Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-06 / 81. szám
4. oldal 1971. április 6, kedd A diágszéli helyzet nyomában I. Felbomló patriarchális világ A drágszéli helyzet — ez év február 16-i, 17-i és 18-i számunkban három folytatásban elemeztük a Kalocsa-környéki kicsiny falu közös gazdálkodását, a tsz-demokrácia mindennapi gondjait, buktatóit, ellentmondásait. Önmagában is roppant szerteágazó téma ez, arra nem volt mód, hogy a jelenségek hátterében munkáló történelmi-társadalmi eredőket is kibogozzuk. A riportsorozat megjelenését követően a község és az Üj Barázda Tsz vezetői a szerzőt ankétra hívták meg, s ez olyan termékeny beszélgetésre adott módot, amelynek tanulságai — lévén általános érvényűek — feltétlenül nyilvánosságot követelnek. • Csak látszólag közelítünk messziről, ha a népesedési helyzettel kezdjük. A drág- széliek mintha gonddal ügyelnének arra, hogy falujuk változatlanul megtartsa a megye legkisebb községének furcsa rangját. 1960-ban a falu 567, tavaly 526 lelket számlált. Elköltözés nem volt, inkább még jöttek ide. — Nem kell hozzá nagy matematika — érvel Fodor Sándor párttitkár, egyben községi vb-titkár. — Évente átlag heten halnak meg és születnek hárman. S történik évente 3—4 házasságkötés. Drágszél egykéző falu. Az volt régen is. összesen Írét családot tartanak nyilván, ahol a gyermekek száma — három. Máshol mindenütt kevesebb. Nagycsaládi közösség Tehát a falu „minitársadalmára” nem volt jellemző a nagy család. Sokkal inkább a nagycsalád! Így egybe írva. Vagyis a házakban egyszerre több generáció élt egy fedél alatt és „egy kenyéren”. A nagyapa, vagy a dédapa — ha már dédunokái is voltak — fogta ösz- sze a családi közösséget, gyakorolta patriarchális hatalmát, s ezt annál inkább megtehette, mivel a föld élete végéig az ő nevén maradt. A családi földtulajdon együtt tartása lebegett előtte mindenek- fölötti célként, a szaporodást is e törvénynek rendelték alá az utódok, másrészt a nagycsalád munkaerő-bázisként is szolgált, azaz létszámának kialakulásában ez döntő szempontként érvényesült. Ez a hagyományokkal terhelt életforma, amely szigorú szabályaival azéletet a születéstől a halál pillanatáig gúzsba kötötte, már a felszabadulás előtt bomiadozni kezdett, de a végső felbomlás csak a legutóbbi évtizedben teljesedett be. Ez a magyarázata annak, hogy a természetes szaporodás „mínuszos” volta ellenére is tucatszámra épültek új házak — a fiatalok különköltöztek. De ahol együtt maradtak, ott is csak a fedél közös, a háztartás nem. Egyéni birtokviszonyok Széli Kálmán gépesítési brigádvezető és Bagó Orbán tsz-elnök egymás szavába vágva magyarázzák az átszervezés előtti birtokviszonyokat. — A falu kívül esett az érseki uradalmon — magyarázza a brigádvezető. — Jellemző a kis- és középbirtok volt, 1920 után földnélküli ember nem lakett a községben. Az idevetődő föld nélküli fiatalok egyhamar vőként, illetve menyecskeként kötődtek a családokhoz. De ez ritka eset volt, a falu igyekezett bezárkózni. A 45-ös földosztásnak köszönhetően a törpebirtokosok jó része is a közép- paraszti sorba emelkedett. Jelentős volt azonban a jómódú gazdaréteg, a drágszéli 130—140 egyéni paraszt közül 35—40 rendelkezett 30—50 hold közötti földterülettel. Az 50-es évek elején ezek nem is kerülték el a „kuláklistát”. Volt középparasztok a vezetésben Kik jutottak a tsz-ben vezető szerephez? — ilyen közelítés után jutunk el a beszélgetés lényegi vonalához. Csekély létszámú tsz már az 50-es években is működött Drágszélen, de a szövetkezeti mozgalmon a nagygazdák és a középparasztok túlnyomó része is kívülrekedt. Az akkori vezetők közül csak ketten gyakorolnak most is irányító funkciót: Bagó Orbán és Széli Kálmán. Annak idején mindketten középparasztok voltak. A többi volt vezető gyermekei a jelenlegi irányító apparátusnak sem tagjai. Ugyanez áll a nagy gazdarétegre is. Egyedül Matos Lőrinc elnökhelyettesnek volt 27 hold földje. Jagi- cza Sándor könyvelőnek csak az édesapja tartozott a jómódúakhoz. Az átszervezést követő két évben két tsz működött Drágszélen. Üj Barázda Tsz néven egyesültek, s az ösz- szesített tagságnak legalább a fele korábban a középparaszti réteghez tartozott. A vezetőgarnitúrát teljes egészében ez a réteg termelte ki. összetételében azóta sem történt változás. E réteg szorgalma, élni- akarása, józan gazdálkodni tudása plántálódott át a nagyüzemi keretek közé. De innen eredeztethetek a gazdálkodási módszerek mindinkább kiütköző korlátái is. (Folytatjuk) Hatvani Dániel „4 hét királyfi” eszperantó nyeiyen Balázs Béla gyönyörű meséjét, „A hét királyfi" -t Würtz Ádám 16 színes illusztrációjával nemrégiben album alakban adta ki Budapesten a Magyar Eszperantó Szövetség. Az eszperantó nyelvű impozáns kiadvány szép sikert aratott külföldön, és számos folyóirat, többi között a 87 országban terjesztett és olvasott Esperanto — a világszövetség folyóirata — elismerő méltatásban ajánlja a könyvet. A vadászmester Kemény tekintetű, egészséges arcszínű emberek a vadászok. Magabiztos léptekkel, fáradhatatlanul járják a jólisimert határ zeg- zugait. Eshet eső vagy hó, fújhat jeges szél, nem számít — nekivágnak. Mi az, ami erőt ad e megpróbáltatások legyőzéséhez? A szenvedély, vagy a hivatástudat? Sokan csak annyit tudnak a vadászatról, hogy kellemes időtöltés. Valóban ennyi lenne mindössze? Németh Andrással, a kun- szentmiklósi Petőfi Vadász- társaság vadászmesterével erre a kérdésre kerestük a választ. — Milyen eredménnyel zárták a legutóbbi vadászati idényt? — Társaságunk tagjai elégedetten akaszthatták szegre puskáikat, ötvenezer forint értékű élővadat: nyulat és foglyot adtunk át a MAVAD-nak. E teljesítmény értékét növeli, hogy 8—10 év óta most először sikerült megvalósítani a tervezett célkitűzést. Túlteljesítettük az élőnyúl- befogásd tervet, így 165 nyúl után darabonként 40 forint prémiumhoz jutott a vadásztársaság. — A vadállomány megfelelő? — Igen. Különösen fogolyból, fácánból és nyálból. Három évvel ezelőtt nem volt vadkacsa és vadliba, most ezekből is gyakrabban akad pu-skavégre. Özállo- mányunkkal jóval több a gond. Számuk ugyan kedvező, de a minőségük annál kevésbé. Sajnos, lassan elfogynánk az agancsos őzek, jó ha még egy-két példány akad. — Megoldás? — Az erősen leromlott állományt sürgősen fel kell frissítenünk. Húsz őzbak kellene. Talán a gemenci Már szandál készül A Kiskunmajsai Cipész Ktsz az idén is 60 ezer pár új cipőt szállít a kereskedelemnek. Már megkezdték a nyári szandálok gyártását. Öt modell készül, nyolc különböző színben. Sokba kerül! A BACS MEGYEI Állami Építőipari Vállalat párt- bizottságának legutóbbi — megválasztása óta első — ülésén a/ vállalat gazdaságpolitikai feladatainak 1970. évi teljesitéséről és az 1971. évi feladatokról tanácskoztak. A párt végrehajtó bizottsága erről szóló jelentése mélyenszántóan ellem- ző, őszintén kritikus volt. Tárgyilagos összegezést adott az elmúlt év eredményeiről. Foglalkozott a sokféle okokkal, melyek miatt a termelés az előző évhez viszonyítva csak kis mértékben növekedett. A stagnálásban jelentősen közrejátszott az igen hosszú és erős tél, az árvédekezéssel, árvízi újjáépítéssel kapcsolatos termeléskiesés, a termékösszetétel változása az igényesebb munkák irányában. Mindezeken túl nagymértékben befolyásolta a termelési volumen alakulását a rendelkezésre álló munkaerő létszáma és minősége. Ennek a jellegzetességnek nagy teret szentelt a vb beszámolója. Sokoldalúan vizsgálta, milyen hátrányokkal járt a termelő- munkán dolgozók létszámának visszaesése, s az a körülmény, hogy nem sikerült jelentősen csökkenteni a kilépők arányszámát. Megállapításaiban évközi felmérésekre éppúgy támaszkodhatott a pártbizottság, mint a munkások véleményeire, akiktől következetesen kértek információkat például kilépésük okairól. Mit tárt fel a közvéleménykutatás ? A kilépők 34 százaléka azért megy el a vállalattól, hogy lakhelyéhez közelebb vállaljon munkát. Éppen ez a tapasztalat ösztökélte a vállalatot, hogy mind több dolgozóját szállíttassa gépkocsival a munkahelyre és vissza. Jelenleg mintegy hatszáz ember napi vagy hetenkénti utaztatása folyik. Helyes utalni arra a gondra, egyben költségemelő tényezőre, amelyet az idén 40 százalékkal megnövelt tarifa jelent. Az AKÖV autóbuszdíjat számít fel. de csak tehergépkocsit tud adni a személy- szállításhoz. JELENTŐS agitatív értéke van annak a módszernek, ahogyan a kisebb keresetek okának többféle összetevőjét érinti a beszámoló. A nagyfokú munkaerőhiány miatt nagyon sok gyakorlatlan ember kerül a vállalathoz. Ök éppen szakmai járatlanságuk miatt keresnek kevesebbet, és 1—2 hónap után kilépnek. Sokat mondó adat: a kilépettek többsége — 60,5 százalék — azok közül kerül ki, akik nem töltöttek el 1 évet a vállalatnál, (összevetésül: a 6—10 éve munkaviszonyban állók arányszáma csak 3,7 százalék, s egészen jelentéktelen, 1,3 százalék a 11 év felettieké a kilépők közül.) A helyzet kendőzetlen feltárása is erőteljes több-, let annak megértetéséhez, hogy a felvilágosító munkának mennyire differenciáltnak kell lennie aszerint, melyik munkahelyen, illetve munkáskollektívánál milyen problémák vannak előtérben. Figyelemmel kell lenni a munkakörülményektől kezdve, a művezetővel való kapcsolaton, a brigádon belüli emberi viszonylatokon, korössztéte- len át a szociális gondoskodásig sokmindenre. Nem véletlen, hogy a feladatok között fő helyen szól a párt-vb jelentése a létszám stabilizálásáról, a kilépők számának csökkentéséről. Ebben sokat segíthetnek a gazdasági vezetőknek a párt- és tömegszervezetek és sajátos munkaerőproblémák miatt (a kilépőknek csaknem fele, 48,1 százalék, 25 év alatti) a KISZ. S hogy még érzékletesebbé tegyük a munkaerő- hullámzással. nagyfokú vándorlással járó következményeket, emlékeztetünk statisztikai adatokra. Szá-. mítások szerint eg""t'en régi dolgozó kilépése es egy új ember beállítása 6000 forint veszteséget jelent a munkahelynek. Emlékezzünk: új hely, új közösség, más munkakörülmények, a beilleszkedéshez mind a termelésben, mind emberileg idő kell, ahhoz is, hogy régebbi teljesítményszintig jussunk; az új emberrel foglalkozni kell, ez többé- kevésbé másokat is leköt stb. Ez azonban csak a vállalaton, műhelyen, brigádon belüli következmény. Viszont a gyár termelésének kifelé, népgazdaságilag is konzekvenciái vannak. HA MÉG ezeket is be * 10 számítjuk — gondoljunk csak arra, milyen zötyö- gősen tud megfelelni kooperatív kötelezettségeinek egy üzem, ahol örökké fluktuál a munkaerő —, akkor nyugodtan megállapíthatjuk, hogy egyetlen munkahely-változtatás 10 000 forint kárt okoz. Már most illesszük ezt a nyereséget, részesedést befolyásoló költségtényezők közé. És gondolkozzunk! Tóth István rezervátumból, vagy a bükki erdőgazdaságból sikerül beszerezni. — Mit tesznek a vadak gondozásáért, védelméért? — Tavaly ősszel kijavítottuk az elkorhadt etetőket, valamennyit tetőszerkezettel láttuk el. A kun- peszéri Parasztbecsület, a kunszentmiklósi Kiskunsági és Egyetértés Tsz segítségével folyamatosan biztosítottuk a téli takarmányozást. A leghidegebb napokon sem éheztek az állatok. Az őzetetőket átalakítottuk, rácsokkal szereltük fel. Szoros együttműködésre törekedtünk a közös gazdaságokkal a vadvédelem érdekében. Kérésünkre a munkagépeket felszerelték vadriasztó berendezésekkel. A gépkezelők lelkismerete- sen betartják a vadvédelmi előírásokat. Az eredmény: tavaly nem volt elhullás. Szerencsések vagyunk, mert az orvvadászok is megkíméltek bennünket. — További terveik? — A következő vadászati szezonokban szeretnénk megkétszerezni legutóbbi eredményeinket. Célunk: a kétszázezer forint bevétel. Háromszáznál több élőnyu- lat és félezer foglyot kell „behálóznunk” a Szabadszállással, Kunpeszérrel határos 37 ezer holdas területünkről. Az április 20-án kezdődő őzbak vadászatra több külföldi vendéget várunk, ez is jelentős bevételi forrás. Kunbábony környékén mintegy 800 négyszögölnyi területen fácánnevelő telepet létesítünk. Tavaly rossz körülmények között 1000 tojásból 600 darab kisfá- cánt sikerült kikelteni. Az új telepen 2000 darabbal próbálkozunk. — Részt vesznek-e vadászati kiállításon? — Készülünk erre a nagy eseményre. Trófeákat nem mutathatunk be, de több rendezvényt megtekintünk majd. A kiállítás egyik jelszava: „A vadász nemcsak lövi, de védi és szereti a vadakat.” Mi is ezt valljuk. Ezt a gondolatot terjeszteni és gyakorlattá tenni, minden vadász kötelessége. Németh András egy-egy vadászat alkalmával 15—20 kilométert gyalogol, ötvenhat éves, ám tízzel keve-; sebbnek látszik. Ki a legjobb vadász a társaságban? — kérdeztem tőle, s a vá-. lasza meglepő: nincs legjobb — mindenki jó. De az újságíró szívósan kérdez és így kiderül, hogy Czigler György neve kívánkozik az első helyre. Kacor István a társaság elnöke, talán S a legidősebb. A vadászmester azt mondja róla: le-, mondott néhányszor már tisztségéről, de a vadászok kérésére mindannyiszor meggondolta magát. Maradt. A beszélgetés végén Németh András megmutatja öreg vadászpuskáját. Néhány hete javíttatta meg, most fényegesen csillog minden része. Egyelőre a bőrtokban pihen, de olykor előveszi, simogatja, próbálgatja. Ilyenkor gondolatban már a vadcsapások valamelyikét járja és várja a nagy alkalmat. Szenvedély vagy hivatás? Mindkettő. Már becsukattam magam után a ház kapuját amikor utánam szólt: — Ha név szerint is megemlít, írja oda, hogy postás vagyok. Hadd tegyem hozzá: an-- nak sem akármilyen! Szabó Attila /
