Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-10 / 8. szám

i oldal 1971. Január 1«, vasárnap Adáshiba Vanda mindennel elége­detlen (Csomós Mari, Fal- Vay Klára és Áts Gyula) (Pásztor Zoltán (elvételei.) .iát eleveníti meg. Mint­ha csak neki írta volna Szakonyi ezt a kitűnő szerepet. Eszköztelen ter­mészetességgel formáló­dik meg kezében a figu­ra, nincsenek harsány túlzásai, a szerep megkí­vánta gyors hangulati és szituáció váltásokra töké­letes biztonsággal reagál. Csomós Mari Saci butus­ka rácsodálkozásait jó humorral, kellemes kari- kírozó készséggel kelti életre. Hetényi Pál érde­kes, sejtelmes Emberfi. Bódognét a maga fixa­ideáival, nevetséges, csa­ládias rögeszméivel Moj- zes Mária formálja meg. Donéi szerepében igen előnyös, vonzó oldaláról mutatkozik be Áts Gyu­la, Korbuly Péter lelkes és álmodozó kamasz Im- rus szerepében. Szűcs úr, a csodatátel folytán meg­gyógyult szomszéd Köl- György szá­Szakonyi Károly víg játéka a kecskeméti színházban mára mulatságos . . játéklehetőségeket problémaira, gondjaira, a<jott. Falvay Klára Vanda fordulataira, de tulajdon- aortása fanyar humorú, keppen a tv-ben lejátszó­dó műsorra sem ügyel­nek, nem egyszerű élet­re kelteni. Hála az együt­tes fegyelmezett játéká­nak ás a vendégrendező Ruszt József jó tempójú színészvezetésének, . ki­egyensúlyozott koncepció­jának teljes értékű szín­házi élményt kap a né­ző. sallangmentes, túlját- szás nélküli, lendületes előadást. Elsőnek Parányi Lász­lót kell említeni, aki Bó­dog urat, a családfő alak­iá Nagyszabású magatar­tásvizsgálat: hogyan vi­selkednek egy család tag­jai a televízió bűvöleté­ben. Ezt a kérdést teszi fel Szakonyi Károly víg­játéka. És a kérdésfelte­vés nagyon időszerű, hi­szen akadnák emberek, családok, mégpedig nem is kis számban, ahol a te­levíziónézés valamiféle népbetegséggé fajult. Kri­tika nélkül fogadják be azt az információözönt, ami a képernyőről a né­zőre zúdul és ez a készen tálalt élmény, ez a gon­dolkodásról leszoktató képáradat deformálhatja az embereket, lebeszéli őket arról, hogy egymás bajával törődjenek. De bármennyire csábító is ez az alaphelyzet annak a vizsgálatára., hogy egy kispolgári átlag családban milyen bonyolult - körkép áH eÍo~ "ív-nézés közben, annak valóban mélyen szántó, kritikai megmu­tatására — különösen pe­dig társadalmi szélességű általánosítás megfogalma- . zására — már egy kicsit \ vérszegénynek tűnik ez I—az -ötlet. A kispolgár tu­lajdonságait leleplező szándék alig jut túl a közhelyek falán, a lélek mélységeibe már nem ké­pes belepillantani, vagy csak nagyon-nagyon bi­zonytalan kontúrokat tud felfedezni. Alig merem ide írni Brecht nevét, hiszen na­gyon keveseknek adatott meg, hogy olyan kristály­tiszta éleslátással és ke­mény logikával mezte'e- nitsen le társadalmi problémákat, hogy a mik­roszkopikus élességgel fel­tárt kórkép cselekvésre kényszerítse a nézőt, fel­lépésre a társadalmi ár­talmakkal szemben össz­tüzet nyitni a szűkebb vagy tágabb közösség — egymás — visszásságai, kispolgári betegségei el­len. De nem is igen hiá­nyolja a néző az Adáshi­ba jelenetei kökben ezt a mélységet, hiszen eléggé elszórakoztat a felszín Is, eléggé színes a láthatat­lan tv-készülék előtt ülő 1 család ostoba kis ügyel- l. nek a bonyolódása. Elég­gé szellemesek a dialógu­sok akkor is, ha nem tud­juk felfedezni ennek a kissé nagyra sikerült egy- felvonásosnak a mozgal­mas eseményei közepette a szatíraíró boncoló ké­sének könyörtelenül éles sy villanását. Mert az Adáshiba tu­lajdonképpen egvetler nagyméretű egyfelvon" sós. Az alapötletből t1’ laidonképpen nem is t~ lik többre. A szünet után, a második részben már felvonásban megismert mozaikkockák újabb va­riációit láthatja csak a néző azzal a többlettel, amit Bmberfinek. ennek transzcendensre felnagyí­tani szándékolt prófétá­nak a bevitele, rivalda elé állítása jelenthet. Pe­dig hát úgyis jellemezni lehetne Emberfit, hogy nem. egyéb villámtréfá­nál: éri a televíziós ká­bulatban szédelgő famíliát még az atyaúristen (vagy a földre szállott Krisztus) sem tudja kizökkenteni a kerékvágásból, j Nagyon helyesen tette a hogy a csodatevő Ember­fit sikertelen csodatételei után odaülteti a tv-kép- emyő elé — hadd nézze ő is a képzeletbeli krimi. Angyal figurájának győ-' zedelmeskedését: legalább a detektívtörténet keretei, között (Angyal és Mes­siás: külön kis kesernyés ■villámtréfa!) s ezzel a rendező beismerte hogy nem érdemes valamiféle sejtelmes — jelképes je­lentőséget tulajdonítani Emberének. Ő sem kü­lönb a többieknél, nem egyéb, mint minimegvál­tó, zsabanarchlsta, humo­ros vígjátébfigura. Szakonyi darabja olyan természetű, hogy az író által megformált ötletek, az egymással feleselő dia­lógusok fordulatai akkor teljesednek illúziót keltő színházi élménnyé, ha megfelelően felkészült színószvárda tudja közve­títeni Őket. Minden az előadáson múlik tulaj­donképpen, Azt a furcsa kettősséget, hogy a tv-t néző család tagjai nem figyelnek saját életük Sándor Lajos színpad­képe jól szolgálja a da­rab hangulatát. Nagy Ilo­na és Laczay Imre jel­mezei ötletesek. Az Adáshiba egy éve fut nagy sikerrel a Pesti Színház színpadán. Majd­nem minden vidéki szín­ház műsorra tűzte már. Kecskeméten is minden bizonnyal sikert arat majd Szakonyi Károly szellemes, ötletekben gaz­dag vígjátéka. Csáky Bajos A család a tv előtt (Ats Gyula, Mojzes Mária, Perényi László és Csomós Mari) tulajdonképpen az .első Felharsan az „Angyal” szignálja. (Ats Gyula, Petényi László, M jms tU> Csomós Mari és az el öté* ben Falyay Kiára és Korbuly Peter) Rtf­Számtalanszor hallhatjuk a rádióban, láthatjuk a tévében, az újságok hasábjain, milyen nagy gond női szakemberek ,,beépítése” a termelőszövetkezetek, de néha állami gazdaságok vezetésébe is. Egy agrár­mérnöknő ritkán kap képzettségének megfelelő be­osztást, anyagilag nem honorálják megfelelően. Leg­többször — egyszerűen nem is akarják alkalmazni. Hiába a jó bizonyítvány, a tudás, nem kell, mert nő. Soha nem láttam és nem hallottam még olyan hirde­tést, amelyikben női agrármérnököt kerestek volna. Nem beszélve arról, ha a diploma még „új”. Kiskunfélegyháza terme­lőszövetkezeteiben öt ag­rár-, iletve kertészmérnöki diplomával rendelkező nő dolgozik. Őket kerestük fel, — A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen végez­tem 1964-ben, azóta az Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz-ben dolgozom. / — Mi a beosztása? — Baromfitenyésztő va­gyok kezdettől fogva. — Szereti a munkáját? — Ha nem szeretném, nem csinálnám. Ez a mun­kakör nagyon érdekes, sok­oldalú, mindig tartogat számomra valami újat. Köztudott, hogy termelő- szövetkezetünk baromfite­— Én is Gödöllőn végez­tem 1966-ban. Engem is az Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz alkalmazott üzemgaz­dászként. .— Volt másik munkahe­lye is? — Igen, kertészeti szak­iskolában tanítottam 2 évig. — Miért választotta még­is a tszri? — A férjem is gazdász, ha mindketten a szakmá­ban dolgozunk, jobban ösz- sze tudjuk hangolni időn­—* Az én diplomámat is Gödöllőn állították ki 1968- ban, és én is az Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz-ben találtam munkahelyet. Az egyik kerület állattenyész­tője vagyok, 400 szarvas- marhát és 600 birkát gon­dozunk. — Szereti a munkáját? — Nagyon szeretem, — Gödöllőn végeztem 1969-ben és a Vörös Ok­tóber Tsz-ben dolgozom. — A maga diplomáján még alig száradt meg a tinta. Milyen beosztást ka­pott, • mint kezdő szakem­ber? — A növénytermesztés­ben dolgozom, önálló mun­kaköröm van. Gazdaságunk országos viszonylatban Is a legnagyobb területen fog­lalkozik tormatermesztés­sel, ennek irányítása az én feladatom. — Hogyan fogadták a tsz-ben? — Talán egy kicsit fenn­tartással. de most már a tsz vezetőségétől munká­— Kertészmérnök va­gyok, 1968-ban végeztem a Vörös Csillag Tsz zöld- ségkertc ■ '.étét vezetem, fi­zetésem 3 ezer forint. hogy életükről, munkájuk­ról mondjanak néhány szót. Vajon itt is érvényesek az elmondottak? nyésztésánek fő prófilja a libahizlalás. Emellett ter­mészetesen más fajták te­nyésztése is folyik. Unat­kozni nem érek rá. — Szabad ideje van? — Ez az egy, ami soha nincs. — Fizetése? — 4000 forint — Milyen a kollégákhoz való viszonya? — Jó. Munkámat elisme­rik, segítenek mindenütt ahol lehet két, nagyobb az egyetértés. A munkámat nagyon sze­retem. Az üzemgazdász ke­zében „fut össze” az egész gazdaság élete. Közvetlenül a „termelésben” mégis szí­vesebben dolgoznék. A fi­zetésem? 3200 forint. — Mi a véleménye a nők munkabíró képességéről? — Feltétlen megállják a helyüket ezen a pályán, de okosan kell a szakterületet megválasztani. mindig állattényésztő akar­tam lenni. Nem is remél­tem, amikor az egyetemről kikerültem, hogy ilyen jó munkahelyem lesz. Fizeté­sem jelenleg 2700 forint. — Nehéznek tartja mun­káját? — Amit az ember szeret, nem lehet nehéz. mért maximális erkölcsi és anyagi elismerést kapok. — Nem nehéz egy nő­nek a növénytermesztés­ben dolgozni? — Nagyon nehéz, de mást el sem tudok kép­zelni. Gyakornoki évem alatt megpróbáltam az ál­lattenyésztést is, de nem tetszett. Itt jól érzem ma­gam, 3 ezer forint a fize­tésem. — Tervei, elképzelései? — Munkakörömön belül megtanulni minden lehetőt, elvégezni egy „szakmérnö­kit”, azután kizárólag csak ezen a pályán dolgozni, ameddig lehet, ameddig bírok. — Milyen a kollégákhoz való viszonya? — Jobb, mint az egye­temen. Szeretnek, elisme­rik munkámat BOTTLIK SZABOLCSNÉ — KOVÁCS MÁRIA: TURCSÁNYI SANDORNE — ALMÁSI MÁRIA: FÜLÖP MÁRIA: | CSÁNYI RÓZSA:, H. SZABÓ MARGIT: A fentiekből látható, hogy Kiskunfélegyházán há­rom termelőszövetkezet is alkalmaz mérnöknőket. A kérdésekre adott válaszokhoz nem kell kommentárt fűzni. Azt hiszem nem lehet rossz néven venni, ha leírjuk: „kemény legények” ezek a lányok, asszonyok. Felveszik a veiSenyt a férfi kollégákkal.-■ ...... ' i — a

Next

/
Oldalképek
Tartalom