Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

H (tálai 1971. február 9, kedd Veliko prelo „A késő ősz beálltával a I zakban találkoznak a ví- szerb lányok ma az egyik, gadni vágyók, holnap a másik háznál | S milyen sokan. Szom­yyuinek össze fonni. Ezt az összejövetelt prelónak nevezik. Folytonos tréfa, kacagás közben orsójuk pe­reg, szájuk cseveg ... ha­marosan jönnek a .legé­nyek. Dudaszóval, hangos énekléssel. Kezdődik a tánc.” — ilyennek látta a najdani néprajztudós, a ré­gi bácskai prélókat. A rokka lament ß divat- ;>ól. Ám a jókedvre áld­ozó férfiak és nők serege na sem engedi kihalni a 'írsas együttlétnek ezt a szép szokását. Lányos há- 'ak helyett művelődési há­bat este a bajai véliko pre- lón hatszáznál többen gyűltek össze. A jó hangu­latról a mohácsi tambura- zenakar és a rendező in­tézmény if j abból álló együttese gondoskodott. Meg a belgrádi rádió és televízió érdekes összetéte­lű zenekara. A jugoszláv énekes szólisátnfcat alig akarták leengedni a szín­padról. A legnagyobb si­kert talán — a képünkön látható — Mila Mátity aratta. Szerb népdalok és románcok szerepeltek mű­során, H. N. ELŐ ADÁSSOROZATOK A KORSZERŰ VEZETÉSELMÉLETRŐL Munkalélektan és tér m elés A Muríkaügyi Miniszté­rium és a Művelődésügyi Minisztérium az új gazda­ságirányítási rendszer be­vezetése után kidolgozott irányelveiben felhívta a figyelmet az ember, a munka és a vezetés kap­csolatának fontosságára a termelésben. A TIT megyei szervezete — a célkitűzések szellemé­ben, a társadalmi szükség­letet felismerve — tovább­képzés jelleggel több tan- folvamot szervezett műve­zetők. műszak-, csoport-^ és brigádvezetők részére, amelyeken a korszerű ve­zetéselméletről és a mun­kalélektanról 12—12 elő­adást hallgatnak a részt­vevők. Baján mától két csoport­on folyik az oktatás, s a hallgatók létszáma meg- -özelíti a százat. Február ' fi--án kerül sor Kalocsán % Kecskeméten (két cso- ■oriban) az első előadásra. Az előadások foglalkoz­nak a többi között a veze- ők emberismeretével, a munkahelyi kapcsolatok és az irányítás kérdéseivel, a balesetek megelőzésének -zicholégiai vonatkozásai­ség kialakulásával és fej­lődésével. Az előadógárda — dr. Vadász György, a Konzervipari Kutató Inté­zet osztályvezetője, Szabó Réka, az intézet tudomá­nyos munkatársa, Kiss Zoltán docens, Halmai Ba­lázs adjunktus, a MÉM | Mérnöktovábbképző Iraté- j zet tudományos munkatár­sai, Czédli György főisko­lai igazgató és még sokan mások. Örvendetes, hogy me­gyénk két üzemében — a Bajai Ganz Villamossági Művek Készülékgyárában Baján, és a kecskeméti Fémmunkás Vállalatnál — — olyan sokan jelentkez­tek, hogy kizárólag a gyár dolgozói részére, „házon belül” szervezhették meg a továbbképzést. Cs. K. 265 mázsa méz Eredményes évet zár­tak a bácsalmási méhé­szek. Társulásuk közel­múltban megtartott köz­gyűlésén hangzott el egye­bek között: 1970-ben 265 mázsa mézet értékesítet­tek. (Vékony Sándor leve­val, a munkahelyi kosaim­WGmtfEmm Elszakadni nagyon nehéz Ülök a fotelban, szemem sorra tapogatja az aszta­lon fekvő tárgyakat. Egy félig nyitott dobozban bár­sony bélésen kitüntetés csillog. A mellette levő dísztávirat magyarázza eredetét. Széchenyi János negyvenkét munkában el­töltött év után az előző napon búcsúzott a bajai gázüzemtől. Mentegetőzöm, hogy a meghívó dacára nem voltam jelen a kis házi ünnepségeit. — Pedig szép. megható volt — mondja a nyugdíj­ba vonuló. Nem tudom mi esett jobban, a Nehézipar kiváló dolgozója kitünte­tés. vagy a kollégák aján­dékai. Szégyen vagy nem szégyen, majdnem elsírtam magam. Egyrészt a meg­becsülés okozta örömtől, másrészt a távozás szomo­rúságától. Huszonkilencben még Gáz- és Villamossági Mű­veknek nevezték a gyárat. Itt voltam szerelő, műve­zető és tíz évig üzemveze­tő. Emlékszem, milyen bol­dogok voltunk, mikor a termelés elérte a 100 köb­métert, aztán az ezret, most már 27 ezer fölött jár. Még most is gyakran áll­dogálok a konyha ablaknál és nézem a gyárat. Felesé­gem azt mondta, ha nem hagyok fel vele, befalaz- tatja — mármint az abla­kot. Hát még mikor éjsza­ka csöngettek föl. Az ör­dög sosem alszik. Leg­utóbb karácsonykor történt egy zárlat — és amire csak az 56-os árvíz idején volt példa —, meg kellett szün­tetni a gázszolgáltatást. Át­kötöttük az elektromos rendszert a zárlatos rész kihagyásával, mert nem volt alkatrész, amivel meg­javíthattuk volna. Szeren­csénk volt, hogy nem föld­kábel kapott zárlatot, mert akkor még nehezebb lett volna megtalálni a hibát. Jó néhányszor előfordult, ezenkívül is, hogy a leg­szívesebben kézzel húztuk volna vissza az óramutatót, mert a műszerek jelezték, hogy csak fél órára elegen­dő a gáz. Az utolsó pilla­natokban általában mégis sikerült rendbehozni min­dent. Most távolodva, ezek a vesződségekkel teli pilla­natok is megszépülnek. A rekonstrukció befeje­zéséig még szívesen ma­radtam volna. Tulajdon­képpen csak februárban erem el a korhatárt, az or­vosok döntése ellen azon­ban nincs apelláta. Talán jobb volt így, mint egyik Kiadták a bajai névtudományi tanulmányt A megyénkben is terje­dő névtudományi kutatások első jelentősebb eredmé­nye a bajai múzeum tu­dományos füzeteinek leg­utóbbi számában megjelent Névadási szokások Baján című tanulmány. Három helyi kutató. Bernschütz Sándor, Hegedűs Józsefné és Kőhegyi Mihály írta. Kollektív tanulmányuk­ban tudományos alaposság­gal elemzik az állami anya­könyvvezetés 1890-os, első teljes évének névadási szo­kásait. az eltelt több mint 70 esztendő bajai névdivat- változásait. Ezeket összeha­sonlítják Budapest és más vidékek városainak név­adási szokásaival. Néhány a legérdekesebb, legjellemzőbb megállapítá­sok közül. Az idő múlásával a mo­dernebb életkörülmények elsöpörték nagyanyáink ré­gi merev szokásait, névadá­si indítékait. Ezek helyébe természetesen újak léptek. Például teljesen divatját múlták a dallamos, rímelő, alliteráló névpárosítások, a becenevek anyakönyvi be­jegyzései, amelyekkel fő­leg a kispolgári körök él­tek valamikor Baján. A vallási hatás is csökkenő tendenciát mutat. Hetven év alatt kicserélődött a múlt század végén leggya­koribb férfi és női nevek 60, illetve 80 százaléka. Legérdekesebbnek tűnő jelenség, hogy számos régi magyar keresztnévvel együtt feledésbe mentek azok a nevek is, amelyeket kizárólag a nemzetiségi családok használtak, mint Boszilka, Danicza, Darinka, Nina, Rozina, Dusán. Jólle­het, a nemzetiségek itt is megtartották, gyakorolják egyéb szokásaikat, s anya­nyelvűket Néhány adat az utóbbi idők névdivat-hullámzá- sára: 1959-ben Mária, 1962-ben Éva. 1966-ban Zsuzsanna, illetve István, László, majd Zoltán veze­tett a bajai anyakönyvi „ranglistán”. R. M. Meghívó A SZÖVETKEZETEK BÄCS-KISKUN MEGYEI ÉRTÉKESÍTŐ KÖZPONTJA 1971. február 17-én, szerdán fél 10 órakor tartja Kecskeméten, Bercsényi u. 4—6. szám alatti kultú rtermében évi rendes kiiidöltközgyilését Kérjük a tagsaövetkezetek küldötteinek pontos és feltétlen megjelenését igazgatósai; napról a másikra abba­hagyni. A kórházban volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy nyugdí­jas leszek. Most úgy va­gyok. mint akit eltiltanak a dohányzástól és vesz egy mentolos szipkát. Én is ke­resem, mivel töltsem ki a napjaimat. Van egy kis szőlőm, ott fogok dolgoz­gatni. Építek egy ladikot, nyáron lejárok majd pe- cázni. Nem is annyira a zsákmányért, inkább a csendért, a nyugalomért. Persze ez is ad munkát: la­dikot festeni, horgászbotot javítani. Meg pendlizek Pest és Csongrád között az unokákhoz. Ahogy hosszabbodnak a nappalok, Széchenyi János többet áll az ablak előtt. A Sugovicát nézi, mikor bocsáthatja vízre a csóna­kot. Palái Miklós Erdey László-díj A Magyar Tudományos Aka­démia Elnöksége analitikai-ké­miai kutatások jutalmazására Erdey László-díjat alapított. A díj elnyerésére az Akadémia Kémiai Tudományos Osztálya pályázatot írt ki. A pályázat győztese ötezer forint jutalmat és Erdey László-érmet kap. Pályázni kiemelkedő analiti­kai eredményekkel, az analiti­kával kapcsolatos új módsze­rek, eljárások, készülékek ki­dolgozásával, illetőleg ezeknek a gyakorlatban való bevezetése érdekében készített leírással, dolgozattal, továbbá három év­nél nem régebben nyomtatás­ban megjelent, illetőleg doku­mentálható eredménnyel lehet. A pályázatban minden negy­ven évnél nem idősebb vegyész, tanár, mérnök, illetőleg ilyen kollektíva részt vehet. Á bírá­ló bizottság csak olyan pálya­művet fogad el, amelyet más­hova még nem nyújtottak be. A pályamunkákat legkésőbb 1971. március 15-ig a szerző ne­vének, életkorának, foglalkozá­sának és lakcímének feltünte­tésével két példányban a Ma­gyar Tudományos Akadémia Kémiai Tudományos Osztályá­nak címére: (Budapest, V., Münnich Ferenc utca 7.. tele­fon: 381-506) kell beküldeni. (MTI) Jogászbál Kecskeméten A farsang egyik rendezvénye volt Kecskeméten, az Aranyhomokban az immár hagyományos jogászbál. amelyen jól szórakoztak az ügyvédek, bírák, ügyészek, jogtanácsosok és mindazok, akik elmentek erre az ese­ményre. (Tóth Sándor felvétele) A lakosságnak több mint fele községekben él Hazánk községeinek helyzetéről, fejlődéséről közöl érdekes adatokat a Központi Statisztikai Hi­vatal. A felmérés, szerint az ország lakosságának 55 6zázaléka községekben él, mégpedig 1711 önálló és 1440 közös tanácsú tele­pülésen. Figyelemre mél­tó, hogy a községek lakos­ságszáma — amely 1949 és 1960 között még 2,5 százalékos emelkedést mu­tatott — az utóbbi tíz év­ben 2,4 százalékkal csök­kent A községek népes­ségszám szerinti megosz­lása megyénként igen vál­tozó képet mutat. Bara­nyában például a közsé­geknek több mint a felé­ben a helybeli lakosok száma nem haladja meg az ötszázat, ugyanakkor Csongrád és Szolnok me­gyében egyetlen ilyen ap­ró település sincs. A leg­nagyobb lélekszámú közsé­gekkel viszont Békés me­gye dicsekedhet: községei­nek egynegyedében 5—10 ezer lakos él. A statisztika szerint az elmúlt tíz évben a közsé­gekben 124 760 új családi otthon épült, am tízszá­zalékos fejlődésnek felel meg. A családok, körülmé­nyeinek javulását jelzi, hogy míg 1960-ban a köz­ségekben száz lakásra 369 személy jutott, napjaink­ban már csak 334. A köz­ségekben 1969-ben felépült mintegy 28 000 lakásból 85 százalék két-, vagy több szobás volt, s az űj családi otthonok egyhar- madánál a közműves ivó- vízellátást, illetve a szennyvíz-elvezetést is meg­oldották. Lényeges gyarapodást mutat a statisztika a köz­ségek kereskedelmi ellá­tottságában is. Például az utóbbi öt esztendőben az ezer falusi lakosra jutó bolti alapterület 173 négy­zetméterről 213 négyzet- méterre növekedett. A ven­déglátóipar is fokozottan figyelembe veszi fejleszté­si terveiben a községek növekvő igényeit. Előrehaladást tükröz, s egyben sürgető tennivaló­kat is jelez néhány vo­natkozásban a községek egészségügyi statisztikája: az állandó bölcsődével ren­delkező községek aránya az utóbbi öt évben csak fél százalékkal lett több, s gyógyszertár a települé­seknek csak mintegy egy­negyedében található.

Next

/
Oldalképek
Tartalom