Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

«. oldal 1971. április 3, szombat Csökkentik a különbségeket Egy jelentésből, amelyet a Városföldi Állami Gaz­daság igazgatója, Csík An­tal írt alá: „Összes területünk 12 600 hold. A megyei átlagnál rosszabb természeti és köz- gazdasági adottságok kö­zött gazdálkodunk. A terü­let nagy része homokos vályogtalaj, sekély termő­réteggel, 1 százalék alatti humusztartalommal, más része kvarcos futóhomok és szikes vályog. A gaz­daság összes aranykorona értéke, 1 katasztrális hold­ra vetítve tíz alatt van. Az ország egyik legme­legebb részén fekszik a gazdaság amiből követke­zik, hogy a forró napok száma magas, de ugyan­csak az átlagnál több a fa­gyos nap is. Az évi csapadék 500 mil­liméter átlag alatt van. Nagyobb része nem a te- nyészidőszakban hullik le. Az öntözött terület mind­össze 100 hold.” Eredmények Jelenleg az állattartás, a szántóföldi növénytermesz­tés és a kertészet körülbe­lül azonos termelési érté­ket képvisel. Tavaly búzából csaknem 18 mázsa, kukoricából, má­jusi morzsoltban számítva, több mint 30 mázsa hol- dankénti termést értek el. Nagy erőfeszítésekbe került ilyen hozamok el­érése. Jók az eredmények a kertészetben és az állat- tenyésztésben is. A kedvezőtlen időjárás ellenére jobban zárták az esztendőt tavaly mint 1969-ben. Huszonegymillió- százharmincezer forint nye­reséget értek el, amely két- évtizedes fennállásuk óta a legjobb eredmény. A kibontakozást a gaz­dasági reform által terem­tett nagyobb önállóság tet­te lehetővé. Feltárhatták a gazdálkodás számos tarta­lékát, felszabadultak egy sor kötöttség alól amelyek akadályozták a további fej­lődést. Munkaidő — Feladatunk a terme­lés korszerűsítése, az agro­technika fejlesztése, a gé­pesítés fokozása — han­goztatja Csík Antal igazga­tó. — 1969-ben rá tudtunk térni a nyolcórás munka­időre, majd a műhelyek­ben dolgozóknál a heti 44 órára. A fenti intézkedés megalapozottságát igazolja, hogy jó szervezéssel, egyes munkák gépesítésével elér­tük, hogy csökkentett munkaidő alatt is veszteség nélkül takarítottuk be va­lamennyi terményt. A munkaidő csökkentését hem kísérte a dolgozók ke­resetcsökkenése. A párthatározat szelle­mében jártunk el, amikor a műit év végén megtár­gyaltuk hogyan javíthat­nánk nődolgozóink hely­zetén. Gazdaságunkban ed­dig sem volt különösebb gond, hiszen a nők megta­lálhatók a gazdaság veze­tésében mindenütt. A bér­szabályzat szerint a mun­kát fizetik nem pedi_g azt, hogy ki végezte — nő vagy férfi. A megbeszélés óta a bugaci üzemegységben mik­robusz szállítja a gyerme­keket az óvodába. Ezzel nagy gondot vettünk le az asszonyok válláról. Köz­ponti üzemegységünkben pedig növeltük az óvodai férőhelyek számát. A nagycsaládosok hely­zetét is áttekintettük és a múlt évi részesedési alap­ból 100 ezer forintot adunk megsegítésükre. Együttműködés Káposztás Gyula igazga­tóhelyettes a társgazdasá­gokkal kialakult egvüttmfl- ködés eredményeiről, vala­mint a további elképzelé­sekről tájékoztat. — A további előrelépés­hez össze kellett fognunk a környező gazdaságokkal. Háromszázhuszonkét hold szőlőterületünk termés- mennyisége saját feldolgo­zó és bortároló létesítését nem teszi indokolttá. Ez­ért a Szikrai Állami Gaz­dasággal már tavaly egy­szerű gazdasági együttmű­ködés keretében megálla­podtunk száz vagon szőlő feldolgozásában és az ebből nyert bor tárolására. A kapcsolatot öt évre meghosz- szabbítottuk. Évente 130 vagon szőlő feldolgozását és a bor közös értékesíté­sét szervezzük