Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

Nekünk Velünk is épül a metró A világváros Budapes­ten legalább háromszor anyi időbe telik a közle­kedés gépkocsin a Fehér úttól a Deák térig — a metró jelenlegi két vég­állomása között — mint a „mélyvasúton”. Annyi más metropolishoz ha­sonlóan fővárosunk is ki­nőtte a közlekedés ruhá­ját Az autóbuszok és vil­lamosok szállítási kapaci­tása már régen nem ki­elégítő, különösen a csúcs- forgalomban. Alacsony az utazási sebesség, a tö­megközlekedési eszközök kényelmetlenek. A fej­lesztés eddigi hagyomá-- nyos mód7 i viszont nem jelentenek megoldást, amit azoknak is be kellett látniuk, akik úgy ítélték meg, hogy a metró építé­séhez szükséges milliár- dokat inkább a felszíni közlekedés teljes rekonst­rukciójára kellett volna fordítani. A gépjárművek egyre növekvő száma, a korsze­rű városrendezési köve­telmények miatt mind több nagyváros tehermen­tesíti az útfél izínt oly módon, hogy a forgalom egy részét a föld alá te­reli. Metró épül Prágá­ban. Harkovban, az olim­piai játékokra München­ben — miközben állan­dóan bővül a már klasz- szikusnak számító vona­lak hálózata például Pá­rizsban. Moszkvában, Le- ningrádban vagy Béesben. Enélkül Budapest sem lé­tezhet. A szakemberek­nek sikerült igazolni azt is hogy nem csupán egy metróvonalra, hanem kor­szerű, teljes hálózatra van szükség. Világszínvonalon Az első szakaszt tavaly április 3-án adták át ren­deltetésének. A vonal ke­let—nyugati irányban át­szeli Pestet, hat és fél ki­lométer hosszúságban összekötve egymással a legforgalmasabb csomó­pontokat. Minden hamis túlzás, nemzeti elfogódottság nél­kül állíthatjuk, hogy metrónk a világszínvona­lat képviseli, felveszi a versenyt bármelyik mo­dern társával. A sokat utazó szakemberek véle­ménye szerint tágasabb, szellősebb és szélesebb a külföldi' vonalaknál. A belső építészeti megoldá­sok változatosak. A ter­vezők és építők láthatólag a jövő forgalmára gon­dolva dolgoztak. A 120 méteres peronokat pél­dául nyolc kocsi befoga­dására méretezték, holott jelenleg csak három ko­csiból álló vonatok fut­nak a sínpályákon. Nem feledkeztek meg arról a „finomságról” sem, hogy kielégítsék az ember sa­játságos térigényét. A zsúfoltság ugyanis képes arra a csodára, hogy egy mindig egvkedvű, melan­kolikus típusú egyént percek alatt felpaprikáz­zon. A kelet—nyugati vonalat tovább bővítik, az ideig­lenes végállomástól, a Deák tértől a Déli pálya­udvarig hosszabbítják meg. A munka zömét épp a Déli pályaudvarnak és környékének kialakítása jelenti. A Duna medre alatt 30 méter mélység­ben vezetnek át az alag­utak Budára. A meghosz- szabbított földalatti vo­nalat valószínűleg a jö­vő év őszén — egy esz­tendővel az eredeti ha­táridő előtt — vehetik birtokba az utasok. Az érintett csomópontokon kívül így már két pá­lyaudvart — a Délit és a Keletit — köt össze a metró, aminek a főváros vendégei legalább annyi­ra örülnek, mint a buda­pestiek. A közlekedésfejlesztési koncepcióval összhangban tavaly hozzáláttak a má­sik, az észak—déli szárny­vonal építéséhez is. Az átadás — ha minden jól megy — 1976 végére vár­ható. Ez a dátum egy év­vel ugyancsak korábbi lenne az eredetileg ter­vezettnél. A viszonylag távoli ter­minust a hatalmas vál­lalkozás arányai magya­rázzák meg. Az alagút- építést, a vonatok pályái­nak kialakítását, az ál­lomásait létrehozását a közbeeső terek rendezése, aluljárók létesítése is kí­séri. Jellemző, hogy a metróval kapcsolatos munkálatokhoz 44 válla­lat összefogása vált szük­ségessé. A kelet—nyugati vonal átlagosan 30—35, az észak—déli pedig 28— 30 méteres mélységben szeli át földet. A Deák téren egyébként hármas kereszteződési pont jön létre oly módon, hogy a két vonal egymás alatt fut el, míg legfölül a földalatti halad el. A korszerű és nagy teljesít­ményű, Szovjetunióból Importált mechanikus pajzsok is csak öt mé­tert képesek haladni na­ponta, az egyszerű paj­zsok mindössze két-há- rom méterrel jutnak előbbre, amikor pedig ké­zi erővel kell a fejtést végezni, 24 óra alatt csu­pán másfél méterrel ara­szolhatnak arrébb az épí­tők. Hartaiak a Duna alatt A metró kivitelezését több főépítésvezetőség fogja össze. Közülük az 1-es számú egy önálló középvállalatnak is meg­felelne, hétszázötven em­bert foglalkoztat. A rend­kívül felelősségteljes munkát a fiatal, mind­össze harminchat éves Honvéd Tibor irányítja. Tevékenységük zömét az állomások építése teszi ki. A főmérnök a Szov­jetunióban szerzett diplo­mát, a Közlekedéstudo­mányi Egyetem híd—alag­út szakán végzett. Bár a hivatása a fővároshoz kö­ti, ismeri Báes-Kiskunt is — annak a kapcsolatnak keretén belül, ami a met­ró építői és a megye kö­zött kialakult. A kapcso­latot elsősorban a főépítés­vezetőség munkaerő-szülk­séglete hívta életre. A földalatti építkezés mind­inkább külön szakmák területévé válik, a gépek mellett természetesen a munkáskezek sokaságát igényli. A megyéből ösz- szesen százhúszan dolgoz­nak az 1. számú főépítés- vezetőségen — elsősorban kalocsaiak, hartaiak, de szép számmal akadnak akiknek a családja Bó- csán. Csengődön, Vas­kó ton, illetve Solt- szentimrén él. Az vi­szont már a két fél szán­dékán múlott, hogy ez a gazdaságilag meghatáro­zott viszony mélyebbb és emberibb kapcsolattá ne­mesedett: egészen a köl­csönös látogatások meg­szervezéséig, az egymás jobb megismerésének elő»s segítéséig terebélyesedett. Nemrég például kalocsai­ak és hartaiak utaztak a fővárosba, hogy a legil- letékesebb kísérők szak­szerű kalauzolásával be­pillantsanak — szó sze­rint — a hatalmas vállal­kozás mélységeibe. A találkozóhelyen — az Elnöki Tanács bejáratá­val szemben, a leendő Kossuth Lajos téri állo­máson — a kis csoport tagjai fejükre csatolták a „kobakot”, a bányászsap­kát, és a Duna medré­nek közvetlen közelében a föld alá merült velük a lift. Az aknában egy egészen más birodalom kezdődik, az alagutak üregeit kábeleit érrend­szere hálózza át, köd he­lyet itt por szitál, a vi­lágítást lámpák adják, fényüket helyenként a hegesztők csillagszóró pá­káinak villodzó sugárzása erősíti meg. Keskeny csil- lesínek között, majd deszkapallókon visz az út, lefelé lépcsőfokok ve­zetnek, majd valahol a távolban tömbszerűen le­zárja a látóhatárt a sö­tét. Az állomás alakuló csarnokából két bordá­zott vasburkolatú alag­út — az átmérőjük öt és fél méter — vezet tovább, a folyó medre alatt át Budára. A felületük töké­letesen száraz, azt a részt, ahol eresztést, csöpögést észlelnek, újrahegesztet­ték. A látogatás végezté­vel itt adnak interjút az érdekeltek. Honvéd Tibor a követ­kezőket mondja: — A megyéből, de fő­leg Harta és Kalocsa kör­nyékéről sókan dolgoz­nak nálunk. A tanácsok­kal szoros kapcsolatot tartunk fenn, sőt a har- tai Űj Élet Tsz gazdái is vendégül látják évenként a munkásainkat. A barát­ságot a magunk módján úgy is ápoljuk, hogy a hartaiakat a metró építé­sénél már nem szükséges kábelekkel, gépekkel se­gítjük. Nánai András, a hartai tanács vb-elnöke hozzá­teszi: — Rendkívül baráti kapcsolat alakult ki kö­zöttünk. Számtalan eset­ben előfordult, hogy prob­lémáink adódtak a köz­ség víz- vagy úthálózatá­nak bővítése közben. A főépítésvezetőség nyomó­csövekhez, betonkeverők­höz juttatott minket, vagy jutányosán adott el bon­tási anyagokat. Ennek a segítségnek a hasznát va­lamennyien érezzük. Halász Ferenc TERVSZERŰ NÖVÉNYVÉDELEMNÉL IS MEG­ESIK, HOGY EGY-EGY KÁRTEVŐ VÁRT FELLÉ­PESE ELMARAD, MÉG GYAKORIBB, HOGY AZ IDŐJÁRÁS — HA EGY BETEGSÉG KIALAKULÁ­SÁRA KEDVEZŐTLEN — FELESLEGESSÉ TESZI A VÉDEKEZÉST. A SZER BESZERZÉSE JÓVAL ELŐBB MEGTÖRTÉNT, S A FELHASZNÁLÁSIG TOVÁBB HEVER A KÉSZLET. TUDUNK OLYAN GAZDASÁGRÓL IS, AHOL A ZÁRÓLELTÁR AZ ÉVI VÁSÁRLÁSNAK MAJDNEM KÉTSZERESE. A SZAVATOSSÁGOT MINDIG A GYÁRTÁS IDŐPONT­JÁTÓL KELL SZÁMÍTANI. EZ NEM JELENTI AZT, HOGY A LEJÁRATTAL EGYIK NAPRŐL A MÁ­SIKRA ÉRTÉKTELENNÉ, HASZNÁLHATATLANNÁ VÁLIK A KÉSZÍTMÉNY... VIGYÁZAT! VESZÉLYES LEHET! A raktározás hatása a növényvédőszerekre A ventiUált kén por és a floristella kénpor a két kivétel, amely a legkülön­bözőbb tárolási körülmé­nyek között több évig el­tartható. A többi növény­védőszerre a MÉM en­gedélyokirata általában két évben állapítja meg ezt az időt. Egy évet ha­tároztak meg a Krezo- nit E, a Phemkapton 50 WP, a Phenkapton 20 ES és a Phenkapton 20 WP szavatosságára. Régóta foglalkoztat ben­nünket az a kérdés, hogy milyen változások jöhet­nek létre raktározás alatt, és milyen mértékű az „el­öregedés”. Erre vonatko­zó megfigyelést még se­hol sem hoztak nyilvá­nosságra, pedig a terme­lőt közelről érinti a kér­dés, hiszen hosszabb rak­tározás alatt még az olyan stabilnak látszó ve- gvületben is, mint a réz- gálic, elváltozás — kris­tályvíz-csökkenés — jön létre. Erre vall a kristá­lyok felületén kialakuló fehér porréteg. A sokkal bonyolultabb felépítésű szerves vegyii- letek (a legtöbb növény­védőszer ebbe a csoport­ba tartozik) több féle vál­tozásnak vannak kitéve. A molekulák térszerkeze­tében bekövetkezett leg­kisebb átalakulás a mé­reghatás jelentős módosu­lásával járhat, ez esetben pedig a szín, szag, faj­súly, vagy más fizikai, sőt egyes kémiai vizsgá­latok sem árulkodnak az érték csökkenéséről. A hőmérséklet és pára- tartalom jelentős befo­lyással lehet a poralakú permetezőszerek egyes tu­lajdonságaira. Az eddig végzett vizsgálatok alap­ján elmondható, hogy egyedül a Cupritox 50 nem szenvedett változást hároméves raktározás alatt —15 és plusz 30 Cel­sius-fok között váltakozó hőmérséklet és 80 száza­léknál magasabb páratar­talom mellett. Különösen Jól eltartható rendes kö­rülmények között a Pol- Thiuram, a Wolfen-Thiu- ram 85, a Cosan, a Ku­mulus 80 és a Siarkol. Más poralakú készítmé­nyek tartóssága sem sak­kal rosszabb. Más a helyzet, ha a szélsőséges hőmérsékletet állandóan fenntartjuk. Fél év múlva mínusz 15 fokos hőmérsékleten a szemcsék enyhe összetapadása fi­gyelhető meg, a lebegő­képesség elhanyagolható módon csökken. Ezután már jelentős romlás kö­vetkezik be a Zineb típu­sú és a Hungária Mata­dor 10 százalékos perme­tező Iebegöképességébem és hatásában. Sokkal kedvezőtlenebb hatást gyakorol a meg- mövekedett hőmérséklet és magas páratartalom. Plusz 30 Celsius-fok hőmérsék­leten minden készítmény élég nagy változást szen­ved. Hetven százalék feletti relatív páratartalom ugyancsak károsan befo­lyásolja a lebegőképessé­get, kiváltképp, ha puha csomagolásban és vastag rétegben történik a tá­rolás. Ez megint csak el­sősorban a Zineb típusú szereket érinti. (Curit- Zineb, Lonacol, Perocin 75, Tiezene-Zineb, Zineb 80, Zineb S 80.) Az emulzióképes szerek a fagyra érzékenyek. Ha nem tartottuk be ezt a szabályt, a permetlében krémesedés, illetve kivá­lás következik be. Kré- mesedésnek nevezzük az olvan rétegeződést, amely­nél szemmel látható el­különülés nem vehető észre a két folyadék — a permetezőszer és a víz — között, de a töménység rétegenként változik. A fentiek alapján nor­mális raktári klímának fogadhatjuk el a 0—25 Celsius-fok közötti hő­mérsékletet és a 70 fo­kig terjedő páratartalmat. Mi történjen a lejárt növényvédőszerekkel? A 17/1969. (MÉM É 10.) MÉM számú utasítás a következőket rendeli el: „Ki kell selejtezni az olyan növényvédőszerebeit, amelyek szavatossági ide­je lejárt, továbbá azokat amelyek minőségükben, hatékonyságukban oly módon megváltoztak, hogy rendeltetésszerű felhasz­nálásuk kétségessé vált.., s azokat mindaddig míg egyéb irányú felhasználá­suk, illetve megsemmisí­tésük meg nem történik, a növényvédős'zer-raktár- ban, annak elkülönített részében tovább kell tá­rolni. Minden kiselejtezett növényvédőszert, az egyéb irányú felhasználás meg­határozására a tulajdonos köteles előzetesen az Or­szágos Mezőgazdasági Mi­nőségvizsgáló Intézetben (Budapest, II. kér. Keleti Károly utca 24.) megvizs­gáltatni és a továbbiak­ban a szakvéleményben foglaltak szerint eljárni.” A vizsgálat csak akkor ad hű képet, ha a minta­vételt az erre vonatkozó szabványok szerint, kö­rültekintően hajtottuk végre. Szerves oldószer-tartal­mú szereknél követendő eljárás: a próbavétel esz­köze egy megfelelő hosz- szúságú, sima szélű 15— 20 mm átmérőjű üveg­cső. A csövet teljes mély­ségig lesüllyesztjük a gön­gyölegbe, majd a felső végét befogva kiemeljük és a tartalmát a gyűjtő­edénybe engedjük. A gon­dosan homogenizált, leg­alább 0,5 kilogramm sú­lyú mintát jól zárható, tiszta száraz üvegbe te.-z- szük és lepecsételjü.-'. A vizsgálat költ:. -e csak egy példát s nénk felhozni. A Hun - rta K—64 gyomirí, r (eltarthatósága 3 év* » - romféle hatóanyagból 42. Komplex vizsgálata a legdrágább, 476 forintba kerül. Ez 5,6 kilograr. a szer árának felel meg. : a ehhez hozzáadjuk a m n- ta súlyát, meg a pás a- költséget, mindössze ír. ő s­iéi holdnyi területre ele­gendő szerrel egyenérté­kű kiadást jelentett a pon­tos információ. A ha tó- anyagavizsgálatok » a drágák (48—240 forint), de az emulziók vizsgálata csupán 50, a lebegőké­pességé 70 forint. A gyakorlatban kétféle hibát szoktak elkövetni. A gondatlanok nem ve­szik figyelembe a garan­cia leteltét, s az előírásos töménységet alkalmaz á t. A halálosnál kisebb (su3*- letalis) dózis az utódokra is átörökíthető reziszten­ciát alakíthat ki, a káro­sító szervezet tehát már a valóban hatásos szertől sem pusztul el. Ezt a fo­lyamatot pedig minden­képpen akadályoznunk kell. Ha a szer hatásta­lan, legalább a kiszórás költségét takarítsuk meg. Mások — eleve számol­va a hatáscsökkenéssel — alaposan megemelik az adagot. Vegvelemzés nél­kül, szakvélemény híján ez indokolatlan és veszé­lyes. Beláthatatlan követ­kezményt vonhat maga után az élelmiszert szeny- nvező maradvány növeke­dése, a növény esetleges megperzseléséről és a yé- dekezési költség növeker dóséról nem is beszélve. Tomcsányi Ernő docens Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum

Next

/
Oldalképek
Tartalom