Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-03 / 28. szám
1971. február 3. szerda 5. oldal Negyedszázados a felnőttoktatás Kecskeméten az 1946/47- es tanévben kezdődött meg a felnőttek oktatása. Általános iskolai bizonyítványt az elmúlt huszonöt évben összesen 2870-en kaptak, 1762-en érettségiztek, 2121- en technikusi, 324-en szaktechnikusi, 443-an óvónői képesítést szereztek. Kárpáti Kalendárium Már tavaly is dicsértük a kárpátukrajnai barátainkat, akik. a jfiagyományos népszerű kalendáriumba egyfajta magasabb ' szintű „népnevelés” igényével szellemesen, ötletesen „becsempészik” az irodáimat, a művészetet, s a tudományos ismereteket. Mos,t is ezt történt, az idei, 1971™es kalendáriumban. Találunk benne verset (Kiss Benedek, Se vesénké Ratkó József, Útassy József, Takács Imre, Biok, Fodor József és mások alkotásait), meséket, tárcákat, portrét, és cikket Darmai Viktorról, „a Párizsi Kommün első. magyar dalnokáról”, az űrrepülésről, a cári cenzúráról, Walter Scottról, és egyéb, hasznos témáról még. Mint tavaly, most is van egy huszonnégy oldalas betét a kalendáriumban, annak irodalmi melléklete. Ebben olvasható tizenegy költő huszonhat verse, három író egy-egy novellája (köztük a nálunk is ismert Kovács Vilmosé), Bállá László szatírái, Rotman Miklós cikke a munkásmozgalomról, s Benedek András költő tanulmánya a két világháború közötti kárpát-ukrajnai irodalomról. Érdekes és hasznos volt közölni, azt a szám szerint tíz népballadát is, melyben örömmel gyönyörködik a mai olvasó. (Fehér László, Csáki uíró lánya, Tári Pista, Farkas Júlcsa stb.). összegezésül elmondhatjuk: dicséretet érdemelnek a szerkesztők (Konsztantyin Bibikov; és Kovács Vilmos), az igényes, színvonalas összeállításért. Varga Mihály j Bál a Sav Megifjodott Ábrahám-operett a kecskeméti színpadon Több mint egy évtizede gyártók, mint Alpár Git- mar’..a!?ban az időben, ami- tát, a ragyogó hangú énekor örültünk a hosszú szü- kesnőt, aki az opera világét után egymásután fel- gából tett kirándulást a újított régi, kedves operet- könnyűműfaj csillogó dísztelenek, és a rég látott, ko- létéi közé, és Rátkai Már- rábbról jól ismert fordula- tont. tokban, a rádióban agyon- A „Savoy”-nak tehát di- énekelt, agyonjátszott be-Ocsőséges műltja van. Gsak- tétszámokban még fel tu- hát őfelette is eljárt az dunk fedezni valami újat, idő. Vannak szinte teljesen nagyon szép, igényes elő- eljátszhatatlan elavult részadásban láthatta a kecske- létéi, (például a szeparéje- méti közönség Ábrahám lenet),' és hiába fedezi fel Pál kellemes muzsikájú a néző imitt-amott Romnagyoperettjét A kitűnő hányi József bűbájos kínzeneszerző fénykorában rímeit, verssziporkáit, a operettjeit parádés szerep-j színpad csak nehezen bir- lőgárda propagálta nemcsak kozík meg az idejétmúlta a pesti színpadokon, hanem szövegkönyv gyatraságai- szerte Európában. A Bál a val. .Marad tehát a muzsivannak már tudósai, történetírói is, akik jobb ügyhöz méltó buzgalommal méricskélik patikamérlegükön, hogy az egyik stílus hogy viszonylik a másikhoz, miben különböznek egymástól a nagy előadók akkord-formációi, ritmusbeli felfedezései. Persze, ami maradandó mindebben, az az igazi tehetséggel, a friss zeneszerzői leleménynyel függ mégis csak ösz- sze, azzal a titokzatos, nehezen kinyomozható többlettel, ami a művészt a kor divatját ismerő mesterembertől megkülönbözteti. És Ábrahám Pál művész volt, ő a kor emberéhez alkalMadelaine és a márki (Gyó lay Viktória és Sárosi Gábor.) Savoyban filmváltozatára a korabéli opéréttszínjátszás legismertebb képviselői Dénes Oszkár és Bársony Rózsi'mellett nem kisebb hírességeket nyertek meg a Az operett nyitójelenete. ka, az Ábrahám-melódiák áradó gazdagsága, amely örökifjú, ma is aktuális. Hiszen az úgynevezett klasz- szikus dzsessz világszerte második virágkorát éli, mazkodott és nem a múlé- kony divathoz. - Az előadás rendezője Udvaros Béla a sablonos vértelen szövegköny ellen- súlyozására igyekszik ki19. KERESZTELŐ DÉLUTÁN Ä Jóreménység-fokot 16-án reggel fél 5-kor érték el. (Valamikor Vihar-foknak nevezték Afrikának ezt a csücskét; II. János portugál király adta neki a mai nevét, mivel az Indiai-óceánról hazatérő tengerészeit itt már jó reménység töltötte el.) Három és fél órával később, ködös, esős időben kötött ki a cape-towni Tábla-öbölben a Székesfehérvár. Egy ott horgonyzó hajó mellett vidáman lubickolt egy öreg fóka. Honfitársaink mindössze egy napig tartózkodtak a kikötőben. Kiegészítették élelmiszerkészletüket; a többi közt cseresznyét és bort vásároltak. Egy helyi búr lap munkatársa, 40 év körüli újságírónő, felkereste a hajót. Kiderült, hogy bár sokfelé járt a nagyvilágban, Magyarországról keveset tudott. Kapitányunk szívesen adott tájékoztatást hazánkról, a hölgyet megajándékozta egy selyemkendővel, amelyet viszont ő kapott ajándékba még a tavasszal Alexandriában, a budapesti Pamutnyomó Vállalat otttartózkodó és vendégül látott vezérigazgatójától Néhány, a honvágytól sokat szenvedő fokvárosi magyar szintén felkereste a Székesfehérvárt. A város különben nem annyira modern, mint Durban de patinásabb, közép-európai település benyomását kelti. Viharos időben indultak, most már északnyugatnak, tengerészeink. Gibraltárig nagyjából még ugyanakkora — csaknem 4700 mérföldnyi — út állt előttük, mint amekkorát Massawatól megtettek. A 7-es erejű szelet most nem szidták, mert bár megtáncoltatta a hajót; délről fújva segítette is. A sebesség 11,4 csomóra növekedett. Ez volt a leghosszabb — pontosan 14 napig tartó —<■ út, amelyet egyfolytában megtettek. A kapitány tartott tőle,, hogy az egyhangúság kikezdi valamelyik, vagy több tengerész idegzetét, ezért mindent elkövetett, hogy jó legyen a hangulat. Ebben sokat segítettek az előző kikötőbe hazulról érkezett levelek, s az is, hogy az egyre kellemesebb estéken (nappal már 30 fok volt a hőmérséklet) a tisztek a matrózokkal együtt kiültek a fedélzetre, s harmonikaszó mellett borozgat- tak, énekelgettek, beszélgettek. November 26-án éjfél előtt negyedórával „passzál- ták” az egyenlítőt. Az Indiai-óceánon mellőzött ceremóniát már délután megtartották. Mindössze ketten (a segítségül küldött másik kapitány és a fedélzetmester) jártak korábban errefelé, s így 21 tengerészt kellett „megkeresztelni”. A fedélzetmester kócszakállú, s lepedőbe burkolódzó Neptun istennek öltözött, s rajta kívül még hajóorvost, halfarkkal rendelkező sellőt, valamint csillagászt is „kreáltak”. Kakaóval bekent két tengerész játszotta a néger rabszolgák szerepét, akik egyenként „kínpadra” (a gyalupadra) láncolták a fürdőruhásan felsorakozó többieket. A delikvenseket össze-vissza kenték lekvárral, mosóporral, s mindennel, ami a konyhán található és kenhető volt. Az ava- tandóknak ezután át kellett bújniok a lefektetett — és az egyenlítőt jelképező — hajókürtőn, amelynek a túlsó végén slaggal lemosták róluk a „gyalázatot”. Változatossá tette az utat az is, hogy a Szuezi-csa- torna lezárása miatt rengeteg hajó közlekedett errefelé. A guinea! partok közelében hat hajóból álló szovjet halászflottillával is találkoztak honfitársaink. Apróhalat, marokkói szardíniát és makrélát halásztak a szovjet tengerészek. A Székesfehérvár november 30-án haladt át útvonalának a legnyugatibb pontján. Az időmérőket egy órával hátrább kellett igazítani. Aznap délután érkeztek tengerészeink Szenegál félszigeten épült fővárosa, Dakar kikötőjébe. A franciák egykori gyarmati területén közvetlenebb volt a légkör, mint ott, ahol korábban, vagy az Afri- ka-kerülés idején az angolok voltak uralmon. A kikötő hivatalnokai vegyesek: négerek és franciák. Modern, európai formájú emeletes és földszintes házak állnak egymás mellett a városban, amelynek a lakói is vegyesek: színes és fehér bőrűek. A formás néger nők színes muszlinból készült ízléses ruhát hordanak. Dakar egyébként a gőzhajók korszakában fontos szénfelvevő helye volt a dél-amerikaiaknak, aztán a Diesel-motorok miatt sokat vesztett jelentőségéből. Most, a szuezi válság következtében, ismét fellendülőben a hajóforgalom. (Folytatjuk; használni a revü, a látványosság, a kulturált színpadi megjelenítés lehetőségeit. De ezzel meg túlságosan vonta tóttá válik, különösen az első és a második felvonás. Az itt-ott nevetségesen együgyű jeleneteket bátor kézzel rövidíteni kellet volna, csak a tömörség menthette volna meg az előadást az itt-ott terjengő unalomtól. A humoros pillanatok még a legelviselhetőbbek, de — valószínűleg rendezői elképzelések szerint — a vidámság is erősen visz- szafogott, talán éppen azért, hogy megőrizzék a jó ízlés, a választékosság látszatát. Ennek azonban áldozatul esett például az az egyébként is elnyújtott részlet, melyben a márld úr (Sárosi Gábor) és Musztafa bey (Cas József) elmeséli azt- a bizonyos emlékezetes bikaviadal-történe- tet. Ez a történet túl hosz- szú és ráadásul szinte ügyet se vetnek rá az esemény hölgy részvevői, pedig annak minden mondatát nekik címezik a gáláns ösz- szeesküvésre szervezkedő férfiak.'Elnyújtott és hosz- szadalmas a híres tangó, illetve a köréje szőtt revü- kép, amikor a tüzesvérű Tangolita művésznő (Berta Erzsi) híres belépőjét énekli. Annál szebbek, stílusosabbak a második felvonás báljelenetei, köztük elsősorban a néger revü. Széki/ József, a vendégkoreográfus, színesen tálal itt musicalokból ismert modem koreográfiái ötleteket. Hasonlóan jól sikerült Musztafa bey és hat ex- felesége fergeteges tempójú tánca. Gyólay Viktória Madelai- ne szerepében ízléses, kiegyensúlyozott játékával — s ahol kell — friss humorérzékével az előadás egyik erőssége. Krasznói Klári Daisy Parker szerepében hibátlan alakítással mutatkozott be. A Kecskemétről induló karrier legjobb értékeit volt alkalma megcsillogtatni Krasznói Klárinak, aki mindent tud ma már, amit egy igazi szub- rettnek tudnia kell: temperamentumosán táncol és magabiztosan formálja meg szereoét. Sárosi Gábor egyébként kitűnő színészi kénességeinek nem nagyon kedvez a szerep, amelv szürke és sablonos. Sárosi még így is igyekszik vonzó egyéniségének kelléktárából valami többletet hozzáadni Faublas márki alakjához.. Sas József hallatlan muzikalitással. kitűnő arányérzékkel teremti meg a figura, M"sztafa bev ka- T-akterét. Áhrnhám István Cél est5 n szereoében otthon érzi manát. Kisfiú*- báiial plak’tis. a sza-*arék világában botladozó fiats! ügyvédet. Szentessy Zoltán Pomerol szerepét sikerrel újrafogalmazza. Igyekszik mást nyújtani, mint amire az operettek világának sablonos pincérszerepei lehetőséget adnak. Berta Erzsi a la Tangolita nehéz és igényes betétszámát jó fel- készültséggel énekli. A túl lassú és álmos koreográfia azonban megfosztja pattogó tempójától ezt az egyébként szép, parádés tangót. Szalma Sándor Archibald komornyik villanásnyi szerepében kellemes perceket szerez a közönségnek A kisebb epizódalakítások körül azonban némi kavarodás tapasztalható, túl sok az elő nem készített „beugrás”. Csinády István parádésan szép díszleteket tervezett, amelyek kitűnő játékteret biztosítanak, Poós Éva jelmezei hangulatosak, de a kezdő és záró tánckép kosztümjei nem sikerültek. Annál ízlésesebbek Gyólay Viktória, Krasznói Klári ruhái. Daisy Parker és Musztafa (Krasznói Klári és Sas József.) A zenekar Kerny Kálmán vezényletével, sajnos, nem tudta azt nyújtani, amit az Ábrahám-melódiák megszólaltatása megkívánna. Hiányzott az igazi dzsesszhangulat. A zene inkább a szalonzenekari stílushoz állt közelebb. Csáky Lajos