Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

a rr-±--/i * n /_/j 4 BÚCSÚZÓ ÓBUDA I 8 & A romantika, a régi ko­rok és hangulatok kedve­lői valamikor Buda tabá­ni városrészének lebontá­sát sajnálhatták úgy mint napjainkban az avitt Óbu­da eltűnését. A zegzugos utcák, földbe roggyant öreg házak és kerítések világának percei meg- számláltattak. A harma­dik kerület városrendezé­si terveiben hatezer öreg- tégláS' elavult házacskát számolnak fel. Helyükön az elkövetkező tizenöt év során csaknem százezer ember számára magasod­nak fel majd a főváros impozáns háztömbjei. Joggal sajnáljuk Buda­pest „ősanyját" — az öreg Óbudát, hiszen e város­rész alapjait még a ró­maiak vetették meg. Aquin­cum katonai és polgár­városának máig fennma­radt építészeti emlékei; az amfiteátrum, a fürdő, a piac és a lakóházak ma­radványai ma is idegen- forgalmi nevezetességként tanúsíthatják tisztes ko­rát. Honfoglaló őseink is használták a masszív épü­leteket. Árpád fővezért társa, Kurszán, a mai Nagyszombat utcai amfi­teátrumból alakította ki magának földsánccal öve­zett várát, és Óbuda még sokáig a fejedelem szék- ' helye maradt. A közép­korban a királyné tulaj­dona volt és ez kedvező lehetőséget teremtett a szomszédos „városokban” letelepedő polgárok szá­utazza? A PETŐFI NÉPE Szerkesztette: Pavlovits Miklós MELLÉKLETE Fotó: Pásztor Z., Tóth S. MTI A JÖVŐ KIBERNETIKUSAI A mai általános iskolás gyerekek kettőezerben fel­nőtt koruk alkotó erejé­ben lesznek. Ez a kor ma még a futurológia, a jövő lehetőségeit kutató tudo­körét A fiatal „számító­gép-szakemberek” lépés­ről lépésre hatolnak be a különféle áramkörök, lo­gikai kapcsolások, az au­tomatizálás — a mai fel­vegez­le összeadásokat nek. Számukra a több millió információs egységet tá­roló, hihetetlen teljesítmé­nyekre képes komputerek Már körvonalazódik az új városrész arculata. Működésre kész az összeadó gép. fnány területe: azaz a képzeleté. Számukra azon­ban már realitással bír, életük mai alakításával már az ezredfordulót is formálják Még csak a kezdetén járunk az emberiség hihe­tetlenül felgyorsult fejlő­désének Ismereteink egy­re gyorsabban cserélőd­nek. Oktatásunk egyik fő problémáját is ez a jelen­ség okozza: hogyan ké­szítsük fel gyermekeinket egy olyan világra, mely még a számunkra is na­gyobbrészt elképzelhetet­len? Életünket a technikai forradalom vívmányai változtatják meg napról napra. Így bizonyos lehet, hogy a jövő emberének szükségszerűen fejlett ma­teriális készségekkel kell rendelkeznie. A kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola egyik tanára azí a célt tűzte maga elé, hogy néhány tanulóval megis­merteti a jövő egyik alap­vető tudományát, az elekt­romos, logikai-gondolkodó gépek, a komputerek vi­lágát Károlyi Sándor fizika­szakos pedagógus hosszas előkészítő munka után tíz matematikát és fizikát kedvelő nyolcadikos rész­vételével megszervezte az iskola kibernetikus szak­nőtbek között is meglehe­tősen bizonytalanul ismert —, bonyolultnak tetsző tu­dományába. A szakkör vezetője jól hasznosítható szemléltető eszközöket készített Ti­zenkét négyzetre beosztott táblán kapcsolók, apró lámpák, jelfogók és egyéb elemek rendszerét építhetik meg a tanulók. A kezdeti egyszerű áram­körök megismerése után egyre összetettebb és több műveletre képes „gépe­ket” állíthatnak össze az előre elkészített egységek­ből a fiatal kísérletezők. A közös munka során el­sajátítják a kettes szám- rendszer alapjait, megis­merkednek az elektromos impulzus, és jel fogalmá­val, vezérlő és logikai kapcsolásokat hoznak lét­re, majd eljutnak az egy­szerű logikai gépek meg­építéséig és működtetésé­ig. A gyerekék játszva és kísérletezve tanulják meg a kibernetika alapjait. Gé­peket építenek, melyek két válasz után „kitalál­ják”, hogy a 0 és 4 között milyen számra gondolt az illető. Némi módosítással megoldják a folyón egy kétszemélyes ladikban át­kelő „kecske, pásztor és káposzta” együttesének feladványát, és különíe­már nem az érthetetlen- sóg birodalmának képvi­selői — mint közülünk még sokaknak. Pavlovits Miklós mára Buda, majd átellen- ben a Dunán, Pest kiala­kítására. Vezető szerepét játszott a magyar ipar megszüle­tésében is. A XVIII. szá­zadi „selyemgombolyító”, a Goldberger indigófestő manufaktúra, majd a Szé­chenyi állal kezdeménye­zett hajógyár megalapí­tása korszakalkotó és or­szágos jelentőségű volt. Azután a tizenkilence­dik században a megszü­lető főváros súlypontja délebbre tolódott. Óbu­dán lelassult a fejlődés és hellyel-közzel meg is állt. Es aki egy kis „békebeli” levegőt akar szippantani, mert megigézte a Szinbád vagy a Vörös postakocsi Krúdy Gyula által oly ér­zékletesen megfestett vi­lága — esténként még becsaphatja magát a macskaköves gázlámpák­kal megvilágított kanyar­gós utcákon sétálva. De már nem sokáig. A modern városrész már nem őrizheti a történelem oly megkapó hangulatát — bármennyire sajnáljuk is —, hiszen az ott lakók igényeit, kényelmét és szó­rakozási lehetőségeit kell szolgálnia. A magas há­zak között tágas parkok húzódnak meg és neon­fényektől világosodnak ki az utcák sötét kanyaru­latai. De hogy valami mégis megmaradjon az egykor hírneves óbudai kézmű- iparosság világából, a Fő­téren és környékén kíha-i lóban levő szakmák m.es- terei is helyet kapnaK Gyertyaöntők, fafaragók, rézművesek, gombkötők és mások kis műhelyei em­lékeztetnek majd a stíl­szerűen berendezett kis­vendéglők szomszédságá­ban az egykor annyira kedvelt, öreg Óbudára. P. M. SzáiSaleépííési rekord A világ egyik legnagyobb szállodáját Tokióban építik fel. Tavaly télen olvashattuk a hírügynöksé­gek jelentéseiben, hogy a több mint százemeiefes, ezer szobát tartalmazó épü letet ez év nyarára már át is adják a turistáknak. (Nincs szó semmiféle építé­szeti ördöngösségről.) Nálunk most készfii a főváros űj. Volgának elke­resztelt száilodabüszkesé ge. Az állami építőipari vállalat dolgozói a tíz emelet magas, tetszetős épüle­tet három hónap alatt állították össze panelekből. A hagyományos bokrétaavató n „rekordot” ünneneltek. .7Í A római olimpia ideje alatt a televízió képernyőin többször feltűnt a Colosseum. A mexikói olimpián az azték kultúra építészeti remekeit láthattuk. A sport­világ négyévenként megrendezésre kerülő giganti­kus ünnepén a házigazda szerepét vállaló ország, vá­ros, fel-fel villantja saját arcát, múltját, jelenét, jö­vőjét Mindert elkövetkező olimpiai küzdelem nagyobb mint az előzők; sporteredményekben és építkezések­ben egyaránt. Münchenben is hatalmas stadionok és csarnokok nőnek ki a földből. Mérnökök, építészek százain kívül megbolydult a reklámvilág is. Pályá­zatot hirdettek a nők körében afféle „Miss München” vagy „Miss Olimpia ’72” cím elnyerésére. A képen látható hölgy a szerencsés győztes. Mosolya annyiszor villan fel az olimpia televíziós közvetítésein, mint hajdan a római Colosseum, vagy az azték műemlékek! Cö. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom