Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

1971. február 28, vasárnap S. oldal Egy ankét összegezése Február 23-án a Petőfi Népe és a MŰM Szakmunkás­képző Intézetek Megyei Igazgatósága a szakmunkás- képzési reform bevezetése óta szerzett tapasztalatokról ankétot rendezett, amelyen részt vett Dudás Benjá­min, a megyei pártbizottság propaganda- és művelő­dési osztályának vezetője, Fekete László, a megyei pártbizottság köznevelési felelőse, Kiinger Ádám, a me­gyei tanács vb szakmunkásképzési előadója, Gazsó Endre, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelő­adója. Hegedűs József, a megyei tanács munkaügyi osztályának csoportvezetője, Molnár Mihály, a Munka­ügyi Minisztérium területfelelőse, Üjlaki György, a MŰM Szakmunkásnevelés című folyóiratának szerkesz­tője, Péter Miklós, a Művelődésügyi Minisztérium mű­vészetoktatási osztályának főelőadója, Serege Gábor, a kiskunfélegyházi 608-as, Nyilas József, a bajai 609-es, dr. Forczek György, a kiskunhalasi 618-as, Kaszap An­tal, a kalocsai 619-es, Sírkő Lajos, a kunszentmiklősi 620-as, Istenes József, a kiskőrösi 621-es, Slachata Ist­ván, a bácsalmási 622-es, Tóth László, a kecskeméti 623-as, Szentendrei József, a tiszakécskei 638-as, He­gedűs Ernő, a kecskeméti Nyomdaipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatója, a tanácskozás házigazdái­ként pedig dr. Weither Dániel a Petőfi Népe főszer­kesztője és Weither Vilmos, a MŰM Szakmunkás- képző Intézetek megyei igazgatója. Megyénkben befeje­ződött az ipar honfoglalá­sa. A felszabadulás előtti alig 3—4 ezerrel szemben, jelenleg már több mint 60 ezren dolgoznak az Alföld­nek eme részén, ebben a népgazdasági ágban. Ter­mészetesen a megyei, s a helyi párt- és tanácsszer­vek ezután is szívesen fo­gadják a megyébe települ­ni kívánó vállalatokat. A politikai és gazdasági ve­zetőket azonban már a kö­vetkező lépés, a tovább­fejlődés gondjai foglalkoz­tatják. Vitorlájukba akar­ják fogni a világban vég­bemenő tudományos és technikai előrehaladást, amely magasabb szintre emelheti, termelékenyebbé teheti Bács-Kiskun üze­meinek termelését. Ennek pedig — mint azt a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság néhány héttel ezelőtt megállapította — egyik el­engedhetetlen alapfeltétele, hogy elegendő jól képzett szakmunkás álljon rendel­kezésre. A hét elején a fentiek­ből kiindulva rendezett ankéton a hozzászólások­ból kiderült, hogy a megye iparának intenzív fejlesz­tési szakasza egybeesik a demográfiai hullámvölgy kezdetével. Ez magyarul annyit jelent, hogy keve­sebb szakmunkástanulónak jelentkező fiatalra számít­hatunk, mint amennyi az üzemek igénye. Az idén 8500 általános iskolás feje­zi be a nyolcadik osztályt. A középiskolákba jelent­kezőket, a mezőgazdaságba és a háztartásokba (leá­nyok) maradókat leszámít­va, 3700 fiatal kerül az iparba. Ha hozzáadjuk a 250 érettségivel jelentke­zőt is, ez cisak 3950 szak­munkás,ieiölt az ipar, ke­reskedelem és vendéglátó- ipar több mint 6 ezret számláló igényével. Gondot jelent he­lyenként a szakmunkás- képzés reformjának végre­hajtásában az emelt szintű — a továbbtanulást a leg­felsőbb szintig lehetővé te­vő — B-tagozatok létreho­zása. A fanvasi kisiskolák­ban vészelt fiatalok ugvan- is csak nagy nehézségek árán tudták elsajátítani a B-tagozat egyes tárgyainak közérti skoln.i szintet meg- köze1 ftő anyagát. (A B-ta­gozat elvégzése különböze­ti vizsga nélkül jogosít a közér«’'«kota két utolsó osz- tálvának elvégzésére és ére+tsé<?i letételére.^ A trmr-á-ké-y*é- tntézet' gozatos tanulók arányát. A szakmunkásképzés tantermi ellátottsága ki­elégítő, s a tervezett 14 újabb oszályterem építésé­vel méglnkább azzá válik. Kevésbé mondható el ugyanez a közlekedésről. Megyénk településszerke­zete olyan, hogy az egyes helységek között nagyok a távolságok, s az iskolába való bejárás megkönnyíté­sében nagy szerép vár a MÁV-ra és a Volán Válla­latra. Általános gondot je­lent a szakmunkásképzés­ben, hogy az igényekhez mérten kevés tanulót — mindössze 9,7 százalékukat — tudják elhelyezni az in­tézetek kollégiumaiban. S ha figyelembe vesszük, hogy az utánpótlás bázisa egyre inkább a falu — sőt a tanyavilág —, a bent­lakásos elhelyezés lehető­ségeit is feltétlenül bőví­teni kell. A színvonalas szakmun­kásképzés feltételeihez tar­tozik, hogy jól felszerelt tanműhelyek álljanak ren­delkezésre. Sajnos, e téren is arról adtak számot az ankét részvevői, hogy csak a tanulók 4,1 százalékának jut hely az intézeti és 24 százalékának a vállalati tanműhelyekben. Emiatt a szakmunkástanulók több mint 70 százaléka csak rendszertelenül részesül szakoktatói felügyelet mel­lett végzett szakmai gya­korlati oktatásban. Ma már egyre több szakma elsajátítása igé­nyel magasabb iskolai alapképzettséget — hang­súlyozták a vita résztvevői — Hasznos lenne ezért, ha az érettségizett fiatalok nagyobb számban válasz­tanának az ipari szakmák közül pályát. Fontos lenne, ha az üzemek szorosabb kapcsolatot építenének ki az iskolákkal, s több lehe­tőséget nyújtanának a ná­luk folyó munka megis­merésére. Nagyobb propa­gandát kellene a lányok körében ’s kifejteni, hogy nekik megfelelő szakmát tanuljanak. A gondokról a le­hetőségekről, hosszan folyt a vita, ami azért is izgal­mas és tanulságos volt, mert további fejlődésünk egyik legfontosabb témá­ját elemezte. Lapunk, mint a* ankét egyik kez­deményezője, a jövőben is kellő terét szentel majd hasábjain a szakmunkás- képzésnek, s úgy érezzük, ez a törekvésünk megyénk közvéleményének széles kö­rű érdeklődésével találko­zik. Nagv Ottó Fennakadtak a hálóban Az értekezlet színhelye, ahová az újságíró is meg­hívást kapott, a Bács-Kis­kun Megyei TŐ2egkiterme­lő Vállalat kecskeméti köz­pontjának igazgatói irodá­ja A résztvevők — az ősz hajú házigazda kivételével — csupa fiatalok, szinte gyerekemberek. Négy-öt hónappal ezelőtt egymás létezéséről sem tudtak. Most meg? Egy hálóban fenmVtadt és vergődő ha­lakéhoz hasonló helyzetük! rikának, a feleségemnek e családiasán erős közösséggé kovácsolta őket. Nyolcán vannak, s mindahányan la­kást, otthon szerettek vol­na teremteni. De fennakad­tak a hálóban, s most együttes erőfeszítéssel sze­retnének onnan kivergőd­ni. Hallgassuk azonban, ho­gyan pergetik vissza a „Kék fény"’ műsorába illő históriát: Társasházépítö-társnak jelentkeztek A Ganz Vi.lamoss.igi Mű vek Bajai Készülékek Gyá­ra megyei \iszonylatban is a legmagasabb arányú (55 százalékos) szakmunkásállománnyal dicsekedhet. Nagy gondot fordítanak az utánpótlásra. Évente 150 fiatalt iskoláznak be a szakmunkásképző intézetbe. Saját tanműhelyükben magas szinten ismerkedhet­nek meg az ifjak a szakma gyakorlati fogásaival. Képünkön Sándorfi András szakoktató Ámán György­nek magyaráz. (Tóth Sándor felvétele) Barna PAlné (férje re­szelőgyári segédmunkás, egy gyermekük van, al­bérletükért 450 forintot fi­zetnek) : — A Petőfi Népében ol­vastuk a hirdetést, ■ hogy társasház építésére társa­kat keresnek. így jutottunk el doktor Szigethyékhez, ahol az asszony tárgyalt ve­lem a múlt év október 10- én. Azt mondta, hogy már csak két lakrész szabad, ne gondolkozzunk sokáig; mert arra is van érdeklő­dő. Október 15-én megvet­tük a telket a keservesen összekuporgatott pénzünk­ből. Szigethyné egy terv­rajzot mutatva elmondta ugyanis a feltételeket, hogy az építés költségéből körül­belül 40—42 ezer forintot csak kulcsátadáskor, 1972- ben kell kifizetni, a többit bankhitelből fedezik. Csak ezért mentünk bele. Több pénzünk nem volt, és gon­doltuk. hogy 1972 végéig valahogy összehozzuk a negyvenkétezret. Amikor Szigethyék lakásán másod­szor összejöttünk, már lát­tam, hogy baj van. Azóta nénk a városba kerülni. És volt összespórolgatott 20 ezer forintunk. Velem is Szigethy doktor úr fe­lesége tárgyalt. Azt mond­ta, hogy már csak a hár­mas és a hetes lakrész szabad, és hogy az egész lakás 150 ezerbé kerül, 80 ezer a hitel, 25 ezer a do­táció, a fennmaradó pénzt pedig kulcsátadáskor kell fizetni... Tamás Ferenc: — Fogal­mam sem volt róla, mi az a társasház. Felírtam Ma­kérdéseket, mikre kérjer választ, így kezdődött.. Pénzünkhöz nyolcezret e szüléinktől kértünk köl­csön, úgy mentünk fizet­ni. Amikor Szigethy úr írt; a szerződést, hogy 28 ezei a telek, 800 forint az ügy­védi díj a szerződés meg­írásáért, az illetékké! együtt pedig összesen 3; ezer forint, akkor ijedterr meg igazán. Mondtam i; Szigethy úrnak, ebbe m nem tudunk belemenni. As ügyvéd úr behívta a fele­ségét, aki így szólt: Jó! gondolják meg, ilyen lehe­tőség nem adódik könnyen mert a kivitelező 1972-re felépíti a házat, azutár 1975-ig több társasházal már nem építenek! Egészet tanácstalan voltam. Erre a; ügyvéd úr felháborodottan mondta, hogy 6 nem ér rá velem szórakozni, neki minden perc pénz. Ricsii meglepődtem. Aztán arra gondoltam, hogy az ügyvéd a törvényeket szolgálja, é nem csaphat be... Mindenki szerencsés utolsó? És ismétlődik a mondani­való. Gömöri Ferenc elő­adó, aki egyelőre vőlegény, ezért kellene a lakás, szin­tén azzal kezdi: Neki is azt mondta Szigethyné, hogy: Jaj, nagyon jó, maga az utolsó, de siessen a dön­téssel, mert még van két érdeklődő. És adjon mind­járt foglalóul 500 forintot. De vigyázzon, ha meggon­dolná, ez a pénze elveszett. Gömöri Ferenc akkoriban szerelt le a katonaságtól, a nincs nyugtom. Férjem na- szüleitől kért pénz fekszik ponta szemrehányásokkal a telekrészében. illet. Oda a pénzünk. Hiá­ba hirdetem az újságban, hogy eladó a telekrészem-•• Aztán Illés Pálé a szó, aki felszolgáló, fiatal há­zas, a jövő hónapban vár­ják a kisbabát. A társas­házi építőközösségbe lépés feltételeiről őt is ugyanúgy tájékoztatta Szigethyné, mint Barna Pálnét. Öt utol­só társnak vette fel, bár a tervrajzon a hármas és a négyes lakrészt mutatta, mint amelyik szabad még. Meggyőzte ugyanakkor, hogy a hármas a jobb, mert melegebb. így, ez a lakrész szerepel Illés Pál telek­adásvételi szerződésében is. Csorba István gépkocsi- vezetőnek az első emeleti 6-os lakrész „jutott” a biz­tató feltételek mellett: 42 ezret a kulcsátadáskor kell kifizetni, mert 120 ezret tesz ki a hitel, 25 ezer pe­dig az állami dotáció ... Tamás Ferenc, mezőgaz­dasági munkás és felesége egymást felváltva szólnak. larnásné: — Bár ne vette volna meg a férjem azon a napon az újságot! Mi ta­nyán élünk, villany, min­den nélkül, és van egy kis­gyerekünk. Őmiatta szeret­Világsztárok a berlini filmarchívumban Dr. Mabuse ott pihen Go- | Ortsteil Wilhelmshagen lem, a prágai szörnyeteg i bunkereiben összegyűjtve mellett. Marlene Dietrich, j pihennek az értékes film- „Von Kopf bis Fuss auf j dokumentumok abból az Liebe eingestellt”, és az \ időből, amikor a képek jár- Jstení Garbo” szintén ott ni tanultak egészen a film- , van a közelben. A néma- ! gyár technikailag tökélete- film koronázatlan királya rebb ú) termékeiig fóitóra&t dicséri az a tény j Charlie Chaplin és a ta hogy az említett -tórttlmé- arcú Buster Keaton ts a zikedvelők 25 éven át meg­szakítás nélkül ülhetnek a :vibráló lepedő előtt és néz­hetik Franz Lang, Emst Lubitsch és mások alakí­tásait. Az archívumot la éve 1955-ben alapították, mi­nyék között is egv év alatt 9.8 százaiéiról 46.7 száza­lékra tudták növelni a B-ta­társasághoz tartoznak. Je­lentéktelen bádogdobozok­ba csomagolva a berlini ^méta jut&n 'zont a telek eladásával te­S így ment ez a fiatal házas Szabó József hon­védőrmester, Gábor Istvár lakatos szakmunkás, nősülés előtt álló fiái 'Kép­viselő ősz hajú ember, Szó- nyi Pál igazgató — a - tani értekezletnek helyei adó házigazda — esetéhez is. Valamennyien „s esések” voltak, mert sónak jelentkeztek, üeívt csak azért léphettek szépreményű társashj.'.épí­tő közösségbe, mert egy á ■ Utólagos fontos bee-. >ásí társ, feleségének bei ,eg' miatt kilépett onnan Meghökkentő fordulat Góbor István elbeszélé­se legfeljebb annyiban kü­lönbözött társaiétól, hogy neki azt magyarázták Szi­gethyék: 220 ezerbe kerül a lakás, ebből 25 ezer a dotáció, és márciusban vagy áprilisban körülbelül 30 ezret kell majd befizetni. Egyébként neki szúrt sze­met, hogy a telek tulaj­donképpen Szigethyéké, egészen pontosan özvegy dr. Szigethy Zoltánnéé, Relszman u. 4. szám alat­ti lakosé. (Lám, hogy kap­csolódnak a szálak — töp­reng el az újságíró —, hi­szen a Reiszman U. 4. számú házban van az a bi­zonyos magánházi főbérlet, amelyről hónapokkal ez­előtt megírta, hogy havi 952' forint tiszta hasznot hoz a bérlőnek!) Szabó József visszapillan­tásában pedig az jelentke­zett újszerűségként, hogy neki határozottan állította Szigethyné: februárban megkezdődik az alapozás, és 1972 karácsonyán lehe költözni. Ám januárban t hideg zuhany is őt értf először, amikor a munka­helyén felkeresett Szigethy- né közölte vele: részérő vége az ügynek, ezentú csak jó ismerősként üd vözlik majd egymást! íme, milyen meghökker tő fordulat Eddig a közié sig a „társasházépítő kö­zösségnek” csak az egyil fele vergődött pénz hí­ján reménytelen helyzet­ben attól a perctől kezdve amikor Szőnyi Pál sarokba szorító kérdéseire Szigethy­né lépett egyet a sakktáb­lán: kijelentette, hogy a; építés megkezdésekor 5( ezer forintot kell fizetni Most azonban, hogy a tár­sasházépítést hirdetők szervezők részéről teljeser vége az ügynek, hálóbar érzi magát az egész társa­ság. Ebből kivergődni — ez a mostani összejövetelül célja. A szigorú tények és az elhatározás Sorra veszik a szigorú tényeket: 224 ezer forintért nyolcán megvettek egy 292 négyszögöles telket az Űj- világ utcában. Emellett az átírás költségei 9ímén le­róttak külön 48 ezer forin­tot, amiből 6400 forint egyenesen dr. Szigethy Zol­tán zsebébe vándorolt. Mivel a szervezők által ügyintézésre ajánlott dr. Baltás Géza jogász nem vállalta a megbízást, a kö­zösség írásban kérte Szi­gethy ügyvédet, nyilat koz­celluloidon 'gyűjtötte össze korábban átadta az tártnak tekinti-e a társas­a'füm nemzeti és nemzet- j egykori birodalmi filmar- házépítési akciót, vagy közi csúcstermékeit A mo- i chivum lefoglalt állományát. I folytatják, amire vállalkoz­tak. A válasz sértően kiok­tató és — ahogyan am számított is a közösség — kitérő. Nem marad más válasz­tás, ezért elhatározták együttesen panasszal él­nek a megyei bíróság elnö­kéhez. Megpróbálják men­teni, ami még menthető Mert ha az átírási illetél odavész is, legalább ki-k a saját 28 ezer forintjá szeretné visszakapni. Vé­gül is mindannyian lakás "a kuporgatták. Hisszük, hogy szociálist.' örvényeink szellemébe! igazságot kapnak, megnye­rik a csatát Perny Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom