Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

'„A blues akkor szü­letik, amikor a néger szomorú, mikor távol van otthonától, anyjá­tól, vagy kedvesétől. Ekkor felötlik benne egy motívum, vagy egy kedvelt ritmus, előve­szi puzonját, hegedűjét, bendzsóját, klarinétját dobját vagy énekel, esetleg egyszerűen tán­col. És a választott mo­tívumon át behatol képzeletének mélyébe. Ettől elmúlik szomorú­sága — és ez a blues.” (Ernest Ansermet, 1918) A blues volt a ma már az egész világot átfogó dzsessz zenei nyelvének első építőköve. Jelleg­zetes tónusa, hanglej­tése ma is kiérződik a jazz minden irányzatá­ból. A mottóként fel­használt idézet érzékel­teti, hogy milyen él­ménynek lehetnek része­sei a Magyar Rádió ál­esti rádióhallgatók és a koncertek résztvevői. Budapest, Szeged, Mis­Lakatos ■ Béla szólója a székesfehérvári színpadon. tál rendezett Dzsesszhét kolc, Cegléd és Székes­alkalmával — január 31- fehérvár adott otthont a tői február 6-ig — az hazai és a külföldi Sztriptíz — vagy sztripnulla? Az Üj Magyar Lexikon a sztriptízről csupán ennyit jegyez meg: „Strip tease — vetkőzöszám. Nyugaton az utóbbi évti­zedben divatos volt az éjjeli mulatókban.M A nyugati folyóiratok, képes újságok pletykáiból viszont a vetkőzés művészetéről, illetve a sztriptíz Iránti érdeklődés­ről, s a haldoklásáról már sokkal többet megtudhatunk. Ezek a Playboy-szerü kiadványok néha olyan híreket Is elkottyan­tanak — talán rendeltetésük eUenére ...1 - amelyekből fel­tétlenül arra lehet következtetni, hogy a mulatók törzsközön­sége, a milliomosok, akik néhány évvel ezelőtt még élénk fi­gyelemmel nézték végig az egyes műsorszámokat, most fittyet hányva a produkcióknak, nyugodtan társalognak. S ha Sj hí­reknek tűnni lehet, tavaly egy New York-i mulatót a vendé­gek szinte leromboltak, mondván: „A táncosnő felöltözve sok­kal szebb ...” A sztriptíz haldoklásáról több anekdotát ismerünk. Az egyik szellemes, de talán a legvalós-erűtlenebb história Rejtő Jenő nevéhez, illetve fantáziájához fűződik. Szerinte ugyanis a sztriptízt — világviszonylatról van szó! — az egyik orleansi matrózkocsmában érte utói a végzet, amikor a csehó Örökös táncosnőjét a vetkőzöszámok miatt száműzték. Am az is le­hetséges, hogy a sztriptíztáncosnőt a kora és a hangja miatt üldözték e'. Mindegy ... A történetből csupán annyi igaz, hogy az efféle műsorszám csak, illetve legfeljebb egyszer érdekes, mert ba valaki má­sodszor nézi meg ugyanazt a műsort, már unatkozik. Nálunk a 60-as években virágzott. Először a Budapest Táncpalotábr.n, majd egyre több fővárosi szórakozóhelyen rendeztek v-.közőszámokat. Gyorsan elterje-U, divatossá vált. Néhány év : \'v.< a nagyobb vidéki városokból, illetve a szó­rakozóhelyek • s m hiányzott, s a múlt n- áron a kecskeméti Park Elterem 1 műsorára tűzte a sztriptízt. Tiszavirág-életét bizonyltja: a . .a itt is három hétig tartott. Aztán eltűnt, nyomtalanul nr. emmiiíilt. Szinte észre sem vettük, nem hiányzik, r.'ena a televízió képernyőjén, vagy filmeken látvá­nyos, szép, művészi nroci kciókat látunk. Ha azonban a szó­rakozóhelyeinken a tóncos sztriptízek színvonala nem elégiti ki a közönség igényét, akkor inkább vetkőzöszám nélkül, kosztümös műsorokat kellene bemutatni. T. L* dzsessztnűvészek kiváló­ságainak. A program ja­nuár 31-én a Rádió 6-os stúdiójában kezdődött a Jazz on the Waves of RTV Ljubjana, a Cesko- slovensky Rozhlas Pra­ha, az ÖRF Studio Wien és a Magyar Rádió kö­zös dzsesszestjével, me­lyen Pege Aladár kvar­tettjében fellépett az amerikai szólista, Art Farmer. Az est feledhe­tetlen élményt nyújtott az improvizáció iránt fo­gékony hallgatóságnak. Február 1-én Acker Bilk és zenekara szerepelt az Erkel Színházban. Az év­tizedek óta méltán nép­szerű nagy klarinétos, Acker Bilk, Count Basie és Oscar Peterson után aratott nálunk megérde­melten nagy sikert. A Szegedi Bartók Béla Mű­velődési Központban négy magyar és egy lengyel; a varsói Rv.szard Kruza együttese volt a vendég. Az improvizáció meg­kívánja a dzsesszmuzsi- kától hogy a lehető leg­teljesebben ismerje hang­szerét. Ez magas játék­technikát követel, de a cél nem maga a techni­ka, hanem a hallgatóval közös élmény szüntelen újraalkotása. Ha erre nem képes az együttes, játéka nem nyújt igazi élményt hallgatóinak. Felszínen marad. Sajnos, a magyar együttesek kö­zül a Stúdió 11, az Ex­pressz és a Bergendi tánczenekar improvizá­cióit is ilyen külsősége- san csillogó technika jel­lemezte. Február 3-án a buda­pesti Dixieland klubból közvetített a Rádió. Ben- kó Sándor és zenekara ismét bizonyította, hogy a „dixi” műfajban Ma­gyarországon ők mozog­nak a legotthonosabban. A Név/ Orleans-i klasz- szikus stílust jól ötvözik a haladó európai irány­zatokkal. Feszes ritmu- súak számaik, a dalia- jf mokban ott vibrál az öröm, a felszabadultság „Minden népnek az ü nelvin...“ KÖNYVRITKASÁGOK A XVI. SZÁZADBÓL „A köny veknek is megvan a maguk sorsa” — erre a régi bölcsességre gondo- lolc, amikor a kecskemé­ti református egyházköz­ség ötvenezer kötetes, mű­velődéstörténeti értékű do­kumentumokban bővelke­dő bibliotékájában kezem­be veszem, és lapozgatom XVI. századi nyomdamű­vészetünk remekét, Sylvester János biblia- fordítását. A gyűjtemény őrével a felbecsülhetetlen értékű ritkaság történetéről be­szélgetünk. Az irodalmi szempontból is nagy becs­ben tartott alkotás — elő­ször ebben bizonyította a fordító zengő distichonok- ban, hogy nyelvünk idő­mértékes verselésre is al­kalmas — egyetlen ép példányával a kecskeméti könyvtár büszkélkedhet. Hová lett a többi kötet? Ma tíz- és százezer forin­tokat fizetnének egy-egy darabért. Annak idején? A XVI. század negyve- - nes éveiben Abády Bene­dek nyomtató mester a fél országot végigházalta a sárvár-újszigeti typográ- fiában verejtékes fáradt­sággal kiszedett, kézi saj­tóval sokszorosított pél­dányokkal. Feljegyezték: gyakorta útiköltsége sem térült meg. Pedig gazdá­ja tudta nélkül még min­taíveket is nyomott —, kedvcsinálónak. Török hadak, német csapatok dúlták az országot — saj­nálták a pénzt ilyesmire. Amikor Nádasdy du­nántúli várának tölgyfa­bástyákkal, sárral tapasz­tott sövénykerítéssel vé­delmezett udvarában megbúvó műhelyben a díszes oldalakon dolgo­zott — messze földről jöt­tek csudát látni az em­berek. A kastély híres vadaskertjének császár- madarai, a bölények, az angol agarak csak per­cekre kötötték le figyel­müket. Órákat időztek vi­szont a typográfiában, nézvén, hogyan készül a kortársaknak és a késő utódoknak szánt könyv. A címlap hátsó oldalá­ra az egyik Bornemissza jegyezte nevét a kezem­ben levő, 20,5x14,4 cm-es nagyságú kötetbe. A hí­res család is birtokolta ezt az Üjtestamentumot. Előt­te Nádasdy Tamásné. Ka­nizsai Orsolyáé volt. Hogyan került Kecske­métre? Erről a „hátsó borítón” található bejegy­zés tájékoztatja a kuta­tókat: „A Magyar Országi Reformata Ecclesia Du­nán inneni Ketskeméthy Fő Oskolájának ajánlja 1841-ben id. Jankovich Miklós, általa Bécsben szereztette 160 frp.” Államunk természetesen védetté nyilvánította a pótolhatatlan kulturális kincset. Két esztendeje avatott szakemberek res­taurálták, kijavították apró sérüléseit. Vigyáznunk kell rá, nemcsak esztétikai érté­kei, nyelvezete miatt is. Sylvester Jánosnál szeb­ben kevesebben írtak ma­gyarul. Az elsők között méltatta népdalainkat, közmondásainkat. Joggal jegyezte meg saját törek­véseiről: „hazai nyelvünk, e kincs, mely eddig elő­lünk rejtve volt, s most először rátalálva feltár­tuk és napfényre hoztuk.” A református könyvtár polcain, páncélszekrényé­ben őrzött kuriózumokat, messzeföldön számontar- tott nyomdászán remeke­ket, irodalmi ritkaságokat időnként az olvasószobá­ban rendezett kiállításo­kon láthatják az érdeklő­dök. Holtai Nándor A könyvtár ritkaságai közé tartozik Caesar a Gall háborúkról írt könyve is. 1527-ben adták ki nyom­tatásban Velencében. Képünk a térképmellékletet ábrázolja. A legmodernebb építészeti eljárások alkalmazása Á labdarúgó VB hírnökei Cegléden Gonda János együttese és a moszkvai Kozlov kvartett szere­pelt sikeresen. A Székesfehérvári Vö­rösmarty Színházban — a dzsesszfesztiválok leg­nagyobb múltú otthoná­ban — ért véget a vx- kend. A 600 főt befogadó nézőtér zsúfolásig meg­telt. A kintrekedt fiata­lok csoportjai táskarádió­kon hallgatták a műsort a Velence Szálló előtti téren. Az avantgarde free (szabad) stílusban játszó prágai és zágrábi együttes elbűvölte a hall­gatóságot és szinte köz­vetlen együttalkotásra hívta „segítségül”. Irta és fényképezte; Csató Károly Akadna némi okunk arra hogy babonásak le­gyünk a labdarúgásban. Ha nem is a számok, de a városok kezdőbetűi miatt A mexikói világ­bajnokságot, amelyre el sem jutottunk, Marseille előzte meg. A soron kö­vetkező labdarúgó vb-t 1974-ben az NSZK ren­dezi, kél évvel azt kö­vetően, hogy az olimpia házigazdája lesz. Egyes mérkőzések színhelyéül majd a müncheni sta­dion is modem arénául szolgál. Remélhetőleg ez alkalommal mégis ott dől el számunkra a bajnok­ság, ahol azt megrende­zik. Az előkészületek egyéb­ként arra vallanak, hogy a szövetségi köztársaság mindent „bedob”. A fel­készülést már 1968-ban megkezdték, s összesen tizenegy városban építe­nek újabb stadionokat. Düsseldorfban például jelenleg korszerűsítési munkák folynak, amelyek azt eredményezik, hogy a stadion befogadóképes­sége 1972-ig 70 ezer fő­re növekszik. A beruhá­zás 30 millió márkába kerül. A labdarúgó-világbaj­nokság résztvevőinek a kölni Müngersdorfer sta­dion szintén rendelkezé­sükre áll. Itt ugyancsak korszerűsítenek az épí­tők, a tervek szerint 30 ezer ülő- és 40 ezer álló­hely fölé készítenek te­tőt, amely lényegében egy modem vasbeton héjszerkezeten nyugszik, s előregyártott elemekből tevődik össze. A 150x60 méteres stadion hosszan­ti tengelyében egy két- csuklós vasbetonív emel­kedik a magasba és íve­li át a játszóteret. A méretekre jellemző, hogy a támaszköze 220 méter. A tető felületét üveg­szállal erősített poliesz- terlapokkal borítják. A tetőzet megoldása Köln ben. A stadion fölött a tartó héjszerkezet íve feszül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom