Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
4. oldal 1971. április 20, kedd Megosztottság vágj egj iittműködés ? Fel nem ismert érdekek a három sükösdi tsx-ben n. RADIOS JÓZSEF: „KérEgy szocialista szerződés nyomában iíg az út elkészül dem én, hogy szomszédainknak az együttműködésre teendő ez utáni javaslatait mennyire vehetjük komolyan?!” Így hangzik a drámai színezetű kérdésfeltevés. Jobbnak láttam, ha magam megyek válasz után. S ez nem is maradt el... GRUBER GYÖRGY: ’„Sem nálunk, sem a másik két tsz-ben nem megoldott a gépjavítás. Apró kis kócerájaink vannak. Ezek egyenkénti fejlesztése nem •ok jót ígér, továbbra is a villáskulcs meg a nagykalapács lesz a „legfőbb” felszerelés. Ezen már rég túl kellene lennünk... öt év alatt csak mi annyit fordítottunk a gépjavításra, hogy bőven kitellett volna belőle a közös, korszerű javítóműhelyhez való hozzájárulásunk. Aztán meg kellene csinálnunk a közös üzemanyagtöltő állomást is. Ha összeadnánk a tartályainkat, elegendő is volna. A lakosság is nagyon igényelné. Nagyon nagy hasznát vennénk a közös szárító-berendezésnek. Meg egy takarmánykeverő üzemnek. Meg egy gépkönyvelő állomásnak is... ” Így, tételesen sorolja, szinte kapásból, s már ez maga hosszas fontolgatásra, a dolgok kielemzésére utal. Ám tévedés azt hinni, hogy csak az Üj Életben találhatók a kooperációs eszme bajnokai. A Vörös Zászló elnöke, továbbá főkönyvelője, Takács Ernő, és fő- agronómusa, Regős János, szinte szóról szóra ismétlik Gruber György elképzeléseit. Azzal, hogy jó volna, hasznos volna ... Hasonlóképpen az Aranykalásznál is. Az itteni elnök, Szerle- tics Pál, még egy nyomós érvet sorakoztat fel; „Külön-külön ki vagyunk szolgáltatva a partner vállalatoknak. De ha némely ügyben közösen tépnénk fel, mindjárt nagyobb lenne a súlyunk.” IDÉZZÜK újra Gruber Györgyöt: „Az együttműködés érdekében tett minden sikertelen lépés legalább egy-kétéves visszaesést jelent, ezt bizonyítják az eddigi tapasztalatok.” A tőzegügy viharai egyelőre nem csitultak el... 3 ez korántsem az egyedüli fék. E ponton túl azonban már ‘«iontól az egyéni érdekszférákba tételeződnek át a rugók. Radics Józsefnek például megpróbálom árnyaltan feltenni a kérdést: hogyan látja az együttműködés lehetőségeit. A válasz túlmegy minden várakozáson: „Az a helyzet, hogy mindhárman kinőttük az eddigi kereteket. A mostani tagjövedelem egyelőre garantált. De meddig lesz az? Ha perspektívában gondolkodunk, látnunk kell, hogy a rentábilis gazdálkodás feltételei évről évre szigorúbbak lesznek. Vagyis már az egyesülésen kellene töprengenünk A bajai járás több községében megfigyelhető, hogy használt a közös gazdálkodásnak, amikor a helyi a helybeli több kis tsz-ből egy nagyobb jött létre.” Az okfejtés világos, logikus, Igazságai tulajdonképpen nem vitathatók. És I mégis... Ügy tűnik, mintha a Vörös Zászló elnöke nem számolna a jelenlegi sükösdi realitásokkal. Az egyesülés, hosszabb távon, aligha elodázható. De ehhez meg kell járni a közbenső lépcsőfokokat, amelyek egyet jelentenek a kooperációs kezdeményezésekkel. ■ ■ a ■ Pár éve, bizalmas körben, a helyi tsz-vezetők között történt egy megbeszélés: hogyan nézne ki az egyesített jövő ... Szóba került a tisztségek elosztása is. Ennél azonban tovább nem jutottak. GRUBER GYÖRGY: „Tagságunk 1968, illetve 1969 végén, tehát már két ízben is felvetette az egyesülés gondolatát. Igaz, az ezzel kapcsolatos aggályait is: honnan és mennyi adósságot kell átvenni, hol lesz a háztáji, milyen messzire kell eljárni dolgozni. Ám ezekről érdemben eddig soha nem lehetett beszélni, mert mire a faluban szét- ment a kezdeményezés híre, olyan hangok jöttek vissza, hogy azért akarunk egyesülni, mert nem tudjuk magunkat fenntartani, hogy el vagyunk adósodva, hogy nincs perspektívánk. És hogy másokkal akarjuk magunkat a bajból kihúzatni.” A légkör pedig Jelenleg is bizalmatlansággal telített. ■ ■ ■ ■ Furcsa ez az egyensúlyi állapot, amely Sükösdön fogságban tartja a tsz-vezetők kezdeményező kedvét. Annál ellentmondásosabb a helyzet, hogy ugyanakkor mindegyikük híve az erők koncentrálásának. ALBERT ISTVÁN községi tanácselnökkel meditáltunk az előrelépés módozatain. Ezt mondja: „Zömmel helybeli, vagy legalább is idetelepedett vezetőkről, szakemberekről van szó. Olyan emberek, akiknek nemcsak a tsz-ekben, de a községi közéletben is szavuk van. Épp ezért felelősséget kell, hogy érez- zenek a község egészének a jövőjéért is. Ahhoz, hogy a gazdálkodás intenzív szakaszba lépjen, a beruházásokat nem szabad szétaprózni. Azzal is számolni kellene, hogy pár éven belül munkaerő-felesleg jelentkezik, akiknek nem kell feltétlenül a Bajára ingázók amúgy 1? magas számát szaporítaniuk. Az urbanizálódó életforma a szolgáltatások nagymérvű kiterjesztését igényelné, de erre egyedül az AFÉS2 nem kénes. Ezen is az Együttműködés lendíthet, ne..." Ezek súlyos érvek. S ami nem kisebb jelentőségű: a mind nagyobb számban itt dolgozó szakemberek szellemi kapacitását is az együttes, összehangolt fejlesztés bontakoztathatná ki igazán. Hogy a tsz-tagság számára az egyesülés jelenleg még nem „téma”? Nem is lehet az, amikor az ezt feltétlenül megelőzendő együttműködési formák is hiányoznak. Az előkészítés azonban nem tűr halogatást. Ezen kellene már munkálkodniuk a tsz-pártszervezeteknek, s ne«# utolsósorban a községi pártvezetésnek is. ösozegyűjteni, elemezni a kommunisták, s persze a tsz-tagság javaslatait, elképzeléseit, s minden szinten napirenden tartva, vitára bocsátani. És mindezt a gyakorlati lépésekkel összhangban. Általános sükösdi érdekről van szó. De mozgósítani csak a felismert érdekek képesek. Kilenc hónap múlva megszüntetik a Baja—Vaskút— ®ara vasútvonalon a forgóimat, addigra be kell tejesni helyette a közút kor- szeí-SWtásét. A felújítás a Oara—Báesezeptgrörgy közötti szakasasa is kiterjed- Nem új út épftéeéríl, mind- öw»e 2S kilométernyi régi szél«*tó**r$l van eró. Ez látszólag nem különloge* feladat, két tényező mégis azzá teszi. Az elző, hogy három község lakóit kapcsolja össze a környező világgal. A második: az útépítés — legyen szó egy kilométerről, vagy százról — nagy apparátus mozgását, munkájának összehangolását igényli. Kelemen István, a közútépítő vállalat építésvezetője így beszél erről. A kő Komlóról, Szob- rói érkezik, a mészkő Du- eahnreányból. Szállítunk hajón, vasúton, gépkocsin. Míg az anyag úttá áll ösz- §ze egy sor olyan ember munkája van benne — kő- bányásztól az úthengerkezelőig — akik nem is látják egymást.” A kooperáló felek a feladat megvalósítására szocialista szerződést kötöttek, ennek szegődtem nyomába. Helyzetjelentés A különböző helyszínek megtekintését a nyúlóssá ázott Duna-parton kezdtük. Az úszódaru lomhán markolt a parti kőhalmokba és szórta az anyagot a teherautókra. —. Tegnap még közvetlenül az uszályokról rakodtunk, de azok már vissza is indultak Szobra az újabb szállítmányért. Mostanában volt munka bőven. Két nap alatt 97 vagon futott be, köztük Komlóról az a hetven is, amelyeket a pécsi MÁV-igazgató a szerződés aláírásakor ígért. A Volán 9-es számú Vállalat kirendeltségétől kaptunk harminc gépkocsit, így gyorsan üríthettük és fordíthattuk a vagonokat. Sőt, ma a Volán megbízottja átszólt telefonon, van néhány szabad kocsi, tudjuk-e használni. Most homokot hordanak a keverőtelepre. Mikorra megkezdik az aszfalt- készítést. már lesz öt—hat napi tartalékanyag. Az aszfaltkeverő-telepen az utolsó depókat töltik, a betonalapon ott áll a két C—12-es és a két Madró keverőgép, s helyükön vannak az egyéb berendezések, is. Rövidesen teljes gőzzel indulhat a munka. A telep teljesítménye napi 400 tonna aszfalt. Milyen lesz az út ? — A növekvő teherforgalom miatt az út nagy szilárdságú burkolatot leap. A kavicsrétegre négyzetméterenként 160 kiló aszfaltot terítünk. Olyan lesz, mint a gépkocsivezetők részéről sokat dicsért Császártöltés —Sükösd közötti út — ka, pom a választ, miközben gépkocsival folytatjuk az utat Vaskút felé. Az útmenti depókban alapkő, zúzalék, kő és mészkő váltogatja egymást Kettős fuvarokkal fizet az, aki ennek helyes sorrendjéről megfeledkezik, mint ahogy drága mulatság szem elől téveszteni azt, hogy a keverőteleptől maximum 60 kilométerre szállítható az aszfalt. Amíg ezekkel a szakmai fortélyokkal megismerkedem, beérünk Vaskútra, ahol az átkelési szakasz szélesítésén dolgoznak a munkások. Gara és Vaskút között még csak a kidöntött fákról lehet útépítésre következtetni. Egyébként semmi mozgás. — Április közepétől, amint kézhez kapják a terveket, munkához lát a DÁV és a posta. Áthelyezik az elektromos és telefonvezetékek oszlopait. Ha tiszta a terep, felvonulnak a mi gépeink. Ezért nem lát senkit — mondja Kelemen István. Gara után ismét megélénkül a kép. Négy úthenger simítja a kiegyenlítő kőzetet. Két hét múlva jöhetnek a finisherek, kezdődhet az aszfaltozás. Ha jön az anyag, nincs mese, dolgozni kell! — kommentálja kísérőm a látottakat. Lábjegyzet Eddig szándékosan kevés szót ejtettem a címben szereplő szocialista szerződésről, mert úgy érzem ennek érdemes külön teret szentelni. A cikkben előforduló vállalatok — MAHART, MÁV, posta, közútépítő vállalat — egy kooperációs láncot alkotnak. Egy ilyen lánc szemei pedig nem mindig kapcsolódnak egymáshoz hibátlanul. Különösen a beruházások esetében nem, ahol anyagban, szállító és kivitelező kapacitásban legnagyobb az ínség. A szocialista szerződés ezeket a szakadásokat hivatott összeforrasztani. Ha más formában is de ez világlik ki Mészáros Jánosnak, a közútépítő vállalat igazgatójának szavaiból: „A szerződést azért írtuk alá, ha van kő, azt ne adják másnak, szállításhoz szükséges vagonok is idejében kéznél legyenek.” A szerződés persze írott malaszt maradna, ha nem keresnék a benne foglaltak betartását garantáló megoldásokat. Csakhogy keresik. Példa erre egy ötlet, melynek születésénél jelen voltam. Az úton az építésvezető azt mondta, hogy legelőnyösebb, ha Bácsszent- györgynél kezdik az aszfaltozást. Folyamatosan dolgozhatnak, együtt lesznek a gépek, szervezettebb lesz a munka. Tagadhatatlan — és nincs is rajta takargatni- való — emellett szólnak a vállalati nyereségre vonatkozó érvek is. Ez ma követelmény. Bizonyára a szerződésnek már mutatkozó következményeit — a MÁV által irányított 79 vagon, a Volán által soron kívül felajánlott szabad kapacitás — éppúgy keresztülmentek a kalkuláción, mint az általam példaként felhozott ötlet. Mindez azt bizonyítja, hogy a gazdasági megfontolásokat lehet úgy érvényesíteni, hogy ne menjen se a kooperációs partner, se — a leginkább érdekelt — az utat váró 8 ezer ember rovására. Amennyiben a mérleg serpenyőiben továbbra is ott lesznek a szakmai és saját gazdasági szempontok mellett a másik fél érdekei, akkor december 31-én bizonyára megtörténik az út- avatás. Sőt, a vállalatok vezetői egy újabb értekezleten olyan együttműködési javaslatokat tehetnek az asztalra, amelyek később kamatoznak, hiszen még ennél a 23 kilométernél több út is készül. Pulai Miklós A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat bitufa-aszfalt masztix szállítását és aszfaltozási rövid határidőre vállal. 457 Hatvani Dániel A gyümölcsborok gyárában A Kiskőrösi Konzervgyár specialitásait jórészt a különféle gyümölcsborok alkotják. Az innen származó alma- és meggy borokat, az almavermutokat az ország minden részében ismerik. A keresletnek megfelelően — választékbővítő célzattal — elkezdték a hétdecis palackozást is. Az állandó minőségre egyebek között a folyamatos laboratóriumi ellenőrzésekkel vigyáznak. Az üzem épületei és a gépek fölött azonban eljárt az idő, tovább már nem lehet halasztani a régóta sürgető korszerűsítést. A jelenlegi ötéves tervben 31 millió forintos beruházással új üzemet és raktárát építenek, felújítást hajtanak végre, ami a számítások szerint azt eredményezi, hogy 1975- re megkétszereződik a kiskőrösi gyár termelése. A képünkön látható bronzkoszorús Ifjúsági szocialista brigád műszakonként 10 ezer üveg gyümölcsbor palackozását végzi A laboratóriumban Cslzmár Józsefné a minőséget ellenőrzi (Pásztor Zoltán felvételei)