Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 25. szám
4. oldal 1971. január 30, szombat NAPKÖZBEN Apa és fia mögött Sietős az utam, hirtelen, mégis lassúbb ütemet szabok lépteimnek. Szinte önkéntelenül, a szemem parancsára. Előttem ugyanis két férfi ballag. Egyikük katonaruhás, magas fiatalember. Karolja a mellette haladó fekete kucsmás, egyébként sportos öltözetű férfit. Talán fél fej magasságkülönbség van kettőjük között — a katonaruhás javára. Meghitt látvány, amint bizalmas kettesben sétálnak. Két-három lépésnyire lehetek mögöttük, amikor beszélgetésük egy foszlánya jut el a fülemig: „... apuka úgy gondolja ..." A mondattöredékek hangsúlyozásából nem tudom kihámozni, hogy az apa valamilyen elgondolásához adta-e belegyezését, vagy az elgondolás helyes értelmezését kívánta-e ellenőrizni fia. Nem is igen töprengek ezen. Egyszerűen kellemes őket, apát és fiát így, együtt látni. Aprócska történés, benyomás a köröttünk zajló életből. Epizód, amely gondolatokat ébreszt és felvillanyoz, vagy rontja a kedélyt. Esetleg mindkét hatás egyszerre jelentkezik. Mint esetemben is. Mert miközben a két férfi mögött kocogtam, végig futott az agyamon: Érdekes, hogy a szülő — anya, vagy apa — pici, óvodás korú gyermekkel együtt megszokott látvány utcáinkon. Az általános iskolás korúnkkal már jóval ritkább a szülő társasága. Serdülővel, hovatovább felnőtt számba menővel pedig? Szinte elvétett eset... Akár az utcán, moziban, színházban, vagy éppen egy-egy kiállításon. A fiatalok inkább egymás társaságát keresik. A szülő pedig természetesnek veszi ezt. Lehet, hogy soha nem is töpreng rajta. Hajszás volt a munka- 1 napja, örül, hogy utána otthon lehet. Hirtelen egy kimutatás jut eszembe, azt mutatja, m-ilyen arányban szerepelnek a bűnözési statisztikák 1970 első félévi megyei adataiban a 14 éven aluliak. Ez felsorolja az ckokat is, melyekre a bűn elkövetése visszavezethető. Az összesen negyvenegy kis bűnösnél 20 esetben a rossz baráti környezet, 13 alkalommal pedig a szülői felügyelet hiányát jelöli meg, mint okot az elemző kimutatás. R ossz baráti társaság, szülői felügyelet hiánya... Más és másfajta indítékok, pedig mennyire ösz- szefüggenek! Ha nincs felügyelet, nincs is meg a lehetőség arra, hogy a gyermek baráti körét ellenőrizzék. S ha netán bekövetkezik a baj, késői kapkodás, jóvátehetetlen hibává súlyosbodhat a korábbi mulasztás .., Igaz, a fiatalok inkább egymás társaságát keresik. Ám, ha a szülő részéről őszinte érdeklődést tapasztalnak sajátos, olykor kusza problémáik iránt — nagyon hálásak ezért. Boldogan vállalkoznak rá, ha olykor-olykor, jól megválasztott időközönként kiadós, kora esti sétára, moziba, vagy színházba invitálja őket az édesanya, vagy édesapa. És biztos, hogy az ilyen meghitt együttléteknek nem marad el a jótékony nevelő, a gyermek . kiegyensúlyozottságát elősegítő hatása... Miközben így meditálok, tekintetem az apát és a fiát keresi. De nem találja. Elhagytam volna őket? Hátranézek, nincsenek. Biztosan valamelyik mellékutcába kanyarodtak ... P. I. 16. AT .KM A PARTON SlRDOGÁLT Idehaza nem kis gondot okozott, hogy a beltengerre épített hajó megkapja az engedélyt a két óceánon vezető útra. Hosszas tárgyalások után a nemzetközi úgynevezett regiszterhivatal beleegyezett a vállalkozásba. Indulásig persze nem tétlenkedtek honfitársaink, s nemcsak a felkészülésre fordították idejüket. Még egyszer szállítottak cementet, kecskéket és konzervféléket Dzsiddába. A legtöbb időt azonban a massawai kikötő előtti nyílt vízen, „horgonyon állva” töltötték. Néha ócska, deszkából összetákolt csónakon egy öreg és egy ifjú etiópiai felkereste őket, s üres üvegeket kértek tőlük. Ha volt, kaptak is, amit az öreg „huszáros” szalutálás- sal viszonzott. Egyszer a fedélzetmester két szál deszkát is adott nekik, hogy megtoldozzák-foldozzák vízi járművüket. Jó óra múlva az ajándékot egy tízkilós görögdinnyével honorálták, amelyről kiderült, hogy Csibe, pulyka, iiba A kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezet a múlt évben 200 ezer csibét nevelt és értékesített. Az idei tervüket némileg módosították a piac igényeinek megfelelően. Ezek szerint az idén 169 ezer csibét nevelnek, illetve értékesítenek, három turnusban 11—11 ezer pulykát és ezeken kívül 10 ezer libát. December utolsó napjaiban már megkezdték az idei csibék nevelését és február 8-ig összesen 46 ezret szállítanak el. A pulykák és a kislibák április első napjaiban érkeznek. TVagyUzem a törvényalkotásban Négy év kodifikációs feladatai Dr. Korom Mihály sajtótájékoztatójáról Új présgép A Videoton gyár részére készítenek műanyagkapcsolókat a VSZM kiskunfélegyházi gyáregységében, a képen látható svájci gyártmányú automata présgépen. A korszerű berendezés egyszerre húsz kapcsolót készít, ugyanis tíz szerszámot működtet, amelyek mindegyike két terméket présel. A gép emellett önműködően adagolja a bakelitport, ily módon teljesítménye ötszöröse az eddig használt présekének. (Pásztor Zoltán felvétele.) Mint arról korábban már hírt adtunk, a napokban az Országház Gobelin-termében sajtótájékoztatót tartott dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter, _ aki arról informálta az újságírókat, milyen kodifikációs feladatok állnak a jogalkotók előtt az 1971—74. esztendőkben. Mint elmondotta, újszerű a törvényalkotásban, hogy négyéves időszakra előre meghatározzák a legfontosabb feladatokat, azokat a legmagasabb szintű jogszabályokat — törvényeket és törvény- erejű rendeleteket — amelyek létrehozása és hatályba léptetése elengedhetetlenül szükséges. Eddig évenként szabta meg a minisztérium a kodifikációs feladatokat, de éppen az MSZMP X. kongresszusának határozatait figyelembe véve a jogalkotásra is az a feladat vár, hogy magasabb szintre emelje munkáját. A négyéves jogalkotási program így meg tud felelni annak a követelménynek, hogy hatékonyab ban szolgálják a törvények, törvényerejű rendéletek a gazdasági építőmunkát,- s nagyobb lehetőség nyílik az egyes jogszabályok előkészítésére, azok tervezetének minél szélesebb tömegek által történő megvitatására — tehát a törvényalkotás demokratizmusának fokozására, erősítésére. Elmondta az igazságügyminiszter, hogy az egyik legfontosabb és legnagyobb jelentőségű lépés lesz az alkotmány módosítása. Az új alkotmány tervezete minden valószínűség szerint — az előkészítő munkától függően — még ebben az évben az országgyűlés elé kerül az elfogadására irányuló javaslattal. A most soron következő országgyűlés fogja viszont megtárgyalni az új tanácstörvényt (ennek tervezetét, mint olvasóink előtt ismeretes, a kormány már megtárgyalta és jóváhagyta). Március végén fogja a kormány elé terjeszteni az igazságügyminiszter az ifjúsági törvényjavaslat tervezetét, amelynek vitája most folyik országosan. A kormány jóváhagyása esetén kerülhet az ifjúsági törvényjavaslat a parlament elé. Ugyancsak 1971-ben kerül az országgyűlés elé az egységes szövetkezeti törvényjavaslat is, amely a szövetkezetek valamennyi típusának, változatának jogszabályi rendezését oldja majd meg egységes és általános érvénnyel. A négyéves kodifikációs program szerint szintén ebben az évben készül el az egészségügyi törvény (jelenleg ezen a területen a legmagasabb rendű érvényben levő jogszabály 1876- ból származik), amely többek között intézkedik a gyógyszerellátásról, a gyermekgyógyászatról, az egészségügyi felvilágosításról, a járványügyi teendőkről, s — többek között — az alkoholistákról is. Jelenleg mintegy félezer jogszabály „rendezi’’ a társadalombiztosítás különböző kérdéseit. Éppen ezért döntött úgy a minisztérium — mondotta Korom elvtárs —, hogy a SZOT- tal karöltve egy társadalombiztosítási törvényjavaslatot dolgoznák ki, amely előreláthatóan 1972-ben kerül a parlament elé jóváhagyás végett. Az alkotmány módosítását követően — tehát jövőre — kerül sor az igazságszolgáltatás egészének törvényi rendezésére. Módosítani fogják a bírósági szervezeti törvényt, az ügyészségről szóló törvényt, a büntetőeljárást (ezt megelőzően a Büntető Törvénykönyvet) és a polgári eljárást is, miután — 1973- as határidővel — a Polgári Törvénykönyv módosítását elvégezték. Egyik visszássága a mostani szabályozásnak, hogy amíg a népgazdaság alapvető termelési egységeiről, az állami vállalatokról egy kormányhatározat rendelkezik, addig a termelőszövetkezetek életét a legmagasabb szintű jogszabály: törvény határozza meg. Ezen kíván segíteni a minisztérium azzal, hogy 1973- ban törvényjavaslatot készít és terjeszt a kormány, majd az országgyűlés elé az állami vállalatokról. Szintén 1973-ban módosítják a családjogi törvényt, ezen belül az asszonyok névviselési jogát, az örökbefogadást, a házasság felbontását, a tartásdíjat stb. Az elmondottakon túl törvényjavaslatot készít a minisztérium a népgazdaság tervezéséről, a közérdekű bejelentésekről és a panaszokról (a kettőt elválasztani) és az államháztartásról (ez utóbbit egy ma is érvényben levő és 1897-ből származó törvény szabályozza). Az 1974-es év legnagyobb kodifikációs feladata lesz a közművelődésről szóló törvénytervezet megalkotása — mondotta dr. Korom Mihály sajtótájékoztatója végén. Gál Sándor tökízű, de ez semmit nem vont le a kenyerüket üres üvegek gyűjtésével megkereső etiópok kedvességének értékéből. Egy kis fekete, 12 éves gyerkőc is a tengerészeinkhez csatlakozott. Hozzá hasonló öt-hat legényke mindig a kikötőben szokott ácsorogni, hogy „idegenveze- tőenek” ajánlkozzék. Persze, nem sokat tudnak e mesterségből — a szóban levő Alem azonban annyira megnyerte honfitársaink tetszését, hogy engedélyt kértek a hatóságtól: hadd tartózkodjék a hajón. Többször ott is aludt. Nappal ő járt frissítő italokért a városba, s a postás feladatát is nagyszerűen ellátta. Mindenkinek a kedvencévé vált, s rövid idő alatt valósággal meghizlalták. Látszott a kisfiún, szeretné, ha a magyar hajó sohasem hagyná el a kikötőt. Elérkezett azonban annak az ideje is. Miután különböző európai címekre feladott, összesen 789 tonna kókuszdióhéj-őrlemény, szárított marhabőr, gyanta, hús- és csontliszt a raktárában volt már, a Székesfehérvár a felerészt új tengerészeivel október 19-én délután 2 órakor elindult nem veszélytelen útjára. Előtte egy amerikai romboló — amely napok óta a Vörös-tengeren tartózkodott — hagyta el a kikötőt. És amíg csak látták tengerészeink — Alem ott sir- dogált a parton. A kapitánynak az volt a terve, hogy a hajót Aden- ben rendbe hozatja. Bizonyos javításokat kellett a gépeken elvégeztetni, s főleg: megtisztíttatni a víz alatti hajótestet a rárakódott csigáktól, moszattól. E tehertől ugyanis nem kis mértékben csökkent a sebesség. A meglehetősen viharos Vörös-tenger után október 21-én este hatkor érkeztek a dél-jemeni kikötőbe, amely előtt ott horgonyzott az angol flotta egy nagyobb egysége. A brit katonák már hurcolkodtak, s figyelmeztették tengerészeinket, hogy lehetőleg ne menjenek a városba, főként annak legforgalmasabb negyedébe, a Kráterbe, mert ott rálőnek minden idegenre. Honfitársaink a kikötőben maradtak hát, s másnap indultak is tovább, mert mint Süveges László megtáviratozta, a DETERT-nek: „Adenben helyzet feszültebb, mint eddig bármikor. A dokk decemberig foglalt ... A hajó fara enyhén szitál...” A külső tehertől, s amiatt, hogy az úton megsérült az egyik hajócsavar, kissé táncolt — szitált — a Székesfehérvár. Nem valami vigasztaló állapot az óceáni út előtt. Útközben rádión megkérdezte a kapitány a kenyai Mombasa kikötőjének hatóságától, hogy van-e ott dokkolási lehetőség, ám nemleges választ kapott. Tovább érdeklődött tehát, s a Dél-afrikai Köztársaság kikötőjéből, Durbanből érkezett kedvező árajánlat a szükséges munkálatok elvégzésére. Addig azonban még messze az út. Afrika „szarvát”, a Szomáli-félsziget csücskén levő Gurdafui-fokot október 24-én érték el. Itt van a mágneses egyenlítő, az iránytű azonban ezt kevésbé jelezte, jóllehet a szakkönyvek szerint errefelé egyik oldalára billen. Kifutottak az Indiai-óceánra, s az ellenáramlás következtében a hajó sebessége 6 csomóra csökkent. Másnap, 25-én érkeztek útjuk legkeletibb pontjára, ahonnan a parttól 100—150 kilométerre már délnyugatnak haladtak. A partból a párától, ködtől semmit sem láttak. Éjszaka viszont tiszta volt az égbolt, s gyönyörködhettek a Dél-Keresztje nevű csillagban, amely az északi féltekén nem látható. Az egyenlítőn október 29-én reggel 6 óra 3 perckor haladtak át, tengerésznyelven ekkor „passzálták” azt. A hangulat jó volt a hajón, mégis mellőzték az ilyenkor szokásos ceremóniát, azt a második passzálásra, az atlanti-óceánira tartogatták. Csupán a hajódudát szólaltatták meg az áthaladás pillanatában. (Folytatjuk)
