Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

i oldal 1971. Január 7, csütörtök 4 tizedik Szorgalomból ismét jelesre vizsgáztak zárszámadás előtt Kerekdombon Éltek a lehetőségekkel Mérlegen a trockizmus 1917 októbere és 1998 májusa, mensevikek ás mai szociáldemokraták, a „per­manens iorradaiom” troc- kiji koncepciója és a mao- izmus — megannyi törté­neti és a napi politikai kérdés gyűrűzik a problé­mákat helyesen elemző Léo Figuéres most megje­lent, Trockij és a IrocKiz- mus című könyvében. A tanulmányt a két fő szerkezeti elem tartja ösz- sze. Az első részben Troc- kijnak (1879—1940) az orosz forradalmakkal kap­csolatot, és a fiatal szovjet államban betöltött szere­pét, tevékenységét elemzi, jelentős idézet és jegyzet­apparátussal, egyben a le- ninizmusra támaszkodva bírálatát is adja a mérhe­tetlen ambíciójú Trockij- nak és az elvi vonatko­zásban mind ellentmondá­sosabbá vált „trockizmus- nak”. (A szerző egyik ér­dekes megállapítása: a rendkívül következetlen trockiji ellenzéken aratott győzelmek jelentősen hoz­zájárultak Sztálin szemé­lyi kultuszának kialakulá­sához.) A második részben, a Trockij 1930 utáni, kül­földön, mindenekelőtt Franciaországban kifejtett politikai, elméleti, történet­írói munkásságát végig kí­sérő Figuéres folyamatá­ban vizsgálja; miképpen válhatott a trockizmus már a 40-es évek második felében a burzsoázia érde­keinek közvetett, sőt nem­ritkán közvetlen képvise­lőjévé a politikai küzdőté­ren, hogy azután az 1968 május—júniusi tömegmoz­galmakban az ifjúság szá­mottevő részét mételyezve, a Francia Kommunista Párt elleni támadások fő elméleti-gyakorlati forrás­anyagává terebélyesedjen. Elvi vonalon hétfejű op­portunizmus, gyakorlati té­ren szektásság és felelőtlen álradikalizmus — így je­lentkezik a trockizmus a szerző tudatosan polémikus éllel megírt művének mér­legén. Vend Péter Csak néhány kilométerre a lakiteleki betonúttól és ugyananyira Tiszakécske nagyközséghez, nem egé­szen 2000 holdon terül el Kerekdomb. Régi tanyai te­lepülés, villannyal, kiépí­tett utakkal, ártézi vízve­zetékkel, közel a vasúthoz és az autóbuszállomáshoz. Óvodája, több iskolája, boltja, kisvendéglője és ter­málfürdője van. Tanyaközpont Itt gazdálkodik a tisza- kécskei Ü.i Élet Termelő- szövetkezet. Arról ismerni fel leginkább a kecskeméti járás egyik legdinamiku­sabban fejlődő tanyaköz­pontját, hogy a kövesút bal oldalán itt van még a ré­gi világból az öregízőlő, te­le nagy almafákkal. Az út jobb oldalán pedig a nád­ból épített szélvédők fölé hidroglóbusz emelkedik. Nem messze tőle hatal­mas gőzfelhők jelzik a kö­zelmúltban fúrt termálvizes kutat. Ennek környéke hó­fehér kacsák és libák zajá­tól hangos. Most van ki­bontakozóban az a nagy szövetkezeti vállalkozás, melynek eredményeként több tízezer pecsenyekacsát és hízott libát adnak majd évente az iparnak és a ke­reskedelemnek. A törzsál­lományt maguk nevelik. Sajnálatos, hogy a napok­ban leégett a csibenevelő. A kár csaknem félmillió forint. Fürdő A termálvizet hasznosít­ják. Kibontakozóban van a hétvégi házak sora. Átla­gosan 80 négyszögöles tel­keket vásároltak a városi emberek, hogy közel a ter­málvizes fürdőhöz felüdü­lést és gyógyulást keresse­nek. A fürdő medencéi gőzöl- I gő vízzel telítettek, csende­sek. Bezzeg a nyáron száz­ezernyi fürdőző ostromolta a meleg vizet. Befejezték a H fából és vasszerkezetből l< összeállított étterem és konyha felépítését. Fiatal nyárfaerdő koronái alatt csendesen húzódnak meg az új épületek. Nyáron több száz embernek tudnak egy­szerre adni finom ebédet. Az innivalóról a szövetke­zet termelte borral, palac­kozott szénsavas gyógyvíz­zel gondoskodnak. A Jobbágysornak neve­zett utcában már alapoz­zák a 4x4 lakásos, emeletes társasházakat. Ötvenmillió Az irodában a tizedik zárszámadásra készülnek. Az előzetes adatok szerint szolid eredmények szület­tek tavaly. A növényter­mesztés az időjárás és a belvíz okozta károk miatt másfél millió forint veszte­séget mutat. A termelési érték közelíti az 50 millió forintot. Ez tízszer több, A kiemelt ipari szolgál­tatások közül leglátványo­sabban — ez a fejlődés tempójára is vonatkozik — kétségtelenül a szervizállo­mások épülnek. Igaz, van mit pótolni. Felvételünk mint az első évben volt. A közös vagyon 37 millió fo­rintot ér, melyből 23 millió a tiszta vagyon. Még egy szám, amely leginkább ér­dekli a termelőszövetkezet gazdáit; 7 és félmillió fo­rint a részesedési alap. Az eredményekben nagy része van a tíz éve együtt dolgozó vezetésnek. Bátran alkalmazzák az új módsze­reket. Teljesen gépesített a kukorica termesztése. A fó­lia alatt termálvízzel mele­gített környezetben korai zöldségeket hajtatnak, ön­töznek. A legcélravezetőbb anyagi ösztönzést alkalmaz­zák. Erről az utóbbiról csak annyit, hogy az elmúlt év őszén tartott közgyűlésen 68-an kaptak 300-tól 30OO forintig célprémiumot. Ennyit a kerekdombiakról, akik szorgalomból ismét je­lesre vizsgáztak. Kiskőrösön, az Izsáki úton készült, ahol a városiasodó nagyközség vegyesipari ktsz-e létesít autójavító üzemet. Jelenleg a belső szerelési munkákat végzik a kivitelezők: ugyanazon A szabadszállási Zöldme­ző Tsz irodájának ablakából jól látszanak a frissen épült házsorok. Egy-két éve még legelő volt azon a helyen, és ma, takaros családi há­zak, gondosan ápolt virá­goskertek sorakoznak. Va­lamennyiben tsz-tagok lak­nak. Körös-körül több ki­lométeres távolságban el­hagyott, félig lebontott ta­nyák jelzik a változást. MINDEN ÁGAZAT NYERESÉGES Szűcs Sándor főmezőgaz­dász tá jékoztatása szerint a közös gazdaság házatáján is akad változás. Három éve 25 százalékos állami támogatással gazdálkodnak. 1971-től kezdve, már csak saját erejükre támaszkod­hatnak. Az elmúlt időszak­ban jól kamatoztatták az anyagi segítséget, kihever­ték a bajokat. Nézzük a félig kész mér­legbeszámolót. Valamennyi ágazat nyereséges, sőt ata­kisipari termelőszövetkezet dolgozói. Az első negyed­évben az új telepen meg­kezdődnek az üzemi pró­bák. Pásztor Zoltán felvétele. valyi jó növénytermesztési átlagokhoz képest is, mint­egy 30 százalékos többlet­terméssel számolhatnak. Baracktérmésük 70 száza­léka exportminőségű lett és több mint 100 ezer fo­rint neem várt jövedelmet hozott a közösnek. Szamó­cából holdanként. 25 má­zsát terveztek, de 30 mázsa lett. MÁSFÉL EZER HEKTÓ BOR A szőlőterület nagy része most fordult termőre, így szerényebb volt a hozam. A fagykárral együtt még any- nyira sem számítottak. A tsz pincéiben és a háztáji gazdaságokban másfél ezer hektoliter bor vár eladásra. A jófajta rizling és ezerjó a közös gazdaság budapes­ti, dunavarsányi és sza­badszállási borkóstolóiban talál szíves vevőre. A gyümölcsön, a szőlőn kívül előrelépés tapasztal­ható az állattenyésztésben is. Az év utolsó napjaiban adták át rendeltetésének a 96 férőhelyes szarvasmar­ha-istállót. Építése 2 mil­lió forintnál is többe ke­rült Korábban alig volt 40—50 hízósertés a tsz ól­jaiban, most négyszáz vár átadásra. Bikahizlalással is foglalkoznak, egyelőre negy­venet állítottak be, de ez a mennyiség minden bizony­nyal emelkedni fog. NEMCSAK A HÁZAK SZÉPÜLTEK MEG A közeljövőben sorra ke­rülő zárszámadó közgyűlé­sen a vezetőség nyugodt lelkiismerettel adhat szá­mot a tagságnak. Az álla­mi támogatás adta lehető­ségeket eredményesen ki­használták. A tagsággal együtt, sikerült a közös gazdaságot. ara a szintre visszaemelni, ahol a koráb­bi években már volt. Az irodából kilépve még egy ideig beszélgettünk olyan tsz-tagokkal, akik az új házakban laknak. Egyi­kük megjegyezte: „Nem­csak a házak szépültek meg, hanem jobbra fordult itt minden.” Szabó Attila Horváth Ignác Remény az autósoknak 2!3. — Értesz németül, ugye? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a ka­landvágytól. Helyet mutatok neki mellettem a gyepen, lekupo­rodik, a füléhez hajolok, elmondom, hogy mi lesz a feladata. Ugrik fel, már rohanna is. Visszanyomom. — Semmi kapkodás! Előbb gondolkozz! Tervezd el magadban, hogy mely helyekre mész, lehetőleg közeli­ekre. Aztán megfelelő szállító alkalmatosságot is kell szerezned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről lehet *zó! Nagyon vigyázz, nehogy valami bajuk essék. És a Jelet se feledd! Megmarkolja az állát, összeráncolja a bőrt a homlo­kán, a szeplők egymásra ugranak. Pillantása a távol­ba réved. Töpreng. Taktikáról és stratégiáról... Annak idején a nagy dán király. Győzelmes Valde- már is bizonyára hasonló pózban meditált, mielőtt hadra kelt a vendek ellen, hogy kitágítsa országa határait. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szep­lők. a kölyök rám emeli porcelánkék szemét. Mindent megfontolt, mindent meggondolt. Kész a feladat végre­hajtására. Feltápászkodom a fűről én is. Bal kezemmel össze­fogom a plédet, a jobbomat némán feléje nyújtom. Keményen megrázza. Elszánt férfiak bú-sála, akik történelmi jelentőséaű tettekre egyesítették erőiket és • sírik bíznak egymásban. Egy másodperc, és már be is szaladt a fészerbe. A következő másodpercben már elő is bukkan, 'üres zsák a hóna alatt, fedeles kiskosár a karján. A har­madik másodperc: eltűnik a bokrok között. , Renate és barátai előszállingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kérdez, csak tekintetükből süt felém az emésztő kíváncsiság. Csend. Élvezem a helyzetet. Itt én lettem a főren­dező. — Most mi a teendő? — érdeklődik végül is Ilse, és arra néz, ahol Kis Erik felszívódott. — Semmi különös — felelem. — Megvárjuk, amíg a fiú visszatér. Egy órába is beletelhet. Mivel a ruhám megszáradt, szíves engedelmükkel én mast elvonulok, és átöltözöm. A viszontlátásra, hölgyeim és uraim! Indulnék ez ágakon száradó holmim felé, de Renate utánam kap, minek következtében majdnem lecsú­szik rólam a takaró. Csepp híja, hogy nem változik önkénytelein sztriptízzé kitűnően megkomponált drá­ma] jelenetem. — Tibiké — könyörög a lány —, ezt nem teheted velünk! Hogy semmit sem közölsz az ötletedből. En­gem megöl a kíváncsiság. Megértem, hogy az egész tervedet nem árulod el, kudarc esetén egyedül akarod vállalni a felelősséget... — Vagy siker esetén egyedül a dicsőséget és a... — morogja Hans Aakjaer, de Renate megsemmisítő pil­lantása belé fojtja a szót. — Rendben van — mondom nagylelkűen, és megiga­zítom magamon a pokrócot. Remélem, úgy nézek ki benne, mint egy elszegényedett római patrícius, aki­nek már tisztességes tógára sem futja ugyan, de visel kedése mégis méltóságteljes és nyájas. — Az ötletet nem árulhatom el. Nem mártírkodásból, lovagiasság ból, nem is dicsőségvágybél. Egyszerűen azért, mert újságírói tapasztalatomból tudom, hogy az ötlet, amely­ről az ember fecseg, mielőtt megírná, veszít erejéből hatékonyságából. Márpedig az írás is a megvalósítás­nak egy fajtája. Viszont elmesélhetek egy analógtör­ténetet. amiből következtethetsz tervem jellegére. Meg­elégszel ezzel? Benato hálásan csippent a szemével« — Már nem is tudom — kezdem a sztorit —, kitől hallottam, lehet, hogy olvastam. Egy kibernetikus auto­matáról szól. Olyan jól megtanult sakkozni, hogy sor­ra győzött le nagy hírű mestereket. Aztán leült vele játszani egy mókás fickó, aki tisztában volt vele, hogy semmi nyerő esélye nincsen. Ö kezdett fehérrel. Kilé­pett huszárával. A masina is húzott valamit. Embe­rünk erre fogja a huszárt és visszateszi az alaphely­zetbe. Oda, ahol eredetileg is állt. A zseniális készülék, amely rengeteg megnyitást ismert, ilyesmivel még so­ha nem találkozott. Két lépés után az ellenfél had­rendje ugyanaz volt, mint kezdéskor! Hol itt a logika! Az automata képtelen volt megérteni az esetet, először csörgött, sistergett, füstölt, aztán kikapcsolta magát. Sokkot kapott, feladta a partit. Ez minden. Én is za­varba hozom, sokkolom az egész kibautrendszert, az­tán megzsarolom a Törpét. Alábecsültem Kis Erik bűnöző tehetségét. Még fél óra sem telt bele, felhangzott a megbeszélt jel a dísz- sövény mögül. Három rövid fütty. Tehát az első akció sikerrel járt! Akkorra én már rég felöltöztem, visszatértem a tár­sasághoz és közömbös dolgokról beszélgettünk, mint­hogy a küszöbön álló hadműveletről normális ruhában sem voltam hajlandó nyilatkozni. — Ütött a cselekvés perce; — jelentem ki ünnepé­lyesen a hármas füttyszó után. — Kérem, mindnyájan menjenek be a fészerbe, és amíg nem adok rá enge­délyt, senki se jöjjön ki onnan. Ne haragudjanak ezért a diktatórikus eljárásért, de a cél szentesíti az esz­közt. miként ezt valaki korábban is mondta. Libasorban vonulnak be a dánok a faházikóba. Elől, fülét huzigálva Hans Aakjaer, utána Ilse, Nagy Erik, a menetet Rena zárja be. A küszöbről visszanéz, mutatja, hogy résnyire nyitva hagyná az ajtót, onnan kukucskálna, neki kivételesen megengedem-e? — Nem — mondom szigorúan —, az ajtót be kell csukni! t)e előbb légy szíves, add ide a házatok kul­csait. Rám ölti a nyelvét, kulcscsomót húz elő a nadrágja zsebéből, odanyújtja. Amikor a kezünk összeér, mégis­csak ram mosolyog Nagy harag nincs. ^Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom