Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-07 / 56. szám
4. oldal 1971. március 7. vasárnap Vadászati világkiállítás, Budapest, 1971 „Jobb helyszínt aligha lehetett volna találni" Az alig fél év múlva sorra kerülő vadászati világ- kiállításra már harminchárom ország jelentkezett. Érthető a nagy érdeklődés, hiszen ilyen témában még nem volt világkiállítás. Nemzetközi vadászati kiállítást már többet is rendeztek. Az elsőt 1910-ben Bécs- ben, a legutolsót 1967-ben Űjvidéken. Hazánkban éppen 100 évvel ezelőtt, 1871-ben volt országos vadászati kiállítás. Ez volt az első olyan bemutató a világon, ahol a trófeák bírálatát meghatározott normák alapján végezték. Az augusztus végén sorra kerülő nagyszabású rendezvény, nevében ugyan vadászati világkiállítás, valójában azonban több annál. Alapgondolata az ember és a természet kapcsolata. Nemcsak a vadászat történetét, a vadgazdálkodást, a művészet és a vadászat kapcsolatát, a vadvédelmet mutatja be, de helyt ad a turizmusnak és általában mindannak, ami az embert valamilyen módon összekapcsolja a természettel. Az egyre gyorsabb, zakla- tottabb élettempó, a városok zaja, szennyezett levegője mindinkább veszélyezteti egészségünket. Ezért fordul manapság mind több ember a természethez, hogy felüdülést, megújulást nyerjen. Ebből következően szükségessé válik a természet és az abban élő állatok, növények védelme. Nos, bővebben meghatározva ez a Budapesten megrendezendő első vadászati világkiállítás mondanivalója. A Nemzetközi Vadászati Tanács (Conseil International de la Chasse) évi rendes közgyűlését tavaly májusban Budapesten tartotta. A közgyűlés kiváló alkalmat teremtett arra, hogy a tagországok képviselői kicserélhessék a világkiállításon való részvételükkel kapcsolatos elgondolásaikat. Itt mondta a tanács főtitkára: „A világkiállítás megrendezésére Magyarországnál jobb helyszínt aligha lehetett volna találni. Éppen ezért a Nemzetközi Vadászati Tanács minden lehetőséget megragad, hogy a nagyszabású vállalkozás sikerét előmozdítsa.” Hazánk az európai államok között előkelő helyet foglal el vadászati hagyományaival és az ezzel kapcsolatos idegenforgalmával. Másnap Kalocsára utaznak a vendégek. Itt a népviseletet, népszokásokat és a világhírű paprikatermesztést tanulmányozzák. A harmadik napot a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaságban töltik. Gyönyörködnek a természet szépségeiben, megismerkednek a környék arculatával, kisvasúim bejárják a területet. Nemrég 1400 agancsot Szarvasok Gcmencen Ezért esett a választás Magyarországra a kiállítás helyének megjelölésekor. A nagyszabású rendezvény programjában megyénk is szerepel. Többek között az IBUSZ háromnapos utazást szervez a világ- kiállítás résztvevőinek. Az első nap Kecskemét és Bugac adná a látnivalókat. gyűjtöttek össze Gemencen a magyar kiállítási pavilon részére. Az előkészületekben a tárcaközi, a főbizottságon kívül 22 szakbizottság vesz részt, több mint hatszáz taggal. Magyarország készül a vendégek fogadására. K. S. Több megértéssel! Lapunk február 28-i számában összegeztük a megyei szakmunkásképzési ankét tanulságait. Egyik legfontosabb megállapítás az volt, hogy kevesebb szakmunkástanulónak jelentkező fiatalra számíthatunk, mint amennyi az üzemek igénye. Az idei kilátások eddig: 3950 szakmunkásjelölt az ipar, kereskedelem és vendéglátóipar több mint 6 ezret számláló igényével szemben. Az okok sokfélék, s csupán egyet is alapvetőnek feltüntetni hamis beállítás volna. A sokrétűség olyan összetevői mellett, mint egyes vállalatok irreális létszámigény-tervezése, a beiskolázási propaganda hatékonyságának, finomításának további követelményei vagy a tanműhelyek felszereltségi foka — jelentős szerepe van a megoldásra váró gondok között á kollégiumi férőhelyek szaporításának, valamint a közlekedési viszonyok gyorsabb javításának. Ezúttal e két utóbbi témakörben ejtünk néhány szót. Mint látni fogjuk, sokban összefüggenek egymással, ugyanakkor egyéb kihatások gyűrűznek ki belőlük. Az ankét egy-két felszólalására utalunk. Istenes József, a 621. sz. Kiskőrösi Szakmunkásképző Intézet igazgatója mondotta el: Kiskőrösön igen sok a bejáró tanuló. Volt szó kollégium építéséről, de mint később kiderült, a járási tanács nem tud megfelelő mértékben anyagiakkal hozzájárulni, ezért az egész ügy abbamaradt. Nagyon égető a probléma, hiszen vannak olyan gyerekek, akik éjjel 3 órakor kelnek azért, hogy közismereti oktatásra járjanak. Nyilas Józsefnek, a bajai 609. sz. intézet igazgatójának felszólalása a kérdés más vonatkozására is ráirányította a figyelmet. Az otthonférőhely bővítése elősegítené a sikeresebb beiskolázást. Kétműszakos oktatás esetén lehetetlen helyzet áll elő. Helyhiány miatt — a folyosókon történik a korrepetálás. Ott- honéoitések tervezésekor vegyék figyelembe az egyes intézetek adottságait, körülményeit. Slachta István, a bácsalmási gimnázium, a 622. sz. iskola igazgatója a beiskolázásra súlyosan ható másik tényezőről, a közlekedésről beszélt. A közlekedés nincs szinkronban az iskolai oktatással. A gyerekek kora hajnalban kénytelenek otthonról eljönni, és csak késő este érnek haza. ó is, mint Istenes József, megerősítette. hogy mindez növeli a lemorzsolódást, nehezíti a beiskolázást. Szinte döntő része van ennek abban is, hogy Bácsalmáson egyetlen lányt sem tudnak beiskolázni. A környéken nincs olyan üzem, ahol lányokat lehetne alkalmazni, más iskolába viszont rengeteget — napi 100—120 kilométert — kellene utazniok. Ezért nem adják a szülők szakmunkástanulónak a lányukat; belenyugszanak, hogy otthon marad. Sok SZÓ ese t az ankéton a B-tagozatos tanulók gyenge tanulmányi átlagáról. Bács megyében nem kell senkit meggyőzni arról, milyen óriási kiterjedésű tanyavilág is adja a szakmunkás-utánoótlást. A városok, nagyközségek tanulóival szemben — ismert okok folytán — amúgy is hátránnyal induló gyerekek csapatai járnak az intézetekbe buszon, vonaton. Talán nem is minden fórumon gondolják azt végig — ezért nem érzik át olyan intenzitásHol ér véget a kövesét? Mőricgáli tapasztalatok Alig körvonalazható belső indíték kényszerít, hogy rákanyarodjam a keskeny móricgóti kövesútra. Talán, hogy megtudjam, hol ér véget,.. Úgy 8—9 kilométer után az út simább lesz. Ez már az új szakasz. Oldalt elmarad a Petőfi Tsz központja. Néhány ház. Négyöt éve jártam itt, akkor úgy véltem, itt végződik Mórickát. Holott csak itt kezdődik. Két jókora kanyar után újabb házcsoport I'# óla, művelődési otthon. S újabb pár kilométer után két házsor közé szorul be az út. Az utcácska elején katolikus, a végén — ahol a kövesút is megszűnik — református templom. Csendes, kihaltnak látszó világ. Móricgátnak, amely nem önálló község — Szánkhoz tartozik — három központja van ... És mérhetetlen, észak felől a bugaci erdészetig terjedő tanyavilága. És legalább kétszáz tanyája, amelynek több mint há- romnegyedrésze csil'amyi távolságra van a civilizáció legtöbb áldásától. Mó- riegátra nem jár ki autóbusz. A „madzagvasút” megállója három kilométerre van, bármerről is közelítjük. Kiskunmajsát megjárni egy naoba telik. Kiskunhalas, a járási székhely meg járására eay jócskán megnyújtott napot kell szentelni. Hogyan lehet itt élni? Vázsonyi Józsefné és Szé- csériyi Tibomé, a Virágzó Szakszövetkezet két könyvelőasszonya felváltva mosolyog a kérdésen. — Szakadatlan munkával — feleli Vázsonyiné, komoly arcot öltve. — Az itteniek ebben nőttek fel. Ami évről évre biztos pénzt hoz számukra, az anyarozs. Szinte mindenki csinálja. Holdanként 40—50 kilót elérni nem nagy dolog. De szerencsés esetben könnyen lejön az egy mázsa is. Ez nem rossz, ha a kilónkénti 105 forintot számítjuk. De érteni kell hozzá. Olyan szakértelemmel beszél minderről, hogy le sem tagadhatná móricgáti illetőségét. Tény, hogy az anyarozs biztos pénzforrás. Üjabban már a válogatást is egyszerűbben oldják meg; több gazda összefog, közösen bérelnek teherautót, s elviszik a termest a Herbária szekszárdi tisztítóüzemébe. De az idősebbek jórészt még mindig maguk válogatják kézzel, a petróleumlámpa fényénél. Így telnek el a hosszú téli esték. Sok az idős, magára maradott ember, párosán vagy magányosan ... Több mint 30-an vannak, akiket a tanács, vagy a szakszövetkezet időnként szociális segélyben részesít. Kis föl- deeskéiket, veteményeseiket mflvelgetik, többnyire a legkezdetlegesebb módon. Szénás! Ferenc, a szak- szövetkezet raktárosa ezt mondja: — A napokban járom a határt, csinálom a választási összeírást, s találkoztam egy nagyon idős bácsikával, még a múlt század nyolcvanas éveiben született, amint ásóval forgatja a homokot a krumpli alá. Mindennap ás egy keveset, így ÓDrilis eleiére majd csak elkészül. Gépet adna a szakszövetkezet, de még azt a kevéske díjat sem tudnák kifizetni, meg aztán a keskeny parcellákon meg sem tud fordulni a traktor... Aki fiatal volt, s mozdulni támadt kedve, az el is költözött innét az elmúlt évtizedben. Igaz, hogy jöttek is a helyükbe, a környező tanyavilágból, így tanya jelenleg is 4—5 ha üresen áll, az is nagyon lesal a bejáró tanulók helyzetét, hogy az gyorsabb intézkedésekre sarkallna illetékeseket —, milyen embertelenül elcsigázza a gyerekeket a hajnalban kelésre. későn fekvésre kényszerítő utazás, amely mellett helyt kellene állni a B-tagozat középiskolai szintet megközelítő követelményei szempontjából is. Nem hisszük, hogy a gyenge tanulmányi átlagba a kimerítő utazási tortúrák bele ne játszanának. Vajon hány felnőtt bírná ezt ki? Tud;u% máról holnapra lehetetlen gyökeres változást elérni abban, hogy a szakmunkásképző intézetek kollégiumaiban — az igényekhez mérten túl kevés, 9,7% helyett — jóval több tanulót tudjunk elhelyezni. Ez nemcsak pénz, hanem egyebek közt építőipari kapacitás kérdése is. Kivált nehéz a helyzet, ha mindkét nehézség fennáll. Éppen ezért több megértést, rugalmasabb változtatási készséget várnánk el például a MÁV-tól a vonatközlekedés és iskolai oktatás jobb szinkronizálása dől Érában. Az ankét befejeztével részletesebben szerettünk volna tájékozódni Slachta Istvántól arról a kérelem- levélváltásról. amely köztük, s a MÁV között zajlott, bizonyos vonat egyperces megállása ügyében. A kérés teljesítése helyett csak egy olyan javaslatot kaptak, amely még bonyolultabbá tenné a tanulók amúgy is szerencsétlen utazási körülményeit. Az igazgató — érdeklődésünkre lemondóan legyintett: „A mélykúti tanács közbenjárása is eredménytelen volt.” — Mindezekhez fűzzük hozzá Slachta Istvánnak a múlt év november 2-i, megyei pártértekezleten is elhangzott szavait: „Bácsalmáson a szakmunkásképző iskolában a Kiskunhalas felől érkező vonattal reggel 2 órával korábban, Bajáról egy órával később érkeznek a tanulók. Szükséges lenne, hogy a menetrendszerkesztők jobban figyelembe vegyék a helyi szervek javaslatait.” Egyperces megállás iránti kérelem nem teljesíthető. És ha mi utasok annyiszor csapnánk az asztalra, ahányszor tizenöt, húsz-, harmincoerces késésekkel érkeznek vonataink?! Nemigen lenne ép asztal körülöttünk, az szent. Fqv'bVén» a szakmai utánpótlás a vasútnál is kulcskérdés. A rokonszen- vet a tanulóknál is táplálni kellene. Tóth István rongyolódott állapotban. Az utóbbi pár évben változott a helyzet; a Petőfi Tsz galvanizáló segédüzemében rendszeres munkához, keresethez jutottak a íiatalok (a tsz még Maj- sáról, Jászszentlászlóról is „importál” munkaerőt), úgyszintén a Virágzó Tsz ládakészítő segédüzemében. Ez utóbbi negyven embernek ad munkát télen-nyá- ron. A szükséges faanyagért bejárják az egész országot Zalától Borsodig, mert az exportládákhoz fenyőre vagy nemesnyárra van szükség, ami nem színeződik el. E célra a közeli bugaci erdő terméke nein felel meg. Ügy állapodtak meg az itt dolgozó fiatalokkal, hogy ha a közös területen szorít a munka, ahol egyébként 150 hold körüli szőlő- és gyümölcsültetvény is van, egy-két héten át kint dolgoznak, szőlőt kötöznek, vagy szüretelnek — mikor mi adódik. Az elnéptelenedést egy időre -sikerült megállítani. Kérdés, hogy meddig.... A három központ mintegy negyven házában van villany. És van 22 tévé. Ha érdekfesztíő műsor megy, a szomszédaik kilométernyi körzetből is összeülnek a képernyő előtt. Mint ahogyan ez országosan dívott az 50-es évek végén ... Mert más időtöltési mód nem adódik. A művelődési ház a legtöbb móricgóti tanyához messze esik. Színielőadás nincs, csak ' heti kétszeri filmvetítés, A termet befűteni nem lehet. Papp Szigeti Sándor, a 60-as évek elején épült új iskpla pedagógusa lakásába invitál. Szolid értelmiségi otthon, könyvekkel, festménnyel, zongorával. Tizenhárom év óta itt tanít, ő is és a felesége is. Kettőjükön kívül egy harmadik pedagógusa is van az iskolának. A tanulólétszám 1958-ban 110 volt, mostanában 75 és 85 között váltakozik. — Heti harmincegy órát tanítok — adja tudtomra. — A hetedikben és a nyolcadikban valamennyi tantárgyat. Jómagam esti egyetemet végzek, immár hatodik éve. Három gyermekünk van, a legnagyobb tízéves, a középső elsős és a legkisebb kétéves. Szabad ideje kevés van. Szenvedélyesen érdekli az elektronika, mostanában egy elektromos ’ orgonát fabrikál. Lassan készül- get... Egyszemélyben kul- túrház-igazgató is. Ifjúsági klubot szeretne összehozni, de senki sem vállalkozik, hogy a szervezésben segítségére siessen. Az udvaron, a fák alatt almazöld Trabant parkol. — Az ősszel kaptuk meg. Ügy tudtuk megvenni, hogy tagjai voltunk a Petőfi Tsz lottózó brigádjának, háromszor értünk el négvestalá- latot, s 14 ezer forinttal részeltünk. Itt a kocsi az egyedüli eszköz, amivel családdal együtt, ki lehet mozdulni. Amikor kikísér, tudtomra adja: lehetséges, hogv az utolsó évet töltik Móric- gáton. Kecskemétre szeretnének költözni... A iák az udvaron némán bólogatnak a tél végi napsütésben. Hatvani Dániel
