Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

*. «Mst 1971. január 26, fceflé Megváltozott a mezőgazdasági szakoktatás rendszere Az elmúlt években ősz­től- tavaszig átlagosan 50 mezőgazdasági szak- illet­ve betanított munkásokat képző tanfolyamot szervez­tek a megyében. 1971 ja­nuárjáig azonban mindösz- sze tizenöt indult. Varga Gyulát, a megyei tanács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának oktatá­si és propaganda előadóját kérdeztük meg, mi az oka ennek a csökkenésnek. — Köztudomású, hogy az Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLETTEK: Virágh Zoltán (anyja: Kállai Erzsébet), Cser- nalt Zoltán (Smko Ilona), Fa­zekas Elek (Cseh Judit), Dakó Csaba (Gazdik Julianna) Kul­csár Sándor (Vörös Margit), Kolozsi-Rechtorisz József (Ko- lin Agnes), Szentirmai Réka , (úr. Botschner Mária), Tóth István (Medveczki Rózsa), ; Bandzsal József (Hatvani Mar­git), Amrein Márton (Elefánt! Etelka), Faragó Sándor (Prik- kel Sara), Veres Irén (Szelecz- ki Irén), Tóth János (Farkas Mária), Lakatos Csilla (Subicz Irén), Csiltai Zsolt (Filo Mag­dolna), Bartus László (Barna Borbála), Rimóczi János (Koncz Sára), Nyúl Agnes (Rácz Má­ria), Bene Erzsébet, Bene Gi­zella (Szabó Erzsébet) ikerszü- lés, Nagy Zoltán (Kéri Julian­na), Rozsnyai Éva (Fehér Ro­zália), Kovács Zsolt (Farkas Judit), Sánta Tímea (Nemes Margit), Nagy Roland (Sutus Katalin), Kovács Balázs (Ha­tos Julianna), Sutus Lajos (Nagy Lídia). Kovács Ildikó (Fodor Anna). Kara Árpád (Boros Julianna). Kovácsovics Sándor (Mátéfi Agnes), Szabó Éva (Szabó Éva), Pál Klára (Bokor Etelka), Kovács And­rea (Király Márta), Pólyák Zoltán (Kőrös Irén), Varga Zsuzsanna (Szabó Erzsébet), Mészáros Antal (Kucsera Te­rézia). Kiss Andrea (Pólyák Mária). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Rozsa Mihály — Dobos Margit, Kosa István — Vigh Ida, Lé- deczi József — Huszárik Mária, Gál Mihály — Bakó Éva. MEGHALTAK: Vezsenyi Ist­ván (96 éves). Dinnyés Sándor- né Tóth Magdolna (82 éves), Németh Károlyné Sánta Mar­git (27 éves). Csertő Károly (86 éves), Kovács Jánosné Szepesi Julianna (84 éves), Fekete Bé­la (73 éves) Vér Ferenc (70 éves), Kökény József (73 éves), Farkas Imréne Csorba Etelka (B’ éves), Oláh János (61 éves), Csernák János (43 éves), Szűcs Julianna (70 éves), Nagy Lász­lómé Facskó Jolán (61 éves). Szlovák Ignác (79 éves). Ben- esik István (-18 éves). Zöldi Jó­zsef (72 éves) Horváth Mihaly- né Mészáros Borbála (78 éves), dr. Bölcskei Tibor József (62 éves), Sarkadi-Juhász László (64 éves), Csapó Lajos (86 éves), Tollas János (56 éves). Óriás darupálya Különleges megrendelésnek tesz eleget 50 millió fo­rint értékben a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyáregysége. A jugoszláviai Smederejevóban épülő acélkombiríát hideghengerművéhez gyártják a daru­pálya acélszerkezetét. A megkívánt nagy teherbírás — 00—80 tonna — miatt speciálisak a minőségi előírá­sok. ízelítőül néhány a követelmények közül: három összehegesztett elem 27 méteres hosszán a megenge­dett eltérés 10 milliméter (egy-egy elem hossza 9 mé­ter, súlya 4,5 tonna). Az 502 elemből álló óriás daru­pálya egy részét már tavaly elkészítették, az idei évre pedig 387 elemet indítanak útnak Jugoszláviába. Fotósunk a nagycsarnokban folyó összeszerelést örö­kítette meg. (Pásztor Zoltán felvétele) V. Kokljuskin: II nélkülözhetetlen egy fő Papír jött fent- ről: az osztály lét­számát csökkenteni kell egy fővel. A főnök osztály­értekezletet hívott össze. Hogy így, meg úgy, tetszik, nem tetszik, végre kell hajtani. Mindenki lehor- gasztotta a fejét, elkomorodtak. Csak Paramonov, a ce- ruzahegyező szólalt meg: — Ha kell, hát kell! — Búcsúpil­lantását végighor­dozta a jelenlevő­kön. — Miért pont Pa- ramonovot'! — pat­tant fel Paramonov- né hűséges élete- párja védelmében. Mindenki csak fél órát szokott késni, ő meg ... — Nos — örült meg a főnök —, te­hát döntöttünk? — Döntöttünk! — visszhangozta az osztály. — Puziro- vát! Ebben a pillanat­ban lépett be Puzi- rova. — Idenézzetek! — mutatta fel de­geszre tömött szaty­rát. — Cseresznyét vettem. Mindenki­nek egy-egy kilót. Megszégyenülten hallgatott minden­ki. — Nos — szólt a főnök —, döntsünk? lományban van, mi meg... — Hát aztán? — — replikázott Szá­sa, a főtechnikus — Úgyse csinál sem­mit! — Ugyan te mit csinálsz? — kérdez­te tőle Mása néni, a takarítónő. — Tényleg — kérdezték a töb­biek is — te mit csinálsz? — Én? — vála­szolt sértett büsz­keséggel Szása: — Én a faliújságot szerkesztem. — Ugyan, hagy­ják abba! — recs- csentett rájuk a fő­nök — Terjessze­h°Syan nek elő egy jobb Tálán jelöltet. — Lám, Puzirova Balabajevet?^ Mi? — Javaslom Dol­megint nincs a — Nem jól jön ki kin elvtársat! — valahogy — szólalt szólt Borkin. meg Zó ja Vasziljev- — Engem nem le- na mérnöknő félre- het — tiltakozott téve horgolását. — Dolkin. — Nekem A dolgozó betegál- szép írásom van, munkahelyén, pedig már fél tizenegy! — Igaza van! — mordult fel helyes­lőén az osztály. — — Ez igaz — he­lyeselt a főnök —, tényleg szépen ír.-r- Akkor Kur- hadzét — mondta Borkin. — Kurhadzét nem lehet — mondta el­pirulva Tjurepova elvtársnő —, ő a szakszervezeti bi­zottság tagja. És ha már valakit raciz- ni kell, legyen az Dubov. — Szóba sem jö­het! — legyintett a főnök. — Ö szer­vezi a reprezenta­tív vacsorákat. Az osztály gon­dolkodásba merült. — Nos, ki van még? — kérdezte a főnök. — ön! — vála­szolt Borkin. — No-no! — így a főnök. — Ki fog­ja akkor a prémiu­maikat kiutalni?! És oda, ahonnét jött a papír, jelen­tették, hogy nincs lehetőség a létszám egy fővel való csök­kentésére. Fordította: Sávolt Béla elmúlt évben jelent meg az új szakmunkástörvény. Ennek nyomán született egy MÉM-rendelet, amely új alapokra helyezte a me­zőgazdasági szakoktatást is. Megváltozott a tanfolya- | j mok indításának mecha- j nizmusa. Régebben a járási j szakigazgatási szervek I munkatársai mérték fel az igényeket a termelőszövet- | kezetekben, jelentették a megyei mezőgazdasági osz­tálynak. Onnan került át a j jánoshalmi és a kecskemé- j ti szakiskolához, ahol kije- ; lölték a tanfolyamok he- | Ivét, időpontját, megszer- I vezték a lebonyolítást. Az oktatási költségeket teljes egészében az állami szer­vek viselték. Önköltséges lett Az új rendelet értelmé­ben a tanfolyamokat a ter­melő gazdaságoknak kell megszervezni és ők viselik a költségeket is. Csupán a szakiskolák szerepe maradt a régi. Gyakorlatilag tehát ezen a területen is önálló­vá váltak a termelőszövet­kezetek. Állami támogatást ez elsőrendű népgazdasági, illetve a kiemelt megyei feladatok végrehajtása ér­dekében szükséges szak­ágakban történő oktatáshoz adnak. Ilyenek a növényvé­delemmel. öntözéssel Kap­csolatos területek, illetve megyénkben az állatte­nyésztés fejlesztése. Hiányzik a szervező erő Az állami gazdaságoknál nincs és továbbra sem lesz probléma, mert ott már bevált a saját tanfolyamok szervezése. A termelőszö­vetkezeteknél viszont, ahol általában nincsen még sze­mélyi ügyekkel foglalkozó ember, aki nyilvántartaná a jelenlegi szakember-ellá­tottság és a terveknek meg­felelően szükséges igényt — előbb-utóbb nehézségek je­lentkezhetnek. Egy-egy tan­folyam elindításának felté­tele a 30-as létszám. Ez eddig is több tsz dolgozói­ból került ki. Kellene te­hát az összefogás, ugyan­akkor azonban a járási szakigazgatási munkatárs kiesésével hiányzik ez a szervező erő. Tsz-szövelségek feladata — A megyei mezőgazda- sági osztály számolva a várhatóan bekövetkező zökkenőkkel, összehívta a termelőszövetkezeti területi szövetségek vezetőit. Mint érdekvédelmi szervezetek­nek egyelőre nekik kellene felmérni a szakoktatással kapcsolatos igényt. Jog sze­rint ugyan nem feladatuk, de tagszövetkezeteiknek nagy segítséget nyújtaná­nak. A legésszerűbb megoldás persze az lenne, ha min­den — szakmai oktatással kapcsolatos — munkát az illetékes iskolák végezhet­nének, az Igények felméré­sétől a bizonyítványok ki­adásáig. A közeljövőben er­re nincs kilátás, hiszen még a kötelező óraszám le­adásához is kevés a peda­gógus. Marad tehát a tsz-szö- vetségek bevonása. Helyes volna, ha a termelő gazda­ságok minél előbb foglal­koznának a szakoktatással és igényeikkel a területi szövetségekhez fordulva — a jövel szakemberszükség­letének megfelelően meg­szerveznék- a tanfolyamo­kat. A ráfordítások előbb- utóbb mindenképpen meg­térülnek. D. É. Önműködő kocsikapcsolás az európai vasutakon Szakértő csoport alakult a MÁV-nál az önműködő kapcsolókészülékek 1979. évi bevezetésének előkészí­tésére. MTI hírmagyarázója Az írja: Európában 1970-ben minden 20 ezer vasutas kö­zül egy meghalt és 30 meg­sérült kocsikapcsolás köz­ben. Mivel a kocsirende­zők munkája nehéz és ve­szélyes, egyre nehezebben kapnak a vasutak kocsiren­dezőket. A probléma meg­oldására évtizedek óta fog­lalkoznak az európai orszá­gok vasútjai központi vo­nó- és ütközőkészülékek bevezetésének tervével. Az önműködő készülékek fel­szerelése igen költséges, körülbelül 20 év alatt té­rülnek meg. Ennek ellené­re elhatározták bevezeté­sét, mert a hagyományos módszer fékezné a gazda­sági műszaki fejlődést. Az önműködő kapcsoló­készülék alkalmas a fékhez szükséges levegővezeték és a villamosvezetékek kap­csolására is, meggyorsítja a rendezőpályaudvari mun­kát, csökkenti a kocsifor­dulóidőt. További előnye, hogy használatával a jelen­legi 2500 tonna helyett 6000 tonnával lehet megterhelni egy-egy szerelvényt. A nemzetközi vasúti szervezetek tervei szerint a nemzetközi forgalomban közlekedő teherkocsikat (Európa 1435 milliméter nyomtávú vonalain) 1979 húsvétján kell — mintegy 2 hét leforgása alatt — ön­működő kapcsolókészülé­kekkel felszerelni. Azért jelöltek ki olyan távoli idő­pontot, mert az átszerelés­re kijelölt kocsikat műsza­kilag a lehető legjobban elő kell készíteni, hogy a tulaj­donképpeni áttéréshez szükséges végszerelés a le­hető legkevesebb időt és munkaerőt igényelje. Kihalóban az emberszabású ma jmok A tudományos kísérle- | latot ölnek meg, mire egyet lek, főleg pedig a vakci- j élve el tudnak juttatni a nák készítésére szükséges j laboratóriumba , vagy az ál­majmok olyan nagy meny- ! latkertbe, ami annyit je- nyiségben kerülnek keres- j lent, hogy 1500—2700 csim­kedelmi forgalomba, hogy számos fajnak a létét ki­pusztulás fenyegeti. A „ Nemzetközi Természetvé- kozott Kenya vezet> amely pánz pusztul el egy évben. Az exportáló államok delmi Szervezet folyóirata felhívja a figyelmet e ve­szélyre, amely különösen a csimpánzt és 23 más ma­jomfajt fenyeget. A szer­vezet legfontosabbnak tart­ja a csimpánz megmenté­sét, mivel legközelebb ez áll az emberhez. Nem le­het tudni, hány csimpánz él ma a világon, de az Egyesült Államokba szál­lított kísérleti alanyok szá­ma egyik évről a másikra 300-ról 400-ra emelkedett, S ez csak egy állam! Eh­hez hozzá kell még számi- [ tott rhézusmajmainak két- tani azt is, hogy 4—5 ál- i harmada kipusztult. 18 ezer különféle majmot ad el egy évben — de nem lehet tudni, mekkora vad­állományból! A pusztulás mérvéhez azt is figyelembe kell ven­ni, hogy a fiatal nőstény­állatok rendkívül kereset­tek. Az ötvenes években, a nagy gyermekbénulás-jár­vány idején, az Egyesült Államok, 1,5 millió rhé- zus-majmot vásárolt oltó­anyaggyártás céljára, vi­szont az indiai falvak és templomok szentnek tar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom