Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-12 / 9. szám

1971. Január 12, kedd SL oldal NYELVŐR Hol tárol a fa? Furcsa kérdés. Sokan bi­zonyára tévesnek találják és inkább így kérdeznék: hol tárolják a fát? Tagad­hatatlan, hogy ez az utóbbi iiérdezésj forma a helye­sebb nyelvtanilag, de ma már majdnem kizárólag ezt használják. És igy fe­lelnek rá: a kitermelt fa az erdőben tárol addig, amíg onnan el nem szál­lítják. Aki fával tüzel, az azt szereti, ha minél több tűzifa tárol a pincéjében. Ugyanígy a bor is a pin­cében tárol, pedig régen úgy mondták, hogy a bort a pincében tárolják. Bi­zony nyelvészeink szerint is helytelen azt mondani, hogy a fa a pincében tá­rol. Helyes magyarázatta] kifejezve a fát a pincében tároljuk, raktározzuk vagy esetleg rakjuk el. A „tárol’' tárgyas ige ezzel a nyelv­helyességi szempontok el­lenére kifejlődött tárgyat­lan alakjával a német „la­gern” ige kettős, tárgyas és tárgytalan alakjával került kapcsolatba A „lagern-’ ugyanis egyaránt jelenti azt, hogy valami valahol tárol, vagy valamit valahol tárolunk. A tárol ige nem áll ma­gában. Régebben a nyit és zár ige csak tárgyas hasz­nálatú volt, ma pedig tár­gyatlan alakkal így kér­dezünk: Mikor nyit a mozi­pénztár? Mikor zárnak az áruházak? Helyesen így kellene kérdezni: Mikor nyitják a mozipénztárt? Mikor zárják az áruháza­kat? A vasút száknyelve is szaporítja a rossz példákat. A vasutasoktól ilyeneket hallhatunk: a szerelvény már tol kifelé (vagyis ha­lad, mozgásban van kife­lé). Az állomásokon ilyen­1 féle mondatokkal figyel­meztetik az utasokat a hangszórókon keresztül: A csarnok harmadik vágá­nyáról szerelvény tol ki. Vagy: Az első vágányra szerelvény tol be. Bizony ezek is magyartalan mon­datszerkesztések, még ak­kor is, ha így látszólag tö­mörebben tudjuk kifejezni magunkat. Ide sorolhatjuk az udva- riaskodó „nem zavarok?” kérdést is. Helyesen így lenne ez a kérdés: Nem zavarlak? Nem zavarom magukat? Ugyanígy tár- gyatLanodottakoszorúz ige is. Ma már például vala­milyen évforduló alkalmá­ból vagy valamilyen ünne­pélyes alkalommal szok­tunk koszorúzni (síremlék­nél, emléktáblánál vagy szobornál). Régen a sírem­léket, szobrot koszorúzták meg. A sportolók is csak bemelegítenek (pedig ez is tárgyas ige). A tárgyas igéknek tár­gyatlanná válására, vagyis ilyen igék mellett a meg­szokott, odaértendő tárgy­nak az elmaradására a háztartás igéit vehetjük példának: kitakarít, főz, mos, mosogat, kisöpör, be­dagaszt, bevet, letörölget Ezek mellől általában el­hagyjuk a tárgyat. Főzni ugyanis ebédet szoktak, mosni szennyes ruhát, mo­sogatni edényeket, beda­gasztani pedig kenyeret. Ha a földekén. vetnek, mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Ugyanígy ha'a szőlőkben (régiesen szőlő­sökben, szőlőskertekben, szőlőhegyeken) nyitnak, a szőlő tavaszi nyitásáról van szó. Ezekkel szemben nyelvhelyességi szempont­ból nem lehe^ Kiss István Előkészület a mezőgazdasági kőnyvhőnapra Hanglemezek — Kecskeméten Folyóiratszemle Az ŰJ ÍRÁS mostani számában minde­nekelőtt E. Fehér Pál: Csingiz Ajtmatoo műhe­lyében című írását említ­jük, melyben a szerző a szovjet-kirgiz író eddigi munkásságát ismerteti meg az olvasókkal, s a portré mellett közli a nem­régiben Magyarországon járt Ajtmatovval történt beszélgetés anyagát is, in­terjú formájában. A neves író Fehér gőz­hajó című kisregénye — legutóbbi műve, mely száz- ötvenezer példányban je­lent meg — nagy vitát váltott ki, s egyre inkább ismert lesz külföldön is. Az TJj Írás közli még Fej a Géza emlékezését Szabó Pálról, Rákos Sán­dor írását Naplóföl jegy zé­sek Füst Milán világáról címmel, és Gáli István tanulmányát Lengyel Jó­zsefről. A TISZATAJ adott helyet januári szá­mában Kardos József ta­nulmányának. Címe: Arc­képvázlat Jókai Annáról. Ebben a szerző a hirtelen népszerűvé vált, jó nevű írónőt jellemzi eddigi művei alapján. Különösen Jókai Anna fejlődést sür­gető türelmetlenségét emeli ki, és hangsúlyozza, hogy „a köznapi élet köz­napi alakjainak” sorsa foglalkoztatja leginkább. Csetri Lajos is írónőt választott témájául. Vázla­tok Szabó Magda regény­írásáról címmel jelent meg a tanulmánya a Tiszafái­ban. A szerző részletesen elemzi Szabó Magda re­gényeit, jellemzi a stílu­sát, kiemeli mítoszteremtő törekvéseit. Somfai László Bartók és a társművészetek címmel írt cikket, mely a zene­szerző szegedi (Szabó Iván szobrászművész készítet­te) domborművének le­leplezésekor hangzott el. Érdekes adalékokkal szol­gál Somfai azzal kapcso­latban, mennyire ellent­mondásos volt Bartók ér­deklődése és ízlése a társ­művészeteket illetően. Jo­gosan tartja érthetetlen­nek a szerző, hogy a zse­niális művész Ady-rajon- gása mellett hogyan ze- nésíthette meg a Pósa La- jos-verseket? A pécsi JELENKOR is közöl új számában több olyan írást, amely egy-egy alkotó életművébe, szelle­mi műhelyébe, alkotási módszereibe nyújt bete­kintést. Bertha Bulcsú tovább folytatja interjúsorozatát, amelyben a pécsi írókat mutatja be számról szám­ra. Most Pákolitz István költő-szerkesztőről rajzol mélyen emberi, sokszínű képet. Legfeljebb azt te­hetjük szóvá kifogásként, hogy az állandóan vissza­térő két motívuma: a szesz és a nő talán a kelleténél most is nagyobb hang­súlyt kap. A Forrásból is jól is­mert Gál István irodalom- történész most Hevesi Andrásról a nagyközönség által kevésbé ismert kri­tikusról közöl emlékező írásában értékes adatokat, aki műfordítónak, publi- cisztának egyaránt kitűnő volt. Krúdy Gyula leveslá­dájából címmel Krúdy Zsuzsa tesz közzé néhány levelet. Varga Mihály Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei tanács vb művelődésügyi osztá­lyán az az operatív bizott­ság, amely a februári me­zőgazdasági könyvhónap előkészületeit és lebonyo­lítását irányítja. Az ülésen úgy határoztak, hogy az ünnepélyes megyei meg­nyitót Hartán tartják, február 3-án délelőtt fél 10-kor a művelődési otthon nagytermében. A könyv­hónap során a mezőgazda- sági szakirodalom propa­gálása érdekében a megye több községében rendez­nek előadásokat, filmvetí­téseket, amelyeken részt vesznek az országos szak­lapok és kutatóintézeteink munkatársai, képviselői. . Az új esztendő első hetei: az összegezések időszaka. Statisztikusok vallatják a számokat, kereskedők a for­galom alakulását. A szelle­mi javak kelendősége után érdeklődő újságíró ilyenkor a kulturális cikkek forgal­ma iránt tudakozódik. A hanglemez a muzsika köny­ve — mondják. Segítségé­vel a zenei élmény megis­mételhető, ahogy a könyv is újra olvasható. Hogyan éltünk vele 1970-ben a me­gyeszékhelyen? A klasszikus zenét legna­gyobb közönségsikerrel az orgonamuzsika népszerűsí­tette. A halhatatlan zene­szerző Johann Sebastian Bach D-moll toccata és fu­gájából, (amit Lehotka Gá­borral vettek fel hangle­mezre a soproni templom híres orgonáján), a teljes készlet — közel 200 darab — elfogyott. Beethoven, születésének 200. évfordu­lója tiszteletére kiadott szimfóniáit napok alatt megvásárolták a kecskeméti hanglemezgyűjtők, pedig nem éppen alacsony áron kerültek forgalomba. Á csehszlovák és szovjet ki­adók gondozásában megje­lent Mozart- és Haydn- művekből is elfogyott min­dig az első rendelés éspe­dig nem kevesebb, mint 80 —120 példányban. Évekkel ezelőtt még ritkaság volt, hogy a klasszikus muzsi­kából a hanglemezbolt, egy- egy világhírű felvétel ese­tén is, „utánrendelt” volna. Irodalmunk nemcsak könyvalakban népszerű, hanem kiváló előadóművé­szek tolmácsolásában, hang­lemezeken is. A magyar költők legszebb verseinek megszólaltatása nemcsak a korszerű iskolai magyarok­tatás kizárólagos igénye, hanem egyre szélesedő tö­megeké is. Petőfi Sándor verseit — Ascher Oszkár 1 előadásában — szétkapkod­ták. A könyvek barátai közt mind többen vannak, akik Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós versesköte­tei mellé megvásárolják a hanglemezeket is. Ezt iga­zolja, hogy a felsorolt köl­tők lemezeiből az elmúlt évben több százat vásárol­tak iskolák, művelődési in­tézmények és az előadómű­vészét, a költemények ked­velői. Az év legnagyobb köny- nyűzenei sikerei után ér­deklődve, érdekes válaszo­kat kaptam Tóth Józsefné­től, a kecskeméti hangle­mezbolt vezetőjétől. Tapasztalataik szerint az Ómega-együttes a legnép­szerűbb. Az Éjszakai or­szágút című karácsonyi nagylemezükből, három nap alatt elfogyott a megrendelt 140 darab. A napokban ér­kezett szállítmányból is csak mutatóban maradt a polcon. A borítót Szász Endre festőművész illuszt­rációi díszítik. Bán Róbert filmje jelleg­zetesen magyar és vérbeli bűnügyi történetet dolgoz fel. Az egyik legkedveltebb táncdalénekes Koncz Zsu­zsa. Tehetségével méltán népszerű és az elmúlt év­ben megjelent két nagyle­mezéből ötszázat adtak eL 1970-ben jó néhány értékes komoly és könnyűzenei fel­vétellel lettünk gazdagab­bak. És ami örvendetesebb: növekedett az érdeklődés az értékes, színvonalas le­mezek iránt. Cs. K. mozás a bűntett felderíté­sére. Sherlock Holmes, a zseniális detektív hazai alakja Stanislav Mikulski Stanislaw Mikulski és Garas Dezső a nyomozás fő irányítói. A film alkotói a sokak által ismert és kedvelt an­gol detelctívregény klasszi­kus példáit vették alapul. Csizmarek Mátyás forga­tókönyvében a skóciai kas­télyt a cselekmény indítá­sául szolgáló női holttesttel együtt a pesti Duna-partra varázsolta (itt természete­sen csak egy bérház lehe­tett belőle) és miként ez szokásos-, — lélek az ajtón se be, se ki, indul a nyo­27. — Kérem, kedves Hans — szólok Aakjaerhez —, a Törpe mielőbb beszélni szeretne önnel. Ha jól értettem, az a kívánsága, látogatná meg az érdekelt többi szak­ember társaságában, hogy megbeszéljék a munkálatok mielőbbi elkezdését. Mármint azoknak a bizonyos gátló áramköröknek, vagy mi a csodának a beszerelését. * A professzor szobájának heverőjén ülök Renate mel­lett, borogatással a fülemen. Aakjaer még a tisztásról elrohant, hogy haladéktalanul megszervezze a rande­vút a Törpénél, nagy Erik és Ilse valamivel később hazavitték az időközben szerencsésen előkerült kis Eri­ket, hogy lecsutakolják, másik ruhát adjanak rá. — Onnan meséld el mégegyszer — könyörög a lány —, hogy előhúztad az inged alól a két kiskutyát. — Előhúztam, megmutattam a kamerának. A Tör­pe azonnal megértette, miről van szó. Hogy nemcsak az embernek van, más élőlénynek is lehet konstans rezgésszáma. És ha két ilyen tacskókölyök egy ember hátához szorosan hozzátapadva alszik, összekeveredik a három rezgés. De két keve’-'’ lás is et*g ahhoz, hogy csődöt mondjon a regiszter. A televíziós kamera meg szemből nem veheti észre, hogy mi van az ember hátán, az inge alatt Ha az állat csendben marad, a mikrofon sem érzékelheti a jelenlétét. Meg is kérdeztem a Tör­pét, hogyan lehetséges, hogy eddig Aarlesben senkinek sem jutott eszébe ez az egyszerű trükk? — És ő erre azt felelte, hogy nem tudja. Én viszont tudom. Mi, dánok, nem vagyunk ötletes nép. Ide elő­ször is egy külföldi kellett, aki nem a lila kör tiszte­letében nőtt fel, akiben felmerülhet a szentségtörő gondolat, hogy a mindenható Omnisappal is szabad tréfát űzni. Másodszor az kellett, hogy olyan segítő­kész, okos, aranyos fiú legyen az a külföldi, mint ami­lyen te vagy... Mondd, Tibi, mi lenne akkor, ha nem mennél el a délutáni hajóval, hanem csak éjfélkor a Sonderborggal? Esetleg azzal sem, hanem holnap, a délelőttivel? — Ez utóbbi esetben nem lehetnék jelen a lányok mérkőzésén! — Előfordult már, hogy újságíró olyan eseményről adott tudósítást, amelyen nem volt jelen? Mert közben fontosabb dolga akadt... Azt hiszem; te ezt is meg tudnád oldani valahogy. Nem? Érzem, amint egy ér tam-tamot dobol a halántéko­mon, valami a szívemet is szorítja, csak hápogok. Há­pogok és bólogatok. Renate felkel mellőlem, leengedi a nagy ablakok zsaluit, csak vékony, párhuzamos vonalakban fér be némi fény. Aztán abba a sarokba sétál, ahol a lila kör van, nyelvel ölt a falon levő dobozmonitorra, für­gén kibújik a blúzából, rádobja. És takarót kap a két félgömb is. Az erre legalkalmasabb ruhadarab révén. És még ő mondta az imént, hogy a dánok nem ötle­tes nép) (Vége) (ilyen jó koponya itthon feltehetően nem akadt), aki Timár századosként nem kevesebb éleslátással és lo­gikus gondolkozással csípi nyakon a megátalkodott gyilkost. Somfa utca negyvenet sem angol vidéki előkelő­ség, hanem hamisítatlan pesti emberek lakják. A ház közössége sokféle elemből tevődik össze a Major Tamás által meg­személyesített zsörtölődő házmestertől kezdve a könnyű életmódot folytató táncdalénekesen át, (Koós János alakítja rendkívüli „átéléssel”) a fiatal nőkkel együttérző lakóbizottsági elnökig. És mi sem természete­sebb egy nyomozás során: csaknem mindenkinek ép­pen ez alkalommal akad valami titkolni való ja, mely nem igen könnyíti meg a detektívek munkáját. Éj­szakai látogatók, rejtegetett ékszerek, kártyaadósságok és alkalmatlankodó bűnje­lek terelik a gyanút egyik lakóról a másikra, tág te­ret biztosítva a nézők ta­lálgatásának. Szórakoztató, jól sikerült magyar krimit üdvözölhe­tünk a filmben. Biztosíték erre az elhihető szituáció — amit még az elfogott gyilkos indítékai sem za­varnak össze —, a feszült­séggel telt cselekménybo­nyolítás és a magyar szí­nészvilág számos jó alakí­tást • nyújtó képviselője, akik láthatóan szívesen játsszák e tipikus pesti bérház lakóinak szerepét. Favlovits Miklós n gyilkos a házban van

Next

/
Oldalképek
Tartalom