Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-18 / 41. szám
A HUMORAUST Egy fiatalember jelenik meg a rivalda fényszóróinak kereszttüzében. Letekint a nézőtérre — a zaj elcsitul. KöszönésTagsági igazolványunk a régi... képpen megbiceenti a fejét, majd rögzíti a helyzetet,: „Most a közönséget nézik a színpadról .. Röpke szünetet tart. Ag emberek felkapják a fejüket és átgondolják az elhangzott megállapítást. Hogyan is van ez? — Most a közönséget nézik a színpadról — hangzik ismételten, és a fiatalember nagy nyugalommal helyet foglal a színpad egyetlen berendezési darabján, egy széken. Figyelmes arccal a nézőkre mered. Néhá- nyan nevetnek, többen értetlenül, várakozva feszengnek. De amikor ismét megszólal, felmutatva a mindenki számára mindenhova érvényes tagsági igazolványát — egy üres villamosbérlet- tokot — már egyöntetű és cinkos derültség fut végig a termen. Létrejön a közönség és a színpad közötti sajátos kapcsolat, amiért az emberek fehér inget és sötét ruhát öltve, esténként a színházba mennek. Megkezdődik az egyszemélyes színház előadása. Az író, a rendező és a szövegmondó, egyazon személy: Sándor György. Egyedül tölti be a teret, nem is túlságosan erős hangja a nézőtér utolsó soraiban is jól hallható. A fel-fel- esattanó nevetésektől eltekintve csend van, mindenki feszülten figyel. Senki nem akar elmulasztani egyetlen gesztust, egyetlen hangsúlyt sem, mert ezzel a „poének” mélységét és zamatét veszítheti el. Márpedig az este ezeken a rendkívüli érzékletesség- gel csiszolt, összetett jelentéstartalmú csattanókon gördül előre. Az előadó monológokat mond el, jeleneteket játszik végig — egymaga. A színpadon álló szerző jelenünk kisembereinek elidegenedett, furcsa és groteszk világába vezeti el hallgatóságát. Az értetlenség, szorongás, ostobaság képtelen helyzeteinek sora tárul fel, taglejtésekben, elharapott fél szavakban, szünetekben gazdag játéka során. Történeteket ad elő önmagáról, aki mindig ugyanaz, de mindig változó. Elmeséli, miért visel olykor bokszkesztyűt, és milyen veszélyes játék lehet a gyufa. Mint a rácsok mögé járt fe- gyenc a „Kék fény” adás főszerepéről ábrándozik — „legyen miről mesélni az unokáknak” — máskor mint nitroglycerinnel telt vödörrel zsúfolt villamoson utazó polgárAzért húztam boksz- kesztyűt.., embert látjuk viszont. Elmondja: milyen az ideális államelnök — az egyszerű ember képzeletében —■, és hogy jómaga miért lett az elmegyógyintézeti kórterem örökös lakója. Jól ismeri a napilapok rendszeres rovatait, a könyveket népszerűsítő „fülszövegeket. Hidat szeretne építeni — hosszában — a Dunán, és részletesen kifejti, miért jár fehér bottal az utcán: —.. .hogy hangsúlyozzam: természetellenes, ha valaki nem lát! Hangsúlyozni: a vakság állapota ellenkezik az emberi természettel — ez a legjobb önjellemzés, amivel sajátos és egyedülálló művészete meghatározható. Hiszen A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Pavlovits Miklós MELLÉKLETE Fotó: Pásztor Z., Tóth S. MTI Épül a XX. század múzeuma A XX. század múzeumának megtervezésére annak idején a neves építészt, Le Corbusier-t kérték fel, aki a volt párizsi vásárcsarnokot javasolta színhelyül. Az új tervezet azonban a beaubourgi domb tetejére akarja elhelyezni a szupermodern épületet. A korábbinál átfogóbb „illetékességi körrel” kívánják felruházni, hiszen a művészeteken túl századunk számos egyéb terméke is elhelyezésre kerülne benne. A javasolt művészeti központ fogadócsarnokból, nyilvános könyvtárból, a modern művészetek múzeumából, művészeti és kutatóközpontból áll, melyhez hangversenyek és vetítések rendezésére alkalmas termek is csatlakoznak. Audiovizuális információk, hatalmas filmtár, számítógépek és a modem kor számos alkotása is megtalálható lesz a beaubourgi magaslaton emelkedő beton-, üveg- és márványépületben, melynek építése 1975-re fejeződik be. nagysikerű előadóestjeinek leglényegesebb indíttatása a nevetésen túl épp az elgondolkodtatás- ban fedezhető feL Ezért is nevezi magát „humorai istának”. — „Ez a kifejezés a humor és a morál fogalmának összeolvasztásából keletkezett — magyarázza az előadás után kiürült teremben. — A humor ugyanis elválaszthatatlan a kimondott szó súlyáért érzett felelősség tudatától. A viccelós a dolgok felszínén evez, a humor, az igazi szatíra a mélybe merül. Ezért nevezem magam humo- ralistának. Szeretek pontosan fogalmazni. Hiszen műfajom, a szatíra is rendkívüli finomsággal készülő valami. Patikamérlegen méricskélve állítódik elő. Ha azt a sajátos mérget, melyből kikeverik, akár csak egy cseppet is túladagolják — öl. Hallgatót és előadót egyaránt. Ha viszont egy grammal kevesebb kerül bele, mint szükséges, a felszínesség unalmát árasztja. Csak a gondosan kikevert anyag teremti meg a nevetés, a nevette tés sajátos eszenciáját. Legalább is az én vegykonyhámban. Navigare necesse est A tengeren túlról jövök, — .... azaz „élni nem kell, hajózni muszáj’’ — fordítja magyarra Pray a latin szólást a napfelkeltekor pasztell színekben játszó Erzsébet-híd korlátjára könyökölve Lacinak, miután az idáig cipeit nagy kosár halnak visszaadva életét, az utolsót is a Dunába hajították, majd dolguk végeztével megin- dunak Buda irányába. A kamera eltávolodik ballagó alakjuktól és elsötétül a kép. Így ér véget Bacsó Péter Kitörés című, a napokban bemutatásra kerülő új filmje. A lebilincselően érdekes történet hőse egy fiatal ember, aki sok-sok alakban nap mint nap elmegy mellettünk az út- cán. Nem vesszük észre, mert nem is vehetjük; semmiben nem különbözin számtalan más társától. Nem visel feltűnő szakállat, vállra hulló hajat, éktelen öltözéket; nem különcködik. Egyetlen dolog izgatja valójában: miként kell és lehet értelmesen élni. Egyforma, rutinos hétköznapjainak — A mesekgnyv J T. Hézagkitöltő szerepűnek szánom a színházamat. A gondolkodásra nem rest, az újszerű formától sem visszariadó, progresszív fiatal értelmiség kulturális igényének kielégítését szeretném szolgálni. Ez a törekvés hozta létre „szín- társulatomat”. Ebben a formában nagy az alkalmazkodási lehetőség. Nincsen eltérés előadás egyik est egyenértékű a : U ^ ß ' másikkal, légyen az ^ a MHi ^^ mondanivalóm iránt.” ......... P avlovits Miklós Én a levegőbe beszélek egyéniséget adnia — ez foglalkoztatja makacsul. A megoldás megtalálására számtalan dolgot megkísérel. Börtönt jár közszemérem elleni vétkásához híven ismét fiatal, kezdő színészeket avat. Lendvay Katalin — a filmbeli Tóth Anna — szerepének kitűnő megfor% Forgatás a Fertő-tónál. ségért, tiltott határátlépésért, változó foglalkozásokkal kísérletezik. Dolgozik — vagy inkább a rossz szervezés miatt csak dolgozna — egy nagy gyár szakmunkásaként, majd „maszek” sertéshizlalásba fog, számítógépeket kezel, de egyik elfoglaltsággal sem jár sikerrel. „Kitörései” eredménytelenek, hiába próbálkozik a nagy hatalmú vállalati igazgató lányának elnyerésével, hiába barátja a segítőkész Pray, a sokat tapasztalt „öreg róka’• közgazdász — környezetének tagjaival valami miatt nem tud szót érteni és azok is többnyire értelmetlen csodálkozással merednek rá. Bacsó Péter és Korvrád György forgatókönyvének megfilmesítése során a stáb megfordult a Fartőtó vidékén, a budai hegyekben, de többnyire pesti üzemek csarnokaiban, gyárudvarokon és hivatali helyiségekben dolgoztak, A rendező szomálásával igazolja azokat, akik úgy vélik, 4 filmszerephez nem okvetlenül szükséges hosszadalmas előképzés. Lislec, Tibor — a valóságban is Pray életútját követő férfi — szintén nem „szakmabeli”. A három főszereplő közül egyedül Osz- ter Sándor — Laci. alakítója — folytat színészi tanulmányokat a főiskolán. A forgatókönyv szerzőin túl nekik hármójuknak köszönhető elsösoroan a Kitörésből áradó egészséges, friss életközelség, mely napjainkban meglehetősen ritka a nagy közönségre számító, rutinos játékfilmek vagy a művésziesség ködeoe bunco lózó alkotások között. A bemutatót várhatóan eszmecserék követi! majd. Bizonyára sok ncr cserél véleményt La' „kitöréseinek” indokairól helyességéről és szükségességéről. De hiszen ez is volt a film alkotóinak szándéka: gondolkodásra késztetni. p, m.
