Petőfi Népe, 1971. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-24 / 70. szám
1971. március 24, szerda 5. oldal Munkásművelődés a Fínomposzíóban III. Érdeklődő fiatalok A Finomposrt.6, Baja egyik legrégibb üzeme, ám dolgozóinak átlagos életkorát tekintve alighanem a legfiatalabb. A 30 éven aluliak száma meghaladja a 600-at, s ezek több mint fele részben KlSZ-korosztálybeliék. Csipák Sándortól, az üzemi KISZ-bizottság fcultúr- fel el ősétől érdeklődöm: hogyan jellemezhető a fiatalok kulturális érdeklődése. Kissé „sarkosan”, de lényegbevágóan fogalmaz: _ — Ha beat-hangversenyrői van szó, az érdeklődés 100 százalékosnál is nagyobb. Ha politikai előadásról, akikor lényegesen kisebb. A két „ellenpólus’’ között feszülő színkép azonban változatosnak tűnik — próbáljuk meg némiképp elemeire bontani. _ A tél folyamán üzemrészenként tarI í^FSI 4 k tettük meg az Ifjúsági fórumok elő1 4 * adásait. Pontosabban ahogyan az üzemi KISZ-esek fogalmazzák — „feldolgozták” a témákat. Ez azt jelenti, hogy az előadások kisebb csoportokban hangzottak el, a résztvevők felszólaltak, s vitatkoztak egymással is, az előadóval is. Meg kell hagyni, változatos témákról volt szó. Ezt néhány kiragadott cím érzékelteti leginkább: Haza és hazafiság, A munka az élet értelme, Barátság, szerelem, házasság, Az ember társadalmi élete. Ezenkívül hazai és nemzetközi politikai kérdések. A tanfolyam befejezésekor szellemi vetélkedő formájában adnak számot a hallottakról. Pár éve az üzem megvette a várostól az egyik Su* govica-parti üdülőt — itt rendezték be a KISZ-klubot. Ennek keretében is tartanak előadásokat, kéthetenként. Figyelemre méltó, hogy ezek témája az előbbieknél is közelebb áll a fiatalok sajátos érdeklődési köréhez. Előadások hangzanak el az utópiákról, a diák- mozgalmakról, a világ idő- és térbeni végtelenségéről. Negyedévenként egyszer a fiatalok ugyanitt találkoznak az üzem vezetőivel, s ezek az összejövetelek nagyjából így jellemezhetők: a fiatalok kérdeznek, a vezetők válaszolnak. _r __ _ _ Színesek, változatosak, népVpiplSiiP«! ÍÍK szerűek. Tavaly például négy T ClCilVCSlW». szakmaiak, szavalóversenyek, vagy éppen csak az általános műveltségre alapozottak. A szakmai vetélkedő nyolc helyezettje jutott tovább. Kettő már az idén is volt, bár ezek fcőzűl az egyik sport jellegűnek számít. Üjból megrendezik a házi szavalóversenyt, továbbá a szellemi vetélkedőt ilyen címmel: Ki tud többet Leninről? A szakmai versenyt az üzemrészek alapszervezebei között bonyolítják le. Noha a tavalyi vetélkedőkön is mintegy ötvenen indultak, ez a művelődési forma óhatatlanul kampányszerű. Felismerték ezt a KISZ-bizottság vezetői is, ezért az igényeket állandóbb jellegű programokkal óhajtják kielégíteni. Lassan már egy éve vajúdik a népi tánccsoport létrehozása, amely a helyi honvédségi alakulatokkal közösen volna a legcélszerűbb. Napirenden van az irodalmi színpad megalakítása is. Szakmai támogatást a Bajai Tóth Kálmán Társaság már kilátásba helyezte. Főképp a fonodái lányok szorgalmazzák az irodalmi szánpadi csoport tető alá hozását f . . r _ Csak az idei tervekből: a Kirándulások. ^f^zpoiif’/túdiók megtekintese Budapesten, színház-, vagy beat-hangversemy látogatásával egybekötve. Az alapszervezetak külön is kirándulást szerveznek az Ipari vásárra, a Szegedi Szabadtéri Játékokra, a kékestetői síugrás megtekintésére. A Mecsek-túrával, a dunai kajaktúrával a sportjellegű turizmusnak hódolnak. Ketten, jutalomképpen, a Szovjetunióba utaznak. Más bajai üzemekkel közösen is szerveznek külföldi túrákat. A KISZ-klub rendszeres programját egyébként a heti három alkalommal megtartott klubnap alkotja. Üzemi beat-zenekar? Egyelőre a „képződmény” állapotában. A fiatalok programjához tartozik még a társadalmi esküvők és névnapok megrendezése. Négy KISZ-es- küvő zajlott le tavaly, erre az évre kettő van kilátásban. Érdekes viszont, hogy az ilyen rendezvények szaporítása érdekében túlontúl nagy agitációt nem fejtenek ki, minthogy az ajándékvásárlás az üzemi KISZ- bizottságnak hellyel-közzél nem csekély pénzügyi gondot okoz. (Folytatjuk) Hatvani Dániel A távozás hímes mezeje Hogy teljessé tegyük a terpeszkedő kifejezésekről mondottakat, ki kell egészítenünk a hibás, terjedelmes kifejezéseket az úgynevezett nyelvi közhelyekkel. Induljunk ki a szólásokból. Azt szokták mondani, hogy azok nyelvünk virágai. A szólások is hosszabb szókapcsolatok. Gondoljunk olyanokra, mint köti az ebet a karóhoz, tejben-vaj- ban jüröszt, lóvá tesz, se pénz, se posztó. Ezek frazeológiai egységek, amelyekben az alkotó szavak jelentése háttérbe szorul, és annak ellenére, hogy több szóból tevődik össze, határozottabban fejeznek ki valamilyen fogalmat. A köti az ebet a karóhoz szólásban nem gondolunk sem a kötésre, sem az ebre, sem a karóra, hanem arra, hogy valaki erősen fogad- kozik, gyanús hangoskodással állít valamit. A lóvá tesz szólás használatakor sem gondolunk a lóra, hanem csak arra, hogy valaki csúnyán rászed, becsap, el- bolondít valakit. A szólások tehát egységes jelentésű állandósult szerkezetele, amelyekben Helytörténet és színházesztétika a soltvadkerti asszonyklubban A község asszonyai csak télen rendelkeznek szabad idővel, amikor az udvart és A különórák Valamikor régen, még í tályzatai egyáltalában nem Móricz Zsigmond regényei nak világában a korrepetálás a jó és a rossz tanulók vízválasztója volt. A gyenge, bukdácsoló gyerekek rendszerint tehetősebb szülei „tanítót” fogadtak csemetéjük mellé, aki a rossz osztályzatok fenyegetését volt hivatva elhárítani. A szegényebb, de jobb képességű diákok pedig — miként Nyilas Misi is — tanulmányaik költségeinek fedezésére szegődtek el „korrepetitornak”. Ez a „klasszikus” helyzet azonban napjainkra gyökeresen megváltozott és általánossá vált a gyengék mellett a jó képességű és előmeneteli! diákoknak is a magánúton való taníttatása. Hivatkozva a szüntelenül növekvő tananyag mennyiségére, nem ritka, hogy X. vagy Y. jól kereső apuka úgy véli: kitűnő bizomyít- ványú fiacskája négy, hat, de nem egy esetben minden tantárgyból „támogatásra” szorul. A kecskeméti gimnáziumok egyes osztályaiban a tanulók hatvan— nyolcvan százaléka jár különféle jellegű magánórákra, de ez az arány más városokban sem sokkal alacsonyabb. A korrepetálás a félévi eredmények lezárása után különösen elterjedt „mozgalommá” vált. Kétségbeesett szülők hada kereste fel a tanárokat, hogy rábírják őket a különórák vállalására. A pedagógusok nem egy esetben igyekeztek meggyőzni a kérelmezőket, hogy gyermekük tehetsége, szorgalma és oszindokolják ezt. Igen sok tanár — különösen a nyelv, a matematika, fiziika, kémia szakosok — szabad ideje „betelt”, többet már legjobb akarattal sem képesek elvállalni, pedig a kereslet szüntelenül növekszik. A szülők nagy része, minden lebeszélés ellenére másutt keres hozzáértőket — és talál is mérnököket, közgazdászokat, az adott tárgykört többé-kevésbé ismerő, nem pedagógus szakembereket. Több szempontból is elmarasztalható a magán- taníttatás növekvő divatja. A jó képességű tanulókra azért káros, mert elszoktatja őket a problémák önálló megoldásától, feldolgo- zásátóL „A pénz nem számit” — ez, a szülők szájából gyakorta elhangzó kijelentés nyomán megkötött tanár és diák közötti egyezség, egészségtelen versenyt eredményez a tanulók között és rossz hatással van az osztályközösségekre. Az is megtörténik nem egy esetben, hogy azok a • gyerekek, akik valóban rászorulnának egy-két tárgyból az időleges segítségre — hiszen ennek hosszú távon amúgy sínesen értelme — már nem találnak vállalkozó pedagógust Néhány helyen felemlegetik, hogy a tanárok ösztönzik tanítványaikat a „maszek korrepetálásra”. Ez a vélekedés azonban — általánosságban — nem fedi a valóságot. A szülők, különösen a tehetősebbek, maguk keresik fel a nevelőket. Túlzó szeretetük és gyermekeik oktalan féltése indíttatja őket erre. Pedig a különórák nemcsak károsak a diákok túlnyomó többsége számára, hanem feleslegesek is. Hiszen kivétel nélkül minden tanintézetben megtalálhatók azok az intézményes formák, ahol a tanulók pótolhatják azt, amit az órákon elmulasztottak, vagy nem tudtak megérteni. A napközi, a tanulószobai és az iskolai közös korrepetálások lehetőséget adnak a gyengébbeknek lemaradásuk pótlására, a tehetségesebbek számára pedig a különféle szakkörök adnak lehetőséget többlettudás szerzésére. Nem indokolt a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők külön foglalkoztatása sem. Nemcsak azért, mert az egyetemeken és a főiskolákon már nem igen segíthet a „korrepetitor”, és jobb előbb rászokni a komoly tanulásra, mint később, hanem azért is, mert a továbbtanulni szándékozók a szervezett előkészítő tanfolyamok rendszeres látogatásával tökéletesen felkészülhetnek az egyébként csupán középiskolai tudásanyagot számonkérő felvételi vizsgákra. A különórák terjedő divatja egészségtelen jelenség. A szülők akkor nevelik helyesen gyermekeiket, ha az élet várható nehézségeire fokozatosan és időben készítik fel őket. És az iskolai követelmények rendszere ezt a célt is szolgálja. Yavlovits Miklós a földeket fagyos hó borítja. Esténként összegyűltek a művelődési ház klubszobájában és miközben sokuk kezében horgoló- és kötőtű villogott, szabadon áradt a színes, érdekes beszélgetés. A meghívott előadók ugyanis nem tudományos előadásokat tartottak ebben a klubban, hanem eszmecseréket vezettek, mely során ki-ki közbekérdez, elmondja véleményét, tapasztalatait. Nagy Pál István, tanár, a község hely- történeti kutatásainak vezetője két alkalommal mesélt a falu múltjáról, a szőlőtermesztés történetéről. Egészségügyi ismeret- terjesztő filmvetítéseket követően három alkalommal is meghívták a gyógyszerész Rákóczi Gábort, hogy a gyógyszerfogyasztásról, a „házi patikáról” és a vitaminok fontosságáról adjon tájékoztatót. Tavaszi ünnepségsorozat Három ünnepségen emlékeztek meg a kecskeméti óvónőképző intézet tanárai és növendékei a tavaszi évfordulókról. A múlt héten Pankovits Józsefné, a népfrontbizottság mellett működő nőbizottság elnöke méltatta a magyar szabadságharc nagyjait és a nőmozgalom forradalmi alakjait, Rosa Luxemburgot, Veress Pálnét és másokat. A tanácsköztársasági emlékműsort az intézeti énekkar és irodalmi színpad fellépése színesítette. Szerdán rendezik meg Bar- tók-estiüket. Ebből az alkalomból az iskola énekzenei szakcsoportja és könyvtára emlékkiállítást is rendez a kiváló zenep-rpr^ö inkássácr^t*'M Rar♦ók életművét dr. Kálmán Lajos tanár ismerteti. Vendégük volt Udvaros Béla, a Kecskeméti Katona József Színház rendezője, aki a színpad világáról tartott érdekes előadást és ezt közös színházlátogatás követte a megyeszékhelyen. Nőgyógyászati, irodalomtörténeti, képzőművészeti előadások, diafilmvetítések teremtették meg az asszonyok kellemes és hasznos beszélgetéssel eltöltött estéinek hangulatát Soltvad- kcrijGii Körükből kerültek ki a kézimunkaszakkör és egy „közhasznú” főzőtanfolyam résztvevői is, akik gondoskodtak, hogy a szakkörök és a klub foglalkozásainak tavaszi befejezésére — a nőnap alkalmával — finom falatok várják a meghívott vendégeket. (—ts) nem eredeti értelmükben vett egyes szavak fejezik ki a mondanivalót, hanem a hosszabb képes kifejezés. Ezért van nagy stílusértékük A terpeszkedő kifejezéseknek legfeljebb annyi kapcsolatuk van a szólásokkal, hogy ezek is több szóval fejeznek ki egy fogalmat. Használatuk azért is helytelen, mert több szóval sem mondánál: többet annál, amit egy szóval is ki tudunk fejezni. Még inkább ez jellemzi a nyelvi közhelyeket is, amelyeket előre gyártott nyelvi kliséknek is nevezhetünk. — O. Nagy Gábor cikkei nyomán összefoglaljuk ezeket is. Ezer éve nem láttalak — mondjuk annak, akit pár hete, hónapja, vagy éve nem láttunk. Milyen szépen hangzik, hogy a vér- ség kötelékei fűzik össze őket, akik egyszerűen csak vér szerinti rokonok. Hangzatos azt rpondani valakiről, aki álmodik, vagy alszik, hogy az álom karjai között pihen. A lerója a hála adóját hangzatos kifejezést egyszerűen a meghálál igével helyettesíthetjük. A távozás hímes mezejére lépett az, aki egyszerűen csak eltávozott. Ha elmúlásról van szó, az idő vasfogát szokták emlegetni, és figyelmeztetés helyett óva intenek valakit. Ezek a terjedelmes nyelvi közhelyek nyelvhelyesség szempontjából alig kifogásolhatók, csak éppen stilisztikai szempontból nem értékesek, mert nem kifejezők, nem meggyőzők. Semmi újat nem mondanak és nem késztetnek gondolkodásra. Megkötik a fantáziát, és feleslegesen hosszadaimasan, lapos általánossággal fejeznek ki valamit. Ha a szólásokat nyelvűn!: virágainak nevezzük, akkor ezeket legfeljebb művirágokhoz hasonlíthatjuk. Használatukat tehát mindenképpen kerülni kell. Van nyelvünknek sok más eszköze, hogy gondolatainkat színesen, szemléletesen, változatosain fejezzük ki. ' ' Kiss István Mái helül a falakon Űjabb állomásihoz érkezett a sóit! nyoletantermes általános iskola építése. Amint az képünkön látható a külső falak már állnak, az ablakok, ajtók szintén helyükre kerültek. A Bács-Kiakun megyei Építési és Szerelőipar! Vállalat dolgozói a napokban megkezdték a beirő falazást és munkához láttak a vízvezetékszerelők is. (Tóth Sándor felvétele)
