Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-09 / 33. szám
4. Aidái 1971. február 9. kedd Mindenki 9 0* Zárszámadás idején Úszódon az Egyetértés Tsz központjában a gazdaság vezetőivel beszélgettünk. A termelési témák után hirtelen, váratlan fordulattal szegeztük szC mbe a kérdést: —' Kit tartanak ma a falu legtekintélyesebb emberének? — Bazsó Laci bácsit — vágta rá gondolkozás nélkül Nagy Zoltán, s nyomban indokolt is: — Példásan gazdálkodó ember, aki páratlan eréllyel védi mindnyájunk vagyonát... A mondat közepén belépő Holló Mátyás elnök is ugyanezen név mellett tört pálcát. — Ugyan, ha künn, a buszvárónál megkérdeznénk bárkit, annak is hasonló lenne a véleménye? — Esküdni mernék rá! A próbától eltekintettünk, ellenben felkerestük Bazsó Lászlót, aki a tsz- központtól egy kőhajítás- nyira lakik. Betegállományban találtuk, arcán sűrű borostával. A jövő hónapValaki egyszer azt mondta róla tréfásan, hogy olyan engedélyt kapott a rendőrségtől, hogy még a háztetőkön is motorozhat ha hívják, ha a szükség úgy kívánja. Már pedig Berta Somogyi Ferencet, a kalocsai és város környéki olajkályhák „doktorát” gyakran szólítja a munka. Ráhárul ugyanis több mint ezer kályha garanciális- javítása. — A téli főszezonban nem ritkaság, hogy 15—20 helyre is ki kell szállnom „elsősegélyt” nyújtani — mondja. Mindezt munka után, az esti órákban végzem, s nem ritkán éjfél körül kerülök ágyba; átfázva, gémberedetten, hiszen téli hidegben nem kimondott élvezet a motorozás. Előfordult már, hogy kora hajnalban jött értem az egyik iskola hivatalsegédje, — mondván: siessek, mert 40 kisgyerek egészsége forog kockán a rossz kályha miatt. De mesélhetnék késő esti telefonálókról, akik szinte könyörögnek, hogy menjek ki, mert nem működik a kályha és hát a kisgyerek... Mit tehetnék? Nekem is van egy kislányom, tudom mit jelent aggódni a gyerekért. Fogom a szerszámostáskát és megyek ... Berta Somogyi Ferenc szédületes ügyességgel dolgozik. Pillanatok alatt megállapítja a „diagnózist”, és mielőtt az ott toporgó delikvens feltehetné magában a riadt kérdést, hogy „Vajon lesz-e ebből kályha még?” — máris vígan dohog, melegít a gyógyíthatatlannak hitt „beteg”. — A garanciális javítások alkalmával nem egy esetben találkozom vicces, de egyben bosszantó dolgokkal is. A múltkoriban például egy kétségbeesett telefonáló Bátyára hívott, mert nem ég a vadonatúj kályna. Nosza, felpattantam a Schwalbéra, s nagy nehezen kicsalinkáztam a csúszós úton. Nézem a masinát: adagoló rendben, olajvezetékek oké. Aztán rápillantottam a főcsapra és majdnem káromkodtam egyet: el volt zárva... Nem tudom megállni, elmondom neki azt a háztetőügyet. Nevetve mondja; ban lesz hatvanesztendős, s bizony az évek nem röppentek el fölötte nyomtalanul. De értelmes tekintete és megfontoltan, súllyal ejtett szavai aról győznek meg, hogy amihez kezd, azt százszázalékosan véghez is viszi. — A felszabadulás előtt középparaszt voltam, s a magam módján igyekeztem jól gazdálkodni. A földdel való mindennapos birkózást később a háborús időszak beadási rendszere tette még nehezebbé. Cselédet soha nem tartottunk, csupán részaratók segítettek a betaakrításkor. Úgy érzem mindig is élveztem a lakosság szerepeiét, s én is megbecsültem, tiszteletben tartottam mindenkit. A negyvenes években a községi képviselőtestületbe is beválasztottak. Bizony, lett volna mit mondanom egy-egy ülésen, de akkoriban a fiataloknak „hallgatnia kellett a gyülekezetben”. Mindent — Hát, ha a háztetőn nem is, de a járdán tényleg motorozhatok, ha másképpen nem tudom a házat megközelíteni. A téli hóakadályok idején bizony nem ritka az ilyen eset, de olyan még nem volt, hogy valahova ne jutottam volna el ha hívtak. » Fiatal, energikus ember Berta Somogyi Ferenc. Jól bírja ezt a nehéz és fárasztó munkát, de amint mondja, elkelne még egy szerelő a városba, hisz alig győzi a sok rendelést teljesíteni félállásban. Munkahelyén, a kalocsai vas- és edényboltban a legjobb eladók közé tartozik és nem ritkán kap jutalmat is. Nyáron, amikor a téli hajszás időszak már csak kellemetlen emlék, egyetlen szenvedélynek hódol, a horgászatnak. S hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja az a 10 kilós harcsa, amit a Vajasban „zsákmányolt” és a Petőfi Népe hírt is adott róla. Persze, a nyár nagyon messze van még. Addig Berta Somogyi Ferenc még jó néhányszor felveszi a kopottas bőrtáskát, felül kismotorjára és elindul, hogy meleget varázsoljon a kalocsai és falusi otthonokba. Az „olajkályhák doktorát” — megbecsülik Kalocsán. Cs. L. Egy napot az óvodáért A Kiskőrösi Nagyközségi Tanács, a Hazafias Népfront, a nőbizottság és a KISZ által kezdeményezett „Egy napot az óvodáért” mozgalomhoz lelkesen csatlakoztak a helybeli ÁFÉSZ KISZ-istái. A nagyközség többi KISZ- szervezetéhez felhívással fordultak, a csatlakozásra buzdítva őket. A szövetkezeti KISZ-fiatalok január közepén tartották első „óvodai műszakjukat”, s ennek teljeg jövedelmét felajánlották az óvodák fejlesztésének céljára. egybevetve, nehéz, elkeserítő korszak volt... Laci bácsi most az Egyetértés Tsz élenjáró gazdái közé tartozik. A szövetkezet egyenletes gyarapodásával párhuzamosan ő is megtalálja számítását az anyagiakat illetően. Négy esztendeje elnöke a tsz ellenőrző bizottságának. Erőskezű, a hibákat következetesen felfedő, s az össztu- lajdon károsítása felett soha szemet nem hunyó emberként emlegetik. — Mostanában nincs már annyira elharapózva a visz- szaélés — mondja szerényen, elhallgatva, hogy ebben őneki oroszlánrésze van. — A társadalmi tulajdon herdálóit rendre leleplezzük. A gazdák nagy többsége átérzi a felelősséget, s nemcsak megbé- lyegzi a magukról megfe- ledkezetteket. hanem , jelenti is, ha rendellenességet észlel. Bazsó László, a tekintélyes gazda, a sokak által megbecsült ember most még betegként tekint ki a konyhaajtó ablakszemein, de gondolatban a téj- Ii tájat, a közös parcellákat vigyázza. Addig is, míg lépteit a valóságban is az uszódi határ zsíros rögein szaporázhatja, kívánunk neki jó egészséget! J. T. Útpakésícn A kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetkezet nem dicsekedhet földjei jó minőségével, 3308 holdjuk egy része nem alkalmas mezőgazda- sági művelési-e. így azután nem utolsósorban a több mint ezer hold rétet, legelőt kihasználva — számottevő a juhtenyésztésük. A gazdaság juhászai 500 anyajuhot gondoznak, s ezek szaporulatát tejes-, vagy pecsenyebárányként általában exportcélokra értékesítik. A múlt év utolsó napjaiban 100 tejesbárányt szállítottak el, most pedig útrakészen várja 200 pecsenyebárány az átvevőket. Mire felvételünk megjelenik, az ifj. Magyar András karjaiban látható kisbárány 199 társával együtt már valahol Olaszországban lesz... A ZÁRSZÁMADÁSOK által tükrözött helyzet megyénként, járásonként másmás, mint ahogyan a tsz-ek múlt évi eredményei is vidékenként igen nagy eltérést mutatnak egymástól. Az ár- és belvíz sújtotta tájak nagyüzemi társas gazdaságaiban bizony sokféle gondról adnak számot a vezetőségi beszámolók. De tájékoztathatják a tagokat arról is, hogy az állam — lehetőségeihez mérten — különféle módszerekkel segíti az önhibájukon kívül bajba jutott tsz-eket. Érthető, hogy a rendkívül viszontagságos 1970-es esztendő után a nehéz körülmények közé került termelőszövetkezetekről esik a legtöbb szó. Kevesebbet beszélünk, írunk arról, hogy minden probléma ellenére sem lett kisebb a tsz-ek tavalyi termelési értéke, mint amekkorát a közismerten jó 1969-es évben elérték. Igaz, hogy a növénytermelés, amely különösen megsínylette a kedvezőtlen időjárást és az elemi csapásokat, kevesebbet adott, az állat- tenyésztés és a tsz-ek egyéb üzemágai azonban együttesen pótolták a veszteségeket. Ez a tény önmagában is újabb döntő bizonyíték a termelőszövetkezeti gazdálkodás ereje, életrevalósága mellett. OLYAN IGAZSÁG EZ, amit egyetlen zárszámadó közgyűlésen sem lenne helyes elhallgatni. Még azokon sem, amelyeket veszteségessé vált tsz-ekben tartanak. Azok a szövetkezetek egyébként, ahol szanálásra kerül sor, a kereken 2500 tsz mintegy 15—20 százalékát teszik ki. Ezt sem árt tudni, ha a valóságnak megfelelő képet akarunk kapni a termelőszövetkezeti gazdálkodás mai országos helyzetéről. Már pedig feltétlenül erre kell törekednünk, ugyanúgy, mint az egyes tsz-ek A szövetkezeti mozgalom történetében elég ritka eset, hogy egy közgyűlés kultúrműsorral kezdődik. Pedig így történt Kunszentmikló- son, a művelődési otthonban közelmúltban megtartott zárszámadó gyűlésen. esetében. Senkinek sem használna, csak kárt okozna, ha elferdítenék, szépítenék a tényeket. Aki nem néz szembe ezzel, ami ténylegesen van, az megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy a bajok okainak pontos megismerése és mérlegelése után megtalálja az orvoslás legjobb módszereit. S EZ TÁVOLRÓL SEM a mostoha adottságú, az árvízkárt szenvedett, a veszteséges tsz-ekre vonatkozik csupán. Mindegyikre, a legkiválóbbra is. Olyan termelőszövetkezet ugyanis nincs, amelyikben ne volnának kijavítani való hibák, pótlásra váró mulasztások. Nem lehet mindent az időjárásra fogni. A vezetés, a munka- szervezés, a fegyelmezettség, a pénzgazdálkodás, a különféle vállalkozások: mindez módot ad arra, hogy gondos elemzés után hasznos tanulságokat vonjanak le vezetők és tagok egyaránt. Receptet adni nem lehet arra, milyen legyen a gazdasági beszámoló, a zár- számadási közgyűlés. Arra viszont sok éves és a már megtartott mostani közgyűléseken szerzett tapasztalatok is figyelmeztetnek, hogy nem sokat ér az a zárszámadás, amelyik csak az irodában készül el. Vitathatatlan ugyan, hogy ennek a munkának a legfelelősség- teljesebb része a vezetőségre, a szakemberekre, a bizottságokra — főként az ellenőrző bizottságra hárul. Éppen a nagy felelősség kötelezi azonban őket — a törvény, az alapszabály mellett — arra, hogy az egész tagság segítségével állítsák össze a gazdasági beszámolót. TÖBBFELE, jól bevált módszere van annak, hogy a zárszámadás a tagok véleményét, javaslatait is tükrözze. Mindegyiknek alap- követelménye azonban az, Simon Lajos nyugdíjas zenetanár vezényletével régi kunsági népdalokat adott elő az Egyetértés Tsz harmincöt tagú férfikara, hirdetve egy munkálkodó közösség összecsendülő harmóniáját. Először Tóth István, az Egyetértés Tsz ellenőrző bizottságának elnöke számolt be többek között arról, hogy a bizottság rendszeresen ellenőrizte a növény- termesztési és állattenyésztési munkákat, a raktárakban levő anyagkészlet felhasználását. Kisebb hiányosságokat észleltek az üzemanyag-raktározásban, és mindjárt javasolta is megfelelő tárolótér kialakítását. Selyem Zsigmond tsz-el- nök az 1970-es esztendő és a szövetkezet négyszázhatvannégy tagja közös munkájának eredményeit ismertette. Bár a mostoha időjárás a kalászosokban nagy kárt okozott, kukoricából minden eddiginél magasabb lett a termésátlag. Az újjászervezett kertészet, amely a szövetkezet zöldségboltját is ellátja, egymillió forintos bevételi többlettel gyarapította a tsz-t. Az elnöki beszámoló utalt arra is, hogy a szorgos munka mellett a jól megválasztott gazdálkodási ágazatok, valamint a fejlett és jól gépesített talajerő- yisszapótlás, az erre épülő hogy az egész tagságot idejében és őszintén tájékoztassák a tsz ügyeiről. Enél- kül ugyanis hiába várnak hozzászólásokat, észrevételeket. Feltétele az eredményes közgyűlésnek az is, hogy előtte üzemegységenként, brigádonként vitassanak meg minden lényeges kérdést az ott dolgozó tagokkal. Az egyes kisebb közösségek így kialakított álláspontját valaki elmondja a közgyűlésen, hogy a többiek is megismerjék azoknak az elgondolásait, akikkel esetleg kevés kapcsolatuk van év közben. Főként azokban a tsz-ekben van ennek nagy jelentősége, amelyek több községet is magukban foglalnak, vagy csak egy községre terjednek ki, de a gazdaság méretei nagyok. SZOROSAN összefügg a zárszámadással a tervkészítés. A tanulságokat nem is lehet anélkül jól számba venni, hogy a további teendők ne kerüljenek szóba. Éppen az 1970-es esztendő sok gondja indokolja, hogy a mostani közgyűléseken igen körültekintően, megfontoltan tárgyaljanak az idei feladatokról is. Különösen arról, hogy mivel új beruházások megkezdésére alig van mód, mit lehet tenni a termelés, a gazdálkodás javításáért, ami nélkülözhetetlen feltétele a kedvezőbb anyagi körülmények megteremtésének. ELSŐSORBAN saját ere- jéből, adottságainak ésszerűbb hasznosításával juthat előbbre minden tsz. Ha ez a felismerés hatja át a zárszámadó közgyűlést, akkor és csak akkor felel meg rendeltetésének, hozhatja felszínre, állíthatja a közösség szolgálatába azokat a jó hatású erőket is, amelyek eddig valamilyen okból nem bontakoztak ki eléggé. S ilyen erők minden termelő- szövetkezetben vannak. G. P. korszerű módszerek is részesei a nyereséges gazdálkodásnak. A talaj adottságokhoz alkalmazkodott a szövetkezet állattenyésztése. Egy év alatt több mint háromszázzal emelkedett az anyajuhállomány. Tavaly kétezer- kilencszáz bárányból ezer- kilenszázat főként export útján értékesített a gazdaság, a többit pedig az állomány felrissítésére tartotta vissza. Országosan kimagasló volt a gyapjúhozam emelkedése, a tervezettnél 25 mázsával többet sikerült eladni. A kunszentmiklósi Egyetértés Tsz tagsága a jövőben is olyan beruházásokat akar megvalósítani, amelyek a gazdálkodás hatékonyságát növelik. A géppark felújítására, a sertés- és juhtenyésztés fejlesztésére, a szállítást megkönnyítő bekötőút építésére, a juhhodályok villamosítására ezért nagyobb ösz- szeget irányoztak elő. Tavaly száz forint volt személyenként az egy napra jutó átlagos kereset, és egy-egy tsz-tag tizennyolc- ezer forintos átlagjövedelemhez jutott. Ezt egészítette ki az az egymillió- nyolcszáztízezer forintos, előző évről tartalékolt jövedelemalap, amelyet zárszámadás után osztottak ki a szövetkezet közgyűlésén. —s — r Fényképezte: Opauszky László A% olajkályhák „doktora“ Az Egyetértés előbbre lép
