Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-05 / 54. szám

6. oldal 1971. március 5. péntek Az elnökasszony A Dunatetétlenj Községi Tanácson nap nap után két asszony fogadja az ügyfe­leket. Ennyi az apparátus. Egyikük Nagy Zsigmond- né az elnöknő, akit Ilonka néninek szólít itt minden­ki. Tizenöt éve él a köz­ségben, ebből nyolc évet tanácselnökként töltött el. Rangsoro va a feladatokat — Sosem éreztem, hogy hátrányos helyzetben len­nék, mert nő vagyok. Sem itt Dunatetétlenen, sem a járási székhelyen, sem Eesziyűszabó cipész A cím talán kissé fur­csán hat, de így igaz. A Kiskunhalasi Cipész Ktsz- ben ugyanis a többi szak­mába vágó termék mellett újabban kesztyűket is ké­szítenek. A Munkaruha Nagykereskedelmi Válla­lattól ipari védőkesztyűk gyártására kaptak nagyobb megrendelést. Most az első félévben 10 ezerre, a má­sodik félévben hasonló mennyiségre kötöttek szer­ződést. Az egyujjas, vá­szon és bőr kombinációjá­ból készült kesztyűk készí­tését megkezdték, s a szál­lítási határidőket betartva teljesítik a szerződést. Az előzetes megbeszélések sze­rint az idén gyártott 20 ezer kesztyű után a követ­kező években is kapnak nagyobb megrendeléseket, a halasi tenyérvédő kesz­tyű eljut az ország nagyon sok üzemébe. Felvételünk a munka első mozzanatát örökítette meg, Király Ist­ván szabász kiszabja a te­nyérvédő bőrt. Megjegyzés sóderiigvben... A Kunszentmiklós—Dunapa- taj között közlekedő személy- vonat február 26-án a menet­rendben feltüntetett 16 óra 45 perces indulási idő helyett, csak 1T óra 20 perckor gör­dülhetett ki a kunszentmik- lósi vasútállomásról. A né- hányszáz utas bosszankodva vette tudomásul a késés okát: egy Szalkszentmárton felöl érkező, sóderrel megpakolt tehervonatot kellett megvárni. Köztudott, hegy az énítő- anyagokra mindenütt szükség van. ezért nagyon helyesen teszi a MÁV, amikor szerve­zetten, a lehető leggyorsabban továbbítja az ilyen szerelvé- nj’ekeU Jelen esetben viszont ko- rántsen voltak körültekintőek a MÁV illetékes dolgozói. Ne­hezen hihető ugyanis, hogy a szóban forgó tehervonat­nak előbb kel’ett volna sza­bad utat nyitni, mint a mun­kából hazaigvekvö utasokkal zsúfolt személvvonatnak. A nyilvánvaló hibás intéz­kedés okainak tisztázása a MÁV feladata. Ml utasok pe­dig reménykedjünk: ezúttal a „sóder” csak véletlenül ka­pott elsőbbséget. szabó Attila Kecskeméten. Talán azért, mert az évek során meg­tanultam bánnj az embe­rekkel. 1947 óta vagyok párttag. Ott voltam a ta­nácsok megalakulásánál, ugyanúgy, mint az MNDSZ létrejötténél vagy a tsz szervezésénél. Dunatetétlen fejlődését kezdettől fogva figyelemmel kísértem, és idékerülásem után magam is harcoltam, dolgoztam érte. ' Nem maradtunk le a többiektől. A feladatokat ismertük, villany-, víz-, járdaépítés. Választani kel­lett, melyik legyen előbb. Hát a villany, mert akkor már lehet rádiót, tévét, háztartási gépeket venni. Elkészült. Akkor még a kultúrházban folyt a ta­nítás. Változtatni kell raj­ta, ezt tudtuk. Volt egy kasznárépületünk, lebon­tottuk. A Budapesti Gyár- kéményépítő Vállalat pat­ronálta az időben a közsé- kef. A párttitkárnőjük egy­szer eljött, körülnézett az­tán mondta: „Tudnánk se­gíteni, ha ti is úgy gondol­játok”. Egy nyáron át minden szombaton lejártak dolgozni, felépítették az is­kolát, a pártházzal együtt NeíTj volt rendes jár­dánk, sem kövezett Úttes­tünk. Tengelyig ért a sár, ha esett az eső. Kevés pén­zünkből megvásároltuk az anyagot, a községbeliek meg 190 ezer forintos tár­sadalmi munkával megépí­tettek három kilométer hosszú járdát. Utána jött a vízmű, most csinálják az utolsó bekötéseket Lényeg az ősziníeség Sokra képesek az itte­niek, ha a faluról van szó. Kevesen járnak el dolgoz­ni. Legnagyobb részük a hartai Űj Élet Termelő- szövetkezet tagja. Anyagi helyzetük általában jó. Itt, ahol nem a legjobb kö­rülmények között éltek az emberek, ahol majdnem mindenki urasági cseléd volt, s csali a felszabadu­lás után juthatott kevéske földhöz, most már ott tar­tanak, hogy minden har­madik házban van tv. Olyan család is akad, ahol annyi a rádió, ahány a gyerek. A tsz-közporrt Hartán vän. Ha aztán valakinek valami gondja, baja akad, hozzám jön, nekem mond­ja el. így közvetítek a tsz- vezetőség meg a lakosság között. Szerencsémre, az emberek bíznak bennem. Ha valamit nem lehet azonnal elintézni, még tu­dom értetni veiük. Ha kel­lemetlen is. A lényeg aa őszinteség. Utoljára a KISZ-fiatalok jártak ná­lam. Nem volt önálló klubjuk. A helyiséget most megkapták, a tsz-központ- tól pedig együttes erővdl szereztünk berendezést. A soron következő feladat az asszonyok téli foglalkozta­tásának megszervezése lesz. A tsz vezetőségéneik tolmácsoltam az óhajrt, megtárgyalták. Most folyik a vizsgálódás, hány asz- szony számolna erre a munkára, aztán itt is el­indul a Waztakészítés. Óviuk. amit épite tünk Kicsi a községünk Amink van, közösen csi­náltuk, egyforma erőfeszí­téssel, sok sok társadalmi munkával. Rengeteget kö­szönhetek a tanácstagok­nak. Tizennégyen vannak. Jól megértjük egymást. Ha valamit hallanak a köz­ségben, már jönnek és mondják. Havonta tartunk tanácsüléseket. Általában este hat órakor. Mondták már, miért ilyen későn tar­tom. Nekünk így éssze­rűbb. Addigra mindenki befejezi a munkát és el tud jönni. Évek óta pontosan megjelennek. Nem volt könnyű elérni, de most már megy. Egyszer meg­mondtam: Emberek ne ra­boljuk egymás idejét. Ha valakinek más dolga van, jelentse be, de aki jön, az pontosan érkezzen. így is lett. Ha valami fontosabb álcád, napközben is bejön­nek. Mintegy végszóra, nyílik az ajtó, sapkalevéve belép egy középkorú férfi. „Ilon­ka néni, beszélik a falu­ban, elmentek a vizesek. Elpakolták a szerszámokat. Most aztán hogy csináljuk meg azt a néhány kifo­lyót, ha nem jönnek visz- sza?” A vizesek — a Dunave- csei Vegyesipari és Szol­gáltató Vállalat vízszerelői, a látogató pedig az egyik tanácstag. Az elnöknő meg­nyugtatta, visszajönnek pár nap i^iúlva. így niegy e2 nálunk — mondja. Törődnék n közös dolgokkal. Megbecsülik amink van. Rövidesen nem is lesz más gondunk, mint karbantartani, óvni azt, amit megépítettünk. Jó dolog ilyen községben el­nöknek lenni. Néha azért kicsit már fáradt vagyok. Hiába, nem múlt el nyom­talanul a vezetésben eltöl­tött tizenöt év. Dénes Éva Aprónak tűnő panaszok... ! k j Kiskunhalason, a Liü Fő utcai vasboltban vásároltam öt, permetező- géphez szükséges gumitár­csát. Darabjáért 17 forin- j utóbb tot fizettem, amit drágá­nak tartottam ugyan, de az üzletben azt mondták: ez a szabott ára. A meglepetés akikor ért, amikor a kiskőrösi ÁFÉSZ vasboltjában is vettem ha­sonló alkatrészt, és egy darabért az eladó 12,40 forintot számlázott. Itt is nyomban megkérdeztem, ennyi a pontos ára? A vá­lasz igen volt. A kiskunha­lasi és kiskőrösi üzletekben a gumitárcsát miért áru­sítják 4,20-as árkülönbö­zettel? Tóth Dániel Kiskőrös, Dobozi út 3. (Olvasónk leveléhez a két üzletben kapott blokkot mellékelte az egyiken 85, a másikon a 12,80 forintos öszeg szerepel.) I 2. A város szélén la- _____Írunk. Vizáink, für­dőszobán!: van, villanyunk nincs. A fürdőszobában ha- yományos, henger alakú kályha melegíti a vizet. Nemrég észrevettem, hogy a kályha hamutálcája tönkrement. Azóta kere­sem vasboltban, áruházban, mindenhol, ahol feltétele­zem, hogy kapni lehet. Leg- az egyik üzletben azt tanácsolták, csináltas­sak egyet bádogosnál. Pró­bálkoztam ezzel is, de bá­dogosok ilyen apró munkát nem vállalnak. Ügy látom, legjobb lesz, ha egy űj kályhát veszek! Kovács Jánosné Kiskunhalas I I Kecskeméten a Szé­I I chenyi várost két Az autóbuszjárat érinti, egyik az 5-ös, a másik az 5/a-s. Az 5-ös kocsiállásnál tenyérnyi tábla tudatja az utasokkal, hogy az 5-cVs milyen időközönként jár, mikor indul reggel az első és mikor este az utolsó for­duló. Az 5/a-s járatról azonban nincs sző. Igaz, hogy többen ügy tudják, csúcsidőben, menetrend nélkül közlekedik, de biz­tosat nem lehet tudni ró­la. Miért ilyen titokzatos autóbusz az 5/a-s kecske­méti helyi járat? Dömötör Pál Kecskemét, Széchenyiváros Köszönet az ápolásért Tizenhét éves leányomat 1970. december 5-én motor­baleset érte Jászszentlászló határában. Fejsérülése olyan súlyos volt, hogy egy hónapig eszméletlen maradt. Néhány napig a kiskunfélegyházi városi kórházban ápolták, majd a kecskeméti megyei kórház­ba került. A kórház orvo­sai tudom, a halálból hoz­ták vissza gyermekemet. Mindent megtettek életé­ért. Most már a felgyógyu­lás útján van. Orvosai Dibó, és Dömö­tör főorvos úr és Ju'n.T'osi dr. tiszteletdíjat sem »kart elfogadni tőlem, de a nő­vérkék hasonlóképpen uta­sították vissza köszönele- met. Mindazoknak, akik gyó­gyították, ápolták, vissza­adták nekem gyermekemet, köszönetét szeretnék mon­dani, tudom, hogy köteles­ségüket meghaladó módon dolgoztak, és ezt sem én, sem családom nem tudja soha kellőképpen meghá­lálni. Erdődi Ferencné Tázlár, ill. k. 21. A víztoronyból Kalocsa jövőjébe Iáinak... CsMorn.!s!»!í!ás Kecskemét űj közigaz­gatási központjának szennyvízelvezetését szol­gálják majd a Gáspár András utcában a napok­ban megkezdődött munká­latok. Mint ismeretes, az évekkel ezelőtt megépített gyűjtőcsatorna felújításra szorul. A felbontását előzi meg most a talaj szivaty- tyúzásos víztelenítése. (Pásztor Zoltán felvétele) Ä kalocsai" Beloiannisz park évszázados fái kö­rött impozáns víztorony tör a magasba. Karcsú tes­te űj fajta szimbóluma lett a városnak és annak az ál­dozatkész társadalmi össze­fogásnak, melynek ered­ményeképpen jó ivóvizet topott a város. A torony falán márvány­tábla: „Kalocsa város víz­müvét létrehozta a JÓ IVÓVÍZ VÍZMŰTÁRSU­LAT. 1962—70-ben a város lakosságának, vállalatainak, intézményednek társadalmi I ra. Alapos sziervező-előké­munkájával, segítőkész hozzájárulásával és az ál­lami szervek hozzájárulá­sával.” A társulat — közel ki­lencéves eredményes tevé­kenység után* —■ ’ kitűzött feladatainak eleget téve, a napokban tartotta felszá­molási küldöttértekezletét. Sáfrán Károly társulati el­nök beszámolója a krónika pontosságával elevenítette fel a jó ivóvízért folytatott harcot. Megelőzve a bajt Kalocsa lakosságának vízszükségletét 1958-ig mindössze 100 ásott és 6 artézi kút szolgálta. Az ásott kutak 95 százalékát líólibaktériumok fertőzték, az artézi kutak pedig oly csekély hozamúak voltak, hogy esténként 40—50 em­ber sorban állt előttük, hogy vízhez jusson. A hely­zet különösen aikkor vált riasztóvá, amikor a víz­ügyi szakembereik megál­lapították a tényt: az ar­tézi kutak vize olyan roha­mosan apad, hogy Kalocsá­nak egy-két éven belül nem lesz iható vize. Nem lehetett késlekedni! Szerencsére a város környé­ki Negyvenszálláson na­gyon kedvező összetételű, jó minőségű ivóvizet ta­láltak a kutatók, s kezdeti lépésiként ezt a vizet ve­zették be a Kossuth utcai kórházba és a- szülőotthon­ba, valamint nyomókaros kutakon a környékbeli la­kossághoz. Elkezdődik a munka A kedvező tapasztalatok alapján megérett a hely­zet a társulat létrehozásá­szítő munka után 1962. áp­rilis 5-én tartotta alakuló .közgyűlését a Jó Ivóvíz V ízmű társulat, "amely a vá­ros belterületének egészsé­ges ivóvízzel történő ellá­tását tűzte1 ki- célul. Soha nem látott pezsgés indult meg a városban. Áradtak a társadalmi mun­kafelajánlások, s amikor számba vették a fedezeti forrásokat, már több mint 12 millió forint gyűlt ösz- sze a lakosság és a válla­latok hozzájárulásaiból, s az állami szervek támoga­tásából. Hamarosan elkészültek a tervek is. 25 kilométer víz­hálózat. 60 nyomókaros ki­folyókét', 3 termelőkút, és egy 500 köbméteres víz­torony építésére. Az ösz- szefogás lendülete azon­ban már az első években jelezte, hogy jóval túllé­pik a terv előirányzatait, így is történt. Több mint 51 kilométer vízhálózat épült, 185 utcai és 6 ter­melőkutat helyeztek üzem­be és a tervezett víztorony mellé egy modern üzem­viteli épületet is létrehoz­tak. Évről évre javult a víz­ellátás, és tavaly már több mint 15 ezer embert lát­tak el „közkutas” vízzel. A hálózatba kaocsolt la-' kások száma pedig megkö­zelítette a 2 ezret, ugyan­akkor hetvenkét üzemet és intézményt is bekapcsoltak a vízhálózatba. Példa — mindenkinek A kalocsai „Jó Ivóvíz Vízműtársulat” kilencéves tevékenysége a városukért tenni akaró emberek lel­kesedésének . és összefogá­sának nagyszerű példája. Ennek a gondolatnak adott hangot a ■ küldöttgyűlésen dr. Sevár Antal, az Or­szágos ' Vízügyi Hivatal osztályvezető-helyettese is, amikor átadva Dé'bm T~-« akik azon fáradoznak, hogy saját erejükből teremtsék elő . egyik legdrágább kin­csünket: a jó ivóvizet.” S ha má” bevezetőben a víztoronyról, mint a város új jelképéről beszéltünk, hadd álljanak itt a kül­döttgyűlés egyik résztvevő­jének találó szavai: „Azt mondják, hogy a kalocsai víztorony és a fő­am titkár elismerését, a székese «vház tornya egy- következő szavakkal üd- j formán 65 méter magas. Én vözölte a vízműépítésben mégis úgy érzem, hogy a kitűnt társadalmi munká- I víztoronyból sokkal mesz- sokat: „Az önök példát« szebb, városunk jövőjébe erőt adhat mindazoknak,1 láthatunk!" Csapai Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom