Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-06 / 81. szám

t, oldal 1911. április 6, kedd ✓ Apró emberkék nagy öröme „Történelmi” pillanatban érkeztünk Tiszakécskén az immár 17 éve fennálló megyei csecsemőotthonba: az otthon ifjú lakói éppen új játékszállítmányt kaptak, amelyet nyomban birtokukba is vettek. Á kaskantyúi példa A csaknem hatvan gondozott közül a legkisebbek az ebédet követő szunyókálás után felfrissülve adják át magukat az örömnek, amit a vadonatúj játékok je­lentenek. Bodor Istvánné gondozónő megható türelem­mel mutatja be nekik a megannyi csodás figurát, a kutyust, a macit, meg Judyt, „aki” bizonyára sok fél­tékeny jelenet okozója lesz még... A kislány a kép közepén egy homokszitát vett kezelésbe. Ö a legelőre­látóbb: már a nyárra gondol. A nagycsoportosokat jó­val komolyabb tevékenység közepette találtuk. Ök — Kiss Mária gondozónő fel­ügyeletével — az építömun- ka frontján tevékenyked­nek, vagy pedig a jármű­vek titkait boncolgatják (olykor a szó szoros értel­mében is!). Az sem túl nagy- tragédia, persze, ha a féltő gonddal magasra rakott koekatorony egy szempil­lantás alatt összedől, vagy a versenyautót nem lehet többé felhúzni. Hiszen min­den játék annyit ér, ameny- nyit a fantáziánk belema­gyaráz! (Tóth Sándor felvételei.) Pecsétgyűrűtől a vadászkutyáig Kecskeméten, a városi tanács udvarán, ahová a színház felől lehet bejutni, az egyik ajtón hatalmas, piros festékkel rajzolt 50-es szám hívja fel magára a figyelmet. Kucsmás, idős bácsi kopogtat itt, kezében egy Centrum áruházi szám­lát szorongatva. — Elveszett a kerékpá­rom — ehol a számlán a száma, azt keresném — ad­ja elő jövetele célját. Kócsó István, a városi tanács talált tárgyak osztá­lyának vezetője belelapoz egy vastag füzetbe és saj­nálkozva mondja: — Sajnos, még nem hoz­ták be. — Pedig csak fröccsre mentem be az italboltba, ki hitte volna, hogy új gazdá­ra talál a kerékpárom — mondja mérgelődve a bá­csi, s máris helyet cserél egy fiatalemberrel, aki szintén vasparipáját keresi. Ö egy kenyérbolt elől ment haza gyalog ... Lemegyünk a pincébe, amelynek két helyiségében katonás rendben, egymás­nak támaszkodva várják sorsukat a kerékpárok. — Számszerint 54 darab. Az egyik sarokban egy kis pi­ros csizmácska álldogál párját és gazdáját vesztve. Egy ládában női fürdőru­hák, bukósisak, aktatáska, félpár búváruszony és még ki tudná megmondani, mi­lyen használati tárgyak he­vernek. Visszamegyünk az irodá­ba, ahol Kocsó István érde­kes kis rögtönzött sajtótá­jékoztatót tart. — Szinte hihetetlen, hogy néha milyen feledékenyek az emberek — mondja ira­tai között lapozva. — A ke­rékpárok elhagyása nem újság, hiszen nagy része italboltok elől került ide. Az már azonban furcsa, hogy gazdáik hetekig nem jelentkeznek értük. Közele­dik az idő, amikor a száz­húsz napi őrzés után sokat átadunk a Bizományi Áru­háznak értékesítésre. Még motorkerékpár is kerül a BÁV-hoz. November köze­pén a Ceglédi út egyik há­zába betolta egy férfi Da- nuvia motorját és enge­délyt kért arra, hogy ott­hagyja amíg alkatrészt sze­rez hozzá. Majdnem négy hónapig vártak rá, de most már behozták ide. A na­pokban két Komár segéd­motorral gazdagodott a gyűjteményünk. Az egyiket egy Lenin téri lépcsőház­ban, a másikat egy Zengő utcai ház kapujában talál­ták. Érdekesség? Az is akad bőven. A strandról is sok holmi kerül hozzánk. Be­hoztak egy 6400 forint érté­kű pecsétgyűrűt -— örült a figyelmetlen gazdája ami­kor visszakapta. Az egyik boltban 3900 forint értékű takarékbetétkönyvet talál­tak. Kinyomoztam a gazdá­ját, boldogan jött érte. Ta­láltak egy utazótáskát és a benne levő pecsétnyomó alapján sikerült értesítést küldeni a tulajdonosnak. Szóval — van elhagyott tárgy bőven. Ki hinné, hogy még kutyák is akadnak? Ezeket a megtalálóik őrzik három hónapig, s ha eddig nem jelentkezik értük sen­ki, szabadon rendelkeznek velük. Jelenleg egy boxer, egy tacskó és egy 5 ezer fo­rintos német vadászkutya várja az eredeti gazdáját. A határidők lassan letel­nek ... Vajon kié lehet az az eredeti gyári csomago­lásban levő új szekrény, amelyik február 18-án va­lamilyen gépjárműről esett le a kecskeméti Árpád kör­úton? Azóta sem jelentkezett érte senki. A tapasztalatom szerint általában hétfőn-kedden jönnek sokan, a hét végén elvesztett értékeikért. Ha akkor nem találják, többet felém sem néznek. Pedig itt vagyok mindennap reggel nyolctól délig. Volt már olyan eset, hogy kedden kereste valaki az értéktár­gyát, de utána nem jelent­kezett. Három nap múlva, amikor egy becsületes meg­találó behozta, alig tudtam megtalálni a tulajdonost. Igen jó lenne, ha nem mon­dana le senki elvesztett ér­tékéről olyan könnyen és többször bejönne érdeklőd­ni. Űj látogató érkezik, egy diáklány keresi elvesztett karóráját. Elszontyolodva veszi tudomásul, hogy az eddig talált órák közül egyik sem az övé. — Holnap ismét benézek — mondja reménykedve ... Opauszky László A falusi értelmiség, mint réteg, egyre kevésbé egységes képződmény. Ami­lyen mértékben gyarapodik létszámában, úgy válik mind differenciáltabbá. Ez természetes folyamat. Úgy­szintén az is, ha a falusi ér­telmiség egyre nagyobb sze­rephez jut a helyi közélet irányításában. Csakhogy ez utóbbi je­lenségnél a differenciáltság ténye nem hagyható számí­táson kívül. Alapvetően ugyanis két nagy csoportra bomlik a falusi értelmiség: pedagógusokra és mezőgaz­dászokra. A tapasztalatok egyértelműen azt bizonyít­ják: ahol a két foglalkozási réteg között jó az összhang, az a helyi közéletnek is ja­vára válik. Sajnos, ez fordítva is igaz. S főleg azért sajnos, mert manapság még ez az utóbbi jelenség a gyako­ribb. Az okok összetettek; e helyen elemzés helyett csak jelzéssel élhetünk. Az agronómusok a termeléssel járó nagy elfoglaltságra hi­vatkoznak, nem minden ok nélkül, a közéleti tisztségek viselése így a pedagógusok­ra hárul. Ám közöttük sem egyformán oszlik meg. A városközeli községekben a pedagógusok fele-kéthar­mada ingázó — ez a körül­mény kétségkívül fékezi a közéleti érdeklődést. Kirívó példa Kunszállás, ahol a 34 pedagógus közül csak 11 la­kik a községben. Ez utób­biak között található köz­ségi párttitkár, vb-tag, könyvtáros, úttörővezető, ÁFÉSZ igazgatósági tag, népfronttitkár, nőbizottsági tag. Még jócskán lehetne sorolni.* Ugyanakkor hetek múlnak el úgy, hogy a he­lyi Alkotmány Tsz szakem­berei akár a lábukat is be­tegyék a községbe. Kunszállást más gond is sújtja: művelődési háza életveszélyessé nyilvánított, gerendákkal körültámoga­tott épület, munkahelyen és szervezeten kívüli találko­zásra a legkevésbé sem al­kalmas. Más hely pedig nincs kötetlen összejövetel­re, termékeny eszmecseré­re. Kunszálláson és a hoz­zá hasonló sok más község­ben a feltételek hiánya az elszigetelődésnek teremt jó talajt. Talán nem is tűnt vol­na fel ennyire a kunszállá­siak vigasztalan helyzete, ha nem találtam volna po­zitív előjelű ellenpéldát. Kaskantyú sok tekintetben hasonló adottságú község­nek látszik, mint Kunszál­lás — mindkettő fiatal te­lepülés, nagy tanyavilággal, az utóbbinál a városközel­séget Kiskőrös jelenti. De már a tárgyi feltételeket il­letően is hatalmas a kü­lönbség: Kaskantyúnak im­pozáns és nagyon jól mű­ködő kultúrháza van. A tárgyilagosság kedvéért te­gyük hozzá: a kultúrobjek- tum létrehozása végett az „állam-nagybácsi” csak kis részben nyúlt a zsebbe, a kialakítás jórészt a helyi erők összefogásának kö­szönhető. A pedagógusok és a szakszövetkezeti mező­gazdászok együttes áldozat- készsége, s példamutató igyekezete folytán a falu népének közös erőfeszítése teremtett jó feltételeket a helyi közélet számára. A szó pénzügyi értelmében is: a Homokgvöngye Szakszö­vetkezet százezreket áldo­zott a közművelődés fellen­dítéséért, s tette ezt nem önzetlen atyáskodásból, ha­nem, mert így igényelte a szakszövetkezeti gazdák, s nem utolsósorban a szak­emberek érdeke. Nem lehet véletlen, hogy a kaskantyúi pedagógusok mindegyike helyben lakik, s valameny- nyien helybeli születésűek. Ugyanez áll a mezőgazdá­szokra. Ily módon a helyi értelmiségi klubnak egyen­jogú tagjai a pedagógusok és az agronómusok, a vita­estekre senkinek sem kell külön meghívót küldeni, s természetes, hogy a klub nyitva áll a község bárme­lyik — nem értelmiségi fog­lalkozású — lakója előtt is. Túl szép a kaskantyúi példa? Legfeljebb csak a kunszállásihoz képest az. A kaskantyúi értelmiségiek elégedetlenek eddigi mun­kájukkal, olykor a jövőt alakító türelmetlenség izzá­sában a panaszkodásra is hajlamosak. De egész tevé­kenységükkel, magatartá­sukkal olyan eszményt kép­viselnek, amely méltó a „népben, nemzetben gon­dolkodó” falusi értelmiség­hez. De, végül is, Kaskan­tyú nem élvez „kiváltsá­gos” helyzetet; s épp ezért példa arra, hogy a falusi értelmiség számára más életforma is létezik, mint a bezárkózás, az elmagányo­sodás. Ez az út a kunszál­lásiak előtt is nyitva áll, s az első lépés megtételét sem szükséges a „másik féltől” várni. H. D. Terelősziget vagy forgalmi akadály vatkozással megszüntetik. Azóta semmi sem történt, a terelősziget, no meg a járművezetők bosszúsága továbbra is maradt. Itt a tavasz, elmúltak a fagyok, s miután semmi sem indo­kolja, hogy ez a terelőszi­get továbbra is kellemet­lenséget, baleseti veszélyt okozzon a forgalom részt­vevőinek, az aszfalt sem megy tönkre, érdemes len­ne mielőbb eltávolítani, ez­zel az utat biztonságosab­bá tenni, a közlekedést gyorsítani. G. G. Változatos rendezés — művészi igényesség az irodalmi színpadok megyei fesztiválján Kecskeméten, a Rákóczi út torkolatánál, az 5-ös számú főútvonal átkelési szakaszán évek óta egy te­relősziget dacol az idővel és az egyre nüvekvő for­galommal. Terelőoszlopait időnként a nagy felépítmé­nyű és hosszabb járművek kidöntögetik, a lámpák égőit csintalan gyerekek kiparittyázzák, s naponta néhány jármű kénytelen kanyarodáskor ráhajtani. A KRESZ előírásai sze­rint, terelőszigetet abból a célból létesítenek, hogy a gépjárművezetők könnyen felismerhessék a széles út­vonalakon az úttest jobb és bal oldalát. Nos, az E—5-ös út itteni szakasza nem olyan széles, hogy ne le­hessen felismeri}! — a be­torkolló utak ellenére — az úttest két szélét. Hozzá­tennénk még azt, hogy ép­pen a betorkolló utakról érkező forgalom, a kanya­rodó járművek számára nem biztonságot, hanem éppen akadályt jelent ez a korábban talán nagyon jó szolgálatot betöltő közúti létesítmény. Az idő halad, a forgalom sűrűsödik, a KPM Közúti Építő Vállalata pedig ígér­get. Hogy miért mondjuk ezt? Azért, mert jó néhány hónappal ezelőtt egy me­gyei KBT-bejárás alkalmá­val elhangzott egy ígéret, amely szerint ezt a terelő­szigetet éppen a forgalom Ehhez a képhez alig kell kommentár, biztonsági okokra való hi­Vasámap délelőtt me­gyénk legjobb ' irodalmi színpadait és színjátszócso­portjait látta vendégül a Kiskunhalasi Gőzön István Művelődési Központ. A ka­locsai és kecskeméti elő­döntők huszonnégy részt­vevője közül továbbjutott legjobb kilenc művészeti csoport versengett az érté­kes jutalmakért és a Szól­jatok szép szavak országos rádiós pályázat területi döntőjén való résztvétel jo­gáért. Tematikai sokszínűség, magas művészi színvonal és az előadások változatos rendezői megoldásai jelle­mezték a műsorokat. A té­ma eredeti feldolgozásával fiSviw­A teherautók kanyarodása ilyenfajta gondot jelent. aratott nagy sikert a kalo­csai honvédek irodalmi színpada (A játék hatalma) és a jászszentlászlői műve­lődési ház együttese (Oda- vissza). Kitűnő előadók jel­lemezték a kiskőrösi hon­védek Periszkóp színpadát. — műsoruk címe: Vala­miért —, és ugyancsak csi­szolt és egyenletes játék- kultúrájukkal emelkedtek ki a mezőnyből a Kecske­méti Berkes Ferenc Kol­légium leánytanulói a Ka­lendárium játékos feldol­gozásával. A kalocsai művelődési központ irodalmi színpadá­nak mindkét műsora — Görcsben a kezünk és Sán- tha Ferenc A föld című írá­sának színpadi változata — sajátos népi hangveU. nyerte meg a közönség t st- szését. A Kecskeméti EF- SZER Vállalat és a sükös- di művelődési ház iro: al­mi összeállításai (Sose szűn­jön gondunk a világra, ü letve Emberek válassz: napjaink aktuális kérd" a. ről szóltak, míg a föl fiatalok Hans Sachs: Az ei lopott kakas című komé­diáját játszották el. A zsűri az első dijat — megosztva — a kiskőrösi és a kalocsai honvédség: csoportoknak ítélte, máso­dik helyen a Berkes-kollé­gium. a harmadikon pedig a kalocsai fiatalok orató­riuma végzett. A Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa külön jutalomban részesítet­te az ÉPSZER Vállalat cso­portját és a kalocsaiak A föld című előadását. P. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom