Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-20 / 92. szám

4. oldal 1971. április 20, kedd Megosztottság vágj egj iittműködés ? Fel nem ismert érdekek a három sükösdi tsx-ben n. RADIOS JÓZSEF: „Kér­Egy szocialista szerződés nyomában iíg az út elkészül dem én, hogy szomszéda­inknak az együttműködés­re teendő ez utáni javasla­tait mennyire vehetjük ko­molyan?!” Így hangzik a drámai színezetű kérdésfeltevés. Jobbnak láttam, ha ma­gam megyek válasz után. S ez nem is maradt el... GRUBER GYÖRGY: ’„Sem nálunk, sem a másik két tsz-ben nem megol­dott a gépjavítás. Apró kis kócerájaink vannak. Ezek egyenkénti fejlesztése nem •ok jót ígér, továbbra is a villáskulcs meg a nagyka­lapács lesz a „legfőbb” fel­szerelés. Ezen már rég túl kellene lennünk... öt év alatt csak mi annyit fordí­tottunk a gépjavításra, hogy bőven kitellett volna belőle a közös, korszerű ja­vítóműhelyhez való hozzá­járulásunk. Aztán meg kel­lene csinálnunk a közös üzemanyagtöltő állomást is. Ha összeadnánk a tartá­lyainkat, elegendő is vol­na. A lakosság is nagyon igényelné. Nagyon nagy hasznát vennénk a közös szárító-berendezésnek. Meg egy takarmánykeverő üzemnek. Meg egy gépköny­velő állomásnak is... ” Így, tételesen sorolja, szinte kapásból, s már ez maga hosszas fontolgatásra, a dolgok kielemzésére utal. Ám tévedés azt hinni, hogy csak az Üj Életben talál­hatók a kooperációs eszme bajnokai. A Vörös Zászló elnöke, továbbá főkönyve­lője, Takács Ernő, és fő- agronómusa, Regős János, szinte szóról szóra ismétlik Gruber György elképzelé­seit. Azzal, hogy jó volna, hasznos volna ... Hasonló­képpen az Aranykalásznál is. Az itteni elnök, Szerle- tics Pál, még egy nyomós érvet sorakoztat fel; „Külön-külön ki va­gyunk szolgáltatva a part­ner vállalatoknak. De ha némely ügyben közösen tépnénk fel, mindjárt na­gyobb lenne a súlyunk.” IDÉZZÜK újra Gruber Györgyöt: „Az együttmű­ködés érdekében tett min­den sikertelen lépés leg­alább egy-kétéves vissza­esést jelent, ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok.” A tőzegügy viharai egye­lőre nem csitultak el... 3 ez korántsem az egyedüli fék. E ponton túl azonban már ‘«iontól az egyéni ér­dekszférákba tételeződnek át a rugók. Radics Józsefnek példá­ul megpróbálom árnyaltan feltenni a kérdést: hogyan látja az együttműködés le­hetőségeit. A válasz túl­megy minden várakozáson: „Az a helyzet, hogy mind­hárman kinőttük az eddigi kereteket. A mostani tag­jövedelem egyelőre garan­tált. De meddig lesz az? Ha perspektívában gondolko­dunk, látnunk kell, hogy a rentábilis gazdálkodás fel­tételei évről évre szigorúb­bak lesznek. Vagyis már az egyesülésen kellene töp­rengenünk A bajai járás több községében megfi­gyelhető, hogy használt a közös gazdálkodásnak, amikor a helyi a helybe­li több kis tsz-ből egy na­gyobb jött létre.” Az okfejtés világos, logi­kus, Igazságai tulajdonkép­pen nem vitathatók. És I mégis... Ügy tűnik, mint­ha a Vörös Zászló elnöke nem számolna a jelenlegi sükösdi realitásokkal. Az egyesülés, hosszabb távon, aligha elodázható. De eh­hez meg kell járni a köz­benső lépcsőfokokat, ame­lyek egyet jelentenek a kooperációs kezdeményezé­sekkel. ■ ■ a ■ Pár éve, bizalmas kör­ben, a helyi tsz-vezetők között történt egy megbe­szélés: hogyan nézne ki az egyesített jövő ... Szóba ke­rült a tisztségek elosztása is. Ennél azonban tovább nem jutottak. GRUBER GYÖRGY: „Tagságunk 1968, illetve 1969 végén, tehát már két ízben is felvetette az egye­sülés gondolatát. Igaz, az ezzel kapcsolatos aggályait is: honnan és mennyi adós­ságot kell átvenni, hol lesz a háztáji, milyen messzire kell eljárni dolgozni. Ám ezekről érdemben eddig so­ha nem lehetett beszélni, mert mire a faluban szét- ment a kezdeményezés hí­re, olyan hangok jöttek vissza, hogy azért akarunk egyesülni, mert nem tud­juk magunkat fenntartani, hogy el vagyunk adósodva, hogy nincs perspektívánk. És hogy másokkal akarjuk magunkat a bajból kihú­zatni.” A légkör pedig Jelenleg is bizalmatlansággal telí­tett. ■ ■ ■ ■ Furcsa ez az egyensúlyi állapot, amely Sükösdön fogságban tartja a tsz-ve­zetők kezdeményező ked­vét. Annál ellentmondáso­sabb a helyzet, hogy ugyan­akkor mindegyikük híve az erők koncentrálásának. ALBERT ISTVÁN közsé­gi tanácselnökkel meditál­tunk az előrelépés módoza­tain. Ezt mondja: „Zöm­mel helybeli, vagy legalább is idetelepedett vezetőkről, szakemberekről van szó. Olyan emberek, akiknek nemcsak a tsz-ekben, de a községi közéletben is sza­vuk van. Épp ezért fele­lősséget kell, hogy érez- zenek a község egészének a jövőjéért is. Ahhoz, hogy a gazdálkodás intenzív sza­kaszba lépjen, a beruházá­sokat nem szabad szétap­rózni. Azzal is számolni kellene, hogy pár éven be­lül munkaerő-felesleg je­lentkezik, akiknek nem kell feltétlenül a Bajára ingázók amúgy 1? magas számát szaporítaniuk. Az urbanizálódó életforma a szolgáltatások nagymérvű kiterjesztését igényelné, de erre egyedül az AFÉS2 nem kénes. Ezen is az Együttműködés lendíthet, ne..." Ezek súlyos érvek. S ami nem kisebb jelentőségű: a mind nagyobb számban itt dolgozó szakemberek szel­lemi kapacitását is az együttes, összehangolt fej­lesztés bontakoztathatná ki igazán. Hogy a tsz-tagság szá­mára az egyesülés jelenleg még nem „téma”? Nem is lehet az, amikor az ezt fel­tétlenül megelőzendő együttműködési formák is hiányoznak. Az előkészítés azonban nem tűr haloga­tást. Ezen kellene már munkálkodniuk a tsz-párt­szervezeteknek, s ne«# utol­sósorban a községi pártve­zetésnek is. ösozegyűjteni, elemezni a kommunisták, s persze a tsz-tagság javasla­tait, elképzeléseit, s minden szinten napirenden tartva, vitára bocsátani. És mind­ezt a gyakorlati lépésekkel összhangban. Általános sükösdi érdek­ről van szó. De mozgósíta­ni csak a felismert érdekek képesek. Kilenc hónap múlva meg­szüntetik a Baja—Vaskút— ®ara vasútvonalon a for­góimat, addigra be kell te­jesni helyette a közút kor- szeí-SWtásét. A felújítás a Oara—Báesezeptgrörgy kö­zötti szakasasa is kiterjed- Nem új út épftéeéríl, mind- öw»e 2S kilométernyi régi szél«*tó**r$l van eró. Ez látszólag nem különloge* feladat, két tényező mégis azzá teszi. Az elző, hogy há­rom község lakóit kapcsol­ja össze a környező világ­gal. A második: az útépí­tés — legyen szó egy kilo­méterről, vagy százról — nagy apparátus mozgását, munkájának összehangolá­sát igényli. Kelemen Ist­ván, a közútépítő vállalat építésvezetője így beszél er­ről. A kő Komlóról, Szob- rói érkezik, a mészkő Du- eahnreányból. Szállítunk hajón, vasúton, gépkocsin. Míg az anyag úttá áll ösz- §ze egy sor olyan ember munkája van benne — kő- bányásztól az úthengerke­zelőig — akik nem is lát­ják egymást.” A kooperáló felek a fel­adat megvalósítására szo­cialista szerződést kötöttek, ennek szegődtem nyomába. Helyzetjelentés A különböző helyszínek megtekintését a nyúlóssá ázott Duna-parton kezdtük. Az úszódaru lomhán mar­kolt a parti kőhalmokba és szórta az anyagot a teher­autókra. —. Tegnap még közvetle­nül az uszályokról rakod­tunk, de azok már vissza is indultak Szobra az újabb szállítmányért. Mostanában volt munka bőven. Két nap alatt 97 vagon futott be, köztük Komlóról az a het­ven is, amelyeket a pécsi MÁV-igazgató a szerződés aláírásakor ígért. A Volán 9-es számú Vállalat kiren­deltségétől kaptunk har­minc gépkocsit, így gyorsan üríthettük és fordíthattuk a vagonokat. Sőt, ma a Vo­lán megbízottja átszólt te­lefonon, van néhány sza­bad kocsi, tudjuk-e hasz­nálni. Most homokot hor­danak a keverőtelepre. Mi­korra megkezdik az aszfalt- készítést. már lesz öt—hat napi tartalékanyag. Az aszfaltkeverő-telepen az utolsó depókat töltik, a betonalapon ott áll a két C—12-es és a két Madró keverőgép, s helyükön van­nak az egyéb berendezé­sek, is. Rövidesen teljes gőzzel indulhat a munka. A telep teljesítménye napi 400 tonna aszfalt. Milyen lesz az út ? — A növekvő teherforga­lom miatt az út nagy szi­lárdságú burkolatot leap. A kavicsrétegre négyzetméte­renként 160 kiló aszfaltot terítünk. Olyan lesz, mint a gépkocsivezetők részéről sokat dicsért Császártöltés —Sükösd közötti út — ka, pom a választ, miközben gépkocsival folytatjuk az utat Vaskút felé. Az út­menti depókban alapkő, zúzalék, kő és mészkő vál­togatja egymást Kettős fu­varokkal fizet az, aki ennek helyes sorrendjéről megfe­ledkezik, mint ahogy drága mulatság szem elől tévesz­teni azt, hogy a keverőte­leptől maximum 60 kilo­méterre szállítható az asz­falt. Amíg ezekkel a szak­mai fortélyokkal megismer­kedem, beérünk Vaskútra, ahol az átkelési szakasz szélesítésén dolgoznak a munkások. Gara és Vaskút között még csak a kidöntött fák­ról lehet útépítésre követ­keztetni. Egyébként semmi mozgás. — Április közepétől, amint kézhez kapják a terveket, munkához lát a DÁV és a posta. Áthelyezik az elekt­romos és telefonvezetékek oszlopait. Ha tiszta a terep, felvonulnak a mi gépeink. Ezért nem lát senkit — mondja Kelemen István. Gara után ismét meg­élénkül a kép. Négy úthen­ger simítja a kiegyenlítő kőzetet. Két hét múlva jöhetnek a finisherek, kezdődhet az aszfaltozás. Ha jön az anyag, nincs mese, dolgozni kell! — kommentálja kí­sérőm a látottakat. Lábjegyzet Eddig szándékosan kevés szót ejtettem a címben sze­replő szocialista szerződés­ről, mert úgy érzem ennek érdemes külön teret szen­telni. A cikkben előforduló vállalatok — MAHART, MÁV, posta, közútépítő vállalat — egy kooperációs láncot alkotnak. Egy ilyen lánc szemei pedig nem min­dig kapcsolódnak egymás­hoz hibátlanul. Különösen a beruházások esetében nem, ahol anyagban, szál­lító és kivitelező kapacitás­ban legnagyobb az ínség. A szocialista szerződés eze­ket a szakadásokat hivatott összeforrasztani. Ha más formában is de ez világlik ki Mészáros Jánosnak, a közútépítő vállalat igazga­tójának szavaiból: „A szer­ződést azért írtuk alá, ha van kő, azt ne adják más­nak, szállításhoz szükséges vagonok is idejében kéznél legyenek.” A szerződés persze írott malaszt maradna, ha nem keresnék a benne foglaltak betartását garantáló meg­oldásokat. Csakhogy kere­sik. Példa erre egy ötlet, melynek születésénél jelen voltam. Az úton az építésvezető azt mondta, hogy legelő­nyösebb, ha Bácsszent- györgynél kezdik az asz­faltozást. Folyamatosan dol­gozhatnak, együtt lesznek a gépek, szervezettebb lesz a munka. Tagadhatatlan — és nincs is rajta takargatni- való — emellett szólnak a vállalati nyereségre vonat­kozó érvek is. Ez ma köve­telmény. Bizonyára a szer­ződésnek már mutatkozó következményeit — a MÁV által irányított 79 vagon, a Volán által soron kívül fel­ajánlott szabad kapacitás — éppúgy keresztülmentek a kalkuláción, mint az álta­lam példaként felhozott öt­let. Mindez azt bizonyítja, hogy a gazdasági megfon­tolásokat lehet úgy érvé­nyesíteni, hogy ne menjen se a kooperációs partner, se — a leginkább érdekelt — az utat váró 8 ezer em­ber rovására. Amennyiben a mérleg ser­penyőiben továbbra is ott lesznek a szakmai és saját gazdasági szempontok mel­lett a másik fél érdekei, akkor december 31-én bizo­nyára megtörténik az út- avatás. Sőt, a vállalatok ve­zetői egy újabb értekezle­ten olyan együttműködési javaslatokat tehetnek az asztalra, amelyek később kamatoznak, hiszen még en­nél a 23 kilométernél több út is készül. Pulai Miklós A Kiskunhalasi Épí­tőipari Vállalat bitufa-aszfalt masztix szállítását és aszfaltozási rövid határidőre vál­lal. 457 Hatvani Dániel A gyümölcsborok gyárában A Kiskőrösi Konzervgyár specialitásait jórészt a különféle gyümölcsborok alkotják. Az innen származó alma- és meggy borokat, az almavermutokat az ország minden részében ismerik. A keresletnek meg­felelően — választékbővítő célzattal — elkezdték a hétdecis palackozást is. Az állandó minőségre egye­bek között a folyamatos laboratóriumi ellenőrzések­kel vigyáznak. Az üzem épületei és a gépek fölött azonban eljárt az idő, tovább már nem lehet halasz­tani a régóta sürgető korszerűsítést. A jelenlegi öt­éves tervben 31 millió forintos beruházással új üze­met és raktárát építenek, felújítást hajtanak végre, ami a számítások szerint azt eredményezi, hogy 1975- re megkétszereződik a kiskőrösi gyár termelése. A képünkön látható bronzkoszorús Ifjúsági szocialista brigád műszakonként 10 ezer üveg gyümölcsbor palackozását végzi A laboratóriumban Cslzmár Józsefné a minőséget ellenőrzi (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom