Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-29 / 100. szám

Szombattól vasárnapig Tavasz — Nincs. Az igazgató elvtársat a szobájában találja. Egy beszélgetésbe csöp­penek. A részvevők Ko­vács Endre, a művelődési ház igazgatója, egy elő­adó, s egy pesti fiatal­ember. ifjúgárdista. Ö Is fiatalok után nyomoz. Kovács Endre beszél. — Kevés a hely. Ide vasárnap 300—350 ember fér be. Akkor olyan a terem, mint egy szardí- niásdoboz. Az Arany Já­nos utcán vannak üres helyiségek. Beadtuk az igényést — Irodahelyisé­gek lesznek. Ha felfede­zünk egy alkalmas pin­cét, már ott a vendéglá­tóipar, kéri borharapó- nak. Alkoholmentes ifjú­sági presszók kellenének inkább. — A vendéglátóipar és a KISZ „házasságai” mindig felbomlanak az előbbi bevételi tervén. Például a miskolci Fó­rum presszót hozom fel. — Az, hogy a fiatalok bekerüljenek az utcáról, nem bevétel kérdése — társadalmi érdek — fe­leli. Egyetértek. Végül né­hány adat a központ ál­tal készített A város if­júságának szabad idő fel­használási lehetőségei cí­mű jelentésből: 17 ezer KISZ-korú fiatal, 82 ven­déglátóipari egység. Kife­jezetten ifjúsági klub 2, amelyikben ülünk és a Fegyveres Erők Klubja. Az itteni háromszáz em­ber ma pang, nem ját­szik a Hell’s Angels. Fegyveres Erők Klubja. Későn érkezem. Már csak a csikkel:kel teli hamu­tartókupacról, s a pakoló zenészekről állapítom meg: itt táncos összejöve­tel volt. A klubvezető már nincs itt A pincér­fiút faggatom. — Hányán voltak ma? — Körülbelül százötve­nen. Amit még tudok: Belé­pés ide is csak igazol­vánnyal, szombaton ren­dezvény nincs. Hazafelé számolgatok, háromszázötven meg száz­ötven, ötszáz. Tizenhét­ezerben az ötszáz: min­den harmincnegyedik fia­tal jut ifjúsági klubba. Előttem két katona bal­lag. A rádióból régi slá­ger szól: Monday, mon­dái. Igen, holnap hétfő. Pulní HTílrlóc (Tóth Sándor felvétele) Visszhang címmel új tájékoztatót adott ki a KISZ Veszprém megyei Bizottsága. A közel n egyvenoldalas kiadvány részletesen foglallcozik a vi­lágnézeti nevelőmunka kér­déseivel, a KISZ szerveze­ti felépítésének változásai­val, az ifjúságvédelemmel. As Üzenjük a kongresz- szusnak című cikk beszá­mol a Veszprém megyei fiatalok négy év alatt vég­zett gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális munkájáról. A Veszprém megyeiek ügyes kezdeményezését, az­az a havonta megjelenő, az ifjúság helyzetével kapcso­latos tájékoztató kiadását sok helyütt követni le­hetne. Minden vasárnap ipari munkaszünet, kivé­ve azokat az üzemeket, ahol a munka megszakí­tása nem lehetséges, és amelyeknek üzemben tar­tását a közönség igényli. Ehhez jön még a szom­bat délután. Hová megy, mit csinál Kecskemét fia­talsága, mikor az alkotó is pihen? Vasárnap fél 6. Meg­szokott kép a Városi mo­zi előtt. Tizenöt-húsz fiú és lány álldogál a lépcsőkön, az előtérben, a járdán. Kezükben rádió, magnó. Kiválasztok egy 5-ös csoportot. A fiúk kö­zül négy ipari tanuló, egy szakmunkás. — Mit csináltok szom­bat, vasárnap? — Most moziba me­gyünk — felelik ketten. — Máskor? — Többnyire mozi. Eset­leg a Delicatesse, a To­rony, vagy a Hírős. Rit­kán, ahogy a pénz enge­di. Hat óra, partnereimet felszippantja a mozi. Hárman maradnak. — Ti hová? — kérdem, — Lófrálunk egyet Ifjúsági klubbelépőjük nincs, csak elképzeléseik. „Valami olyan presszó kellene, ahol a fiatalok jöhetnének össse, ők fe­lelnének a rendért is.” Rákóczi út 3. Városi Művelődési Központ. Az ajtók csukva, csend. Az előtérben plakát: Vasár­napi táncos rendezvé­nyeinket csak tanulók lá­togathatják. Találomra felmegyek. — Ma nincs semmi? — kérdem a korlátnál álló, idősebb férfit. A pult mögött tizenkét éves korában minden gyereknek van egy álma — a szakmá­ját illetően. Lehet hogy másoknál ez így van, de én még tizennégy éves koromban sem tudtam biztosan megmondani, hogy milyen szakmát vá­lasztok. Talán a sors akarta úgy — - kereskedőszak­munkás-tanuló lettem. Egy év alatt nagyon sokat változhat az ember. A világ minden kincséért sem cserélném fel másra a választott szakmámat. Itt, a kecskeméti Cent­rum Áruházban megsze­rettem ezt a foglalkozást. Nagyon sok emberrel ta­lálkozom naponta, s na­gyon szép, csodálatos ru­haanyagokat láthatok. Ugyanis a textilosztályon dolgozom. Reggel nyolc­tól tizenegyig és kettőtől este hat óráig van a munkaidőm. Hetente két alkalommal a szakmun­kásképző intézetben har­mincnégyen sajátítjuk el a kereskedés fortélyait. Szeretek az iskolába jár­ni, rövidesen klubdélutánt szervez a KlSZ-aiapszer- vezetünk. Sokat kell még tanul­nom, de már alig várom, hogy az oklevelemre ír­ják: Nagy Margit keres­kedő szakmunkás... — tárnái — Ha történetesen agy évvei ezelőtt valaki meg­kérdezi tőlem, hogy az általános iskolai tanul­mányaim befejezése után miért éppen a kereskedői szakmát választottam, aligha tudtam volna el­fogadható választ adni. A kérdezők szerint ugyan­is állítólag már tizenegy­Szól a táskar... Kellemes tavaszi délu­tán. Sétálok a parkban, itt is, ott is beatzene har­sog a táskarádiókból. Trombitás Frédi kacagá­sára Little Richard re­kedtes üvöltése a vá­lasz ... Leülök egy padra, job­ban szemügyre veszem; a fiatalok két csapatra osz­Végh Lajos lanak. A táskamagnósok Tom Jones pártiak, a kempingrádió mellett ülő három beatfrizurás srác viszont hazai színékben küzd az elsőbbségért. Il­lést hallgatnak.., A Kecskeméti Katona József Gimnázium Il/b. osztálya. Szekér Endre osztályfőnök „feldobott" egy témát: táskarádió — utcán, taréken, parkok­ban. Néhány másodperc múlva, magasba lendül­tek a kezek... — Kevés az időnk — mondja Végh Lajos. — Délelőtt iskolában va­gyunk, ide nem hozhat­juk 3 rádiónkat. Délután szakkör, edzés, vagy kü­lönóra. Este tanulás... Így van ez mindennap. Hát mikor hallgassunk egy kis zenét? Menetköz­ben, az utcán. — Nem szabad általá­nosítani — jegyzi meg Kálmán Zsuzsi — a pa­dokon ücsörgő fiatalok nem a tél-hatás miatt han- gosítják fel a rádióikat, Sebestyén Júlia csak azért, mert fel akar­nak tűnni... — Es... már megint a fiatalok? — veti fel a kér­dést Varga Mária. — Szombat és vasárnap dél­után a felnőttek is hall­gatják a rádiót az utcán. Meccset közvetítenek!... — En nem vagyok túl­ságosan beatrajongó — Vendégek Gödöllőről Tavaszi napsütésben, szélben hajlongó fák kö­zött az országúton gyor­san nyelte a kilométereket a világoskék, farmotoros Ikarus. Már messziről jól látszott az oldalár* füg­gesztett jellegzetes címer, s a tábla: Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem. A gépkocsivezető na­gyot tekert a kormányon, a betonról letérve, * Sol­ti Kali-majorba kanyaro­dott a busz. Kinyílt a* ajtó, s negyvenkét gödöl­lői egyetemista szállt kt. — Hazajöttünk — je­gyezte meg Lakatos Lajos, a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen tanuló Bács megyei diákok ifjú­sági klubjának titkára. —* Miután a közelmúltban dir. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára, s a megye ifjúsági vezetői az egyetemen meglátogat­tak bennünket, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a KISZ Bács megyei Bizottsága meghívásának eleget téve szakmai szem­mel körülnézünk a me­gye mezőgazdaságában. Valamennyien végzősök vagyunk az egyetemen, s ide szeretnénk jönni dol­gozni. A solti Szikra Termelő­szövetkezetben megnézték a 600 férőhelyes tehené­szeti telepet, a borjúneve­lőt és a sertéshizlaldát. Aztán Kalocsára utaztak, ahol az Iszkra Termelő­szövetkezetben Romsits Sándor elnök válaszolt a fiatalok kérdéseire. Meg­tekintették a 200 holdas mesterséges legelőt, a sertéstelepet és a kerté­szetet. Ebéd közben a tanulmá­nyaikról, az egyetemi évek élményeiről beszél­gettek a fiatalok. — Két külön világ az egyetem, s a gyakorlati élet — mondta az egyik asztaltársam. — Az elő­adói termekben a nagy­tudású professzoroktól, s a vaskos jegyzetekből megtanuljuk, hogy mit, s hogyan kell csinálni. A gyakorlati oktatás egészen kezdetleges... — Aztán eljövünk Bács megyébe, vagy az ország bármely részébe, s kerek­re nyílt szemmel nézzük: ezt így kell csinálni? — vetette fel egy másik if­jú. — Az egyetemen mondja Zilahi Vali — dé ha dzsesszt sugároz a rá-’ dió, azt mindig meghallga­tom. — Két-három havonta klubdélutánt rendezünk — veszi át a szót Sebestyén Júlia és Utasi Erzsi. — Ilyenkor persze zenét hallgatunk, táncolunk. De ez szerintem elég kevés. Beszélgetnek, vitatkoz­nak. Később a téma: van-e igazi beatzene? Nincs — foglalják össze tömören. Aztán a Repülj páva népdalairól beszél­getnek, a hanglemezek­ről, az operettekről, ope­rákról. Kiderül: minden­ki szívesen hallgatja a népdalokat, s az opera­áriákat is. Csakhogy a rá­dió és a televízió nagyon ritkán tűzi műsorára a közismert, nagyszerű ope­rákat. Pedig müven kárt olyan sok az óránk, hogy a gyakorlatra nem jut idő. Bizony egy-egy tsz- ben, vagy állami gazda­ságban jó néhány évet el kell töltenünk, amíg be­lejövünk a szakmába. — Nagyon hasznos volt a látogatásunk, hiszen ha nem is részleteiben, de megismertük a megye mezőgazdaságát, s tudjuk, ismerjük azt a területet, ahová nemsokára dolgoz­ni jövünk... Várunk benneteket! Utasi Erzsi Mert a fiatalok nemcsak a beatet, a klasszikus ze­nét is szívesen hallgatják. Selmeci Katalin Hatvani Dániel: Karcsú ág A szivemen egy karcsú ág tán hangod simogatja édes szerelem emléke virág ne bújj a bánat leveléhez Jaj kedves ugye messze vagy némán sikoltok szólitgatlak feledj el halkitsd el szavad vagy zárj el örökre magadnak Mi voltál mi vagy nem tudom volt-együttlétünk szirma repdes szép tested átnő álmomon s szemem barlangján bújsz át kedves Könnyemen áthulló virág örömünkre a feledés les szívemen jaj egy karcsú ág ne bújj a bánat leveléhez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom