Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-26 / 72. szám
1. oldal lírn. március 26, péntelt 18 ezer Tagon keTerélttakari I I anr A Gabonafelvásárló termelési tervei Az elmúlt évi alacsony termésátlagok, a betakar!* tás kedvezőtlen körülményei miatt a Bács megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat csaknem 6 ezer vagon kenyérgabonával , kevesebbet tudott 1970-ben a központi árualapba juttatni. Az ez évi munkára való felkészülés lényegesen alaposabb, mint tavaly volt, a vállalat raktárhelyzete is kielégítő. Az új termények beérkezésééig A termelőüzemekkel kötött átadás-átvételi megállapodásoknál fontos szempont, hogy reálisan teljesíthetők legyenek. A megyei szükségletek ellátása, a vállalat termelési és kereskedelmi érdekeinek érvényesítése céljából, összesen 14 500 vagon étkezési búzát, és 500 vagon étkezési rozsot kell felvásárolni. Ez azonban nem lesz könnyű, mivel búzából több a szárító- és tárolókapacitás jelentősen megnövekszik. Kalocsán 300, Kiskunfélegyházán 100 vagon befogadó képességű fémsiló épül fel. Az 5 helyen beállított Colmann típusú berendezések a tavalyi termékmennyiség kétszeresét képesek szárítani. Működésükkel egyben megnő a tisztítást végző géppark is, így zavartalanabbá válik az átvétel és jobb minőségű áru állítható elő. szerződtek a mezőgazdasági üzemek, mint az elmúlt évben. Oka egyrészt a vetésterület csökkenése, másrészt a várható termésátlagok túlzottan óvatos felbecslése. A lisztfogyasztás céljaira csaknem 13 ezer vagon kenyérgabonát őrölnek, s 1300 vagon lisztet csomagolnak a malomüzemek. A terv teljesítése csak akkor válik lehetővé, ha a vállalathoz tartozó minden malom három műszakra. A vállalat pillanatnyilag csekély árukészletekkel rendelkezik, így az új felvásárlás időpontjára a raktárak és átvevőszínek kitakarítását, féregmentesítését kényelmesen elvégezhetik. Igénybe veszik a termelőszvetkezetek fertőtlenítő brigádjait, mert azok gyors és alapos munkát tudnak végezni. A friss gabona ily módon már megfelelően előkészített raktárakba kerül, az áruromlás miatti veszteség tehát csökkenthető, de mindenképpen kívánatos a további tervszerű árukezelés is. Emellett törekedni kell arra, hogy mindig a legrégebben beérkezett terményeket dolgozzák feL Az áruromlás elkerülése végett megszigorítják a minőségellenőrzést, illetve ahol szükséges, új meóst alkalmaznak. Folyamatos továbbképzésükről, a szakmai ismeretek alaposabb elsajátításáról gondoskodnak, mivel csak lelkiismeretes, szakszerű munkájukkal csökkenthető a romlott, vagy alacsony élvezeti értékű visszaküldésre ítélt liszt mennyisége. Nagyon mint 2 ezer, rozsból pedig 83P vagonnal kevesebbre áttér a Takarmány forgalom 15 ezer vagon étkezési gabona A takarmáíiyelőállítás (jf, értékesítés alapelve, hogy a jelentkező igényeknek meg kell teremteni a fedezetet a kis- és nagyüzemi szektorban. Az állat- állomány növekedése és a szemestakarmány-termés csökkenése miatt jelentősen megnőtt a keveréktakarmányok és koncentrátu- mok kereslete. 1871-ben a kis- és nagyfogyasztóknak összesen 18 ezer vagonnyit juttatnak, ebből 15 ezer vagon megyei termelésű, a többit pedig dunántúli vállalatoktól szerzik be. Az árualapot 7 ezer vagon kukorica, 1400 vagon takarmánygabona, 600 vagon zöldtakarmányliszt felvásárlása biztosítja majd. . Üj, takarmánylisztet előállító üzemele létesülnek, darálók beállításával növelik a különféle takarmánydarák mennyiségét, bővítik választékát. A szerződéses hústermeléshez szükséges takarmányt az állatforgalmi vállalatokkal, és a BOV-val összehangoltan szerzik be. A kisállattartók 66 vállalati értékesítőhelyen vásárolhatnak. Azokban a községekben, ahol elárusító- hely nincs, bizományosi le- rakatot létesítenek. A mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés fokozása népgazdasági érdekekből is feltétlenül szükséges. Ez év második negyedében ugyanis olyan tömegű importtakarmány érkezik a megyébe, amelynek szállítását saját fuvareszközökkel nem tudják elvégezni, ezért felhasználják a mezőgazdasági üzemeknél jelentkező szabad fuvarkapacitást. A vállalat termelési célfontos a keveréktakarmányok és granulátumok gyártásközi minőségellenőrzése is. Amennyiben ezekbe recepturával elő nem írt anyagok kerülnek, csökken het a tápanyagérték, és a vállalat gazdálkodásában zavar, hiány, vagy többlet keletkezhet kitűzéseinek sikeres megvalósítása céljából igénybe veszik a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tulajdonában levő keverőüzemeket, a kukoricabetakarítás idején pedig u kellően le nem terhelt szárítóberendezéseket. Ameny- nyiben a vállalat saját tárolási tere kicsinek bizonyul, úgy továbbra is fenntartják a felajánlott bér- raktárokat. Dénes Éva Kooperáció a mezőgazdasági üzemekke Hogy mire nincs időnk! Izgalomban tart egy fogas kérdés, sőt — tudományos kérdésről lévén szó — probléma. Állítólag március !)l-n dől el. Eddig foglalkozott vele egy társadalmi intézőbizottság, azután egy tudósbizottság, továbbá gondolom számos aktivista is, mert azt olvasom az újságban, hagy a lakosság között is felmérést végeztek az ügyben. Amiből elég nagy baj lett — ahogyan az újság írja —, mert csak megnehezíti a vita eldöntését. Mi jiz, amin ennyi ember vitatkozik, dolgozik, ülésezik, felmér, összegez, bets'jeszí, buzgólkodik, szurkol, bosszankodik és lelkendezik? Nagy, sorsdöntő ügy: Hogy hívják ezután a soroksári Duna-ágat?! Dehát mi itt a kérdés? — csodálkozik most az olvasó. — Hogyan hívhatnák a soroksári Duna-ágat másképp, mint Soroksári Duna-ágnak? Hát hívhatnák például Kis-Dunának is. A „felmért”! lakosok közül sokan bevallották, hogy ők bizony maguk között, noha törvényellenes, így nevezik a vitatott folyamszakaszt. Aztán hívhatnák Ráckevei Duna-ágnak is. Mert éppen ebből pattant ki ez a hallatlanul izgalmas, tudományos vita. Tavqly ugyanis megalakult a Ráckevei Duna-ág Intéző Bizottság. Szép és nemes célokkal, nyilvánvaló. A Pest közelében elterülő, eddig többé-kevésbé parlagon hagyott, kihasználatlan, de gyönyörű, nyugalmas, áldott vidéknek a felkarolására, kiépítésére, üdülőparadicsommá fejlesztésére vállalkozott. A terület közigazgatásilag túlnyomórészt a ráckevei járáshoz tartozik. Ezért lett a bizottság neve is Ráckevei Duna-ág Jv'éző Bizottság. Igenám, de a ráckevei Duna-ág mellé az van írva a térképen, hogy Soroksári Duna-ág. Képtelen helyzet. Mit intézzen a Ráckevei Duna-áa Intéző Bizottság Ráckevei Duna- ág nélkül? És mi keresnivalója van a Ráckevei Duna-ág Intéző Bizottságának a Soroksári Duna-ágban? Akinek botfüle van az ilyesmihez, könnyen elintézné: Változtassák meg a bizottság nevét Soroksári Duna-ág Intéző Bizottsággá. Még mindig jobb új levélpapírost és pecsétet csinálni, mint a térképeket kiradírozni. Nohiszen! Szép is lenne! Más nevét felvenni? Ez olyan, mint... mi is? ... m.int a hűtlen elhagyási Mit szólnának hozzá a „helyi szervek”, a terület gazdái? Hisz ők az urak a házban, az övék itt minden! ... Ha érzelmek tüzelik az embert, hamarosan akad •hu hozzá. íme: Soroksár tulajdonképpen nincs is. A községet már régen a fővároshoz csatolták. Hoay lehet annak Duna ága, aki nincs? . Garancia három évre Szalagon gördül a fa A nagyszabású lakásépítkezési program ütemének betartásához számos nagy- vállalat munkájának összhangja szükséges. Közéjük tartozik az Asztalos és Faipari Vállalat is, amelynek egyik gyáregysége Baján működik. Az üzem nyílászárókat gyárt, s az idén már összesen 115 millió forint értékű árut szállít a megrendelőinek. Az erkélyajtók kivételével jelentősen növelik az ajtó- és ablaktokok, s az ajtólapok gyártását. A termelésnövekedést elsősorban az eszközök jobb kihasználásával és szervezési változtatásokkal alapozták meg. Egy automata szalagsor kialakításával például az anyagmozgatást korszerűsítették. Az alapanyagot gép emeli a szalagra, ezen gördül a szabászokig, a válogatókig, és így halad tovább a gyártás egyes fokozatain. Hasonló megoldásra térnek át a szerelő- és felületkezelő-műhelyekben is. A bajai üzemben naponta kilencven köbméternyi fát dolgoznak fel. A készterméket elsősorban a blokkos és hagyományos építkezéseknél használják fel. A jövő hónapban megkezdiv próbaüzemelését új szácuuc/jtoun a. beruházással az ajtólapok és -keretek, valamint az ablaktokok minőségét sikerül javítani, s a termékekre eddig adott egyéves garanciát három esztendőre emelik feL A munkásnők egyenként 150—160 Dinamó-ablak vasalását végzik el naponta. (Pásztor Zoltán felvételét) A szalagsor elkészítésével folyamatossá tették a gyártást. A gumicső végén Kiskunfélegyházán, a Fürst Sándor utcai lakótelepen vastag gumicsövet követve bukdácsoltam fel a negyedik emeletre. Az ablakokon az üveget még műanyag lepedők helyettesítik, de így is utat talál magának a szél. A szisze- gést azonban nem ez okozza, a negyedik emelet egyik Innen aztán — gondolhatjuk — már ment minden, mint a karikacsapás. Értekezlet, határozat, beadvány, indokolás, felmérés, nyüzsgés... Most jutottak odáig a dolgok, hogy a sajtó diadallal tudtunkra adhatta: a legfőbb illetékes, a Földrajzinév Bizottság következő ülésén „mindenesetre élénk vitára számítanak”. De a tervek szerint a földrajzi, nyelvtudományi és térképészeti szakemberek március 31-i ülésén hozandó határozat már végleges választ ad majd arra, hogy milyen név kerül a térképre. Ha ad. Ha nem kellenek további adatok, tények, érvek, felmérések... Hiszen tudjuk: nagy felelősség egy ilyen döntés!... Mi ilyen távolból persze higgadtan figyelhetnénk a fejleményeket. Nem vagyunk elkötelezve sem Soroksárnak, sem Ráckevé- nek. Jómagam mindössze csak azért izgulok, hogy ezen ne milljon a Soroksári *■' '• -Iceveí-Kís-Duna-ág idei kavicstermése. —r —6 lakásában Jancsó István kőműves a zajkeltő. Az ő kezében ér véget a vastag gumicső, a rászerelt pisztolyból vastag sugárban permetezi a falra a gondosan elkészített habarcsot. A Bács megyei Építőipari Vállalat négy gépi vakoló brigádjának egyikénél érdeklődöm erről az új módszerről. A brigádvezető — Apró Ferenc — zömök, piros arcú, fiatalember. Szűkszavúan válaszol kérdéseimre, hiszen nekik már nem új ez a munka. Neki különösen. — Két éve vásárolta a vállalat ezeket a gépeket, s én kezdettől fogva ezek mellett vagyok. Mondhatom, sok más típusnál jobban bevált, nagyon jól lehet vele dolgozni. Az eddigi tapasztalatok szerint, naponta átlag három kétszobás lakás vakolása a teljesítményünk. Hagyományos módszerrel — ugyanezzel a létszámmal — alig két lakásban tudtuk elvégezni a vakolást egy műszak alatt. Szinte egyszuszra sorolja ezeket a tényeket, alig győzöm jegyezni... — Bejártuk már a megyét. dolgoztunk Baján, Kunfehértón, a sportüdülőben, Kecskeméten a szalagházban, a Széchenyivá- rosban, s most itt vagyunk Félegyházán, de már nem sokáig. A tervek szerint húszadikán visszamegyünk Kecskemétre és a megyei tanács épülő székházában dolgozunk tovább. — A brigád? — kérdezem. — Jól megvagyunk egymással. Általában kecskemétiek a kollektíva tagjai, s ha vidéken dolgozunk, a nősök a távolságtól függően hazajárnak. Mi, nőtlenek hétközben vidéken is megtaláljuk az esti elfoglaltságot. Ki szórakozik, ki tanul. — Mit? — A brigádunkban á tanulásnak már régi hagyományai vannak. A tizenhét kőművesből már négyünknek van művezető képesítése, ketten pedig az idén vizsgáznaK. A hat segédmunkásból négyen szerezték meg eddig a gépkezelő bizonyítványt, ketten pedig az idén kapják. A mostani gépkezelő, akivel együtt huszonnégyen vagyunk — régi szakember, — Ügy látom, mindnyájan fiatalok. A brigádvezető hányadik évét „tapossa” ? Váratlanul éri a kérdés, kissé elfogódottan válaszol: — Huszonhárom éves vagyok, és kilencedik éve dolgozom a vállalatnál. Tavaly ősszel választott meg a brigád vezetőjének. Egykét idősebb van közöttünk, de összetartunk, jó a közösségi szellem nálunk. — A kereset? — Az átlagunk 2500— 3000 forint havonta, mióta a géppel dolgozunk, mintegy 500 forinttal növekedett. Azt hiszem, velem együtt a többiek is elégedettek. Munkánk minősége ellen még nem volt kifogás, reméljük, nem is lesz. Opauszky László
