Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-14 / 112. szám
C oldal „ ... május 14. i/enten nyomában Csak magáért nem élhet az ember” 99 Csupa szokatlan látvány, váratlan élmény. Egy ktsz — a kiskőrösi Vegyesipari — 150 millió forintos bevétel produkálásával akkora értéket hozott létre tavaly, hogy több megyei vállalat vagy gyáregység is megirigyelhetné. Elnyerték az Ország kiváló kisipari szövetkezete címet, amihez jelentősen hozzájárult a légféküzem is, hiszen a házi versenyben a második helyen szerepelnek. Ugyanakkor ez a részleg szétszórtan kénytelen működni, a nagyobbik telep műhelyeit egy családi ház portáján rendezték be. Az üzem vezetője, Pétervári Jánosné és a főmérnök, Szivált Gyula, a rozzant raktárhelyiség előtt — a jövőt vetítve föl — a bővítés terveiről vitatkozik. A próba- padon sorra ellenőrzik a gyártmányokat, amelyeknek a működésétől autóbuszon utazók élete, teherko- ícsi-szállítmányok megérkezése függ. Ám a gépműhely szinte kihalt. Magyarázattal Péterváriné szolgál, aki ugyanezt a X. pártkongresszuson küldöttként is kifejtette: a legtöbb kiskőrösi munkás ki- sebb-nagyobb szőlővel és gyümölcsössel is rendelkezik, s a nyitás, metszés, hordás, permetezés vagy a szüret Idejére elengedik őket. Ezzel a megoldással megakadályozzák a vándorlást, sikerült javítani a munkahelyi közérzetet. Ha nem így csinálnák, a legtöbben fáradtan érkeznének reggelente munkába. — A szállítási szerződéseket eleve így kötjük meg — teszi hozzá a főmérnök. — Viszont többletmunkái, hajtást is kérhetünk, ha szorítanak a határidők. • Milyen a végtermék Egymásrautaltság, az érdekek kölcsönös megértése — talán hasonló fogalmakkal lehetne keretbe foglalni — de sajnos, egyben megmerevíteni is — mindazt, ami itt történik. Csakhogy ez az állapot már föltételez egy bizonyos tudatossági szintet, aminek ki kell alakulnia. Hogy indul el a változás, amíg egymás segítésére mindenkor mozgósítható jó szándékká válik; készséggé, adottsággá, amire mindig számítani lehet? Például Szlovák Mihály vagy Csengődi György — cialista munkaversenyben. A mozgalom pedig további következményeket hoz. Önálló pártcsoport Az üzem vezetője határozottan állítja, hogy kimutathatóan összefüggés van a brigád közös életében való részvétel és a A légféküzemben Pásztor Zoltán felvétele innen az üzemből - építkezésbe fog. Szólnak a többieknek és a brigád segít falat rakni, maltert hordani,' festehi. Utána. ] vállalkoznak arra, hogy megőrzik "a szerszámokat, .újságokát "rendelnek .közösei*. Mérőeszközöket ; kérnek — mintegy önmeőrashoZ —, hogy ki-ki ellenőrizhesse a saját munkáját. Megün- neplik a 15 és a 20 ezredik kibocsátott fékszelepet, s itt a betanított munkásokat is érdekelni kezdi a szigorúan rájuk eső részfeladaton túl, hogy valójában mit is csinálnak, milyen a végtermék. Ha úgy tetszik, mindez . egy-egy vállalásnak is beillik a szopárttaggá válás között. Két éve még csak négyen tartóztak az MSZMP-hez, a sorozattermelés megindulása óta pedig az itt dolgozók tíz százaléka lett tagja a pártnak: Elérték . azt a létszámot, hogy önálló’ pártcsoport Jöhetett létre. Az együtt elhatározott vállalásokat valóban már csak betyárbecsületből is teljesíti mindenki. De kommunistának lenni mindenképpen többet jelent. Olyannyira, hogy velük beszélik meg először a termelési vagy egyéb gondokat is. Ez kétségtelenül rangot, presztízst kölcsönöz az embernek. Az életben mégsem ilyen egyszerű a felvételhez vezető út. Bu- csek Andrásnét, aki a csúcsvezetőség nőfelelőse, alig több mint egy éve vették fel az alapszervezetbe. A szereidében dolgozik, ahol a .gyártás végső mozzanataként piros festékkel pecsételik le a fékszelepeket. ö egészen a gyermekkoráig nyúl vissza magyarázatért: — Otthon nem heveitek vallásosan, és mindig minden érdekelt, ami körülöttem történik. Később ez a minden az országot, majd a világot jelentette. Eljártam a szabad pártnapokra, társadalmi munkát azelőtt is vállaltam. Megbíztak bennem, amit megérettem abból, hogy ha valamit el kellett intézni a brigádnak, akkor hozzám jöttek: ? no, te szóljál. Párttag a férjem is. Végül is az ember nem létezhet úgy, hogy csak magáért éljen ... Közösségben gondolkodva Ha ez a fajta fölfogás jellemzővé, vagy legalábbis meghatározó erejűvé képes válni egy szövetkezetben, akkor annak a tágabb közösség, a település is hasznát látja. A kikőrösi ktsz-nél joggal hivatkozhatnak arra, hogy a nagyobb jövedelmet hozó készárutermelés mellett nem hanyagolják el a közvetlen lakossági munkákat. Több száz családnak építettek eddig lakást a várossá fejlődő nagyközségben, készül a központi szolgáltatóház, az idén átadják az autószervizt. A példa végeredményben a szöretkezetí;"gOndol- kodásmódok közti különbségig vezet el. Van,, ahol a szolgáltató ágazatokba való befektetést csupán abból a szempontból mérlegelik, hogy az évekre leköti a ktsz fejlesztési alapját, s egyáltalán, mi hasznuk belőle. Ilyen szemlélettel nem lehet élni. Mert a gazdálkodó közösségekre is érvényes, ami az egyénre: „csak magáért nem élhet az ember”. Halász Ferenc Jegyzetek az illetményföldről Nehéz úgy szólni a pedagógusok illetményföldjéről, hogy akár a tény puszta felemlegetése is ne sértsen tényleges és jogos érdekeket. Ezért elöljárójában szögezzük le: teljes mértékben osztjuk a pedagógusok szakszervezetének központi állásfoglalását, miszerint az illetményföld intézménye szerzett jogként -tekintendő és védelmezendő. Funkciója kettős: egyrészt a falusi élelmiszer-kereskedelem hiányosságából fakadó beszerzési hátrányokat hívatott áthidalni, másrészt jövedelemkiegészítésként jön számításba. Mégis, a falusi életformaváltozás, az urbanizáció lassanként kikezdi a már-már szokásjoggá jegecesedett intézményt, s korszerűségét egyre inkább megkérdőjelezi. Elsősorban nem is arra, az illetményföld rendszerével egyidős problémára utalnánk itt. hogy a földek eltérő minőségéből adódóan furcsa egyenlőtlenség származik. Ez többnyire egy községen belül is jelentkezik, s így szó nélkül ezúttal sem hagyhatjuk. De ennél fontosabb az a felismerés hogy a falusi nebulók oktatása is teljes embert kíván, s ezentúl jelentkezik a? Önképzés szükségessége, mindinkább elkerülhetetlen rendszerességgel, valamint a belső igény és á külső elvárás által egyaránt. diktált közéleti tevékenység. Kézenfekvő a kérdés: ezek után mikor márad idő é* energia a „gazdálkodásra”. A megye mintegy háromezer főnyi falusi pedagógustársadalma nyilván „testközelből” érzékeli a helyzet ellentmondásosságát. Az illetményfoldhöz való ragaszkodást illetően semmiféle felméréssel, vagy megbízható becsléssel nem rendelkezünk, ám a témában végzett egyéni tájékozódások arra engednek következtetni, hogy a falusi Technikus ilyen lehet az a tá- voli város? Mi az az épület? Van abban valami, hogy ami messzire van. s így keveset látni belőle — jobban izgatja fantáziánkat. Évek óta módomban áll figyelni, hogy mielőtt a vonat Cegléd felől begördül a csinos, hangulatos nagykőrösi állomásra, az utasok közül mindig többen felállnak, s az ablakból előszeretettel szemlélik a tájat. A város felőli olda- 1/n. Gyógyító látvány: a zöld szín ezernyi változatának harmonikus egybesi- mulása az ég kékjével, a lombokat szelíden himbáló ágak barna, szürke, fehér kacskaringóival. S mindez hatalmas képpé keretezve a vasúttal párhuzamosan szaladó, távoli várossal, illetve annak az állomásig sorjázó házaival, a visszaváró otthon hangulatát idéző udvaraival, a száradó fehérneműk lengedező zászlóival. A messzi „ligetös” sze- gély hamvas zöldje fölött 1968 második felében új „elem” jelent meg a városkép addig ismert foltjai-formái, a gimnázium tömbje, a „székelyes” toronysüveg, a középületek délceg, geometrikus alakzatai mellett. Előbb toronydaruk magasodtak a fasorok zöldhabos függönye fölé. A vonatból, kilométerekről, mozdulatlanaknak látszottak. Később betonszínfl idomok nőttek elő, vízszintes meg függőleges irányban is terebélyesedve. Majd téglavörös idomok hosszanti négyszögei tolták fel vállukat az ég kék bórája alá, s a múlt év őszére, végső formát nyerve, megmutatta szinte üvegfalcsíkokká egyesülő ablakait a „Toldi Miklós” Élelmiszeripari Szakközépiskola. Illetve ennek úgynevezett „oktatási épülete”. Az intézmény hatalmas komplexumából ezt a leg- fontasabbat készítette el tavaly október 1-re a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat. Azóta már több száz diák — fiú, lány — tanul a négyemeletes épületben, ahol a 16 tanterem s a tantestület szobáin kívül laboratóriumok, előr adótermek, raktárak, tanácsterem is helyet kapott. Az impozáns iskola friss téglaszínű, csillogó üvegtáblák felületeivel is érdekesen tagolt hasábjai szomszédságában még ott van az építésvezetőségi, felvonulási épület, a jellegzetes dróthálós kapu, kerítés. Az udvarra az autók, gépek kerekei által kátyúsra szaggatott út vezet. Bent még a nagy építkezések elevensége. Itt egy épületrész alapozása is látszik még, amott már emeletek födémén szerelnek. V/’idéki István, a vál- * lalat fiatal technikusa az előbb tért be irodájába, az építésvezetőség egyik helyiségébe, ahol minden a gyakorlati munka közvetlen közelségére utal. Az építkezés egészét vagy részleteit szemléltető tervrajzok az asztalon éppúgy, mint a munkák menetét tükröző grafikonok a faion, a dossziék, munkalapok, pauszpapírtekercsek, vagy a térkén. De a megviselt bútorok is. — Ilyen helyen, az építkezés „közepében” jó dolgozni. Van fejlődési lehetőség a technikus számára. Átlátja a munkálatok egészét szeme előtt realizálódik a szervezettség. Sokkal több tanasztalatot szerez itt az építőipari szakember, mint ha — mondjuk — a központban, irodában kezdi pályáját. — Mikor kezdte? — Régen ... 1965-ben, a szegedi technikum elvégzése után idejöttem. —Aki már öt-hat éve technikus, nálunk — „öregnek” számít — szögezi le tárgyilagosan, de jókedvűen. ITiszen kiderül, van ám perspektíva a továbbfejlődésre, a képességek kibontakoztatására. A technikus tehetségétől, érdeklődésétől, igyekezetétől függ, építésvezető-helyettes lesz-e belőle, műszaki ellenőrséghez van-e kedve, vagy azon a vonalon dol- gozza-e be magát, ahol egy-egy építkezés előkészítésére, vagy szerződések, megállapodások megkötésére specializálódik inkább. Egyébként a technikus egy kicsit mindenben benne van egy ilyen nagy építkezésen. „Kicsit”? Ö is ott volt már építkezések „kitűzési” munkálataitól kezdve a munkautalványok kiadásán, a módosított tervek kivitelezhetősége fölötti konzultáción — egvütt az építésvezetővel, művezetővel —, a munka menetének mindennapi felmérésén keresztül, a részmunkák számlázásáig, bekaszí- rozásáig mindenütt. Most ez a legfontosabb cél: ebben az évben, határidőre átadni ezt az egész intézménykomplexumot. A kollégiumot, ahol 300—400 fiú, illetve lány lakik majd „természetesen külön traktusban”, melyeket kiszolgáló létesítmények választanak el. Konyha, étterem lesz. Tornaterem és „zsibo- gó” — azaz olyan társalgó, kultúrteremféle. Lesznek tanműhelyek, gépműhelyek, ugyancsak kiszolgáló helyiségekkel, öltözővel, mosdóval. Valóságos mini-konzervgyár és — sütőüzem, az élelmiszeripari szakma elsajátítására .-É’ s maga — az egyéni továbbhaladásnak melyik irányát választja? — térünk vissz a technikussághoz. — Jó dolog ez, a kivitelezés — de még sokat kell fejlődnünk ahhoz, hogy olyan szinten álljon az építőipar, mint mondjuk a gépipar vagy a vegyipar. Személy szerint igen érdekel a könnyűszerkezetes építés mód meghonosítása vállalatunknál... Dolgozom, de közben tanulok. Budapesten, felsőfokú szakmai iskolán... Nem akar „öreg” technikus maradni. Tóth István nevelők legalább felerészben szívesen megválnának az illetményföldtől, főleg akkor, ha az abból származó bevételt a másfajta ösztönzők jóvoltából is elérhetnék. Nem nehéz kitalálni, hogy a ragaszkodás leginkább a gyengébb talajadottságú községek pedagógusainál lazul meg. Más a helyzet azokon a vidékeken, ahol a belterjes háztáji kultúra — például a majorannatermesztés — széles körben dívik, s nem ritka az olyan pedagógus, akinek az egy holdja a 30— 40 ezer forintot is meghozza évente. Könnyű kiszámítani, hogy ez az összeg jócskán vetekszik a pedagógusfizetéssel. S ha napszámosokat, vagy felesművelőket fogad, még mindig sokszorta jobban jár, mint az, aki a sovány homokról kénytelen betakarítani a tíz mázsán aluli csöves kukoricatermést. Csakhogy ez a helyzet tovább hatványozza a már említett egyenlőtlenséget, s. Világosabban így fogalmazhatnánk: nem az a pedagógus jut nagyobb jövedelemhez, aki eredményesebb oktatói munkát végez, hanem az, aki ügyesebben gazdálkodik. S a szellemi munka értékrendje ezen a ponton fordul a visszájára. Tovóbbra is óvakodva bármiféle adminisztratív intézkedésnek akárcsak az említésétől, két kívánatos tendenciára figyelmeztetnék, az illetményföld kettős funkciójával összefüggésben : olyan társadal- •’tni;''és'*ányági. megbecsülésre van szükség, amely a nevelői pálya falun való gyakorlását az illetmény- földtől függetlenül is vonzóvá teszi. A most sorra kerülő fizetésemelés az első jelentős lépés ez irányban. Ezen túlmenően pedig a falusi szolgáltató tevékenységnek kellene felzárkózni a kor igényeinek színvonalára, komolyan számot vetve a falusi társadalom hatalmas arányú átré- tegződésével, minthogy ma már nemcsak az értelmiség szűk rétege helyezkedik el a mezőgazdaságból élők körén kívül, de — országos jelenség ez — a munkásoknak is csaknem a fele falusi lakos. De még a mező- gazdasági üzemekre is mind jellemzőbb lesz az ipari jellegű munkamegosztás, s ezzel együtt máris hanyatlóban van a saját szükségletre is termelő, „önellátó” életforma. E folyamat tükrében az illetményföld — túlhaladott intézmény. Ezért is van az, hogy jellege a gyakorlatban spontán átalakuláson megy át; a bajai járásban például már az a szokás dominál, hogy a kis- parcellákat a helyi tsz-ek, állami gazdaságok veszik át megművelésre, évi fix összegért. Valójában a pedagógusok válláról veszik le a kényszerű földművelés gondját. Természetesen semmi akadálya, hogy a gazdálkodó hajlamú pedagógusok továbbra is művel- gessék az egy holdjukat. De • ez már csak elnevezésében tekinthető illetmény- földnek. A valóságban inkább a hobbykerthez hasonlítható. Lehetséges, hogy az illetményföld átalakulásának ez a legtermészetesebb folyamata. Hatvani Dániel
