Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
t, oldal 1911. április 6, kedd ✓ Apró emberkék nagy öröme „Történelmi” pillanatban érkeztünk Tiszakécskén az immár 17 éve fennálló megyei csecsemőotthonba: az otthon ifjú lakói éppen új játékszállítmányt kaptak, amelyet nyomban birtokukba is vettek. Á kaskantyúi példa A csaknem hatvan gondozott közül a legkisebbek az ebédet követő szunyókálás után felfrissülve adják át magukat az örömnek, amit a vadonatúj játékok jelentenek. Bodor Istvánné gondozónő megható türelemmel mutatja be nekik a megannyi csodás figurát, a kutyust, a macit, meg Judyt, „aki” bizonyára sok féltékeny jelenet okozója lesz még... A kislány a kép közepén egy homokszitát vett kezelésbe. Ö a legelőrelátóbb: már a nyárra gondol. A nagycsoportosokat jóval komolyabb tevékenység közepette találtuk. Ök — Kiss Mária gondozónő felügyeletével — az építömun- ka frontján tevékenykednek, vagy pedig a járművek titkait boncolgatják (olykor a szó szoros értelmében is!). Az sem túl nagy- tragédia, persze, ha a féltő gonddal magasra rakott koekatorony egy szempillantás alatt összedől, vagy a versenyautót nem lehet többé felhúzni. Hiszen minden játék annyit ér, ameny- nyit a fantáziánk belemagyaráz! (Tóth Sándor felvételei.) Pecsétgyűrűtől a vadászkutyáig Kecskeméten, a városi tanács udvarán, ahová a színház felől lehet bejutni, az egyik ajtón hatalmas, piros festékkel rajzolt 50-es szám hívja fel magára a figyelmet. Kucsmás, idős bácsi kopogtat itt, kezében egy Centrum áruházi számlát szorongatva. — Elveszett a kerékpárom — ehol a számlán a száma, azt keresném — adja elő jövetele célját. Kócsó István, a városi tanács talált tárgyak osztályának vezetője belelapoz egy vastag füzetbe és sajnálkozva mondja: — Sajnos, még nem hozták be. — Pedig csak fröccsre mentem be az italboltba, ki hitte volna, hogy új gazdára talál a kerékpárom — mondja mérgelődve a bácsi, s máris helyet cserél egy fiatalemberrel, aki szintén vasparipáját keresi. Ö egy kenyérbolt elől ment haza gyalog ... Lemegyünk a pincébe, amelynek két helyiségében katonás rendben, egymásnak támaszkodva várják sorsukat a kerékpárok. — Számszerint 54 darab. Az egyik sarokban egy kis piros csizmácska álldogál párját és gazdáját vesztve. Egy ládában női fürdőruhák, bukósisak, aktatáska, félpár búváruszony és még ki tudná megmondani, milyen használati tárgyak hevernek. Visszamegyünk az irodába, ahol Kocsó István érdekes kis rögtönzött sajtótájékoztatót tart. — Szinte hihetetlen, hogy néha milyen feledékenyek az emberek — mondja iratai között lapozva. — A kerékpárok elhagyása nem újság, hiszen nagy része italboltok elől került ide. Az már azonban furcsa, hogy gazdáik hetekig nem jelentkeznek értük. Közeledik az idő, amikor a százhúsz napi őrzés után sokat átadunk a Bizományi Áruháznak értékesítésre. Még motorkerékpár is kerül a BÁV-hoz. November közepén a Ceglédi út egyik házába betolta egy férfi Da- nuvia motorját és engedélyt kért arra, hogy otthagyja amíg alkatrészt szerez hozzá. Majdnem négy hónapig vártak rá, de most már behozták ide. A napokban két Komár segédmotorral gazdagodott a gyűjteményünk. Az egyiket egy Lenin téri lépcsőházban, a másikat egy Zengő utcai ház kapujában találták. Érdekesség? Az is akad bőven. A strandról is sok holmi kerül hozzánk. Behoztak egy 6400 forint értékű pecsétgyűrűt -— örült a figyelmetlen gazdája amikor visszakapta. Az egyik boltban 3900 forint értékű takarékbetétkönyvet találtak. Kinyomoztam a gazdáját, boldogan jött érte. Találtak egy utazótáskát és a benne levő pecsétnyomó alapján sikerült értesítést küldeni a tulajdonosnak. Szóval — van elhagyott tárgy bőven. Ki hinné, hogy még kutyák is akadnak? Ezeket a megtalálóik őrzik három hónapig, s ha eddig nem jelentkezik értük senki, szabadon rendelkeznek velük. Jelenleg egy boxer, egy tacskó és egy 5 ezer forintos német vadászkutya várja az eredeti gazdáját. A határidők lassan letelnek ... Vajon kié lehet az az eredeti gyári csomagolásban levő új szekrény, amelyik február 18-án valamilyen gépjárműről esett le a kecskeméti Árpád körúton? Azóta sem jelentkezett érte senki. A tapasztalatom szerint általában hétfőn-kedden jönnek sokan, a hét végén elvesztett értékeikért. Ha akkor nem találják, többet felém sem néznek. Pedig itt vagyok mindennap reggel nyolctól délig. Volt már olyan eset, hogy kedden kereste valaki az értéktárgyát, de utána nem jelentkezett. Három nap múlva, amikor egy becsületes megtaláló behozta, alig tudtam megtalálni a tulajdonost. Igen jó lenne, ha nem mondana le senki elvesztett értékéről olyan könnyen és többször bejönne érdeklődni. Űj látogató érkezik, egy diáklány keresi elvesztett karóráját. Elszontyolodva veszi tudomásul, hogy az eddig talált órák közül egyik sem az övé. — Holnap ismét benézek — mondja reménykedve ... Opauszky László A falusi értelmiség, mint réteg, egyre kevésbé egységes képződmény. Amilyen mértékben gyarapodik létszámában, úgy válik mind differenciáltabbá. Ez természetes folyamat. Úgyszintén az is, ha a falusi értelmiség egyre nagyobb szerephez jut a helyi közélet irányításában. Csakhogy ez utóbbi jelenségnél a differenciáltság ténye nem hagyható számításon kívül. Alapvetően ugyanis két nagy csoportra bomlik a falusi értelmiség: pedagógusokra és mezőgazdászokra. A tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják: ahol a két foglalkozási réteg között jó az összhang, az a helyi közéletnek is javára válik. Sajnos, ez fordítva is igaz. S főleg azért sajnos, mert manapság még ez az utóbbi jelenség a gyakoribb. Az okok összetettek; e helyen elemzés helyett csak jelzéssel élhetünk. Az agronómusok a termeléssel járó nagy elfoglaltságra hivatkoznak, nem minden ok nélkül, a közéleti tisztségek viselése így a pedagógusokra hárul. Ám közöttük sem egyformán oszlik meg. A városközeli községekben a pedagógusok fele-kétharmada ingázó — ez a körülmény kétségkívül fékezi a közéleti érdeklődést. Kirívó példa Kunszállás, ahol a 34 pedagógus közül csak 11 lakik a községben. Ez utóbbiak között található községi párttitkár, vb-tag, könyvtáros, úttörővezető, ÁFÉSZ igazgatósági tag, népfronttitkár, nőbizottsági tag. Még jócskán lehetne sorolni.* Ugyanakkor hetek múlnak el úgy, hogy a helyi Alkotmány Tsz szakemberei akár a lábukat is betegyék a községbe. Kunszállást más gond is sújtja: művelődési háza életveszélyessé nyilvánított, gerendákkal körültámogatott épület, munkahelyen és szervezeten kívüli találkozásra a legkevésbé sem alkalmas. Más hely pedig nincs kötetlen összejövetelre, termékeny eszmecserére. Kunszálláson és a hozzá hasonló sok más községben a feltételek hiánya az elszigetelődésnek teremt jó talajt. Talán nem is tűnt volna fel ennyire a kunszállásiak vigasztalan helyzete, ha nem találtam volna pozitív előjelű ellenpéldát. Kaskantyú sok tekintetben hasonló adottságú községnek látszik, mint Kunszállás — mindkettő fiatal település, nagy tanyavilággal, az utóbbinál a városközelséget Kiskőrös jelenti. De már a tárgyi feltételeket illetően is hatalmas a különbség: Kaskantyúnak impozáns és nagyon jól működő kultúrháza van. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: a kultúrobjek- tum létrehozása végett az „állam-nagybácsi” csak kis részben nyúlt a zsebbe, a kialakítás jórészt a helyi erők összefogásának köszönhető. A pedagógusok és a szakszövetkezeti mezőgazdászok együttes áldozat- készsége, s példamutató igyekezete folytán a falu népének közös erőfeszítése teremtett jó feltételeket a helyi közélet számára. A szó pénzügyi értelmében is: a Homokgvöngye Szakszövetkezet százezreket áldozott a közművelődés fellendítéséért, s tette ezt nem önzetlen atyáskodásból, hanem, mert így igényelte a szakszövetkezeti gazdák, s nem utolsósorban a szakemberek érdeke. Nem lehet véletlen, hogy a kaskantyúi pedagógusok mindegyike helyben lakik, s valameny- nyien helybeli születésűek. Ugyanez áll a mezőgazdászokra. Ily módon a helyi értelmiségi klubnak egyenjogú tagjai a pedagógusok és az agronómusok, a vitaestekre senkinek sem kell külön meghívót küldeni, s természetes, hogy a klub nyitva áll a község bármelyik — nem értelmiségi foglalkozású — lakója előtt is. Túl szép a kaskantyúi példa? Legfeljebb csak a kunszállásihoz képest az. A kaskantyúi értelmiségiek elégedetlenek eddigi munkájukkal, olykor a jövőt alakító türelmetlenség izzásában a panaszkodásra is hajlamosak. De egész tevékenységükkel, magatartásukkal olyan eszményt képviselnek, amely méltó a „népben, nemzetben gondolkodó” falusi értelmiséghez. De, végül is, Kaskantyú nem élvez „kiváltságos” helyzetet; s épp ezért példa arra, hogy a falusi értelmiség számára más életforma is létezik, mint a bezárkózás, az elmagányosodás. Ez az út a kunszállásiak előtt is nyitva áll, s az első lépés megtételét sem szükséges a „másik féltől” várni. H. D. Terelősziget vagy forgalmi akadály vatkozással megszüntetik. Azóta semmi sem történt, a terelősziget, no meg a járművezetők bosszúsága továbbra is maradt. Itt a tavasz, elmúltak a fagyok, s miután semmi sem indokolja, hogy ez a terelősziget továbbra is kellemetlenséget, baleseti veszélyt okozzon a forgalom résztvevőinek, az aszfalt sem megy tönkre, érdemes lenne mielőbb eltávolítani, ezzel az utat biztonságosabbá tenni, a közlekedést gyorsítani. G. G. Változatos rendezés — művészi igényesség az irodalmi színpadok megyei fesztiválján Kecskeméten, a Rákóczi út torkolatánál, az 5-ös számú főútvonal átkelési szakaszán évek óta egy terelősziget dacol az idővel és az egyre nüvekvő forgalommal. Terelőoszlopait időnként a nagy felépítményű és hosszabb járművek kidöntögetik, a lámpák égőit csintalan gyerekek kiparittyázzák, s naponta néhány jármű kénytelen kanyarodáskor ráhajtani. A KRESZ előírásai szerint, terelőszigetet abból a célból létesítenek, hogy a gépjárművezetők könnyen felismerhessék a széles útvonalakon az úttest jobb és bal oldalát. Nos, az E—5-ös út itteni szakasza nem olyan széles, hogy ne lehessen felismeri}! — a betorkolló utak ellenére — az úttest két szélét. Hozzátennénk még azt, hogy éppen a betorkolló utakról érkező forgalom, a kanyarodó járművek számára nem biztonságot, hanem éppen akadályt jelent ez a korábban talán nagyon jó szolgálatot betöltő közúti létesítmény. Az idő halad, a forgalom sűrűsödik, a KPM Közúti Építő Vállalata pedig ígérget. Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert jó néhány hónappal ezelőtt egy megyei KBT-bejárás alkalmával elhangzott egy ígéret, amely szerint ezt a terelőszigetet éppen a forgalom Ehhez a képhez alig kell kommentár, biztonsági okokra való hiVasámap délelőtt megyénk legjobb ' irodalmi színpadait és színjátszócsoportjait látta vendégül a Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ. A kalocsai és kecskeméti elődöntők huszonnégy résztvevője közül továbbjutott legjobb kilenc művészeti csoport versengett az értékes jutalmakért és a Szóljatok szép szavak országos rádiós pályázat területi döntőjén való résztvétel jogáért. Tematikai sokszínűség, magas művészi színvonal és az előadások változatos rendezői megoldásai jellemezték a műsorokat. A téma eredeti feldolgozásával fiSviwA teherautók kanyarodása ilyenfajta gondot jelent. aratott nagy sikert a kalocsai honvédek irodalmi színpada (A játék hatalma) és a jászszentlászlői művelődési ház együttese (Oda- vissza). Kitűnő előadók jellemezték a kiskőrösi honvédek Periszkóp színpadát. — műsoruk címe: Valamiért —, és ugyancsak csiszolt és egyenletes játék- kultúrájukkal emelkedtek ki a mezőnyből a Kecskeméti Berkes Ferenc Kollégium leánytanulói a Kalendárium játékos feldolgozásával. A kalocsai művelődési központ irodalmi színpadának mindkét műsora — Görcsben a kezünk és Sán- tha Ferenc A föld című írásának színpadi változata — sajátos népi hangveU. nyerte meg a közönség t st- szését. A Kecskeméti EF- SZER Vállalat és a sükös- di művelődési ház iro: almi összeállításai (Sose szűnjön gondunk a világra, ü letve Emberek válassz: napjaink aktuális kérd" a. ről szóltak, míg a föl fiatalok Hans Sachs: Az ei lopott kakas című komédiáját játszották el. A zsűri az első dijat — megosztva — a kiskőrösi és a kalocsai honvédség: csoportoknak ítélte, második helyen a Berkes-kollégium. a harmadikon pedig a kalocsai fiatalok oratóriuma végzett. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa külön jutalomban részesítette az ÉPSZER Vállalat csoportját és a kalocsaiak A föld című előadását. P. M.