Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-24 / 46. szám
6. oldal 1971. február 24. szerda Bakács Károly példája A kilenc keceli párt- alapszervezet közül a Vas- és Építőipari Szövetkezetié a legnagyobb: harminc kommunistát számlál. Nemrégiben, két párttitkár egyöntetű ajánlására — akik jól ismerik — új taggal gyarapodott az alapszervezet. Bakács Károly — az első cigányszármazású párttag Kecelen. A munka rövid szünetében a pártirodán ismerkedünk meg. Kék overallján a szakma jellegzetes mész- foltjai virítanak. — Harmincnyolc éves vagyok, háromgyermekes családapa — sorolja életrajzi adatait, de a hivatalosan rideg mondatok után csakhamar felforrósodik a hangja és szavaiból egy izgalmas életsors bontakozik ki. — Lelencként nőttem fel, a szüléimét sem ismerem. Tizenegy évig voltam állami gondozott. Egyik men- helyről a másikra hányódtam, majd amikor már na- gyobacska lettem, kiadtak mezei munkára. Hej, de sokat ballagtam fel a létrán a falra szögezett priccsre, amely a fekhelyem volt! Szerettem volna tanulni, de akkoriban csak „etess-itass” volt a nevem... Pejét lehajtva, csöndesen mondja, hogy először akkor érezte magát embernek, amikor a honvédséghez került. Ott látta meg, hogy más, több és jobb is van, mint a robot, a hányt- vetett, kóbor élet. A leszerelés után Kecelre jött. itt hol a tőzegtelepen, hol maszek kőművesek mellett dolgozgatott. később a szakszövetkezetben vállalt munkát. Amióta jelenlegi munkahelyén, a Vas- és Építőipari Szövetkezetben dolgozik, azóta is bizonyított. Amellett, hogy - kőművessegéd, a társadalmi munkából is példásan, az elsők közt veszi lei a részét. Bakács Károly tudja, hogy mire vállalkozott, amikor a párttagok sorába felvételét kérte. Tudja, hogy amilyen megtiszteltetés az élcsapat harcosának lenni, ' ugyanakkora felelősséget, megnövekedett feladatokat is jelent ez. — Mindig az volt a vágyam, hogy kiemelkedjem a máról holnapra való életformából, s ebben példát mutassak társaimnak is. A pártszervezettől feladatokat kérek. Tenni akarok ezért a társadalmi rendszerért, amelyet szeretek, amelyben ember lettem! Nem sokáig kell Bakács Borravaló Üres zsebbe nyúltam a minap. Tovább „nyújtóztam”, mint ameddig a „takaró” ért. Hol a pénz? — szegeztem magamnak a kérdést. Miután összeszámláltam a főbb kiadásokat, a kisebb tételeken kezdtem tűnődni. S ekkor jutott eszembe — csak úgy mellékesen — a borravaló. Igaz, hogy a fodrász túlságosan megko- pasztott, de azért a szokásos borravalót csak odaadtam. A szabó nagyszerűen megvarrta a nadrágom — meglepően borsos áron —, s hogy öt forintot vissza kellett volna adnia, észre sem akarta venni. Nem erőltettem, mert ugye... A cukrászdában egy negyedórácskát várni kellett arra, hogy jelenlétem feltűnjön a felszolgálónak, de azért az természetesnek látszott, hogy a tízest zsebbe tette a fizetőpincér, 8,80 fejében. Folytathatnám a sort, de minek? A lényeg megvan. Ezúttal rajtam csattant, mert nálam a borra- im ló nincs körforgásban. Csak távozóban. Elgondolkoztató: adjon-e az ember borravalót -L akkor is, ha sohasem kap? Adjon-e csak úgy szokásból? Egyáltalán miért és mikor adjon? Mit szólhat ehhez egy olyan ember, aki nemcsak ad, hanem kap is? Elindultam. Ügy ötletszerűen. Aranyhomok, De- licatesse, Gyenes..., Pálma, Gyorsan megkaptam a kért narancsitalt. Kérdéseimre a válaszokat is. — Tíz éve vagyok fizetőpincér — mondta Varga Pálné. — Gazdag tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy otthonosan érezze magát a borravaló témakörében. — Borravaló?! Hát erről van szó? ? ? ? — Igen. Elcsodálkozott. — Kik adnak többet, nők, férfiak, . idősek, fiatalok? — Általában a férfiak. Közülük is az üzletemberek, az idegenvezetők és az átutazók. — Mennyit? — Az elfogyasztott ital 10 százaléka körül ingadozik. — Megkülönböztetést tesz-e borravalót adó és nem adó vendég között? — Nem. — Ön ad-e borravalót? — Igen. — Miért adja? Szokásból, vagy... — Nem, semmiképpen sem szokásból! Inkább az átlagon felüli kiszolgálásért, kedvességért... De az embert pillanatnyi hangulata is befolyásolja, hogy ad-e, s ha igen, akkor mennyit. — ön mennyi borravalót kap. Naponta, havonta, évente ... ? Egyáltalán mekkora pohár borra elég a' borravaló? — Hatszyz , forint .az alapfizetésünk — mondta. — Ehhez jön a forgalom arányában meghatározott százalék, amely körülbelül 1000 forint. — És a borral aló? — Hát, úgy körülbelül 50—60 forint naponta. — Mire költi? — Lakástörlesztésre, a gyermek taníttatására ... Sok helye van, — Hétköznap, vasárnap, ,ünnepnap adnak-e több borravalót? — Hétköznap adnak többet, mert akkor jobban ráér az ember foglalkozni a vendégekkel. — Ha csak filléreket kap, akkor megsértődik-e és visszadja, vagy...? — Megköszönöm és zsebbe teszem. — Általában mi a véleménye a borravalóról? — Jó, ha van. — Akkor fizetek — s kitettem a tízest a na- rancsitalért, Banczik István \ Károlynak a megbízatásokra várnia. ‘ — Az első, amit várunk tőled, hogy elvégezd a nyolc általánosból még hiányzó négy osztályt — mondja nagy szeretettel a párttitkára, Baranyai elvtárs. — Megkapsz minden segítséget, bekopoghatsz hozzám, akár munkaidő után is. A tanulás a javadat, az emberségedet szolgálja. Tekintsd ezt pártmegbízatásnak. A távlati terved pedig, ezt követően, a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése legyen. A család egyelőre szükséglakásban él, de otthonukat tisztaság és rend jellemzi. Idén már a második hízót vágják („a szalonna mellé kell egy kis kolbász is”, mondja kedélyesen a családfő), baromfit, nyulat is tartanaik, öltönyök, cipők, nyloningek sorakoznak a szekrényben. — Ha szakmunkás leszek, bizony felépítek egy igazi házat! — tervezget később, felcsillanó szemmel. — Ebben nem kételkedem, Károly! —- biztatja Baranyai Tamás. — Én leszek az első, aki társadalmi munkában ott lesz az építkezésen! Bakács Károly ismeri a rá váró kötelességeket, és a kommunista normák szerint kíván élni és dolgozni. Ebben mindenkor mellette áll az üzemi kollektíva, a pártszervezet; szűkebb környezete és az egész társadalom. Jóba Tibor Az ügyész tollából: Nők az üzemekben a áj gyáregysége A Vörös Október Ruhagyár 1967-ben nadrágkészítő gyáregységet hozott létre Várpalotán a bányász asszonyok, lányok foglalkoztatására. Az üzem az elmúlt három év alatt sokat fejlődött. Ma közel félezer dolgozója van, s évente 3—400 ■ ezer darab férfinadrág készül a gyáregységben. Divatos, minőségi termékeik mintegy 50 százalékát exportálják. Képünkön: Dolgoznak a rajzolók a szabászaton. (MTI-foío — Jászai Csaba felv. —KS) A megyei főügyészség — az MSZMP Központi Bizottságának egy évvel ezelőtti határozata alapján — az elmúlt év yégén megvizsgálta megyénk iparában a dolgozó nők helyzetét. A tájékozódás fő célja annak megállapítása volt, hogy a vállalatok ve-1- zetői betartják-e azokat a j ogszabályi rendelkezéseket, amelyeket a Munka Törvénykönyve rögzít, s amelyek a dolgozó nők jogait, védelmét szabályozzák. A vizsgálatot a megye öt városában működő, összesen 16 ipari vállalatnál folytatta a főügyészség — a járási ügyészségek bevonásával. Az említett vállalatoknál közel 11 ezer nő dolgozik, a teljes létszámnak mintegy 59 Százaléka. A vizsgálat tehát, ha nem is teljes körű, megállapításai irányadóak lehetnek a továbbiakban. A terhes nők védelme Megállapította az ügyészi vizsgálat, hogy a Munka Törvénykönyvének a dolgozó nőkre vonatkozó rendelkezései megfelelően érvényesülnek, viszonylag kevés a törvénysértés. A munkaviszony létesítésénél egyik vizsgált vállalat sem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést a nőkkel szemben. Betartották a foglalkoztatási és alkalmazási tilalrriakat. A terhes nők túlmunkájával kapolat- ban azonban néhány törvénysértés előfordult. A terhesség negyedik hónapjának kezdete után is túlmunkát végeztettek például a BOV kiskunhalasi gyáregységében és a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalatnál. Igaz, hogy a túlmunkára a dolgozók kérelmére került sor, de ez akkor is törvénysértés. Kimondja a Munka Törvénykönyve azt is, hogy a terhes nőt orvosi javaslatra terhessége negyedik hónapjától a szoptatás hatodik hónapjának végéig könnyebb munkakörbe kell áthelyezni. Ez esetben az átlagkereset nem csökkenhet. Az áthelyezésre vonatkozó szabályok általában érvényesülnek. Különösen szép példáját nyújtja a gondoskodásnak a Kecskeméti Habselyem- és Kötöttárugyár, ahol a terhes nőket a vállalat készáruraktárába helyezik át, s itt megfelelő mozgási, pihenési lehetőségük van, álló- és ülőmunkát végezhetnek tetszésük szerint. Találkozott az ügyészség ellenkező előjelű „példákkal” is. Az Alföldi Állami Pincegazdaságnál a terhesgondozó intézet javaslata ellenére sem helyezték könnyebb munkakörbe a terhes asszonyt, s erre csak ügyészi beavatkozás után került sor.. Általában betartják a vállalatok az átlagkeresetre- vonatkozó rendelkezést. Csupán négy - helyen talált törvénysértést' a vizsgálat. A legkirívóbbat a Kecskeméti Konzervgyárban, ahol a könnyebb munkakörbe áthelyezett asszonynak csak terhessége hatodik hónapjától, fizették ki az átlagkeresetet, függetlenül attól, mikor történt az áthelyezés. Természetesen az ügyészség intézkedett. Munkaidő• kedvezmények Körültekintően tájékozódott az ügyészség az irányban is, hogy a vállalatok betartják-e a gyermekgondozása, ápolása érdekében a szoptatási munkaidő-ked- veztnényre, a fizetés nélküli szabadságra és a beteg gyermekét gondozó anya távollétére vonatkozó szabályokat. Az a tapasztalat, hogy az érdekelt női dolgozók ismerik jogaikat, a vállalatok a kedvezményeket biztosítják. Szoptatási időkedvezményre alig került sor, mert az anyák többsége gondozási segélyt vett igénybe. A vállalatok azonban egyéb kedvezményt is nyújtottak a dolgozó nőknek. A Ganz Villamossági Müvek bajai gyárában például négy dolgozó nőnek engedélyezték a vállalati munkarendtől való eltérést, mivel a gyermekek óvodába, bölcsődébe Való kísérését nem tudják másra hárítani. Kevésbé ismerik viszont a dolgozó „nője a Munka Törvénykönyve azon rendelkezését, hogy annak, aki legalább két 14 évesnél fiatalabb gyermekét gondozza, kérésére havi egy nap fizetés nélküli szabadságot kell adni. Igaz, hogy a vizsgált vállalatok ötnapos munkahéttel dolgoznak, de a rendelkezés ebben az esetben is mérvadó. Általában érvényesítik a vállalatoknál a több gyermekes anyák pótszabadságára vonatkozó rendelkezést is, mely kimondja, hogy három, 18 éven aluli, munkaviszonyban nem álló gyermek után évi két munkanap jár az anyának. Törvénysértést tapasztaltunk a Kecskeméti Konzervgyárban. ahol 68 olyan asszony áll munkaviszony- j ban. akinek három, vagy; annál több kiskorú gyér- j meke van. ezzel szemben ■ 1970 -befl mindössze 11 ka- | pot.t közülük pótszabadsá- ; got. fi Kecskeméti Habse- ; Ivem -t Kötöttárugyárban ii- • • -n pótszabadságot i.vói Is adtak 02 elmúlt évben. A vállalatvezetők a ' l ílmiÁn ucá/'t úoí Q'7'jol ínrln. I kolták”, hogy a dolgozó nők nem kérték az ilyen címen járó pótszabadságot. Ez az érvelés azért téves, mert a pótszabadság ilyen címen való megállapítása és kiadása hivatalból kötelessége a vállalatnak. A kollektív szerződések Vizsgálta az ügyészség azt is, hogy a kollektív szerződések nem tartaimaz- nak-e a dolgozó nőkre vonatkozó jogszabályokkal ellentétes rendelkezéseket? Ilyennel nem találkoztunk, viszont megállapítottuk, hogy sem a Kecskeméti Konzervgyár (ahol igen sok nő dolgozik), sem pedig az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának kollektív szerződése nem tartalmaz semmit a dolgozó nőkre vonatkozóan. Tizenegy vállalat kollektív szerződése csupán a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit ismétli meg, s mindössze három vállalatnál talált a tájékozódó ügyész olyan kollektív szerződést, amely a helyi adottságokból fakadó tartalommal tölti ki a Munka Törvénykönyve keretszabályait. A Kecskeméti Irodagép- ipari Vállalat kollektív szerződése például kimondja, hogy a munkaviszonyban töltött, de nem fizetett időre is részesülnek nyereségrészesedésben azok a dolgozó nők, akik szülési szabadságon vannak. A Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat és a Kiskunfélegyházi Ruhaipari Vállalat kollektív szerződései pedig meghatározták azokat az eseteket, amikor nem rendelhető el túlmunka egyedül álló, gyermekét gondozó anyáknak. A megoldás felé Néhány szót még arról, hányán és miért szüntették meg munkaviszonyukat az elmúlt évben. Kiderült a vizsgálat során, hogy 1970-ben — az említett 16 üzemnél — összesen 3420 női dolgozó létesített munkaviszonyt, ugyanakkor 2975 volt azoknak a i lányoknak, asszonyoknak a száma, akik kiléptek munkahelyükről. Ennek oka — vezetőktől és beosztottaktól kapott tájékoztatás alapján — az, hogy kedvezőtlen a több műszakos beosztás, különösen a több gyermekes, és egyedül álló anyáknak. Ilyen okból a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalatnál a kilépők 40 százaléka szüntette meg a munkaviszonyt. Helyenként a munkahelytől való távolság, a közlekedés nehézsége is gondot okozott. Legnagyobb problémát azonban a gyermekek elhelyezése jelentette és jelenti. Ebben a tekintetben már a vizsgálat idején is több kezdeményezés született. A Ganz bajai gyára például úgy akar javítani a helyzeten, hogy jelentős anyagi hozzájárulást ajánlott fel a városi tanácsnak egy közös óvoda építésére. A BOV kecskeméti gyára pedig feladatul tűzte ki a gyári bölcsőde bővítéséi, s a negyedik ötéves tervben egy óvoda építését. Dr. Kerék Lajos, a megyei főügyészség csoportvezető ügyésze
