Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
Á harmadik ötéves terv és a közművelődés MUNKATÁRSUNK felkereste a megyei tanács ELNÖKHELYETTESÉT, HOGY TÁJÉKOZTATÁST KÉRJEN A HARMADIK ÖTÉVES TERV KÖZMŰVELŐDÉSI ELŐIRÁNYZATAINAK, CÉLKITŰZÉSEINEK TELJESÍTÉSÉRŐL. MADARÁSZ LÁSZLÓ SZÍVESEN TELJESÍTETTE KÉRÉSÜNKET. — Véleménye szerint megyénk harmadik ötéves tervének közművelődési „fejezete” mennyiben segítette szűkebb hazánk politikai, gazdasági, kulturális életének fejlődését? — Bács-Kiskun megyében a harmadik ötéves terv időszakában az iparban foglalkoztatottak száma mintegy 10 ezerrel nőtt, a mezőgazdaság nagy mértékben korszerűsödött, s ez élénk irányú hatást gyakorolt a művelődésügyi területekre is. Ez a hatás azonban kölcsönös: a gazdasági, politikai fejlődésben része van az ideológiai, kulturális munkának is. A terv készítői annak idején reálisan értékelték az adottságokat, felismerték a leglényegesebb tennivalókat, lehetőségeket. Jó lelkiismerettel elmondhatom, hogy nemcsak felismerték a követelményeket, hanem igazodni is tudtak az időközben bekövetkezett változásokhoz. Példának említhetném az új gazdasági mechanizmus előkészítésével és bevezetésével kapcsolatos tudatosító, ismeretterjesztő tevékenységet, de említhetem azt is, hogy a csökkentett munkaidő terjedésével párhuzamosan a közművelődési szerveknek és intézményeknek messzemenően figyelembe kellett venniük a dolgozók megnövekedett szabad idejét. Ha ehhez hozzátesszük a rádió, tv, sajtó állandó térhódítását, világossá válik, hogy a közművelődési formáknak, s a tartalmi ismérveknek is szükségszerűen változniok, alkalmazkodniuk kell az élet dinamikájához. A könyvtárhálózat fejlesztésével párhuzamosan például növekedett az irodalom — természetesen a szak- irodalomra is gondolunk — tömegbefolyása. Az olvasók száma 24 ezerrel nagyobb, mint a második ötéves terv végén. Jól szolgálta az irodalom hatásának növelését az „Olvasó népért” és a ,,Száz falu — száz könyvtár” mozgalom. Igen jó eredményeket értünk el a helytörténeti és honismereti kutatásban. A mozgalomnak kétségkívül jelentős szerepe van abban, hogy megyénk első helyen végzett a „Tiszán innen, Dunán túl” rádiós vetélkedőn. Az elmúlt ötéves időszakban indult erőteljesebb fejlődésnek a klubmozgalom is, melynek azonban még lényeges tartalmi fejlődésen kell átmenni ahhoz, hogy igazi hivatását betöltse. A Forrás, megyénk kéthavonként megjelenő folyóirata mind fontosabb szerepet tölt be nemcsak Bács- Kiskun megye, hanem az ország irodalmi életében is. Az évfordulók kapcsán szóltunk már a sikeres jubileumi kiadványokról és több alkalommal a Filmstúdió növekvő híréről. _ Kérjük, tájékoztassa olvasóinkat az adott tartalmi célkitűzések érvényesítését szolgáló legfontosabb tanácsi és vb-határozatokról, intézkedésekről. — Bár, nem elsősorban közművelődési téma, mégis az általános iskolák körzetesítésére vonatkozó program és az ezzel kapcsolatos tanácshatározat jelenti megyénk kulturális gyarapodásának legfontosabb bázisát (ma már az azonos általános műveltséget nyújtó nyolcosztályos iskola alapkövetelmény). Ennek megvalósítására megyénkben egyetlen lehetőség van, a körzetesítés, mindazokkal a sokszor terhes, de feltétlenül gyümölcsöző következményekkel és vonza- tokkal, amelyekre az 1968-as tanácsi határozat utal. Részben a tanács, részben a végrehajtó bizottság foglalkozott még egy sor tipikusan közművelődési jellegű témával is, mint a megye színházának a munkája. a könyvtár, a mozi, a népművelődési intézmények személyi ellátottsága stb. Tíz művelődési ház, egy könyvtár és négy filmszínház épült, egy sor intézményt korszerűsítettünk. Az új intézmények közül az orgoványi és a csávolyi művelődési otthonokat, a kiskunhalasi és az — átépítéssel készült — mélykúti könyvtárat tekinthetjük a legsikerültebbnek. Több községben eredményesen próbálkoznak a közös fenntartású közművelődési intézmények létrehozásával és működtetésével._ — A népművelési intézmények — véleménye szerint — miként teljesítették ötéves terv feladataikat? — A könyvtárak tevékenységéről már szóltam. Színházunk számára is sikeres volt az elmúlt öt esztendő. Látogatottság tekintetében országosan a legjobbak között szerepelt. A tájcentrumok kialakítása új fejlődési szakasz kezdete. Sokat korszerűsödött a mozihálózat, munkájuk is javult, ugrásszerűen megnőtt a különböző klubok és szakkörök száma. A megye művelődési otthonai — bár sok gonddal küszködnek — nagyjából eleget tettek a velük szemben támasztott követelményeknek. A tanyavilágban pedig valóságos missziót töltenek be a művelődési autók. Igaz, hogy ezek száma a szükségletekhez képest kevés és működésükben is volna mit korszerűsíteni. — A kulturális célkitűzések megvalósítását segítették-e kellően a tanácstagok? — A tanácstagság szemléletén és a közművelődés problémáinak megoldásában való közreműködésén is lemérhető, hogy a fejlődés iránya — pozitív, előre mutató. A községi, városi, járási — és természetesen a megyei — tanácsok évente többször is tárgyaltak közművelődési témákat. Határozataik a feltételek javítására vonatkozó állásfoglalásokon kívül a tartalmi munka gazd nyitására irányuló követelményeket is tartalmaztak, örvendetes, hogy az elmondottakat a Beszélgetés Madarász Lászlóval, a megyei tanács elnökhelyettesével községekben is tapasztalhattuk. Ez annál fontosabb, ' mert a falvakban nincs a művelődésügynek önálló szakigazgatási szerve és így az állandó bizottságok irányító, ellenőrző, sokszor koordináló szerepet is betöltötték. — Végezetül arra kérjük a megyei tanács elnök- helyettesét, hogy foglalja össze az elmúlt tervciklus során képzett népművelési tevékenység legfőbb tanulságait, jellemzőit. — A harmadik ötéves terv időszakában a közművelődést úgy ítélhetjük meg, hogy az a régi értelemben vett népműveléstől pozitív módon változik az új értelemben vett közművelődés irányába. Közelebb kerültek egymáshoz a tanácsi és nem tanácsi, főként vállalati és szövetkezeti közművelődési szervezetek, apparátusok. Az országos népművelési konferenciára való felkészülés gazdag alkalmat adott a lehetőségek számba vételére, de innen — úgy látszik — hosszú út vezet a megvalósításig. Egy-két kérdésben megyénk az elsők között ismerte fel az új lehetőségeket, mint például az anyagi erők koncentrált felhasználása, többcélú művelődési objektumok létrehozása. De még csak a kezdetnél tartunk. A legnagyobb örömmel azokra a megmozdulásokra gondolok, amelyeknek hagyományteremtő erejük van. Ezek közül is első helyre a már négyszer megrendezett Kecskeméti Népzenei Találkozót és a kétévenkénti Duna menti folklórfesztivált helyezem, de nagy jelentőséget tulajdonítok a honismereti tevékenységnek, az ifjúsági kluboknak, továbbá a nemzetiségi kultúra és a néphagyomány ápolását szolgáló különböző rendezvényeknek. Az emberek tudatának fejlődését nem lehet számokkal kifejezni, de közvetve — például a jelölő gyűléseken is — lemérhető, hogy megyénk dolgozó népe eredményesen használta fel a közművelődés nyújtotta lehetőségeket. H. N. Csanády Jánost Alpinisták Süketen zajonganak a pályaudvarok. A fény küldői ők lassú vonatokon, gyors repülőgépeken. Emberek mennek Emberekhez. Alpinisták Mount Everestekhez utaznak, s a csúcsra kitűzött zászlót lefényképezik, s ingáznak emberek a falvak és gyárak között. Hegynélküli csúcsok alpinisták ők. Hátizsákjuk fémcsatja ragyog. Várady Szabolcs: Kis dal Utakon, utcákon, tereken merre is lépkedtél velem? Leomlik ez a szerelem, naponta fölépítem. Tereken, utcákon, utakon megvan-e még az a nyom? Hiába is lázadozom, mindig látni fogom. Weinírager Adolf: Kompozíció /Mezei András: Például Például pékszagot például bodza illatot aszfalt felett például kapucsöngőt mit el nem érhetek dühödt házmestert lakót például nagy futásokat az Almássy térig labdát és gombokat például szabad utcát és nyitott kapukat Falu Tamás Távcső Odafenn örök, nagy csillagok, köztük halványan megcsillanok. Hogyha eltűntem, s hírem se lesz, te légy a távcső, ki megkeres. Megyénk képzőművészei sok sikert értek el az elmúlt esztendőkben. A megyei tárlatokon és néhány országos kiállításon találkoztunk a Vaskúton élő Weintrager Adolf alkotásaival. Az 1970. nyarán Budapesten rendezett önálló tárlatáról a szaksajtó is elismeréssel írt. A festőművész-tanár pedagógusként is köztiszteletnek örvend, jó néhány tehetséges tanítvány került ki kezei alól. TÖRTÉNELMI MINIATŰR országgyűlése!: Bács várában A magyar végvárak lassú elvesztésével a török egyre sűrűbben csap be az ország területére. A király szövetségeseket keresett a küzdelemhez, s Velence erre hajlamosnak is mutatkozott. A tárgyalásokra 1500- ban került sor Bács várában, ahol a királyt Váradi Péter kalocsai érsek látta vendégül házában. Bácsba jött ekkor az ország vezető férfiainak színe-java. Nem hiányzott Mátyás fia Korvin János sem, s itt volt a későbben oly nagy hírnévre vergődött Bakócz Tamás esztergomi érsek is. A mezőn mintegy 12 ezer fegyveres férfi táborozott, de a novemberi hideg miatt mindenki hazafelé sietett volna legszívesebben. Bács ekkor már királyi szabadalommal rendelkezett, holott ugyanakkor Szabadka és Futak egyszerű falvak voltak. Az 1500-as országgyűlést II. Ulászló hívta egybe, a következőt már fia, II. Lajos. A török folytonos zavargása erélyes intézkedéseket kívánt. A királlyal együtt a főurak is úgy látták, hogy leginkább a Duna felől kell a betöréstől tartani, s így mindenekelőtt a Nándor- fejérvár és Pétervárad közé eső határvédő vonal megerősítéséről kellett gondoskodni. A védvonalon található várak felszerelése, fegyverekkel és élelemmel va- 'ó ellátása elsőrendű kérdés volt. A király ezenkívül a dunai hajóhad létszámát tetee-eaen felszaporította, s azokat Révai István bácskai főúr fővezérlete alá rendelte. Az ország megerősítését szolgáló törvényes intézkedések megvitatása és életbeléptetése céljából 1518-ban országgyűlést hívtak egybe Bács várában, amely fényes külsőségek között Szent Mihály napján meg is nyílt. De míg a karok és rendek szép számmal sereg- lettek Perényi Zsigmond nádor köré, addig az ország főnemeseinek nagy része távol maradt. Vészes jel! A királynak és tanácsadóinak fel kellett volna figyelni a közhangulatra, ám szemeik erőtlenek voltak a látásra. Az 1519-es országgyűlésről igen kevés emlék maradt fenn, s ezért egyes történészek még létezését is kétségbe vonták. Ám az 1514-es Dózsa-féle parasztháború után a jobbágyokat gúzsba kötő törvények miatt híressé vált Werbőczi: Corpus Juris Hungarici című törvénytárában benne vannak az 1519-es bécsi ország- gyűlésen hozott törvények. Igaz, csupán öt ilyent találtunk, de ide nyilvánvalóan csak azok kerültek bele, amelyek a múlt évi országgyűlésen hozottaktól lényegesen eltértek szövegükben. A két gyűlést tehát a korabeli törvényhozás egynek vette. Mindhárom országgyűlést a magyar államiság alkonyán tartották Bácsban. A mohácsi csatavesztés azután megpecsételte az ország sorsát. A szomorú végben Bács vára is osztozott* Kőhegyi Mihály