meg. Ugyan­akkor betakarítási és nö­vényvédelmi technológián­kat egyeztetjük, összehan­goljuk. A rendelkezésünk­re álló gépeket közösen használjuk. Tavaly novemberben megállapodást kötöttünk két szomszédos termelő- szövetkezettel. Közösen épí­tünk csaknem 160 millió forintos költséggel egy ser­téstelepet, amely évente negyvenezer hízót bocsát majd ki. A költségeknek több mint felét a mi gaz­daságunk vállalta, kisebb részt pedig a kiskunfélegy­házi Egyesült Lenin—Rá­kóczi és a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az idén üzembe helyez­zük új terményszárító be­rendezéseinket. A városföl­di Dózsa és a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezettel meg­állapodást kötöttünk 1975- ig kukorica és lucerna szá­rítására. Ezenkívül számos gazda­sággal teremtettek együtt­működést a városföldiek. Ennek is köszönhető, hogy a nehéz körülmények elle­nére a homoki gazdaságok között az egyik legjobb­nak értékelik az üzemet. Az összefogással ugyanis csökkentik, kiegyenlítik a kedvezőtlen adottságok mi­att jelentkező különbsége­ket K. S. A legifjabb szakmunkás Néhány nappal ezelőtt nemcsak a Petőfi Népe, ha­nem az országos lapok is lyezést harmadéves kiskunmajsai fodrásztanuló hatodik he­ért el, Kapus Felvételünkön Buda István munkaügyi miniszter­helyettes gratulál Szabó Mihálynak, mellettük Szász Sándor szakoktató, Szloboda Gáspár a versenybizott­ság elnöke és Hajdú Ottó, a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának főelőadója. hírt adtak arról, hogy be­fejeződtek a forradalmi if­júsági. napok keretében ren­dezett szakma kiváló tanu­lója versenyek. A híradá­sok szűkszavúan emlékez­tek arról, hogy a lakatosok közül az első helyezést Szabó Mihály, a Kiskunfé­legyházi 608. számú Ipa- ritanuló Intézet tanulója nyerte... — Nagyon örülünk Sza­bó Misi eredményének — mondja Serege Gábor igaz­gató. — Három éve a leg­jobb tanulóink közé tarto­zik, s tudtuk, hogy nem csalódunk benne. Az idei verseny már októberben kezdődött, 1200 növendé­künk részére januárban tartottuk a selejtezőket, majd februárban 109-en vettek részt a következő versenyszakaszon. A leg­jobb 12 pályaművet a zsű­ri felküldte a márciusi dön­tőre. Így azután a szaktár­gyi vetélkedőkön hárman irodalomból, hárman törté­nelemből, egy tanuló ma­tematikából, egy szakrajz­ból, egy pedig fizikából küzdött az országos helye­zésekért Rádóczi Aranlca 28. A recepció pultjára százlírás érmét vetett és a ki­készített újságkötegből leemelte a délutáni lap egyik számát. Intett a boynak. Vacsorát és kávét rendelt — Minél előbb hozza, a 107-esbe — mondta és a haliból gyalog indult felfelé a lépcsőn. A fordulóból, újságja mögül visszaleselkedett a recepció kalitjában tevékenykedő hotelierre, nem követi-e az a tekinte­tével. A portás azonban ügyet sem vetett rá. „Romla­nak az idegeim’’ — állapította meg bosszúsan. S ez nem is olyan nagy csoda. Három nappal Di Pisa lelö- vése után, ma délután az Arkangyal utcában az Éden bár előtt már a tizenhatodik áldozatot láthatta. Óvatosan nyitotta ki szobájának ajtaját, majd hir­telen mozdulattal kitárta. „Buona sera” — köszönt hangosan, mintha csak a folyosón üdvözölt volna va­lakit. Ezután felkattintotta a villanyt és zakója zse­bében megmarkolta csőre töltött kicsiny, hatlövetű pisztolyát. Az ablak felől nem fenyegethette veszély. Erkély nem volt, és áttetsző csipkefüggöny lógott az üveg előtt. Amíg a szekrényajtót előretartott fegyver­rel feltépte és a fürdőszobában körülnézett a folyosói ajtót félig nyitva tartotta. Csak miután alaposan meg­győződött, hogy a szobában rajta kívül más nem tar­tózkodik, zárta be az ajtót. A kulcsot biztonságból be­lülről a zárban hagyta. „Képzelődöm” — dünnyögte és az egyik fotelbe ros- kadt. Szórakozottan lapozgatott az újságban, s egy- szercsak váratlanul megakadt szeme az egyik nagybe­tűs címen: „Vakmerő gengsztertámadás... A támadók húzták a „rövidebbet”. A cikk a palermói rendőr­főnök nyilatkozatát közölte annak kapcsán, hogy a kora délutáni órákban Pietro Torreta, a Barbera épú tési vállalat cégvezetőjének magánlakásába fegyvere­sen behatolt Rizzo Rinni és testvére, az alvilágban Toto néven ismert Salvatore és megtámadták a házi­gazdát. A megtámadott Torreta azonban az egyik banditát lelőtte, a másikat pedig súlyosan megsebesí­tette. A sebesült Toto volt, aki kiugrott a villa fél­emeleti ablakából és a ház előtt várakozó autóig vánszorgott. A sport Giuliettát vezető harmadik cin­kostárs Totót egy magánszanatóriumba szállította, amely feltehetően a maffia érdekeltségébe tartozik, mert mire a rendőrség Totot itt megtalálta és kihall­gathatta volna, a sebesült műtét közben — meg­halt. Torreta elmenekült hazulról, s a rendőrség ke­resi ... A lap ezután milánói tudósítója jelentésére hivat­kozva közli, hogy Torreta főnökét az ifjabb Barbera fivérét, Angelót, ma délben, miközben gépkocsijába szállt, ugyancsak megtámadták. Géppisztolyból lőttek rá és négy golyó súlyosan megsebesítette. Az egyik támadót, á 28 éves Antonio Ligglo milánói taxisofőrt, aki a támadásnál maga is megsérült, a rendőrség el­fogta ... Társa szökésben van. A nyomozás folyik. • Berti felszisszent. A telefon megcsörrent. Remegő kézzel nyúlt az asztalkán előtte csilingelő készülék fe­lé. Mozdulata félúton tétován elakadt. Nem! Megvi­selt idegeinek ez már túl sok volt a jóból. Don Paoli- no képét látta maga előtt. Azt az ideges összerezze­nést, ahogyan Bánta három nappal ezelőtt, egy este, a telefon csengésére reagált. „Külföldre utazom. Ne is keressen” — hallotta zsibongó agyában Palermo egyik legelőkelőbb családja fejének, Paolo Bontanak kísértethangját. A megszokás azonban erősebb volt. A telefonban van valami türelmetlen, kényszerítő erő. A távolság és az ismeretlen fel nem derített mágiája az, ami képes félbeszakítani két ember legmeghittebb személyes beszélgetését is. A telefon csengésének a legnehezebb ellenállni. — Pronto — emelte füléhez Berti a kagylót. „Don dottore” — suttogta egy izgatott férfihang — „segíteni kell. Most érkeztem Milánóból... A repülő­téren vagyok. Azt hiszem, gyanús alakok követnék.” (Folytatjuk.) György harmadéves laka­tos pedig második lett szak­rajzból. Pócsai Antalné, Kiss KatalinTakács Fe­renc tanárok és a szakok­tatók sokat segítettek a fel­készülésükben ... A szakma kiváló tanuló­ja verseny legkiválóbbja már nem tanuló, egyike az ország legfiatalabb szak­munkásainak. — Nem nagyon izgultam a versenyen — emlékezik vissza — amint megkap­tam egy kérdést, gyorsan koncentráltam, igyekeztem a legrövidebb idő alatt vá­laszt adni. Sikerült. Ter­mészetesen ez nem utolsó­sorban annak köszönhető, hogy alapos volt a felké­szülés. Nagyon sokat kö­szönhetek Szász Sándor szakoktatómnak, de segített a bátyám is, aki hat évvel ezelőtt az országos verse­nyen a hetedik helyezést érte ei ... Terveim? Még mint az egykori ipari tanulónak já­ró szabadságot sem akarom igénybe venni, szeretnék munkába állni amint lehet. Hogy hol? Természetesen ott, ahol az iparitanuló­évek alatt a gyakorlatot szereztem, a Vegyipari Gépgyárban. Remélem, be­fogadnak, mint szakmun­kást is.. O. L. Kiállítás Tiszákécsken Vendégkönyvben lapozgatva Tiszakécskén, a művelő­dési központ dolgozói elég­gé sűrűn vállalják egy-egy kiállítás megrendezésének gondjait, fáradalmait. ilyen sikere egy kiállí­tásnak sem volt azonban, mint a mostani képzőmű­vészeti tárlatnak. Az el­múlt hét utolsó, napjaiban jártunk a modern művelő­dési házban és örömmel ta­pasztaltuk, hogy Bozsó Já­nos festményei, Pálfy Gusz­táv szobrai itt is sok né­zőt vonzanak. A bejáratnál elhelyezett vendégkönyv tanúsága szerint kétezernél több tiszakécskei tekintet­te meg alig két hét alatt a szép képeket, szobrokat. Mert a látogatók többsége elégedetten távozik, mint ezt a bejegyzések is bizo­nyítják. Jójárt Emma tanulónak Pálfy Gusztáv III. Richard című alkotása tetszett a legjobban. Zombori Éva így vélekedett: „Mi tanyai kollégiumos gyermekek an­nak örülünk, hogy a mű­vész bácsi sok gyönyörű ta­nyai képet festett." Németh L. gyári munkás szerint: „Elgondolkoztatok a szob­rok.’’ „Bozsó Jánosban nemcsak, rokonszenves em­bert, hanem tehetséges fes­tőművészt ismerhettük meg. Képei őszinteségükkel, a hangulat tökéletes kife­jezésével hatnak. Pálfy Gusztáv kisplasztikái kön­nyedségükkel is képesek megfogalmazni a többnyire súlyos mondanivalót.” (Kristóf Márta könyvtáros). Két pedagógus ezt a mon­datot írta be: „A festő le- tagadhatatlanul alföldi." Az -egyik diáklány ponto­san megfogalmazta Pálfy Mars című plasztikájának mondanivalóját, tehát megértette a modem kife jezési formákat művészt. Bízhatunk hát abban, hogy ennek a szép kiállí­tásnak az emlékét nemcsak a vendégkönyv őrzi. A mostani látogatók remélhe­tőleg máskor is be-betérnek a művelődési házba, amikor rajzokat, szobrokat mutat­nak be az intézmény kez­deményező szellemű mun­katársai. Nyilván akadnak majd olyanok is, akik előbb-utóbb leakasztják szobájuk faláról az őzikés, cicás giccset és lakásukat, munkahelyüket ízléses al­kotásokkal díszítik. És az ilyen alkalom biz­tatás a művészeknek is: ta­pasztalják, látják, figyel­nek rájuk, elgondolkoznak műveiken. A tiszakéesikeiek a kitűnő kezdeményezésért , és az igényes megvalósí­tásért egyaránt dicséretet érdemelnek. H. N. Válaszol az illetékes 1971. február 26-án kö­zöltük „Didergő lakók” címmel Andrássy Béla kecskeméti olvasónk arról szóló panaszát, hogy laká­sában (Kecskemét, Lenin- város, Fürst S. utca 2. III. e.) elégtelen a fűtés. A pa­naszra Csibrány Pál, a kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat igazgatója küldött választ. Mint írja, Andrássyék lakásán termográf mé­rőműszert helyeztek el, hogy a bejelentés jogos­ságát ellenőrizzék. Ami­kor februárban az Ingatlankezelő Vállalat ellenőrzést végző egyik dolgozója felkereste a pa­naszost, az eredetileg falra helyezett műszert a nyitott erkélyajtónál találta. A termográf rajzolta diag­ram plusz 22 Celsius- fokról átmenet nélkül plusz 14 Celsius-fokra zu- hunat, majd percek alatt 5 Celsius-fokos különbség­gel fel-le játszó vonal raj­zolódott ki. Ez azt jelen­ti, hogy bár a műszerért felelősséget vállaltak, azt i/1 állandóan mozgatták, és a Kedvelő ! ia^s különböző pontjain helyezték el. Ilyen körül­mények között a műszer természetesen nem az egyenletes 21—22 Celsius- fokos hőmérsékletet re­gisztrálta, hanem azt, ame­lyet az adott helyen érzé­kelt. A ház többi lakójától a fűtés elégtelenségét kifo­gásoló panasz nem érke­zett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom