Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-10 / 58. szám
MTt, március 10, szerda B. oldal Német nyelvtanfolyam, értelmiségi klub Egy új klubkönyvtár munkájáról Miként tölti be hivatását az új művelődési intézmény a községben?... — erre a kérdésre kerestem választ, amikor — a múlt év őszén Kaskantyún átadott új klubkönyvtárba látogattam. A fehérre festett épület barátságos könyvtárhelyiségében érdeklődöm Kiss Pál igazgatótól, és ő nagy lelkesedéssel számol be sokirányú tevékenységükről. A beszélgetés során megtudtam, hogy a tanács, a járási pártbizottság és a Homokgyöngye szakszövetkezet anyagi támogatásával felépült klubkönyvtár a község kulturális életének központja lett. Az esténkénti rendezvényekre ellátogató idősek és fiatalok sokasága tanúsítja, hogy az Kecskeméti Műsorkalauz „Gyermekkönyvtárunk 13 600 kötet könyve között a legújabb kiadású meséskönyvek, ifjúsági regények mellett az alábbi gazdag ismereteket nyújtó szakkönyvekből lehet válogatni...” A Kecskeméti Műsorkalauz ez évi 3, számában olvashattuk ezeket a soroltat, a Katona József Gyermekkönyvtár tevékenységét bemutató oldalon. Csak helyeselhetjük, hogy az immár rendszeresen megjelenő hasznos tájékoztató a megyeszékhely kulturális programján kívül egy-egy művelődési intézmény és egy-egy művész bemutatására is vállalkozik. A több ezres olvasótábor így közelebbről megismerkedhetett a Ciróka bábcsoport célkitűzéseivel, színvonalas produkcióival, a Forrás munkatársaival valamint Szappanos István, Pálfy Gusztáv képzőművészek alkotásaival. A márciusi — a korábbiakhoz hasonlóan ízléses — műsorfüzetben bemutatták a „Kecskeméti játékszín ’71”- et és a fotoklubot is. A városi tanács vb művelődésügyi osztályának kiadásában megjelenő műsorkalauz újabb számait érdeklődéssel várjuk. Sor’iöfeleseltnck, sorkatonáknak A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent a „Sorköteleseknek, sorkatonáknak” című. csaknem 200 oldalas könyv újabb kiadása. A kötet — amely a katonai szolgálat előtt álló fiatalok számára készült — összefoglalja a. kiképzés aiapvt alkoto honvédelmi politikai, katonai. jogi. technikai, kulturális isme reteket. Ismerteti a párt honvédelmi politikáját., a néphadsereg jellegét, fel adatait, főbb szervezeti kérdéseit. a fontosabb katonai előírásokat. ízelítői nd a hadseregbe lépő fiatalokra váró tennivalókról. A könyv az első kiadás óta megjelent jogszabályváltozásokat is tartalmazza. intézmény létrehozói a község lakóinak valóságos művelődési vágyát elégítették ki. Az előadások, a különféle szakkörök és tanfolyamok látogatóinak megszervezése nem jelentett különösebb gondot. Igen népszerűek a tanfolyamok. A német társalgási gyakorlatokat külön látogatják a felnőttek, és külön csoportot alkotnak az általános iskolás diákok. A község asszonyai körében viszont a szabás—varrás műhelytitkait ismertető esti összejövetelek a kedveltek. A fiatalok szórakozási vágyát pedig a modern társastánc-tanfolyam foglalkozásai és az össztáncok elégítik ki. Megszervezték a gyerekek bábszakkörét is. A kis- isjsolások maguk készítette ötletes bábfigurákkal rövid történeteket játszanak az alsó tagozatosoknak rendezett előadásokon. Az értelmiségi összejövetelekről az igazgató elmondotta, hogy a Fórum klub nem csupán az úgynevezett diplomás végzettségűek rendszeres eszmecseréjére kínál lehetőséget. A Hazafias Népfront szervezésében létrejött klub a tanácsi dolgozóknak, a gazdaságok szakembereinek, pedagógusoknak és különböző foglalkozású tanácstagoknak is találkozási alkalmakat teremtve politikai fórummá alakult. Járási és megyei áttekintéssel rendelkező szakemberek előadásai után sokszor a késő estébe nyúlnak a beszélgetések az aktuális gazdasági és egyéb, időszerű kérdésekről. Az ismeretterjesztő előadásokat általában csütörtöki napokon szervezik. A színházi estekre is — a Kecskeméti Katona József Színház előadásait fogadják leggyakrabban — általában minden jegy elkel, a közönségszervezés nem okoz nehézséget. A klubkönyvtár legnépszerűbb helyisége a játékterem. A szabad idő kulturált eltöltésének sokféle lehetősége kínálkozik az asztalitenisztől a különféle társasjátékokon át az elmélyülést igénylő sakktáblákig. A jelenleg szerveződő ifjúsági klub tagjai is szívesen időznek itt. Az intézmény — noha a községi tanács csak a részben tudja fedezni a kiadásokat — nem küzd anyagi nehézségekkel. A Homokgyöngye szakszövetkezet érdemesnek tartja a rendszeres támogatásra. A téli tüzelőt teljes egészében a szakszövetkezet vásárolta meg, de ezen túlmenően is az alkalmi rendezvények kiadásaiból gyakorta vállal kisebb vagy nagyobb részt. A kaskantyúi klubkönyvtár e kis lélekszámú község kulturális életének tényleges központjává vált. Ez nagyobbrészt az összefogás eredménye. De az igazgató rátermettsége is közrejátszik a rendezvények sikerében. P. M. T. „Drága barátom” — kezdődött az országos körözés alatt álló bandavezérhez szóló levél, annak a rendőrfőnöknek tollából, akinek Giuliano elfogása lett volna a feladata — „mint azt nagy pártfogónknak megírtam, tekintettel Olaszország érdekeit szolgáló magasztos céljainkra, közlöm veled, hogy még a pénzkérdést is el tudom intézni, hisz sürgős elhatározásaid, úgy gondolom, ettől is függnek. A nemzet, érdekében emelt szavam elég volt ahhoz, hogy mindenütt kellő mennyiségű pénz álljon rendelkezésre, bárhová menj is. Csak közöld velem minél előbb, mennyi készpénzre lenne szükséged ...” A tárgyalás újabb könnygózbombája volt ez. A bíróság elnöke már csak letargikusan tudta szemlélni az elé tárt bizonyítékokat... S hogy a megtorlás mégis késett? Annak egyetlen magyarázata volt: Pisciotta ellenfelei elhitték, hogy léteznek azok a bizonyítékok, amelyekről a bandita beszélt és amelyek biztos rejtekhelyen vannak és amelyek a bandita esetleges váratlan halálával nyilvánosságra kerülnének. Pisciotta jól tudta, hogy ez a hiedelem az életét védi, mégis félt az élete elleni merénylettől, egy esetleges mérgezéstől. Ezért a börtönben élelmet nem fogadott el senkitől. Az anyja főzött rá és mindennap be- hordta fiának. Az igazgatóság később visszavonta a külső élelmezés engedélyét, de eltűrte, hogy Pisciotta, mielőtt a börtönkosztból enne, egy kutyával kóstoltathassa meg azt. — Többeknek megért volna ötvenmillió lírát, ha be- I fogom a pofámat — mondta utolsó perbeli felszólalá- í sában. — Az első ilyen ajánlatot még monteleprei otthonomban tette a tiszteletreméltó Galeto Cusumano. Giuliano meggyilkolása után írtam Alliata hercegnek. Erre a levelemre jelent meg nálam Cusumano. Azt ! mondta: elhagyhatnám az országot és még ötvenmillió J lírát is kapnék. A második ajánlatot a palermói bör- | tönben kaptam valakitől, akit jelenleg még nem kívánok megnevezni. A harmadikkal pedig itt, a viterbói I börtönben kerestek fel. Első védőügyvédem ajánlotta, j hogy Scelba miniszter úrnak is megérne ötvenmilliót, J ha hallgatnék, de az első kettőhöz hasonlóan ennek a l fickónak is kiadtam az útját. Nyugalom a sodrásban Látogatóban ifjú Éber Sándor festőművésznél Csodáltam mindig az embert; aki kézbe veszi maga faragta hangszerét, aki természettől kiáradó lelke dallamait az emberek szívéig emeli, aki cselekedeteivel a természet összefüggéseit újraalkotja, aki a folyam tükrén érkező hajóban meglátja az indulást is, aki a vízre tekintve észreveszi a felhőket, aki az életben megörökíti a szépség és az öröm magvát — a folytatást... A ház, az udvar — ahol ifjú Éber Sándor él és dolgozik — apai örökség: emberi, művészi, idő- és térbeni örökség. Baja —az esőtől nyirkos város — megafon- és autózörejei bezuhannak ide a fák közé. Műtermében várok a mesterre. A rövid folyosón busóálarcok. Itt, a finom intarziákkal díszített bútorok tetején, a vitrinekben, mázas cseréokorsók, poharak, tálak, tányérok, gyönyörű, néoalkotta kincsek. A festőállványon készülő kéo, előtte pasztellkréták Pár perc múlva cigaretta füstié és Gondolatok szelíd sodrása tölti meg emberi meleggel a műterem levegőjét. — Most min dolgozik? — Édesapám hagvaték-Sn. Sok levél, raiz, visszaemlékezés és festmény vária. hogv valamiféle sorrendbe szediem őket. Szeretnék a műtermében és még két szobában összeállítani munkásságából olyan gyűjteményt, ami bemutatná a város félévszázados művelődéstörténetét. Aoáhn életművének olyan szerves része az, mint a környék; fáival, erdőivel, füzeseivel, vízmosásaival, hajóival és kicsinyes előítéleteivel. Később a szobákat járjuk. Az apa műterme a harmincas években Baja művészeti centrumának számított, ahol meghitt napokat töltöttek együtt Tornyai Jánossal, Nagy Istvánnal, ahol a hangversenyek után Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Basilides Mária, Sauer Emil töltöttek izzó estéket, ahol éjszakába nyúló viták, eszmecserék folytak a rajztanítás új módszereinek bevezetéséről alkalmazásáról. Képeket, szobrokat, tá gyakat, leveleket néze;.; tünk. Az apa és fia savóit soha divatos festő szó konvencionális érteim ben. Nem Tehetett az. A’ kotásaik a természettel va ló, szinte biológiai együvé- tartozás szépségéit hozzák emberközelbe. Témáik ezért is egyszerűek. Csak a felcsattanó sárgák, kékek, zöldek és fehérek árulják el, hogy u meglátott természetélmény átlényegült az ecsetvonások alatt, visszaadva a látó ember szerete- tét, érzéseit. Nem meghökkentő képek de a mélységes emberi humánum, a természetből táplálkozó szellem megérint, mint az áradásokat felszárító lágy szellő, a tavaszi újrakezdést sejtető csillogó fuvallat. Nyugtat az élet folyamatosságának szelíd szépségével. így vall erről ifjabb Éber Sándor egyik kiállításának katalógusában: „Szakállas fák, vadvizek, tükröződő felhők... Nem szűk világ ez? Itt nőttem fel. Messze csavargásokból hazaérkeztem — érzem — mikor a gemenci erdők tisztelegnek az út mellett. A zöldár, vagy korhadó őszi lomb fanyar illata fogad, békák kórusa kísér. Barátaim: az öreg halászok még teregetik a kerítőhálót. Szép vonalú ladikjaik suhanását már motorcsónak berregése váltja fel Szeremlei sulykoló asszonyok formás lábát mind ritkábban tükrözik a vizek. Az ősi vízimalmokat már csak régi képeim idézik. A VÖröshíd ívét ledöntötte a iegesár. Faragott, biiszke- nvakú halászbárkák sorából csak egyet ringat már a Sugovica. Sietnem ■ Veil. Szabályozzák a Dunát. Nem nőnek új kristály-homok’'« zátonyok...” Nyugalom a rohanó kor sodrában ? Nosztalgia, hogy lemarad* az ember a dohogó génekkel. alkatrészekkel átsző*’ életből ? Nem. Életmű ez a nvuTalom a sodrásban Azok számára is az, akik nagyvárosok villamosain tovacsikordulnak akik elreitik arcukat a természet elől hidegen foneso- lozott ügyes szemüvegek mögé... Csató Károly ... A bíróság mindennek ellenére Pisciottát bűnösnek találta a Portella della Ginestra-i vérengzésben és életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Az ítélet hallatán Pisciottanak a szeme se rebbent. Szájszegletében gúnyos mosoly játszott. Ezzel is jelezte, a viterbói perben ő egyelőre csak kellemetlenkedett a hatalmasoknak, de ha Giuliano meggyilkolásának vádjával majd bíróság elé állítják, a gyilkosság körülményeinek vizsgálatakor szülőföldjén, Palermóban nem fojthatják belé a szót, mert akkor és ott, minden a tárgyhoz fog tartozni, minden, ami a háttérben történt, és amit, mint az ügyhöz nem tartozót, utasított most el a viterbói törvényszék. Pisciottát az államügyész rendeletére a viterbói fegy- ház „nehéz fiúknak” fenntartott szárnyában börtönöz- ték be. Rabtársaival ellentétben ő nem kapott szomszédot. Hónapokig szinte hermetikusan zárták el a külvilágtól. Még a f egy őrök sem beszélhettek vele. Kérdései, amiket a többiektől elkülönített, magányos sétáin őreinek feltett, süket fülekbe ütköztek. Kezdetben dühöngött, később búskomor magányba süppedt. Így ment ez Giuliano meggyilkolásának első évfordulójáig. Ekkor váratlanul megnyílt a szomszédos cella ajtaja. Ezt a cellát csupán vaspálcák rácsa választotta el Pisciotta zárkájától. A cellába ötven év körüli sovány, aszott almához hasonló ráncokkal barázdált arcú embert perdítettek be az őrök. A jövevény a priccsre ros- kadt és arcát kezébe temetve mozdulatlanul ücsörgött órákhosszat. Pisciotta kezdetben közönyösen méregette a szótlanul gubbasztó foglyot. Elmúlt az első nap, el a másik is, ám a jövevény semmi hajlandóságot nem mutatott a beszélgetésre. A harmadik napon Pisciotta nem állhatta tovább: — Hogy hívnak? — kérdezte. — Polacco, Giovanni Polacco — szólalt meg közönyösen Pisciotta cellaszomszédja. — Én Gaspare vagyok. Gaspare Pisciotta... ha mond neked valamit ez a név. Hogy mondott-e? Pisciotta nem tudhatta, hogy a viterbói perben elhangzott nyilatkozatai milyen viharokat kavartak a római képviselőházban. A keresztény- demokrata párt szélsőségesen jobboldali vezérei egy börtönbe zárt banditától reszkettek. Az olasz baloldal egységes támadást intézett a kormánypárt ellen. Ez volt az oka, hogy az ítélet elhangzása után Ivó Coceia ügyvéd, kereszténydemokrata párti parlamenti képviselő, a kereszténydemokrata képviselők frakcióülésén tragikus szavakkal bizonygatta: milyen nagy tekintélyveszteséget jelentenek pártnak Viterbóban elhangzott leleplezések. A belügyminiszter, Mario Scelba, idegesen szakította félbe a képviselőt: „Ön talán tudna valamiféle megoldást ajánlani?” Coccia bólintott és határozott igennel válaszolt. (Folytatjuk.) Édesanyáin (ifj. Éber Sándor festménye)
