Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-03 / 79. szám

r * oMa! ran. ffprms s, szombat n tavasz" Itáliában 'XAjgUpZ Vagy fél esztendeje a világsajtó hasábjain Olaszországgal kapcsolat­ban szüntelenül találkoz­hattunk a „forró ősz” fo­galmával. Belpolitikai kríziseik, hatalmas tömeg- megmozdulások és reak­ciós erődemonstrációik kö­vették egymást, változó hőfokon, de állandóan. Aztán a forró őszből forró tél lett és most, amikor odalent délen, Sorrento csodás sziklái és Capri kék öble kö­rül már virágba borultak a fák, az olasz és a kül­földi lapok forró tavasz­ról kezdenek beszélni. Itáliával kapcsolatban nem is olyan régen mint a „gazdasági csoda” szín­helyéről cikkeztek a tő­kés lapok és olyan jósla­tok láttak napvilágot, hogy a konjunktúra tar­tósnak ígérkezik. Nyugati teoretikusok ezt összefüg­gésbe hoztak a Közös Pi­accal, amelynek alapító okmányát római egyez­ménynek nevezik. Ennek Itália kétségtelenül egyik pillére és — ami bizo­nyos nagytőkés csoporto­kat illet — haszonélvező­je. Elég egy mélyebb pil­lantást vetni az olasz helyzetre és máris kide­rült, hogy a konjunktúra ugyan számos vonatko­zásban megtorpant — de nem ez a főbaj. Az elhú­zódó olasz krízis lényege a tömegeknek az a fel­ismerése, hogy a mono­póliumok aránytalan kis részt juttatnak a fejlődés eredményedből azoknak, akik megtermelik a piacra kerülő javakat: a dolgozó tömegeknek. Mindenekelőtt azért fo­lyik egyre nagyobb erő­vel a harc és a válság csaknem minden aspek­tusa ennek az alapvető küzdelemnek a közvetlen vagy közvetet kdvetítődé- se. Hogy ez mennyire így van, azt a legutóbbi órák­ban érkezett két hírrel is illusztrálhatjuk. Az egyik: miközben Emilio Colombo kormány­fő Bonniban Brandt kan­cellárral tárgyal, az Itá­liai koalícióban, amelyet amúgyis a repedések egész tömege tarkított, most a jelek szerint be­következőben van a tö­rés. Méghozzá az egész helyzetre jellemző, tipikus ok miatt: a lakás- és egészségügyi reformok kérdésében. Az egyik szo­cialista miniszter volt kénytelen kirohanni saját kabinetje ellen, amiért az behódol a jobboldali nyo­másnak. A másik hír: Rómában a rendőrség letartóztatta Grazianit, a fasiszta „új rend” szervezet vezetőjét. A „fekete herceg” Borg­hese összeesküvése után ez már a második szélső- jobboldali akció, amelynek során a hatóságok fegy­vereket is elkoboztak. Ez is az alapvető tény, a szo­ciális krízis tükröződése, ha torz formában is: a monopoltőke régi fogása — méghozzá nem utolsó­sorban Itáliában —, hogy a szociális elégedetlenség levezetésére, vagy éppen vérbefojtására, ultra-jobb­oldali rohaimcsapatokat al­kalmaz. Fajgyűlölőre bízták a pert SAN RAFAEL A koholt vádakkal bíró­ság elé állított Angela Da­vis perének előtárgyalása csütörtökön alig 10 percet vett igénybe. A fiatal né­ger kommunista polgárjo­gi harcos ügyvédei adatok tömegével bizonyították, hogy a kinevezett bíró, Alan Lindsay egész eddigi bírói és ügyészi ténykedése fajgyűlölő nézetekre vall. Ezen a címen kifogást emeltek személye ellen. A bíró elnapolta a kihallga­tást. (UPI, DPA) Nixon-íizenetváltás Egy öregasszony, aki fiatalnak akar látszani KAIRO Donald Bergus, az Egye­sült Államok kairói kép­viselője csütörtökön átadta Nixon elnök üzenetét Szá­dat egyiptomi államfőnek — közölték tájékozott kö­rök. Szadat — mint ismere­tes — az utóbbi időkben kapcsolatban állt a nem­zetközi politika felelős té­nyezőivel a közel-keleti válság ügyében. A légi támogatás nem használ B—52-es amerikai óriás- bombázók pénteken reggel támadták a dél-vietnami, kambodzsai és laoszi határ találkozásától csak néhány mérfölddel keletre levő dél-vietnami támaszpont térségét, amelyet a népi felszabadító erők csütörtö­kön elfoglaltak. A támasz­pont elleni sikeres parü- zánoffenzívában — salgo- ni beismerés szerint — több amerikai vesztette életét. A kambodzsai harctéri jelentések szerint a Phnom Penhtől 90 kilométerrel délnyugatra levő 4. számú főútvonal mentén élénk harci tevékenység folyik. A kambodzsai kormány­csapatok a térségben im­már egy hete dúló heves harcokban — nyugati hír- ügynökségi jelentések sze­rint — több mint 200 ha­lottat, illetve sebesültet veszítettek. A szorongatott helyzetben levő puccsista alakulatok segítségére sie­tett amerikai repülőgépek napalmmal bombázták a területet. , , , i Hírek szerint, amelyek Párizsból jutottak el Kai­róba, Maihmud Riad kül­ügyminiszter itt két üze­netet is kapott amerikai kollégájától, William Ro- gerstőL. A kaliforniai San Cle- menteben a Fehér Ház szóvivője, Ronald Ziegler, csütörtökön este megerősí­tette a Nixon—Szadat-üze- netváltás hírét Heikal, az A1 Abram be­folyásos főszerkesztője, szo­kásos pénteki vezércikké­ben egyebek között el­mondja, hogy 1970-ben Iz­rael midazt az utánpótlást megkapta az Egyesült Ál­lamoktól, amire 1971-ben szüksége lesz. Ennél fogva nehezebb is alkudozni vele. Véleményt mond az iz­raeli és az amerikai veze­tésről egyaránt Izraelben — írja — csak egy kon­cepciózus politikus van, Ben Gurion, aki már visz- szavonult a politikai élet­től. A kormány élén-jelen­leg asszony áll, aki szün­telenül bizonyítani akarja, hogy szilárdabb a férfiak­nál is, s aki 70 éves létére azt is el akarja hitetni, hogy buzgóbb, mint a fia­talok. Ami az Egyesült Ál­lamokat illeti, Heikal sze­rint nincs meg az a „tör­ténelmi vezetés, amely egykor elérte, hogy Izrael kivonuljon a Sinai-félszi- getről, ég figyelmen kívül merte hagyni a zsidó la­kosság voksait Függetlenül attól, mit te­szünk, nem kerülhetjük el a háborút Izraellel. Előző­leg azonban ki kell alakí­tanunk a legkedvezőbb feltételeket — írja Heikal. 19 szocialista országokat is meghívták az önigazgatási kongresszusra BELGRAD Záró szakaszába érkezett a május 5—8 között Sza­rajevóban megtartandó 2. jugoszláv önigazgatási kongresszus előkészítése. A tanácskozás fő refe­rátumát Edvard Kard élj, a JKSZ végrehajtó irodájá­nak tagja tártja, s a kong­resszuson várhatóan be­szédet mond Tito elnök is. A kongresszusra eddig mintegy 150 külföldi ven­dég fogadta ed a meghí­vást. Szarajevóba várják többek között Bulgária, Magyarország, Románia és a Szovjetunió szakszerve­zeti küldöttségeit, s a len­gyel társadalmi-politikai szervezetek delegációját. Erim programbeszéde Nihat Erim török minisz­terelnök pénteken a parla­mentben ismertette kormá­nyának elképzeléseit Prog­rambeszédében ígéretet tett arra, hogy felszámolja a Demirel-kormány öröksé­gét : a hát hónapja tartó, or­szágos méretű zavargásokat, fokozott hangsúlyt helyez a „társadalmi igazság érvé­nyesítésére, a kormányzás hatékonyságára, a földre­form előrehaladására”. Az ország külpolitikai céljait illetően Erim hitet tett a „tudományos meg­fontolásokon és a realitáso­kon alapuló, dinamikus po­litika” mellett, ami — sza­vai szerint — az Egyesült Államokkal való „szövetség és barátság folytatását” je­lenti, ugyanakkor nem zár­ja ki a „Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok javítását” célzó törekvéseket. Colombo bonni látogatása Colombo olasz miniszter­elnök, valamint Moro kül­ügyminiszter csütörtökön este Bonnba érkezett Ez az olasz miniszterelnök első hivatalos nyugat-németor­szági látogatása csaknem öt év óta. Az olasz állam­férfiak megbeszéléseket Ég az olajvezeték mmor Az El Fatah tájékoztatá­si hivatala közölte, hogy a jordániai hadsereg csütör­tökön este támadást indí­tott egy menekülttábor el­len az Ammantól körülbe­lül 50 kilométernyire fek­vő Dzseras város közelé­ben. A beduin katonák ak­navetőkkel lőtték a tábort Az El Fatah szerint csü­törtökön, amikor a jordá- niai erők Amman Asra- fijeh negyedét lőtték, há­rom polgári személy, kö­zülük kettő nő, életét vesz­tette. A Jordániái hadsereg szóvivője viszont a gerillá­kat vádolta azzal, hogy az ország különböző pontjain, elsősorban északon, táma­dásokat hajtottak végre rendőri és katonai állások ellen. A Jordániái belügymi­nisztérium szóvivője azt állítja, hogy gerilláik pén­tekre virradóra felrobban­tották a transzarábiai olajvezetéket (Tapline) Zerka közelében. A szaúd-arábiai nyers­olaj ezen a vezetéken jut el Szírián és Libanonon át a zerkai olajfinomítóba. A belügyminisztérium sze­rint a sérült vezeték pén­teken reggel is lángokban állt folytatnak Willy Bran kancellárral és Walter Scheel külügyminiszterrel. Nixon kíméletes a tömeggyilkossal Nixon amerikai elnök csütörtökön elrendelte a huszonkét rendbeli gyilkos­ság vádjával életfogytigla­ni szabadságvesztésre ítélt Calley hadnagy szabadon bocsátását a börtönből. A My Lai-i vérengzésben bű­nösnek talált és elítélt had­nagy — az elnöki döntés értelmében — a fellebbvi- teli eljárás alatt, amely évekig elhúzódhat, Fort Benning-i tiszti lakosztá­lyán lakhat. Zsoldossereg lesz Az amerikai képviselő­ház csütörtökön 2,7 milliárd dollár emelést szavazott meg a hadsereg bérfejlesz­tésének céljaira. E rendkí­vüli méretű emelés, amely háromszorosan felülmúlja a Nixon által kért össze­get, azért történik, hogy a kormányzat 1973 közepétől áttérhessen a hivatásos hadsereg fenntartására és a behívások megszünteté­sére. A megajánlást most a szenátus elé terjesztik. „ Háromemeletes” tárgyalások Március utolsó napján ti­zedszer találkozott egymás­sal Bahr, a bonni kancel­lári hivatal államtitkára és Kohl, a Német Demokrati­kus Köztársaság miniszter- elnökségi államtitkára. Ez a találkozósorozat csak egyike azoknak az egymás­sal párhuzamosan, több szinten folyó megbeszélé­seknek, amelyek a két né­met állam viszonyát, illet­ve Nyugat-Berlin helyze­tét érintik. A két problémakör szo­ros kapcsolatban van egy­mással. Miután a Brandt- kormány megkötötte a szovjet—NSZK, majd a lengyel—NSZK szerződést, gyakorlatilag az úgyneve­zett nyugat-berlini kérdés megoldásától tette függővé — nem kis mértékben ame­rikai nyomásra — ezeknek az egyezményeknek a ra­tifikálását. (Ez önmagában sem veszélytelen álláspont: Brezsnyev, az SZKP XXIV. kongresszusán mondott be- szédéban felhívta a figyel­met arra, hogy a ratifiká­lás halogatása ismét bizal­matlanságot ébreszthet az NSZK politikai vonalveze­tésé iránt és csökkentheti a nemzetközi enyhülés kilá­tásait.) Az NSZK említett nem­zetközi megállapodásaival párhuzamosan, mint isme­retes, miniszterelnöki szin­tű érintkezésfelvétel is tör­tént Erfurtban, majd Kas- selben a két német állam vezetői között; ez a folya­mat is megszakadt. Nyugat-Berlinnel kapcso­latban a nézeteltérések lé­nyege az, hogy egyfelől a Szovjetunió és az NDK, másfelől a nyugati hatal­mak és az NSZK teljesen eltérő jogi álláspontot kép­viselnek. A tárgyalások nemzetközi szintjét a négy nagyhatalom képvlselőineK 1970. március 26. óta tartó tárgyalássorozata jelű, A nyugati álláspont „egész Berlinre” akarná vonatkoz­tatni a négyhatalmi fele­lősséget és ennek megfele­lően úgy véli, hogy bizo­nyos szuverenitási jogokat gyakorolhatnak a Nyugat- Németországból Nyugat- Berlinbe vezető összekötő utak forgalmában is. A Szovjetunió, miután az 1955-ös államszerződésben rögzítette az NDK szuvere­nitását, Berlint (nyugati szóhasználat szerint: Kelet- Berlint) az NDK integráns részének és fővárosának te­kinti. Ennek megfelelően vitathatatlannak tartja az NDK felségjogát a Nyugat- Berlinbe vezető összekötő utak polgári forgalmának ellenőrzésében. A nagyköveti szinten tar­tott négyhatalmi megbeszél lések titkosak. Annyi nap­világra került, hogy a nyu­gatiak február 8-án, a Szovjetunió pedig március 26-án szögezte le álláspont­ját és a kompromisszum lehetséges körvonalait. A tárgyalások eddigi meneté­ből arra lehet következtet­ni, hogy szovjet részről el­sődlegesnek tekintik az NSZK nyugat-berlini poli­tikai jelenlétének határo­zott csökkentését, s annak tudomásulvételét, hogy Nyugat-Berlin nem az NSZK egyik tartománya, hanem külön politikai egy­ség. Nyugati részről a kö­vetelések középpontjában az áll, hogy a Nyugat-Né- metországból Nvugat-Ber- linbe irányuló polgári for­galmat is „garantálja” a Szovjetunió — holott ez az NDK szuverenitásának kor­látozását jelentené. A már idézett Bahr—• Kohl megbeszéléseken az NDK a két német állam kölcsönös tranzitforgalmá­ra vonatkozó megállapodást kívánja elérni. Ez termé­szetesen magában foglalná a Nyugat-Berlinbe vezető összekötő utak polgári for­galmának rendezését is. Az NSZK viszont — a nyuga­ti nagyhatalmi állásponthoz csatlakozva — azt a felemás álláspontot képviseli, hogy Bahr tárgyal ugyan Kohl­lal a két német állam kö­zötti közlekedésről —, de kihagyja a napirendből a Berlinbe vezető utak pol­gári forgalmát, mondván, hogy ebben a kérdésben Bonn csak akkor hajlandó az NDK-val tárgyalni, ha a három nyugati megszálló hatalomtól erre engedélyt kap. Ez az álláspont azért kockázatos és veszélyes, mert a Brandt-kormány ez­zel lényegében aláveti ma­gát az amerikaiak vétójo­gának. Ha a tárgyalások legmagasabb szintjén Wa­shington megtagadja hozzá­járulását — akkor a Brandt-kormány nem tár­gyal a Nyugat-Berlinbe ve­zető összekötő utakról. A megegyezés hiánya viszont, bonni vélemény szerint, akadályozza a szovjet— NSZK és lengyel—NSZK egyezmény ratifikálását, így tehát a Brandt-kor­mány „keleti politikáját” voltaképpen alárendeli Washington vétójogának; Az említett, kettős tár-* gyalások korlátái termé­szetszerűen határokat szab­nak a harmadik, viszony­lag legalacsonyabb szinten folyó megbeszéléseknek. Ennek résztvevői: Kohr, az NDK államtitkára, és Müller, a nyugat-berlini szenátus irodaigazgatója. Ezeknek a tárgyalásoknak a középpontjában az NDK, valamint Nyugat-Berlin, mint önálló politikai egy­ség közötti problémák megoldása áll — így min­denekelőtt a nyugat-berli­ni lakosság NDK-beli és berlini látogatási lehetősé­gét rendező átfogó szerző-, dés. Mint látható, érdemi elő­rehaladást ebben az ügy­ben csak akkor lehet elér­ni, ha „a legfelső eme­leten” létrejön a megegye­zés. A háromszintű tárgya­lások eredményessége tehát jelenleg attól függ, hogy az amerikaiak feladják-e obstrukciós, akadályozó taktikájukat. —I TS

Next

/
Oldalképek
Tartalom