Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-07 / 5. szám
4 Pö^Pll • Hargita/ il jCttil. Andrása Budapesti Rákóczi Gimnázium elsőéves tanulója. A Központi Sportiskola 14' éves versenyzője. Tavaly másodszor választották az év legjobb úszójává. A Kecskeméten megtartott hossziftávú meghívásos országos versenyen igazolta az MTI sportrovata és a szakszövetségek bizalmát; 1500 méteres férfi gyors úszásban 17:04,5 másodperccel országos felnőtt-, ifjúsági és serdülőcsúcsot ért el. Távközbsn 800 méteren ugyancsak felnőtt-, ifjúsági és serdülőcsúcsot úszott Ideje; 9:00,7! dat, hogy mellettem egy jobb képességű versenyző úszik, inkább olyan ellenszenves érzést vált ki, amelynek lényege; azért is legyőzni! A m iilf • Megszólalt 1,11,11 • a mikrofon. Csinos nő vezette be a amikor levittek a Balatonra, az egész nyarat végigbicikliztem. Később meglovagolni akartam. Kilencéves koromban döntöttem végleg az úszás mellett. Anyám nem akart engedni, mert a Népstadionban kel— Milyen előfeltétele van annak, hogy valaki országos csúcsoKat döngessen ' — Munka, nagyon sok munka, és versenyek. Nagy ellenfelekkel. A vetélkedés edzi az embert jó sportolóvá. — Mennyi a napi teljesítményed? — Kilenc-, tízezer méter. — Hogyan aiakul az átlagos napi programod? — Háromnegyed ötkor kelek. Negyed hatkor kezdem az edzést a Császár' uszodában. Negyed nyolckor fejezem be és indulok az iskolába. Délután két órától este hatig ismét őrizek. Aztán kezdődik az otthoni tanulás. versenyzőket. Hargitay az ötös pályán készülődött. Komor arccal fúródott a medencébe. — Hogyan lettél úszó? — Kisgyerek korom óta az akartam lenni. Aztán lett felvételizni A mamám vitt el. — Sikereid közül melyikre emlékszel vissza legszívesebben? — Az első maradandó emlékem Becshez fűződik. — Miből áll az étrended? — Szó sincs előre összeállított speciális étrendről, Legfeljebb az az eltérő, hogy sokkal többet eszem, mint az átlagember. A reggelim mindössze 2—3 tojás, sok kenyér, io dekagramm csokoládé Ebédkor nem eszem sokat, a levesen ki- vül mindössze 5—6 szelet húst fogyasztok. A vacsorám azonban annál kladó- sabb; 5—6 szelet hús, egy liter tej és még valami. Főleg fehérjetartalmú ételeket kívánok. — Bíztál az 1590 méteres cs ú csdöntésben ? — Pesten még igen. Kecskeméten a 40ü-as szám után elpárolgott a reményem. Ellenfél nélkül nagyon nehéz csúcsot úszni. A siker egy kicsit szerencse dolga is. — Tiszteled az erősebb ellenfelet? — 31 len kezűleg. Az a tuÜjra elismételhettük a közismert tézist: elég széles szakadék tátong a főváros és a vidék között. Erre utalt a közelmúltban a tűben Molnár Gál Péter, fiatal színészekkel készített riportja. A televízió képernyőjén bemutatott műsor- i ban egyrészt éppen azok a fiatalok birkóztak a különbségek áthidalásával, akik vidéki városokból felkerülve négy évig budapestieknek vallhatták magukat, belekóstolhattak a főváros bizonyára ínycsiklandozó szférájába; de a színiakadémia elvégzése ; után ismét visszakerültek j vidékre. \ Az igazsághoz tarto- \ zik: az emelvényéről barát- : ságosan érdeklődő „MGP” i addig kerülgette a témát, míg egy lépéssel sem jutottak tovább annál a megállapításnál: a szerencsésebbek fennmaradnak, a „pechesebbek” pedig a viSarha laios törvény? déki színházak főszerepeivel, pótolhatják a rádió, televízió, film és szinkron hiányát. A műsorban örömmel fedeztük fel a Kecskeméti Katona József Színház fiatal tagját, Abrahám Istvánt, aki a riportban éppen a vidéki színész helyzetét, s a felkerülés lehetőségét — nem rajta múló szűkszavúsággal „feszegette". — A vidéki színésznek elsősorban a sok jó szerep. s csak egy idő után a Budapestre való szerződés a célja — mondta. A pályakezdő fiatal mindezt a vidéki társulatnál jóval előbb megkaphatja, mint Pesten. Nem is a „felfedezés”, vagy a rádió, teleOtt nyertem 1969-ben az első ifjúsági Európa-bajno- ki aranyat. A másik kedves élményem Barcelonában volt, a múlt évben, örülök az Európa-bajnokf bronznak. — Egyéb érmeid? — Van egy nagy vitrinem, amelyben 8 serleget és 150 érmet tartok számon. A Az egymásba * J" ' • nyúló eseményeket aligha lehet elkülöníteni. A képeket, a hónapokat, az éveket be lehet keretezni, de az élményel.-o4 Inviml.-o* noiYi íffon — Három kívánságom van, mint a mesében. Először; Legyen egy kis időm lövöldözni a légpuskámmal, meg barkácsolni. Másodszor; Jó bizonyítványt szerezzek az iskolában. Harmadszor: Kijutni Bécsbe a ,71-ben sorra kerülő nagy nemzetközi versenyre, hogy megmérkőzzek egyszer már személyesen az ausztrálokkal. Ok a csúcsdöntésre!? — Csak három kívánságról volt szó. de ha ezt a ■4-1-et is kérhetem, hát úgy legyen! Banezik István uízió, szinkron hiányát kifogásolnám, hanem azt, hogy a budapesti színházak főrendezői meg sem tekintik a vidéki fiatal színészek produkcióit. Egy bizonyos idő után, amely véleményem szerint egyénenként változik, a vidéki társulat, a vidéki színjátszás már gátja a fejlődéinek. Ez mindaddig megdönt-. hetetlen érvényű szabály, amíg megdönthetetlennek, sarkalatos törvénynek tartjuk a főváros és vidék közötti különbséget. — A kecskeméti színháznál sok szerepet kapok, kedvemre dolgozhatok — folytatta. — Sokan kérdezik tőlem, hogy az utóbbi időben miért nem játszom prózai szerepeket. Egyszerű a válasz: annyi zenés darabban osztanak nekem szerepet, hogy nincs időin a prózaira. Tárnái László A tárgyalóterem csendjét a bírónő szava törte meg: — Mielőtt a bíróság meghozná a döntést — fordult a vádlotthoz — az utolsó »zó joga téged illet. A tizenhat éves fiú felállt. Egy lépést tett a bírói emelvény felé, mintha érzékeltetni akarná azt a bizalmat, ami a tárgyalás őszinte légkörében a bíróság iránt benne kialakult. Amikor megszólalt, hangjában érezni lehetett, hogy me/értést, segítséget vár: — Nagyon megbántam tetteimet, megígérem, hogy megváltozom... Ne küldjenek börtönbe... Hányszor hangzott már el a fiatalkorúak bírósága előtt ilyen és ehhez hasonló kijelentés. Sokszor átéltük a pillanatot, amikor a tárgyalóteremben felhangzott a megbánás és az ígéret A fentebb elhangzott „utolsó szóban” is benne cseng a fiatálkorú múltja, neveltetése, a szülők mulasztása és bűne is. Mert gyakran beszélünk alkoholizmusról. válásokról, szülői felelőtlenségről, de minden riportnál, beszámolónál megrázóbb egy tárgyalás. ahol összefüggéseiházukban laktak. Lajcsi a legkisebb gyerek a családban. Bátyjai jól kereső szakmunkások. Neki, mint ipari tanulónak nem kellett elszámolnia a havi 260 forint ösztöndíjjal. Szülei és testvérei tömték zsebpénzzel, de soha sem kérdezték, hogy mégis mire kell a pénz, hol szórakozik, mit Az utolsó szó jogán csinál vele. Barátai, tanulótársai körében tekintélye volt, mert neki nem számított egy százas. Gyakran fizetett nekik, de sokat járt egyedül is szórakozni, szeszes italt rendszeresen fogyasztott. Ez nem tűnt fel a szülőknek, testvéreknek, soha nem ellenőrizték. dezni, de nem futotta a családi zsebpénz sem. Mos'- már egy-egy szórakozás az egész havi „jövedelmét” fölemésztette. Ezt az életmódot nehéz volt abbahagyni. Így lépett a bűn útjára ... Kezdetben apja, anyja pénztárcáját dézsmálta meg. Nemegyszer családi veszekedést robbantott ki, mert otthon mindenkit gyanúsítottak, csak éppen őrá nem gondolt senki A lejtőn azonban nem volt megállás. Az egyik napon nem kevesebb, mint 1780 forint készpénzt, golyóstoliakat lopott úgy, hogy 19 társának feltörte az öltözőszekrényét. A tárgyaláson őszintén elmondott mindent. A bíróság rámutatott azokra az összefügésekre, amelyek a nevelési mulasztó sole és a gyerek bűncselekményei között fennálltak, a szülőket, a testvéreket a legjobb szándék vezette — örömet akartak szerezni Lajcsinak, de elmulasztották megkérdezni a fiatalkorút, hogy mire kell neki a pénz. hogyan kezeli az összegeket. önállóságra akartak nevelni, de irány- mutatás és ellenőrzés nélkül. ben plasztikusan tárul fel és bontakozik ki a szülői kötelességmulasztás, a helytelen nevelés és a fiatalkorú bűnözésének kapcsolata. Gyakran mondják a tárgyaláson megjelenő szülők, hogy ők a vádlottat is éppen úgy nevelték, mint testvéreit, s nem értik, hogy miért éppen ő „üt ki” • családból. Az egyre költségesebbé váló szórakozásokat már nem tudta ösztöndíjából feDr Babay Imrs, a fiatalkorúak megyei ügyésze AZ IFISZALAGON Mások arról beszélnek, hogy nem vettek észre semmit. Igaz, későn járt haza a gyerek, de úgy gondolták, Jó helyen tartózkodik; — Ml nagyon megdöbbentünk azon, amit tett — teszik még hozzá csodálkozásukat. Sorolni lehetne tovább a szülői nyilatkozatokat, amelyekből kitűnik, hogy sokan csak a bíróság előtt, a tárgyaláson döbbennek rá arra. hogy valahol valamit elmulasztottak, nem vettek észre idejében valamit, el- siklottak talán jelentéktelennek látszó, de mégis fontos mozzanatok mellett, s most tanácstalanul, get kérve állnak a Mindannyi unk számára Izgalmas feladat feltárni a nevelés szerepét, hiányait, s azután meggyőzni a szülőt arról, hogy mit mulaszSok fiatal lány dolgozik a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat kiskőrösi képünkön is látható Petőfi ifjúsági brigád tagjai másik három munkacsatott el, miben cselekedett helytelenül. Nézzük a már említett ügy főszereplőiét — T.McsIt. <?zül°! rendezett család! életet éltek, saját üzemegységében. Az egyik szalag mellett — az üzemben ifiszalagnak emlegetik —» csak ők ülnek. A pattal együtt, a szocialista brigád cím elnyerését tűzték ki célul. (Pásztor Zoltán felvétele.) Tanács A fiatalokról gyakran hallani olyan véleményt, hogy türelmetlenek, sőt izgágák, vélt igazuknak mindenáron érvényt akarnak szerezni. Akár úgyis, bogy kialakult kapcsolatokat robbantanak szét. Nem szeretik a megkövesedett hagyományokat. Újat hoz-, nak magukkal. A modernebb szemlélet-; re felkészítik őket a fel«, sofoku technikumokban, főiskolákon, egyetemeken. Az élet viszont egy-egy üzemben sok léptékkel elmaradhat a várt és megtanult ismérvektől. Vagy az oktatás jár olyannyira elöl, hogy végül is ütközik a képzettség a gyakorlattal? Mindenesetre számos konfliktus-helyzet alakul ki. A fiatal szakemberek más körülmények közé csöppennek, mint amit tanulmányaik során elképzeltek. Vagy nem képzettségüknek megfelelő munkát bíznak néhányukra, vagy emberi hiúságok, po- zíeióíéltések váltanak kf belőlük elkeseredést. Nem csoda, ha ilyenkor akadnak, akik félreállnak és lényegében az a fajta közöny hatalmasodik el rajtuk, amit diákkorukban a leghevesebben elítéltek. . Elvont receptet igazán könnyű lenne felírni. Ilyen az, hogy tereljük jó irániba az energiájukat, kamatoztatni kell sodró lendületüket. Nehezebb viszont megjelölni a pontos for- mát. A tapasztalatok szerint nagyon jól bevált például a fiatal műszakiak tanácsa. Ezek á fórumok egyegy vállalat ifjú szakembereit tömörítik. Összegyűjtik a javaslatokat és a KISZ-bizottságok segítségével hátterük is van ahhoz, hogy megvalósulhassanak az ötletek. Sajnos, nem mindenütt ismerték fel a fiatal szakemberek tanácsának aa előnyeit. Nem ártana pedig, ha egyes idősebb gazdasági vezetők elmennének némi tapasztalatért történetesen a Kismotor- é* Gépgyár bajai gyáregységébe, ahol bevált a módszer. A fiatal _ értelmiségiek így próbálják megtalálni helyüket. Saját alkotó munkájuk öröm ér« és a gyár gazdasági eredményeinek hasznára. — halász -•
