Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

«. oldal 1971. április 9, péntek Termel a földgázüzem Befejeződött a szanki földgázüzemben a terme­lési próbák időszaka. Köz­ben kijavították a hatal­mas létesítmény berende­zéseinek azokat a hibáit, amelyek csak a működés hónapjaiban derülték ki. A 140 millió forintos be­ruházás most már teljes kapacitással dolgozik, 2— 2,5 millió köbméternyi, távvezetéki szállításra elő­készített gázt szolgáltat naponta. Munkavédelmi kiállítás Tegnap Kecskeméten az Űjkollégium dísztermében megnyílt az SZMT munka- védelmi bizottsága és a KISZÖV által közösen ren­dezett munkavédelmi ki­állítás. A megjelenteket üdvözlő beszédében fodor Mária, a KISZÖV elnök- helyettese hangsúlyozta — a kiállítás célja, hogy se­gítséget nyújtson kisipari szövetkezetekben a mun­kavédelem javításához. A bemutató anyaga a szö­vetkezeti fém. és vasipar, fa- és építőipar munkavé­delmét öleli fel. Külön részben kaptak helyet a sok balesetet okozó elekt­romos berendezések. Az egyes területeken használt gépeket makettek mutat­ják be. A veszélyforráso­kat és a védőfelszerelések helyes használatát részben fényképeken, tablókon szemléltetik, részben dia- filmekkel ismertetik. A vetített képek kísérőszö­vegét magnetofonról hall­gatják a látogatók. Min­dennap bemutatnák ezen­kívül biztonságtechnikai és munkaegészségügyi filme­ket. A kiállítás április 17-ig, naponta 9 órától 16 óráig várja az érdeklődőket. A Helvécia-féketeerdői Ál­talános Iskola Kilián György úttörőcsapata már­cius utolsó napjaiban kul­turális csapatbemutatót rendezett az állami gazda­ság épületében — tudósít benőnket Holman Péterné csapatvezető. A pajtások versekkel, népdalokkal és kosztümös jelenetekkel bi­zonyították tudásukat. A Helvéciái Állami Gazda­ság KISZ alapszervezeté­nek tagjai is megjelentek a szemlén, ami azért jelent külön örömet az úttörőcsa­patnak, mert a KISZ-esek szinte kivétel nélkül ennek az iskolának voltak tanulói, ennek az úttörőcsapatnak tagjai. * Lajkó Jutka Soltvadkert- ről küldött beszámolót, hogy a járási tomászver- senyt Rádi Edit, Lehr Já­nos, illetve második he­lyen Táj ti Irén és Martin László nyerte meg. Mind a négyen a soltvadkerti úttö­rőcsapat tagjai. * A kiskunmajsa-kígyósi Kossuth Lajos úttörőcsa­pattól Felföldi Margit őrs­vezető küldött beszámolót arról, hogy legutóbb be­mutatott kultúrműsoruk teljes bevételét a nyári tá­borozás költségeire fordít­ják. Kiskunhalasról, az alsó- városi iskola Petőfi Sándor úttörőcsapatának elnöké tői Jámbrilc Zsuzsától kaptunk tudósítást. Mint írja ezekben a napokban kulturális bemutatót ren­deztek a helyi fegyveres erők klubjában. Jól sike­rültek a szavalatok, népi táncok, énekszólók. A leg­nagyobb sikere az egyfel- vonásos színműnek volt * A madarasi úttörő-fúvós­zenekar nagy sikerrel sze­repelt az elmúlt napokban Katymáron. Gazdag prog­ramjukban nemzetiségi népdalokat is előadtak. Li­kőr Rózsa szerb, Gáiger Laci német népdalokkal aratott viharos tapsot, de nagy sikere volt Csányi Zsolt és Ritkaszer Jánoska harmonikakettősének is. A pajtások most az Egerben sorra kerülő országos dön­tőre készülnek. * Hazánk felszabadulásá­nak 26. évfordulójára küldték üdvözleteiket me gyénk. úttörőinek a krími Reodoszija város 3. sz. is­kolájának pionírjai. Leve­lükben arról írnak, hogy Petőfi Sándor életét tanul­mányozzák és arra kémek benneteket, hogy címükre a forradalmár költő életé­ről, szülőhelyéről szóló ki adványokat képeket küld­jétek. Különösen örülnének ha a kiskőrösi úttörőkkel sikerülne kapcsolatot te­remteniük. Cirkusz - tavasz - i Országút mellett lak­tunk gyermekkoromban és az első kiskabátos napok táján, a vidáman csóvázó tavaszi napsütéssel megje­lentek a cirkuszosok. Így neveztük őket, telepi gye­rekek. Sovány gebék von­tatták a kopott lakókocsi­kat, és ha meg-megálltak pihenésre, „India Szépe” tisztába tette a gyerekeket, a „Világvárosok Kedven­ce” megcsutakolta a pari­pákat. Lassan, hosszú évek során bekocogták a félor­szágot, a környező államo­kat. Ha medve, majom is akadt: összecsődült tíz ut­ca népe. Gyakorta megtelepedtek házunk előtt a tisztáson. Mindig akadtak irigyelt ügyesek, segítők a sátorve­résben, az ócska kerti szé­kek — zsöülyének mond­ták — meg deszkapadok elhelyezésében. Jutalmuk nem maradt el sohasem. Ingyen nézhették az „ilyen még nem volt” előadáso­kat, cipelhették a reklám­táblát. Most már lakkozott, puc­cos kocsikon, Y’^anyv'^- gításos, gázfűtéses, autó­vontatta lakosztályokkal járják a világot. Fél nap alatt sátorpalotát va­rázsolnak a rétre. Ügy mint Kecskeméten a múlt hét végén, ahol már áll a tavasz visszavonhatatlan hírnöke, a négyárbócos eperszínű építmény, a Co­losseum Cirkusz. Egyelőre Dolgozó nők — tanácstagjelöltek Kiskunfélegyházán is be­fejeződtek a jelölő gyűlé­sek, 4304 választópolgár vett részt rajtuk és négy- százhúszon szólaltak fel, túlnyomó többségükben közérdekű kérdésekkel fog­lalkozva. A gyűlések akti­vitását bizonyítja az is, hogy a 72 tanácstagi tiszt­ségre 89 jelöltet állítottak. Közülük 45-en már betöl­tötték ezt a tisztséget, 44- en viszont megválasztásuk esetén először vesznek részt a város irányításá­ban. Két fiatal dolgozót ke­restünk fel a munkahelyén, a Kiskunsági Ruhaipari Vállalatnál, akit először jelöltek. Opauszky László még csak messziről csalo­gatja az embereket. A sá­torváros kapuja, csak a bennfentesek előtt nyílik meg. Próbálnak, készülnek az április 10-i magyaror­szági bemutatkozásra. A porondon izgalmas számok váltják egymást, futballo­zó kutyák, Miss Bryning idomított medvékkel, Gi- sella et Comp majom- és kutyaparádé, 4 Styczek ke­rékpárcsoport ... Bonyolult technikai ap­parátus fokozza a műsor hatását. A 2500 főnyi kö­zönség kényelmét jól fel­szerelt büfék, szellőző- és fűtőberendezések szolgál­ják. Nézem, nézem a villany­körte-füzérekkel ékesített sátorkolosszust, a színes autókat, az elegáns világ­járó artistákat és a régi tavaszokra, a tányérozó, nyomorgó hajdani elődök­re, kíváncsi szemű pajtá­saimra gondolok. Múlik az idő, s jönnek az új nemzedékek, de a cir­kusz varázsát nem f akit ja meg az idő. Heltai Nándor LÄSZLÖ ANDRÁSNE, a kétszeres szocialista Móra Ferenc brigád vezetője. A Horváth Zoltán utcában la­kik már három éve. — Nagyon meglepődtem a jelölésen, de egy kicsit jól is esett a megbecsülés. Kerületünkben van elég probléma, járdaépítés, óvodagond, vízbevezetés stb. Ha megválasztanak? Csakis a választóim segítségével tudok majd eredményesen dolgozni. SZANKA JÜLIA, a férfikonfekció-szalag dolgozója, két éve megkapta a Kiváló dolgozó kitüntetést. — A Széchenyi utcában lakom már évek óta, s jól ismerem a körzet problémáit, gondjait. Kevés a köz­kifolyó, sokaknak messze kell járni vízért. Nagyon sokan szeretnénk már fedett autóbuszmegállót — szó­val, ha április 25-én a választók úgy gondolják, re­mélem nem csalódnak bennem ... Harmadszor nem akarják 3 |ó dolog az, hogy a képviselő- és tanács­tagi választás már a jelö­lő gyűlések időszakában — úgymond — „műsoron .kívül is’’ foglalkoztatja az embereket. A gyűlések hangulatáról, a jelöltek­ről a hivatalos esemény lezajlása után is beszél­nek. Aligíha van szó kö­zömbösségről, ami a régeb­bi választások előkészíté­sekor sokaknál tapasztal­ható volt. A budapest—szegedi vo­nalon közlekedő vonaton is nagyban vitatkozik egy embercsoport. Egészséges, paraszti külsejű munkások. Szavukból kivehető, hogy valamelyik déli olajmező­re utaznak. Azt mondja a legkara­kánabb fellépésű, akinek a fazonjában valamilyen ki­tüntetés kitűzhető jelvé­nye aránylik. — Márpedig én haza­megyek a választás nap­jára. — Minek, mikor N.-ben is leszavazhatunk? — De én ismerni aka­rom, akire szavazok. Lát­tam N.-ben, a hozzánk legközelebb eső választóke­rületben a tanácstagjelöl­tek listáját. Egyről se tu­dom, kiféle, miféle. Csak úgy találomra szavazzak valamelyikre? Mit használ ő nekem odahaza, a mi községünkben? — Nem Jehet azt ilyen görcsös-mereven venni. Ha N.-ben szavazol le, ahol már két éve, de lehet, hogy jövőre, meg azután is dolgozunk — azzal azt fe­jezed ki: megbízol azok­ban, akik itt jelöltek kép­viselőt, tanácstagot. Elhi­szed, hogy helyesen jelöl­tek ... — Ügy ám, emlékezz csak — kapcsolódik be egy hallgatagabb," fiatalságával ellentétben meghökkentően ősz hajú, tagbaszakadt munkás —, azt is N.-i ta­nácstag verekedte ki, hogy nekünk messziről odajáró olajosoknak ne legyen gon­dunk a mindennapi élelmi­cikkek, apróságok bevá­sárlása. Két éve mit össze káromkodtunk még, hogy a nehéz hajtástól kiké­szülve, alkonyaikor buszra kellett szállni, ha só. pap­rika, gyufa kellett. Tavaly őszre meglett a perembolt; csak egy jó séta odáig a határ elejéről... Szóval, nem vagyunk mi ott sem „idegenek”; ők se nekünk. — Hát így is lehet néz­ni — visszakozott a jelvé- nyes. Azért hangján is ér­zik, elhatározásában meg­makacsolta magát. — Én inkább otthon szavazok, a mi falunkban. Nem sajná­lom azt a 250—260 kilomé. tért oda-vissza. Majd al- szok a vonaton. — Kérlek szépen. Rád v?n bízva, ezt csinálod, vagy azt. A többiek lopva a " nyakas szaktárs arcát figyelik. Miért köti úgy magát? Az is érzi a várakozás feszültségét. Jó­nak látja érthetőbbé tenni szándékát. — Nem akarok pont a befejezésről, a szavazásról lemaradni, m^kor olyan tisztességesen meghánytuk- vetettük a jelölő gyűlésen, kit szeretnénk tanácstag­nak ... Ismeritek N. P.-t. Rendes, jóravaló ember amúgy, csak arra egy ki­csit tutyimutyi, hogy ki- álljon a többség akarata mellett olyan nehéz kör­zetben, mint a miénk. Társai aprókat bólogat­va heherésznek. — Na ugye, ti is értitek, mire mondom... N. P. már két ciklusban tanács­tagunk volt. Legutóbb is csak ímmel-ámmal adtuk rá a voksot, bár ő évről évre „megcsinálta a lec­két”. Nem hiányzott a ta­nácsülésekről sose; igaz, kétszer — ha kinyitotta a száját a két ciklus alatt. Megtartota a beszámolókat is, meg sajátkezűleg dobta be mindenkihez a meghí­vót ilyen-olyan rendez­vényre. A körzetünk vi­szont elmaradt, mint a Sa­mu nadrágja. M. L., az előadó most is őt javasolta jelöltnek. Ám becsületesen kért bennün­ket, mondjunk véleményt, akarjuk-e, miért, vagy ha másvalakit szívesebben je­lölnénk ... Ránk bízza. Még le is ült. betartotta a tisztességes gondolkodási időt. Curcsán hallgattunk * egy sort. Nem is azért, hogy nem akaród- zott beszélni. Hanem háta kényelmetlenséggel küsz­ködtünk. Ne" sértsük meg N. P.-t, arra nem szolgált rá. ♦ Én törtem meg a jeget. Azzal kezdtem: „Lásd be Peter, te tudod legjobban, hogy amikor például...” — És előadtam az útjaví­tás ügyét. Nyolcvanan lak­nak a mi utcánkban, több tucat gyerek jár iskolába. Legalább ötvenen vannak, akik más kerületből jövet csak a mi utcánkból köze­líthetik meg az iskolát, öt­ven méteres útszakasz hosszú évek óta olyan, hogy esőzéskor, olvadáskor sik-víz, pocsolya, minden kerítéstől kerítésig. A gye­rekek, felnőttek lábbelije romlott, ette a méreg az idegeinket. Az iskolába nyakig lucskosan jutottak el a gyerekek. Akkor én magam toboroztam az ut­cában embereket; eljáró vagyok, de feláldozom a szabad napjaimat, egyszer- kétszer lesz rá szükség — javítsuk meg az utat. Har­mincán vállalták. Mentem N. P.-hezt- kérd az utca nevében, hogy anyagot ad­jon a tanács, mi a szállí­tást is elintézzük! Már ak­kor vakarta a fejét: „Nem hiszem, hogy megy ... Tu­dom, a szomszéd utcába visznek anyagot, ahol a tsz-elnök is lakik, meg a vb-ti titár.” Mondhattam én Péter­nek, hogy abban az utcá­ban mindössze húszán— huszonötén laknak. Az út­juk sokkal jobb, mint a miénk. Meg nálunk mégis­csak nyolcvan ember, majd annyi iskolásgyerek ér­deke, hogy megszabadul­junk a sártól. Nem is kell az asztalt verni, csak adja ezt elő a tanácsülésen: biztosan nem lesz képük kihasználni a „rangjukat”. Csak igazgatta a kalapját, majdhogy nem szűkölt: — Tudod, hogy az erő­sebb ... A zért nem értettém ** egyet a jelölésével. Aztán a gyűlés többi rész­vevője se. Még „olyanab­bakat” elmondtak N. P. bátortalanságáról. — És kit jelöltetek? — S. Katit. Csibenevelő a tsz-ben. ö szervezte meg — kilincselt, kért, érvelt tanácsnál, szövetkezetnél —, hogy vagy nyolcvan fiatal egyetlen vasárnap rendbehorta azt az átko­zott utat... Meg akarom tisztelni azzal, hogy r á szavazzak, otthon. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom