Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

C «Mal I«n. Jannár IS, „Vándorló osztályok” Érdekes pedagógiai kísérlet Soltvadkerten Néhány tantestületben, ahol szóba került a soltvad- kerti általános iskolában bevezetett új oktatási rend­szer. a nevelők kedvezőt­lenül «yilatkoztak a kísér­letről. „Ez kizárólag a ta­nárok kényelmét szolgál­ja!... Elveszik a gyerekek­től a tlzpercet a mászká- lással... Ha nincsen saját osztályuk, nincsen közös­ségi nevelés sem.” — Ilyen, és ehhez hasonló vélemé­nyekkel utasították el ma­guktól a szaktantermi ok­tatás gondolatát. Jómagam is gyanakodva Indultam a kísérletező is­kola meglátogatására. Kí­váncsi voltam, az új mód­szer bevezetésének három- hónapos tapasztalatai meny­nyiben igazolják ezeket a vádakat.. A „kabinet”-oktatás lényege Az iskola folyosóján — Mályus Lajos igazgatóhe­lyettes magyarázta el az újítás lényegét — „A hagyományos ok­tatási rendszer osztályok­ban gondolkodik. A gyere­kek óráról-órára a padok­ban várják a tanárokat, akik magukkal hozzák tár­gyuk szükséges szemlélte­tő eszközeit Ezzel szem­ben a szaktantermi elgon­dolás — bár mi már a rö- videbb kabinet elnevezést használjuk — a tanulócso­portokat kezeli mozgó egy­ségként és a tárgyakat köti az osztálytermekhez. így létrehoztunk magyar, tör­ténelem, orosz, matemati­kai helyiségeket, azaz min­den anyagot más-más he­lyen tanítunk a rajztól a gyakorlati foglalkozásig. A nagyobb óraszámmal foglalkozó tárgyak két ter­met is elfoglalnak, így ma­gyarból, számtanból és oroszból külön kabinetbe járnak az öt-hat és a hét­nyolc osztályos tanulók. Összesen tizennégy előadói helyiségünk szolgálja a ta­nítás — általunk így hatá­sosabbnak vélt — folyama­tát.” A szaktanterem, előnyei Ignácz István az iskola igazgatója tényeket sora­koztat fel — egyébként az NDK-ban általános gya­korlatnak örvendő — „ta­lálmányuk” védelmében. A műhellyel, torna- és fizi­kai előadóteremmel ren­delkező tizenegy tantermes iskola tizennégy felsőtago­zatos osztályt foglalkoztat. Ez az eddigi gyakorlatban csak a délelőtti és délutáni tanítás váltogatásával volt elérhető, azaz hat osztály­nak havonta felborult a munkarendje. A szakosítás azonban megoldotta a teljes kihaáz- náltságot. A torna- és elő­adóteremben, műhelyben történő foglalkozás idő­pontjában az osztályter­mek egy része nem áll üre­sen — mint eddig szoká­sos volt — és ez lehetővé teszi mind a tizennégy osz­tály egyidejű foglalkozta­tását. A pedagógusok _ szem; pontjából magától értetődő % váltakozó tanítás meg­szűnésének előnye. Solt­vadkerten. mint iskoláink nagy részében, döntő több­ségben nők dolgoznak. Ter­mészetes, hogy óráik haté­konysága növekszik rende­zettebb családi körülmé­nyeikkel. hiszen a szabad délutánok lehetősége* ad­nak a család ellátására, és marad még idő a tanításra való készülésre, művelődés­re, továbbképzésre is. — „Ha más előnye nem is lenne, csak a délutánok felszabadítása, melyből gyerek és nevelő egyként részesül, akkor már meg­érte, hogy bevezettük a szaktermi rendszert — ér­vel Ignácz István. — De a kísérlet előnyeinek ez csu­pán kisebb része. A leglé­nyegesebb: a tanóra lehe­tőségeinek maximális ki­használása.” A modern szemléltetés gondjai Mindnyájan ismerjük a „tipikus tanárt”, aki tábla­vonalzóval, könyvekkel, tér­képekkel, és egyéb hol­mikkal megpakolva érkezik az osztályba és ott. első dol- , hogy valamelyik ked­vencét elszalassza a tan- testületi szobába néhány ottfelejtett dologért. De még és kézikönyvek sorakoznak a katedra melletti polco­kon. Leküzdhető hátrányok „Újítani mindig fáradsá­gosabb, mint megmaradni a réginél” — véli egy fran­cia mondás. — „A vándoroltatást ki­fogásolják a legtöbben — hallgatom a magyarázatot. — Ez valóban gondot okoz. Következményeit igyek­szünk a legkisebbre csök­kenteni. A leggyakrabban igénybe vett helyiségeket egymás mellé helyeztük, hogy a tanulóknak minél kevesebb utat kelljen meg­tenni. Gyakorta csak a szomszéd terembe mennek át. A gyermekek vándorlá­sából következik a „tíz­perc” gondja, melyet — úgymond — elveszítenek a tanulóik. Mi azonban szigo­rúan betartjuk a kicsönge­Bégészeli és helytörténeti emlékek a történelmi teremben. ez az „ideális” tanár sem tudja az összes lehetséges szemléltetési eszközt magá­val vinni. Fizikailag is le­hetetlen húsz-harminc mértani testet, magneto­font, diavetítőt, homokozó asztalt állandóan és órá­ról-órára változó' összeállí­tásban az osztályokba be­hordani. Ez is oka. hogy tanintézményeink nagy ré­szében ezek az eszközök használatlanul porosodnak. A szaktanteremben vi­szont a tárgy összes szem­léltető eszközei rendelke­zésre állanak. A tanulókat már érkezéskor megragad­ja a falakra függesztett ké­pes díszítőelemekből áradó hangulat. Minden helyiség­ben zárható szekrény áll a tanár rendelkezésére, eb­ben összes apró és na­gyobb, nehezen mozgatható felszerelését tárolhatja. Az eszközökért a pedagógus felelősséget vállal, megszű­nik azok szüntelen hordoz- gatása, kölcsönkéregetése, így élettartamuk megnö­vekszik, használhatóságuk javul. A kabinet kialakítása az optimális használhatóság részleteiben is jól átgon­dolt elve alapján történt. Mindegyik terem elsötétít­hető. A forgatható lapra szerelt diavetítőt egyetlen mozdulattal üzembe lehet helyezni és a bekészített filmről az előadó nyomban színes képeket vetíthet az e célra kialakított falfelü­letre. A magnetofon, le­mezjátszó mellett megtalál­ható tekercsek, lemezek, diafilmek azonnal felhasz­nálhatók. Kis kézikönyv­tár; kötelező olvasmányok tés előírását”, amikor ugyanis az óra valóban ké­sés nélkül befejeződik. A nevelő a tanteremben ma­rad amíg a gyerekek kivo­nulnak, és megvárja a kö­vetkező csoport megérkezé­sét és elhelyezkedését is. Háromhónapos gyakorlat után ez alig rabol időt, és a megerősített folyosói ügyelet vigyáz, hogy a cse­re odakünn se járjon fe­gyelmezetlenséggel. Számolnunk kellett a gyerekek téli ruházatával is. A folyosón elhelyezett beépített szekrényekbe rak­ják összes felesleges hol­mijukat, felszerelésüket. És még egy „szemrehányás”: a közösségi nevelés hiá­nya. Véleményünk szerint, ha ez csak a saját osztály- termen múlik, akkor igen­csak elnagyolt formában mutatkozna meg. Különben az osztályfőnökök szakter­me a tanulócsoportok osz­tályfőnöki óráinak színhe­lye is, ezt a helyiséget te­kinthetik magukénak, ezt színesíthetik, díszíthetik, alakíthatják saját arcula­tukra. ..” Egységes nevelőtestületi elhatározás Az iskola nem máról hol­napra vezette be a szak- j !antermi oktatást. Jelenle­gi formáját — mely még közel sem tökéletes felsze­reltségében és módszerében — hosszas előkészítés előz­te meg. Az igazgatóság már évek óta jelentős összege­ket fordított a szemléltető eszközök beszerzésére és a Könnyű az eligazodás a földtörténeti korok között. helyiségek célszerű kialakí­tására. Ezek hiányában a „kabinet rendszere” csupán üres forma lenne. Ugyancsak egységes ne­velőtestületi elhatározás alapján kezdtek hozza az új módszer megvalositasa- hoz. Elmondható, hogy a pedagógusok osztatlan lel­kesedéssel álltak az úgy mellé, és vállalták a kez­deti nehézségele többlet­munkájának fáradalmait is. Csak így volt lehetsé­ges, hogy' a gyerekek meg­szokták az osztályok cse­rélgetését, sőt ma mar örömüket lelik benne. Hi­szen kárpótolja őket a fan­táziájukat megragadó, órá­ról órára változó környezet. Az élővilág- teremben gombnyomásra lágy álnak a szertári szekrény fényéi. Színes kristályok, kőzetek, állatok és madarak néznék le a polcokról. Az egtajak megállapítása sen}..... gondot, a lámpa íolott a menyezetre feli estettek észak—dél, kelet es nyugat irányát. A magyarterem falain ott láthatók a leg­fontosabb szabályok a tárgy ragjáról, az ellipsz Ionról és a többi, .fejtörést olv gyakran okozo ragok ról jelekről. Csak . felpil­lantanak dolgozatírás köz­ben és már nem w ejte­nek hibát De egy-ket ev múlva mar fel sem kel nézni... Megélénkült kísérletező kedv Végigjárva az ízlésesen és céltudatosan berende­zett termeket, nyomban szembeötlők, hogy a helyi­ségek küllemeben nancM^ a tantárgy jellege, hanem az oktató személyisege is felfedezhető. Az egységesen vásárolható szemléltető eszközök mellett szép szám­mal láthatók házilag ké­szült ábrák, ötletes rajzok, figyelmeztető feliratok, mindez az anyag nehezse- geinek könnyebb elsajátí­tását segíti. A térképek, kí­sérleti és bemutató eszkö­zök csoportosítása, a képe« és díszítések olyan tevé­kenységről -^né­melyben létrehozójuk, ape dagógus örömét leli. A beszélgetések során az iskola nevelői elmon­dották: alkotó lendületük, fantáziájuk a megnoveke- dett lehetőségek osztonze sere szabadon bontakozik ki. A kísérletező kedv is megélénkült. Az orosz nyel- j vi kabinet például — ha | kezdetlegesen is — cirill- í betűs írógéppel és a mag- ! netofonhoz csatlakoztat.ha- j tó öt pár fülhallgatóval már a programozott nyelv- tanítás kezdeteinél tart. A természettudományok elsa­játíttatása is hatékonyab­bá tehető. Ásványok, ido­mok, kőzetek kézbe adásá­val lehet dolgozatot írat­ni. melyben a tanuló köz­vetlen észleléseiről is szá­mot adhat. Felidézhető a téma kapcsolata a régi és az új anyaggal, tehát a rész és' az egész összefüg­gése mindenkor természe­tes lesz. Az alkotó munkáról Pedagógiai rendszerünk egyik hibája éppen abban rejlik — mint ez a neve­lésügyi kongresszus anya­gából is kitűnik —, hogy nevelőink sok esetben gé­pies, megszokott, rutin­munkát kénytelenek végez­ni. A nap mint nap ismét­lődő, szétaprózó feladatok­ban alkotó erejük, fantá­ziájuk csupán kis mérték­ben hasznosítódik, és ez idővel „beszürkíti” őket. A tananyagban megnyilvánu­ló lehetőségek szabad ki­bontakoztatása azonban lé­nyegesen csökkenti ezt az érzést. A szaktantermi rendszer ennek nyit lehetőséget. De amint az eddigi szórványos kísérletek is bizonyítják; csak az előfeltételek, szük­séges számú helyiség, meg­felelő berendezés, elegen­dő szemléltető eszköz és pem utolsósorban az alko­tó nevelői közösség létre­hozásának árán lehet ered­ményes — miként ez Solt­vadkerten tapasztalható. A három hónap tapasz­talatai — ha még nem le­tisztult formában is — biz­tató kezdeményezésnek mu­tatják a szaktantermi ok­tatás gondolatát. A tanév végén érdemes lenne ösz- szegezni a rendszer „elő­nyeit és hátrányait”. Ha, mint ahogy a jelek ígérik, az előbbiek lesznek túl­súlyban, néhány más. ked­vező adottságú iskolában is érdemes lenne megpróbál­kozni bevezetésével. P. M. Kivesző betegségek — leggyakoribb halálokok A hatásosabb gyógyító­eljárások eredményeként a halandóság okainak ala­kulásában lényeges válto­zás következett be az év­tizedek során — állapítot­ták meg a KSH szakembe­rei, akik az ország népe­sedési helyzetét vizsgál­ták. A legszembetűnőbb, hogy egyes betegségek, amelyek a múltban még a lakosság nagy részének halálát okozták, szinte tel­jesen eltűntek, vagy igen alacsony arányszámban szerepelnek a kórlistákon. Például a fertőző betegsé­gek jelentősége a húszas évek óta egytizedére csök­kent, s napjainkban az összes halálozásnak alig valamivel több, mint 2 százalékát okozzák. (Az 1910-es és 1920-as évek­ben még az elhunytak egy­ötödének okozta halálát valamilyen fertőző beteg­ség.) Szembetűnő az új­szülöttkor! betegségek és a fejlődési rendellenességek visszaszorulása: az ilyen okok miatt meghaltak aranya 14 százalékról 4 százalékra csökkent. Az újabb, hatásosabb gyógyel- járások elterjedése magya­rázza azt is, hogy az emésztőrendszeri betegsé­gek aránya a halálok te között 10 százalékról 4 százalék alá, illetve a lég-, zőrendszeri megbetegedé­sek aránya 14 százalékról , 5 százalékra mérséklődött, Ugyanakkor az elhalálo­zások okai között vannak..., olyan főbb csoportok, amelyeknek jelentősége — főleg az elöregedés, de sok esetben a korszerű diag­nosztika. a betegségek jobb felismerésének ■ ha­tására — lényegesei r - nőtt. Így például a 1 nn-i gési rendszer bei >gei fél évszázaddal c 11 még a halálozásoknak csak alig valamivel több. mint 5 százalékát okozták, és arányuk a harmincas évek­re sem emelkedett 11 szá­zalék fölé, napjainkban viszont megközelíti a 40 százalékot. Hasonló a köz­ponti idegrendszerre ható érsérülések — amelyeknek nagy része agyvérzés ered- - ménye — arányának nö­vekedése. Ez az első vi­lágháború éveiben még > csak 2 százalékát jelentet­te a halálozásoknak, jelen­leg évente 15 százalékát , okozza. Így együttesen a halálozások több mint 50 százaléka a keringési és az érrendszeri betegségek rovására írandó. Igen nagyarányú még a daga­natok miatti halálozások arányának növekedése. Az első világháború előtt ezek is csak a halálozások 2 , százalékát okozták, nap­jainkban már körülbelül egyötödét. (M-TI) Van elég zöldség és gyümölcs Az alapvető cikkekből. az ellátásban nem lesz1 fennakadás s a téli hóna- j pok étlapjára jellemző hü- ! velvesekből: babból, bor- j sóból, lencséből is van elég. j Gyümölcsökből sem állunk j rosszul; alma, narancs I citrom van bőven. A Zöldiig—Gyümölcs Egyesüléstől kapott tájé­koztatás szerint a MÉK-ek j központi raktárai, illetve j a szakboltok messzemenő- I en ki tudják elégíteni az! igényeket, a budapesti árakhoz képest helyenként legfeljebb néhány filléres kilogrammonkénti árdiffe­renciával, ami fuvardíjkü­lönbözetből és más helyi , körülményekből adódik. Céklából, karalábéból azonban általában válto­zatlanul kevés van, ez az a két cikk, amiből előre­láthatólag szűkösnek bizo­nyulnak a tárolt készle­tek. A cékla pótlására vi­szont bőséges a savanyú­ságok választéka, sós, ece­tes uborka, paprika stb. (MT1&

Next

/
Oldalképek
Tartalom