel a gazdaság majorja, így a vízhálózat azt is korszerűb­bé teszi. Végül is az érdek közös: ugyanazok az em­berek jutnak komfortosabb életfeltételekhez, akik kor­szerűbb munkakörülmé­nyek közé kerülnek. A kimagasló részesedés arra jó volt, hogy az új- solti tsz-parasztság életkö­rülményeit — az anyagia­kat tekintve — gyökeresen megváltoztassa. E kicsiny faluban az utóbbi évtized­ben 70 családi ház épült. És nemcsak az új bútorok, a háztartási gépek, de a magnók, lemezjátszók özö­ne is „betört” az újsolti házakba Becslések szerint az egy családra jutó átla­gos takarékbetét-állomány fölözi a 60 ezer forintot. Így van ez, még akkor is, ha a főutca képe ebből nem sokat árul el, lévén híjával a csínnak, a kül­lemnek. Próbálkoztak már a virágágyak ültetésével, — nem ment. Ugyanis ide jár ki a rengeteg apró jószág, s itt hajtják végig naponta többször is a népes háztáji kondát A 600 lélekszám körüli falu több mint más­félezer háztáji sertést tart. ■ ■ ■ ■ E körülmények magya­rázzák, hogy Üjsoltról alig van eljáró. Az iskolapadok­ból kikerülő fiatalok egy része is itthon marad év­ről évre, helyben akarnak megélni, ha nem is egészen úgy, ahogyan elődeik. Ez azt jelenti, hogy igényeik köre a kulturális szférák felé is tágul. Egy év óta az újsoltiak, közül- hatvanén rendelkeznek színházbér-' lettel — Soltra járnak be havonta —, élénk ifjúsági klub működik, vetélkedő­ket rendeznek. Úgy tűnik, csökkenőben a távolság a világ és Űjsolt között... S nemcsak a buszjárat, meg a 18 maszek személygépkocsi révén. Az anyagi szükségletek kielé­gítése előbb-utóbb felkel­ti a magasabb rendű ér­deklődést is. Mint ahogyan az sem mindegy, hogy a tsz-veze- tők milyen hangnemet használnak. Hatvani Dániel Számítógép és országút Furcsa párosítás. Nekem egy évig mégis állandó tár­saim voltak. Hogyan is történt? A Kulturális Kapcsolatok In­tézete révén mint a Kecs­keméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársa egy esztendeig Franciaor­szágban töltöttem az Ösz­töndíjas gyakorlatot. Leg­fontosabb feladatom volt az elektronikus számítógépek mezőgazdasági és élelmi- szeripari alkalmazásának tanulmányozása, elsősorban a konzervparadicsom-ter- mesztés ésszerűsítése szem­pontjából. Ezért érkezé­sem után hamarosan meg kellett barátkoznom egy nagy szobára való, több részből álló acélszörnye­teggel. Neve: IBM elektro­nikus számítógép. Meg kel­lett ismernem az előkészí­tő munkálatokat, majd a gép által megadott eredmé­nyek értékelését, magyará­zatát. Itthoni munkám és sze­mélyi körülményeim meg­követelték, hogy rendszere­sen hazalátogassak és hosz- szabb-rövidebb időt itthon is töltsék. Ugyanakkor kül­földi feladatom természete szükségessé tette, hogy Franciaországban is sokat utazzam. A számítógépes programozással foglalkozó kutatólaboratórium ugyan­is a Párizs melletti Grignan-ban volt, a kon- zervparadicsom termőtájai és a feldolgozó üzemek pe­dig Dél-Franciaországban helyezkedtek él. Így olyan megoldást kellett találnom, amely a gyors és olcsó uta­zást teszi lehetővé. Egy kis Citroen lett g’^pimbo- rám, mellyel háromnegyed év alatt 45 ezer kilométert tettem meg. >r Számos gond A grignoni kutatólabora­tóriumba történt megérke­zésem után, mindjárt az igazgató elé kerültem. Is­mertette a laboratórium munkáját, célját és az ón feladataimat. Tanulással, munkával te­li hetek, hónapok követ­keztek. A tanulmányút témája még itthoh született. Akik paradicsomot termelnek vagy konzervgyárban dol­goznak, tudják, hogy mi­lyen évről évre visszatérő gondokkal kell szembenéz­ni. A tavaszi fagytól kezd­ve az aszályon, jégverésen, s az egyre elemibb erővel támadó betegségeken át, a koraőszi fagyokig számos veszély leselkedik a para­dicsomra. Az értékesítés ugyancsak gondokkal jár. Ha kevés terem, kicsi a bevétel. Ha sok, akkor az a baj, mert sem a kereske­delem, sem a feldolgozó ipar nem tudja olyan'ütem­ben befogadni, ahogy érik a paradicsom. Nagy az el­adhatatlan termék mennyi­sége, az iparban pedig rö­vid időre túlzsúfolt a fel- dolgozási idény, előtte és utána viszont a kihaszná­latlan kapacitás rontja a gazdaságosságot. A megoldás kézenfekvő. Ügy kell folytatni a mező- gazdasági- termelést, hogy a kockázat minél kisebb le­gyen, és az érés hosszú időn át egyenletesen tart­son, tűnjön . el az érési — betakarítási csúcs. A cél érdekében eltérő tulajdon­ságú termőterületeket kell keresni, amelyeken az érés időben széthúzódik. Kü­lönböző fajták, eltérő ter­méstechnológiák, és külön­böző vetési idők — elősegí­tik a megoldást. Együttműködés a franciákkal Első pillanatra látszik, hogy a feladat a tervezés hagyományos módszerével nem oldható meg. A line­áris programozás és az elektronikus számítógépek a segítségünkre sietnek. A programozás elméleti alapjaival néhány éve a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ismerkedtem meg. Kiutazásomig nem tudtam azonban programo­kat készíteni számítógépen. Ezért jelentett számomra nagy előrehaladást a fran­ciaországi tanulmányút. Ki­derült ugyanis, hogy a francia paradicsomtermesz- tés és a konzervipar a ma­gyarhoz hasonló nehézsé­gekkel küzd. A franciák­kal való együttműködés­sel sikerült elérni, hogy a konzervgyárak és termelés- szervezőik, valamint a Pá­rizs melletti, számítógép­pel rendelkező programo­zók egymásra találtak, és élénk kutatómunka indult meg a nyersanyagellátás megjavítására. Francia kollegáimmal együtt, egymás után készí­tettük a különböző gyárak számára a programokat, amelyeknek több részered­ményét már az 1970. évi termelésnél felhasználták. Egy gyár csaknem minden­ben követte a számára ki­dolgozott programot. A si­ker átütő volt: a konzerv­ipari idény jelentősen meg­hosszabbodott és sokkal egyenletesebbé vált a nyersanyagellátás. Teljes volt a megelégedés, mert a betakarítási munkák: nem torlódtak, és az értékesítés zökkenőmentesen ment végbe. Huszonegy gyár Elutazásom előtt megala­poztuk az új termelési rendszer egész Franciaor­szágban történő alkalmazá­sát. Az ország valamennyi termőtája, paradicsomfaj­tája és szóbaj öhető vetési időpontja, illetve ezek kom­binációi számára előre ki­dolgoztuk a programozás­hoz szükséges alapadatokat Ezeket aztán lyukkártyák­ra, majd szalagra rögzítet­ték, és így Franciaország bármely gyára részére szin­te órák alatt elkészíthető- vé vált a kívánalmaknak megfelelő termelési prog­ram. Nemrég értesítettek fran­cia kollegáim, hogy- az idén 21 gyúr dolgozik már a számukra elkészített prog­ram szerint. Jövőre már gyakorlatilag az összes francia konzervgyár ezzel a módszerrel szervezi meg termelését. Hazatérésem után termé­szetesen leghőbb vágyam, hogy a kint megkezdett munkám itthon folytathas­sam. Sikerült is már prog­ramot készíteni a Nagy­kőrösi Konzervgyár és né­hány Békés megyei terme­lőszövetkezet részére. Szí­vesen várom a megyei üzemek igényelt is. Frigyesy Ferenc A béke fővárosában ha messziről számára is is­merős lennék. De már bele is veszett a népek tengeré­be... M egbeszéltük idehaza, hogy a Béke-világ- tanács közgyűlésén lehető­leg „jöjjek össze” megyénk­ben küldöttel, aztán majd meglátjuk, mit lehet írni, amiben 6 is „megszólal”. Szerkesztő tervez, a va­lóság másképp alakul. Május 13. — Budapest, Gorkij fasor, Dózsa György út, Hősök tere, Városliget — MÉMOSZ-székház — zászlók — kék-fehér transzparensek a béke jel­szavaival — minden, min­den ragyogó tavaszi nap­fényben. Gépkocsik százá­val a Lenin-szobor előtti térségen, a mellékutcákban. Reggel fél kilenc után szemmelláthatóan minden megélénkül. Sorra gördül­nek a világhírű Ikarusz pa­noráma-autóbuszok, kris- tályüveg-tiszta, csillogó me­seautó valamennyi. S ami­kor jókedvű utasaik ki­szállnak, a formák, színek, hangok, fények csodálatos játéka tölti be az utcának — fasornak — azt a széle­sebb felét, amely a székház felé esik. A meghitten mo­dern MÉMOSZ-palota szé­lesre tárt üvegajtóin meg­kezdődik a Béke-világta- nács küldötteinek bevonu­lása. 124 ország és 33 nemzet­közi szerezet képviseleté­ben több mint nyolcszáz vendég érkezett hazánkba. De le ne maradjak a ben­ti látványról se. Mivel pá­lyafutásom során első íz­ben kaptam ilyen — átlát­szó műanyag tokocskába zárt — „jelvényt”, amely a sajtó nagy, nemzetközi családja tagjává avat ma. kellemes érzéssel tűzöm fazonomra. ÉT E s ennek birtokában minden ceremónia nélkül léphetek be az aulá­ba, járhatok-kelhetek az emeleteken, érdeklődhetek, szemlélődhetek, állhatok beszélgető csoportok közé. Sajtóiroda, telexgépek, tele­fonok, stencilszoba, hason­ló jelvényes emberek lót- nak-futnak... Sok-sok kül­földi kolléga, lapok, rádiók, televíziók munkatársai. A rendezőket is ilyen lapocs­kák ékesítik. Rengeteg „civil”, azaz küldött, meghívott a tár­salgónak, kiállitátsi terep­kinthető széles folyosókon. Ajtó után ajtó. Egyik-má­sik kinyitásakor a hírközlő technika bonyolult appará­tusára esik a pillantás. Farkas Aladár vietnami szobrai, grafikák, hatalmas tablók fotókkal, rövid szö­vegekkel magyar, s idegen nyelveken. Itt csevegnek, amott izgatottan keresnek valakit... Óriási nagyüzem — a vi­lágesemény híreinek közlé­sére a Föld minden „sar­kába”. Közel ezer ember mozog, hullámzik ebben az eme­letekre, irodákra, termek­re, lépcsőházakra tagolt la­birintusban. Eszembe jut a megbízatás: „Ha • Bács megyei küldöttel találko­zol ...” Hát igen... A magyar, francia, orosz, angol, né­met s ki tudja hányféle la­tin meg keleti, afrikai nyelv érdekesen egybemo­sódó zsongásából ez a két szó üti meg a fülemet: „ ... kecskeméti nagygyű­lésen ...” — Hátrapillan­tok: Ortutay Gyula éppen lefelé tart egy kis társcság­A 2 események menetét ** hűségesen nyorhon- követi a napisajtó. Közlik a beszédek, felszólalások esz- szenciáját. A történések leglényegéről tömör, tár­gyilagos tudósításokban számolnak be. Epizódok, mozzanatok, pláne szemé­lyes benyomások, reflexiók közlésére — aligha lenne lapterjedelem. Igaz, a rá­dió s a televízió hallatla­nul kitágította a gyors tá­jékoztatás lehetőségeit, de így is — mennyi minden „kimarad” ilyen nagy ese­ménysorozatból. Ami — ha nincs is kommunikációs eszközökkel rögzítve, sze­rencsére mégis megmarad, egyenként minden résztve­vőben. Személyes intellek­tuális és érzelmi-hangulati élményként. A MÉMOSZ-székház kongresszusi termének er­kélyéről szemlélődök. Jó helyet fogtam ki, mindjárt az első sorban, ahol nem­csak könyökölni, de jegy­zetelni is kényelmesen le­het a fényes, barna párká­nyon, Odalent nemsokára megtelnek a székekből kombinált padsorok. Fe­nek, büfének egyaránt te- gal a közeli lépcsőn. Mint- lejthetetlen a kép. A lép-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom