Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-30 / 25. szám

4. oldal 1971. január 30, szombat NAPKÖZBEN Apa és fia mögött Sietős az utam, hirte­len, mégis lassúbb ütemet szabok lépteimnek. Szinte önkéntelenül, a szemem parancsára. Előttem ugyan­is két férfi ballag. Egyi­kük katonaruhás, magas fiatalember. Karolja a mellette haladó fekete kucsmás, egyébként spor­tos öltözetű férfit. Talán fél fej magasságkülönb­ség van kettőjük között — a katonaruhás javára. Meghitt látvány, amint bi­zalmas kettesben sétálnak. Két-három lépésnyire lehetek mögöttük, amikor beszélgetésük egy foszlá­nya jut el a fülemig: „... apuka úgy gondol­ja ..." A mondattöredé­kek hangsúlyozásából nem tudom kihámozni, hogy az apa valamilyen elgondo­lásához adta-e belegyezé­sét, vagy az elgondolás helyes értelmezését kíván­ta-e ellenőrizni fia. Nem is igen töprengek ezen. Egyszerűen kellemes őket, apát és fiát így, együtt látni. Aprócska történés, be­nyomás a köröttünk zajló életből. Epizód, amely gondolatokat ébreszt és felvillanyoz, vagy rontja a kedélyt. Esetleg mind­két hatás egyszerre je­lentkezik. Mint esetemben is. Mert miközben a két férfi mögött kocogtam, végig futott az agyamon: Érdekes, hogy a szülő — anya, vagy apa — pici, óvodás korú gyermekkel együtt megszokott látvány utcáinkon. Az általános iskolás korúnkkal már jó­val ritkább a szülő tár­sasága. Serdülővel, hova­tovább felnőtt számba menővel pedig? Szinte el­vétett eset... Akár az ut­cán, moziban, színházban, vagy éppen egy-egy kiál­lításon. A fiatalok inkább egy­más társaságát keresik. A szülő pedig természetes­nek veszi ezt. Lehet, hogy soha nem is töpreng raj­ta. Hajszás volt a munka- 1 napja, örül, hogy utána otthon lehet. Hirtelen egy kimutatás jut eszembe, azt mutatja, m-ilyen arányban szerepel­nek a bűnözési statiszti­kák 1970 első félévi me­gyei adataiban a 14 éven aluliak. Ez felsorolja az ckokat is, melyekre a bűn elkövetése visszavezethe­tő. Az összesen negyven­egy kis bűnösnél 20 eset­ben a rossz baráti kör­nyezet, 13 alkalommal pe­dig a szülői felügyelet hiányát jelöli meg, mint okot az elemző kimuta­tás. R ossz baráti társaság, szülői felügyelet hiánya... Más és másfajta indíté­kok, pedig mennyire ösz- szefüggenek! Ha nincs felügyelet, nincs is meg a lehetőség arra, hogy a gyermek baráti körét el­lenőrizzék. S ha netán bekövetkezik a baj, ké­sői kapkodás, jóvátehetet­len hibává súlyosbodhat a korábbi mulasztás .., Igaz, a fiatalok inkább egymás társaságát kere­sik. Ám, ha a szülő ré­széről őszinte érdeklődést tapasztalnak sajátos, oly­kor kusza problémáik iránt — nagyon hálásak ezért. Boldogan vállalkoz­nak rá, ha olykor-olykor, jól megválasztott időkö­zönként kiadós, kora esti sétára, moziba, vagy szín­házba invitálja őket az édesanya, vagy édesapa. És biztos, hogy az ilyen meghitt együttléteknek nem marad el a jótékony nevelő, a gyermek . ki­egyensúlyozottságát előse­gítő hatása... Miközben így meditá­lok, tekintetem az apát és a fiát keresi. De nem találja. Elhagytam volna őket? Hátranézek, nincse­nek. Biztosan valamelyik mellékutcába kanyarod­tak ... P. I. 16. AT .KM A PARTON SlRDOGÁLT Idehaza nem kis gondot okozott, hogy a beltengerre épített hajó megkapja az engedélyt a két óceánon vezető útra. Hosszas tárgyalások után a nemzetközi úgynevezett regiszterhivatal beleegyezett a vállalko­zásba. Indulásig persze nem tétlenkedtek honfitársaink, s nemcsak a felkészülésre fordították idejüket. Még egy­szer szállítottak cementet, kecskéket és konzervfélé­ket Dzsiddába. A legtöbb időt azonban a massawai kikötő előtti nyílt vízen, „horgonyon állva” töltötték. Néha ócska, deszkából összetákolt csónakon egy öreg és egy ifjú etiópiai felkereste őket, s üres üvegeket kértek tőlük. Ha volt, kaptak is, amit az öreg „huszáros” szalutálás- sal viszonzott. Egyszer a fedélzetmester két szál desz­kát is adott nekik, hogy megtoldozzák-foldozzák vízi járművüket. Jó óra múlva az ajándékot egy tízkilós görögdinnyével honorálták, amelyről kiderült, hogy Csibe, pulyka, iiba A kiskunfélegyházi Kis­kunság Termelőszövetke­zet a múlt évben 200 ezer csibét nevelt és értékesí­tett. Az idei tervüket né­mileg módosították a piac igényeinek megfelelően. Ezek szerint az idén 169 ezer csibét nevelnek, illet­ve értékesítenek, három turnusban 11—11 ezer puly­kát és ezeken kívül 10 ezer libát. December utolsó napjai­ban már megkezdték az idei csibék nevelését és február 8-ig összesen 46 ezret szállítanak el. A pulykák és a kislibák áp­rilis első napjaiban érkez­nek. TVagyUzem a törvényalkotásban Négy év kodifikációs feladatai Dr. Korom Mihály sajtótájékoztatójáról Új présgép A Videoton gyár részé­re készítenek műanyagkap­csolókat a VSZM kiskun­félegyházi gyáregységében, a képen látható svájci gyártmányú automata prés­gépen. A korszerű beren­dezés egyszerre húsz kap­csolót készít, ugyanis tíz szerszámot működtet, ame­lyek mindegyike két ter­méket présel. A gép emel­lett önműködően adagolja a bakelitport, ily módon teljesítménye ötszöröse az eddig használt présekének. (Pásztor Zoltán felvétele.) Mint arról korábban már hírt adtunk, a napokban az Országház Gobelin-termé­ben sajtótájékoztatót tar­tott dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, _ aki arról informálta az újság­írókat, milyen kodifikációs feladatok állnak a jogalko­tók előtt az 1971—74. esz­tendőkben. Mint elmondot­ta, újszerű a törvényalko­tásban, hogy négyéves idő­szakra előre meghatároz­zák a legfontosabb felada­tokat, azokat a legmaga­sabb szintű jogszabályokat — törvényeket és törvény- erejű rendeleteket — ame­lyek létrehozása és hatály­ba léptetése elengedhetet­lenül szükséges. Eddig évenként szabta meg a mi­nisztérium a kodifikációs feladatokat, de éppen az MSZMP X. kongresszusá­nak határozatait figyelem­be véve a jogalkotásra is az a feladat vár, hogy ma­gasabb szintre emelje mun­káját. A négyéves jogalkotási program így meg tud fe­lelni annak a követel­ménynek, hogy hatékonyab ban szolgálják a törvények, törvényerejű rendéletek a gazdasági építőmunkát,- s nagyobb lehetőség nyílik az egyes jogszabályok előké­szítésére, azok tervezetének minél szélesebb tömegek által történő megvitatására — tehát a törvényalkotás demokratizmusának foko­zására, erősítésére. Elmondta az igazságügy­miniszter, hogy az egyik legfontosabb és legnagyobb jelentőségű lépés lesz az al­kotmány módosítása. Az új alkotmány tervezete min­den valószínűség szerint — az előkészítő munkától füg­gően — még ebben az év­ben az országgyűlés elé ke­rül az elfogadására irányu­ló javaslattal. A most so­ron következő országgyűlés fogja viszont megtárgyalni az új tanácstörvényt (en­nek tervezetét, mint olva­sóink előtt ismeretes, a kormány már megtárgyalta és jóváhagyta). Március vé­gén fogja a kormány elé terjeszteni az igazságügy­miniszter az ifjúsági tör­vényjavaslat tervezetét, amelynek vitája most fo­lyik országosan. A kor­mány jóváhagyása esetén kerülhet az ifjúsági tör­vényjavaslat a parlament elé. Ugyancsak 1971-ben ke­rül az országgyűlés elé az egységes szövetkezeti tör­vényjavaslat is, amely a szövetkezetek valamennyi típusának, változatának jogszabályi rendezését old­ja majd meg egységes és általános érvénnyel. A négyéves kodifikációs prog­ram szerint szintén ebben az évben készül el az egészségügyi törvény (je­lenleg ezen a területen a legmagasabb rendű érvény­ben levő jogszabály 1876- ból származik), amely töb­bek között intézkedik a gyógyszerellátásról, a gyer­mekgyógyászatról, az egész­ségügyi felvilágosításról, a járványügyi teendőkről, s — többek között — az al­koholistákról is. Jelenleg mintegy félezer jogszabály „rendezi’’ a tár­sadalombiztosítás különbö­ző kérdéseit. Éppen ezért döntött úgy a minisztéri­um — mondotta Korom elvtárs —, hogy a SZOT- tal karöltve egy társada­lombiztosítási törvényjavas­latot dolgoznák ki, amely előreláthatóan 1972-ben ke­rül a parlament elé jóvá­hagyás végett. Az alkot­mány módosítását követően — tehát jövőre — kerül sor az igazságszolgáltatás egészének törvényi rende­zésére. Módosítani fogják a bírósági szervezeti törvényt, az ügyészségről szóló tör­vényt, a büntetőeljárást (ezt megelőzően a Büntető Tör­vénykönyvet) és a polgári eljárást is, miután — 1973- as határidővel — a Polgári Törvénykönyv módosítását elvégezték. Egyik visszássága a mos­tani szabályozásnak, hogy amíg a népgazdaság alap­vető termelési egységeiről, az állami vállalatokról egy kormányhatározat rendel­kezik, addig a termelőszö­vetkezetek életét a legma­gasabb szintű jogszabály: törvény határozza meg. Ezen kíván segíteni a mi­nisztérium azzal, hogy 1973- ban törvényjavaslatot ké­szít és terjeszt a kormány, majd az országgyűlés elé az állami vállalatokról. Szin­tén 1973-ban módosítják a családjogi törvényt, ezen belül az asszonyok névvi­selési jogát, az örökbefo­gadást, a házasság felbon­tását, a tartásdíjat stb. Az elmondottakon túl törvényjavaslatot készít a minisztérium a népgazda­ság tervezéséről, a közér­dekű bejelentésekről és a panaszokról (a kettőt elvá­lasztani) és az államház­tartásról (ez utóbbit egy ma is érvényben levő és 1897-ből származó törvény szabályozza). Az 1974-es év legnagyobb kodifikációs feladata lesz a közművelő­désről szóló törvényterve­zet megalkotása — mon­dotta dr. Korom Mihály sajtótájékoztatója végén. Gál Sándor tökízű, de ez semmit nem vont le a kenyerüket üres üvegek gyűjtésével megkereső etiópok kedvességének értékéből. Egy kis fekete, 12 éves gyerkőc is a tengerészeink­hez csatlakozott. Hozzá hasonló öt-hat legényke min­dig a kikötőben szokott ácsorogni, hogy „idegenveze- tőenek” ajánlkozzék. Persze, nem sokat tudnak e mes­terségből — a szóban levő Alem azonban annyira megnyerte honfitársaink tetszését, hogy engedélyt kér­tek a hatóságtól: hadd tartózkodjék a hajón. Több­ször ott is aludt. Nappal ő járt frissítő italokért a városba, s a postás feladatát is nagyszerűen ellátta. Mindenkinek a kedvencévé vált, s rövid idő alatt valósággal meghizlalták. Látszott a kisfiún, szeretné, ha a magyar hajó sohasem hagyná el a kikötőt. El­érkezett azonban annak az ideje is. Miután különböző európai címekre feladott, össze­sen 789 tonna kókuszdióhéj-őrlemény, szárított marha­bőr, gyanta, hús- és csontliszt a raktárában volt már, a Székesfehérvár a felerészt új tengerészeivel októ­ber 19-én délután 2 órakor elindult nem veszélytelen útjára. Előtte egy amerikai romboló — amely napok óta a Vörös-tengeren tartózkodott — hagyta el a kikötőt. És amíg csak látták tengerészeink — Alem ott sir- dogált a parton. A kapitánynak az volt a terve, hogy a hajót Aden- ben rendbe hozatja. Bizonyos javításokat kellett a gé­peken elvégeztetni, s főleg: megtisztíttatni a víz alatti hajótestet a rárakódott csigáktól, moszattól. E teher­től ugyanis nem kis mértékben csökkent a sebesség. A meglehetősen viharos Vörös-tenger után október 21-én este hatkor érkeztek a dél-jemeni kikötőbe, amely előtt ott horgonyzott az angol flotta egy na­gyobb egysége. A brit katonák már hurcolkodtak, s figyelmeztették tengerészeinket, hogy lehetőleg ne menjenek a városba, főként annak legforgalmasabb negyedébe, a Kráterbe, mert ott rálőnek minden ide­genre. Honfitársaink a kikötőben maradtak hát, s másnap indultak is tovább, mert mint Süveges László megtáv­iratozta, a DETERT-nek: „Adenben helyzet feszül­tebb, mint eddig bármikor. A dokk decemberig fog­lalt ... A hajó fara enyhén szitál...” A külső teher­től, s amiatt, hogy az úton megsérült az egyik hajó­csavar, kissé táncolt — szitált — a Székesfehérvár. Nem valami vigasztaló állapot az óceáni út előtt. Útközben rádión megkérdezte a kapitány a kenyai Mombasa kikötőjének hatóságától, hogy van-e ott dokkolási lehetőség, ám nemleges választ kapott. To­vább érdeklődött tehát, s a Dél-afrikai Köztársaság kikötőjéből, Durbanből érkezett kedvező árajánlat a szükséges munkálatok elvégzésére. Addig azonban még messze az út. Afrika „szarvát”, a Szomáli-félsziget csücskén levő Gurdafui-fokot október 24-én érték el. Itt van a mág­neses egyenlítő, az iránytű azonban ezt kevésbé jelez­te, jóllehet a szakkönyvek szerint errefelé egyik ol­dalára billen. Kifutottak az Indiai-óceánra, s az ellenáramlás kö­vetkeztében a hajó sebessége 6 csomóra csökkent. Másnap, 25-én érkeztek útjuk legkeletibb pontjára, ahonnan a parttól 100—150 kilométerre már délnyu­gatnak haladtak. A partból a párától, ködtől semmit sem láttak. Éjszaka viszont tiszta volt az égbolt, s gyönyörködhettek a Dél-Keresztje nevű csillagban, amely az északi féltekén nem látható. Az egyenlítőn október 29-én reggel 6 óra 3 perckor haladtak át, tengerésznyelven ekkor „passzálták” azt. A hangulat jó volt a hajón, mégis mellőzték az ilyen­kor szokásos ceremóniát, azt a második passzálásra, az atlanti-óceánira tartogatták. Csupán a hajódudát szólaltatták meg az áthaladás pillanatában. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom