Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-01 / 77. szám

I. oMal 1911. április 1, csütörtök jepgyar Egy kiskőrösi üzem új virágkora — Az volt a virágkor, amikor a lánctalpas gépek javításara végleg berendez­kedtünk — emlékezik eny­he nosztalgiával Walter Menyhért, a megyei mező- gazdasági gép- és eszköz­gyártó vállalat kiskőrösi üzemének a vezetője. (A hosszúnevű cég a gépjaví­tó vállalat utóda.) Nem titkolja, hogy szí­vesen gondol vissza erre az időszakra. Fáradságos munkával, rengeteg helyi ötlet, újítás bevezetésével alapozták meg a gépjavító munkát. Ám országszerte felfigyeltek rájuk: a „le­robbant”, megkopott gör- gőjű lánctalpakat Zalaeger­szegtől Gyuláig Kiskőrös­re hordták megreparáltat- ni. — Ha hiszi, ha nem. annyi pénzünk volt, hogy nem tudtuk elkölteni. Ami épületet lát az udvaron, az zömmel a „lánctalpas” kor­szak 2—3 esztendejében épült. A létszámgond is­meretlen fogalom volt szá­munkra. A válság oka Erről csak annyit, hogy a jövedelmező vállalkozás az üzemen belüli kisded ha­talmi játékok áldozatává vált. Walter Menyhért, mint akkori főmérnök, ki­sebbségbe szorult, s nem állt módjában megakadá­lyozni, hogy a drága pén­zen megvásárolt speciális célgépek, a leleménnyel ki­alakított gépsorok eladásra kerüljenek. Állítólag ez lett volna az ára annak, hogy a megyei gépjavító háló­zatból kiváljanak, s a szak- szövetkezetek területi szö­vetségéhez csatlakozzanak. Ez az elképzelés egyéb okok miatt, meghiúsult. S a „leépítés” után iszo­nyúan nehéz két év követ­kezett. Pár hónap alatt át kellett állni, új profilt szervezni,, teremteni — a teljes bizonytalanságban, eszközök, gépek hiányában. Az itt maradt vezetők szin­te a lehetetlenre vállalkoz­tak. Walter Menyhért át­menetileg a vállalat kecs- kebiéti központjához került. Az üzem 270 fős munkás­gárdája rövid idő alatt csaknem a felére apadt. S törvényszerű, hogy a leg­képzettebbek mentek el, nem látván boldogulásukat a beszűkült lehetőségek kö­zepette, s engedvén egyút­tal a környékbeli gazdasá­gok csábításainak. De az ott maradtak is egyik nap­ról a másikra léteztek, nem egyszer előfordult, hogy egy-egy műhely munkásait haza kellett küldeni, nem tudtak részükre munkát ad­ni. Tavaly október közepén visszajött Walter Menyhért — üzemvezetőnek. A régiek visszajöttek Tennivalója akadt özön- nel. Először is arra gon­dolt: vissza kell hozni a régi, kipróbált szakmunká­sokat. Elővette a két évvel azelőtti listát, s a máshová kerültek részére levelet írt — néhány biztató szót. De toboroztak embereket pla­kátokkal, hirdetésekkel is. — Ráálltunk a kooperá­ciós és a saját gépgyártás­ra. Mintegy húszféle gépet, berendezést készítünk. Pél­dául trafólemezeket a Cse­peli Transzformátorgyár megrendelésére. Készítünk gépkocsiplatókat. De táv­latilag fontosabb a me­zőgazdasági gépgyártás. Sertéstelep-technológia az Agrokomplex megrendelé­sére, szántóföldi kultiváto- rok, konveiorpályák az épületeken belüli anyag- mozgatáshoz, műtrágyaszó­ró berendezések — ezek a legfontosabb gyártmánya­ink. Noha a korábban eltávo­zottak zöme az első hívó szóra visszajött, bizonyos mértékig „felhígult” a munkásállomány. S ráadá­sul a korábbihoz képest egy magasabb technológiai folyamatba kellett beleil­leszkedniük. Megszokni azt, hogy két műszak van, hogy a munkaidőt percnyi pon­tossággal be kell tartani, hogy mindenkinek mégha­Termelőszövetkezet — művelődési ház Beszélgetés Gilányi Ferenccel, a kelebiai Népfront Tsz párttitkárával tározott , tevékenységi köre van — mindez még ma sem megy könnyen. A ré­gi brigádok tagjai az újon­nan érkezőket nem mindig fogadják szívesen. És az újrakezdés sok hasonló gondjával küzdenek. Szakmunkásokból még mindig 20—30 hiányzik. Leginkább a saját képzés­ben bíznak: van száz ipa­ri tanulójuk. Ily módon évente a szakmunkásgárda 30—35 taggal való emelésé­re lesz mód. Űj erőfeszítések Jelenleg van 12 techni­kus és három mérnök az üzemben. Az utóbbiak szá­ma rövidesen nyolcra emelkedik. A szakember­utánpótlást a Budapesti Műszaki Egyetem és a Kecskeméti Műszaki és Automatizálási Főiskola egyaránt kilátásba helyezte. S a jelentkezők szívesen jönnek: a gépszerkesztés­ben, a gyártásfejlesztésben és a technologizálásban nem csekély feladat vár rájuk. Nagy szerepet szánnak az itt jó hagyományokkal ren­delkező újítómozgalomnak. Egy-egy munkafolyamat ésszerűsítésére üzemi pá­lyázatot hirdetnek. Számításba vették a gyártmányféleségek csök­kentését. Ezzel együtt a leginkább keresett termé­kek szériáját megsokszo­rozzák. Új típusú légkondi­cionáló- és ventillátorcsa- lád kifejlesztésén fáradoz­nak. Az üzem tavalyi terme­lési értéke 35 millió forint volt. Az idei megközelíti a 60 milliót. 1975-re az itt dolgozók száma 450—500- ra növekszik. A termelési érték pedig 120 millió fo­rintra. A kapubejárat közelében pompás, emeletes épület áll befejezés előtt: május 1-én adják át rendeltetésének az új iroda- és szociális épü­letkomplexumot. Bizonyára egy új virág­kor nyitányaként, i H. D. A közelmúltban Kiskun­halason rendezett a Megyei Népművelési Tanácsadó igen hasznos találkozót a járás hivatásos népművelői és a termelőszövetkezetek szociális-kulturális bizott­ságainak társadalmi akti­vistái részvételével. A meg­hívott vendégek elmondták, hogy az utóbbi években kedvezően alakul a terme­lőszövetkezetek és a közsé­gi művelődési intézmények kapcsolata. A tanácskozás után lapunk munkatársa rövid interjút készített Gilányi Ferenc elvtárssal, a kelebiai Népfront Tsz párt­titkárával a tsz és a mű­velődési ház kibontakozó kapcsolatáról. — Milyen kapcsolata van a termelőszövetkezet­nek a művelődési házzal? — így hangzott első kérdé­sünk. — A termelőszövetkezet anyagi körülményei lehető­séget adnak a községi mű­velődési ház támogatására. — Milyen összegben? — Négyezer forint, amit tetszés szerint felhasznál­hatnak. Ezenfelül a Vörös Csillag és a Népfront ter­melőszövetkezet erejéhez mérten segít különböző rendezvények költségeinek viselésében és a szervezés­ben. Például a szüreti mu­latságot minden évben kö­zösen rendezzük fővárosi művészek közreműködésé­vel. Legutóbb, a falu ha­tárőrközséggé avatásakor, az Állami Népi Együttes, a Rajkó Zenekar és a határ­őrség fúvószenekara sze­repelt. Az ezzel járó kiadá­sokat a téeszek fedezték. Ezt a művelődési ház be­vételéből nem tudta vol­na megoldani. — Hol tart a tudomá­nyos ismeretterjesztés Ke- lebián? Hány előadást tar­tottak a tagság részére? — Ezüst- és aranykalá­szos tanfolyamokat szervez­tünk három-négy hónapon keresztül, ezenkívül gaz­daságpolitikai tánfolyamot (hat előadás) a járási párt- bizottság tematikája alap­ján. Most fejeződött be a hathetes téli tanfolyam, ami a negyedik ötéves terv célkitűzéseivel foglalkozott. A járási pártbizottság elő­adói a X. kongresszus anya­gával ismertették meg a tagságot. Nagy volt az ér­deklődés. — Az 1971-es tervekről tudna valamit mondani? — Legfontosabb termé­szetesen a gazdasági év si­keres befejezése. Megren­dezzük a hagyományos öre­gek napját. A művelődési munkából, tanfolyamok, előadások, műsoros estek keretében — együtt a köz­ségi intézménnyel — a ter­melőszövetkezet is kiveszi részét. Továbbra is adunk anyagi támogatást erőink­hez mérten. — A kulturális alapot mire fordítják; tömegszó­rakoztatási célokra, vagy egyéb rendezvények, elő­adások megtartására? — Elsősorban tömegszó­rakozásra. A szegedi sza­badtéri játékokra visszük el tagjainkat. Tavaly 150- en látogatták meg az elő­adásokat saját Ikarus autó­buszunkkal. Ennek teljes költségét termelőszövetke­zetünk állta. — Önnek mi a tapaszta­lata: A tömegszórakoza« iránt nő az igény, vagy az egyéb művelődési lehetősé­gek iránt? — Természetesen a tag­sághoz közelebb áll a tö­megszórakozást nyújtó ren­dezvény. A művelődési ház­zal a másik igény felkel­tése érdekében kell, hogy tovább mélyüljenek kap­csolataink, mert a szórako­zás magában nem elég — fejezte be a párttitkár. Úgy érezzük, az első lépések itt kezdődnek — a példa kö­vetendő. Csaté Károly Rászolgált a bizalomra Szkala Gábort korábban, mint jól gazdálkodó pa­rasztembert ismerték Csi- kérián. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta tagja a termelőszövetkezet­nek, ahol derekasan meg­állja a helyét. Tanácstagi tevékenységé­ben eddig egy ciklust töl­tött el. Választókerületében most ismét szép egyetér­téssel jelölték. Ezt a meg­tiszteltetést kiérdemelte, hi­szen egyebek közt a köz­ség fejlődésének olyan eredményei fűződnek mun­kásságához, mint a Tavan- kúti sor villamosítása, gömbakácokkal való beül­tetése és a buszváró létre­hozása. Ö maga nemcsak java­solta, hanem szervezte is a lakosság önkéntes hozzá­járulását, a társadalmi munkákban való részvételt. Kapcsolata választóival bensőséges, közvetlen. Kö­zöttük él. Ismeri személyes problémáikat, szociális helyzetüket, amelynek ja­vítására már nem egy eset­ben tett hatékony javasla­tot. Szkala Gábor délszláv származású, de bírja a köz­ségi választópolgárok ösz- szességének bizalmát, akik tisztelik, becsülik, szeretik őt. Párton kívüli, aki azon­ban munkáját a párt poli­tikájának szem előtt tar­tásával végzi. Az elmon­dottak alapján választói most ismét jelölték őt köz­ségi tanácstagnak Csiké- rián, a 20. számú válasz­tókerületben. Vízin Gergely 26. Az autó műszerfalán halk, szaggatott búgással jel­zett a rádiótelefon. Luigi a kormanykerek középén megnyomott egy gombot és megszólalt: — Mizujs, To- ni0? — és a kormánykerék fölé hajolt. — A kicsike més a házban van? . , , ,, ,, Válaszul a műszerfalba épített hangszóró szolalt meg; __ A Frank Coppola tulajdonát képező Merce­des három perce várakozik már a bejárat előtt. _ A főfelügyelő a kivilágított szállodabejarac fele né­zett és jobb keze hüvelykujjával mutatta Marénak es Fleurotnak a<. irányt, ahol a jelzett gépkocsi varako­— Oké; Tonio, én is látom a kocsit. A tulaj is benne van? ..... ✓ Nincs, Csak a sofor .íott. — Külítú ide Murcellót. A parkírozóban varom. Sür­gős. _Oké, iónok. Máris indul.:: _ A lig egy perc múlva a várakozó autó mellett a köz­ségi helypénzszedők kopott, slampos uniformisában egy görnyedt alak bukkant fel. Láttán a főfelügyelő bosszúsan kotorászni kezdett felöltője zsebében. — Marc — szólalt meg végül zavartan — nincs véletle­nül egy százlírás érméd? Mert ellenkező esetben per cekig elvacakol a visszaadással a parkőr, és annyit dumál... ismerem őket. — Még szép — dörmögte Marc, s mintha bolha csíp­né, vakarózni kezdett mellényzsebe táján, ahol az ap­rópénzt tartotta. Míg Luigi a római parkőrök bőbe­szédűségéről panaszkodott, a díjbeszedő a vezetői ülés felől csendesen várakozott. S mert senki nem szólt hozzá, végül is megkopogtatta az ablakot. — Adom már, adom!... tekerte le a Ford ablakát a főfelügyelő és hevesen magyarázta: — de türelmet­len vagy. Nem látod, hogy keressük az obulust?! A díjbeszedő ekkor lehajolt a nyitott ablakhoz: — Hivatott főnök —, mondta halkan. — A fene egyen meg! Te vagy az, Marcello? — dugta ki fejét az ablakon a főfelügyelő. — Az ördögbe is. ezt remekül csináltad! Biz’ isten nem ismertem rád ... Hagyd, Marc az obulust. fordult a még mindig zsebeiben kotorászó Interpol-főnökhöz és elvette an­nak öléből a jegyet és útlevelet tartalmazó borítékot. — Fleurot, adjál gyorsan egy útlevélképet. Luigi agyában meg sem fordult, hogy a francia de- tektívnél esetleg nincs tartalékban magáról fénykép. Ezt nem írta ugyan elő a szabályzat, de a kábítószer­ügyosztály minden nyomozója, az 1951-es nagy vadá­szat óta — ahogyan maguk között az Interpol emléke­zetes első, nagyszabású, három világrészre kiterjedő akcióját maguk között nevezték. íratlan parancsnak tartotta, hogy a revolver mellett fénykép is legyen nála, hiszen egy-egy út során nem egyszer, sem két­szer kellett útlevelet és ezzel együtt személyi adatokat változtatni. Fleurot maga is a világ legtermészetesebb dolgaként kotorta elő az útlevélképet. — Ha tudna, szerezzen egy fekete diplomatatáskát is... — jegyezte még meg a díjbeszedőnek öltözött detektívhez fordulva. — Van — mondta határozottan Luigi. — Te pedig Marcello, igyekezz, mond meg a fiúknak: tizenöt perc múlva hozza valaki a cuccot a 17-es őrszoba táján a trafik elé. A kocsit itthagyjuk. — Nem is kell bezárni, főnök, most mi őrködünk itt. — Micsoda úri kiszolgálás! — jegyezte meg Marc a díjbeszedőnek öltözött detektív távozása után. — Az ám, pajtás! Barátainknak mindent, "llensé Keinknek semmit, avagy még annál is key-'í*>bet... Most pedig gyerünk, öreg bulldog, igyuk meg azt a kávét. Berti, a Lucianótól kapott utasítás értelmében, igye­kezett a Manzella-család hálózatának felhasználásával a jelzett áru továbbítását megszervezni. Ez néhány nappal korábban legfeljebb egy rövid megbeszélés kér­dése lett volna. A nagy tekintélyű palermói maffia dón, az öreg „ájtatós manó” felrobbanása azonban mindent a feje tetejére állított. Berti először a misil- meri maffiakápót, Don Mommo Grossót kereste... A nyugati part kábítószercsempészetét irányító fűsze­res azonban Berti érkezése előtt egy nappal, fiával együtt nyomtalanul eltűnt. Berti a Palermóban bérelt autón, növekvő nyugta­lansággal hajtott visszafelé Misilmeriből a sziget fő­városába ... Egyenesen a kikötőnegyed maffiacsaládjá­nak fejéhez, Bonifacióhoz, az Éden bár tulajdonosához igyekezett. Bonifació mulatója zömmel a hosszújáratú tengerészek tanyája volt. akik közül sokan Bonifacio beszervezésével a kábítószer-közvetítőlánchoz tartoz­tak. Berti gyanútlanul kanyarodott az ódon kikötőne- gyed Arkangyal utcájába, amelynek közepén viliózott az Éden-bár kék-vörös neonpálmafáinak fénye. Ösz­tönösen lépett a fékre és ahogy bekanyarodott a sa­rok után, nyomban a járdaszegélyhez kormányozta autóját. Az idegesség hirtelen támadt feszültsége re­megett benne. A bár bejárata előtt csődületet látott. Kiszállt a kocsiból és növekvő szorongással igyeke­zett az Éden felé siető járókelők nyomába furakodni. Izgalmában az autót sem zárta be. Térdében a fá­radtság remegő gyengeséggé vált. S ahogy az Éden elé ért, minden erejét össze kellett szednie, hogy közö­nyösnek ható hangon kérdezhesse: — Mi történt? — Szegény Bonifaciót eltalálta a lupám... magya­rázták többen is. Berti első mozdulatra hátat fordított volna és mene­külne innen, de tudnia kell. mi történt, és ki fekszik csoportosulás gyűrűjének közepén a járdán. Egy pil­lantás és megállapíthatta: Bonifacio az, aki kezét mellére szorítva a halál görcsébe merevedve várja a hullaszállító kocsit. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom