Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
1971. január 4, hétfő S. oldal AMeghalt Rucz Kálmán Az óévvel eltávozott tőlünk Rácz Kálmán cimbalomművész. Szilveszter éjszakáján utoljára szórakoztatta, gyönyörködtette munkahelyén, a kecskeméti kisbugaci vendéglőben hallgatóságát. Hazafelé igyekezve, éjfél után mondta fel a szíve a szolgálatot. Mindössze ötvenéves volt. A .Rima partjáról került Kecskemétre, ahol élete nagy részét cltöliötte. Apja, nagyapja is muzsikált; akárcsak ő, cimbalmon játszottak. Az ifjú Kálmán már 8 éves korában felhívta magára a figyelmet szorgalmával, muzikalitásával. Olcsó sikerek, a látványos virtuozitás hajszolása helyett maradandó kulturális értékeket szolgált. Éveken keresztül gyűjtötte a cigány nép ősi dalait, ezek“t a bánatos, furcsa m: 1 iákat. Ezirányú tevékenységét országos hírű tudósok is méltányolták és elismerték. Feleségével több alkalommal pódiumon is bemutatta az évezredes vándorlás, a mostoha sors emlékeit őrző balladákat. Több összeállítását, szerzeményét a Magyar Rádió munkatársai hanglemezre vették és gyakran műsorra tűzik. Különösen a Cigánykantáta aratott nagy sikert. Sajnos, immár mindörökre befejezetlen operájából is többször hallhattunk részleteket. A megye és város kulturális életének vezetői nagyra becsülték. Fáradhatatlan munkásságáért kanta meg a Szocialista Kultúráért Érdemérmet, Halálával érzékeny veszteség érte Kecskemét városát, a néoraiz, a népzene, s a muzsika barátait. H. N. Hol van Kecskemét? A kérdés ostobaságnak látszik az első pillanatban. Azt ugyanis már az általános Iskola negyedik, ötödik osztályában megtanulja az ember, hogy például Kecskemét Magyarország középső részén, a Duna—Tisza közén terül el. Az utóbbi hetek sajtóközleményei azonban ennek az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni bennünket, vagyis arról, hogy Kecskemét nem Magyarországon, hanem valahol külföldön található. Természetesen ezt nem mondják ki nyíltan az országos lapok, de közleményeikből erre tud következtetni az ember. Valamennyi országos sajtófórum, sőt a rádió és a televízió is következetesen „letagadja” a tényt. Ebben a letagadási némaversenyben elöljár az Esti Hírlap amely szinte minden számában a tényekkel ellentétes hangulatú cikket közöl. A múltkoriban például ezt: Bulgakov drámája a Katona József Színházban ... A szöveget, a címet átvette minden újság, így mondta be a televízió, a rádió is. Rohantam a Katona József Színházhoz, de ott semmit sem tudtak Bugakov bemutatójáról. Nagy nehezen megállapítottam, hogy a budapesti színházról van szó. Mert nemcsak Budapesten, hanem Kecskeméten is van Katona József Színház —- a sajtóközlemények ellenére. Nemcsak a fővárosban, hanem Szegeden is van Nemzeti Színház, nemcsak Budapesten, hanem Veszprémben Is van Petőfi Színház, még akkor is, ha ezt a fővárosi, illetve az országos lapok nem hajlandók tudomásul venni. Nem nagy dolog — jegyezheti meg bárki és igaza van. De az embert bosszantja a szemlélet, a „vidéknek” ez a lekezelése, az a módszer, hogy egyszerűen nem vesznek tudomást másról, csupán ami Budapesten történik. Ne gondolja az olvasó, hogy most valami sértődött vidéki cívis beszél belőlem. Tényeket említek. Az Élet és Irodalomban hetenként megjelenik egy rovat: A hét eseményei címmel. Itt tücsköt-boga- rat megtalál az ember — kiállítások, színházi bemutatók, tárlatok, hangversenyek stb. —, de csak ami Pesten történik. Hiába lenne például Szegeden egy író-olvasó találkozó Vergi- lius-szal, vagy Beethoven- hangverseny a nagy muzsikus fellépésével, kiállítás Michelangelo képeiből a szerző jelenlétében, ez mind semmi, mert vidéken történik. De Budapesten, ha két koldus hegedül az utcasarkon, az már esemény. Tudom, ezért elsősorban a tájékozatlan újságíró a felelős, az a tollforgató, aki nem lát túl saját utcája, kerülete, vagy íróasztala határain. Pedig elsősorban nekünk, újságíróknak kellene gyakorlatban is törekedni a Veres Péter által megfogalmazott „nemzetben, népben gondolkodni” igény megvalósítására. Legalább ilyen apró dolgokban. —-gál— Kis bűnösök között A SZÜLŐI intelmek annyi év után is emlékezetesek maradnak: „Ha rossz leszel, nem bajlódunk veled, mehetsz a javítóba .. A város szívében kétemeletes, sárga épület. Állami Fiúnevelő Intézet, Kalocsa, I. István út 16/22. A portás igazolványt kér, s egy pöttömnyi, szőkésbarna fiút küld a kalauzolásomra. Lépteink kopognak a rideg hosszú folyosón. Egy szürke ajtó előtt megállunk : Érsek Kálmán igazgató. Bekopogok, nyomban leültetnek, s elmondom, jöttöm célját. — Volt már nálunk? — kérdezi az igazgató. — Most vagyok először. — Remélem, nem csupán egy félórára ugrott be hozzánk. Ismerkedjen meg az intézet életével, a növendékekkel, a munkánkkal. Először a szokásos tényekről tájékoztat: Jelenleg 117 gyerek van az intézetben. Csupán az épület átalakítása miatt ilyen kicsi a létszám, egyébként 300—320 növendék elhelyezése lehetséges. Az intézetben 24 nevelő és 13 szaktanár dolgozik. — Kik kerülnék a kalocsai fiúnevelőbe? — Azok a 12—18 éves fiatalkorúak, akik még nem végezték el az általános iskolát, és valamilyen bűncselekményért a bíróság, vagy a családi körülmények, kisebb lopások, iskolakerülések miatt az illetékes gyámügyi hatóság intézeti nevelést javasol. A 20. — Szóval — köszörüli meg a torkát a levelező tagocsku— ez csak egy eset volt a sok közül annak szemléltetésére, hogy mit is jelent az önfejlesztő potenciál. És ennek kapcsán rögtön rámutathatok a Törpe néhány más, ugyancsak majdnem emberi tulajdon:;;? ái a. A kezdeményező és szervező készségre, az örök elégedetlenségre a meglevő állapotokai, a mindig jobbra való törekvésre. Megemlíthetem, hogy a homo sapiens példájára a Törpe is képes rá, hogy egyidejűleg a legkülönfélébb feladatokkal foglalkozzék. Sokkalta többel, mint száz, vagy ezer ember. Nála elektronikus úton. fantasztikus sebességgel történik a számítás, összehasonlítás, szelektálás, értékelés, döntés, utasítás, és az utasítás végrehajtása nyomán mutatkozó tapasztalatok összesítése. Minthogy ráadásul a különböző funkciójú vezérelt automaták is segítenek neki mindenben, mondhatnám, a keze alá dolgoznak, összehasonlíthatatlanul gyorsabban „gondolkodik” a Törpe, mint egy egész tudományos társulat.' Ezenkívül ... i — Kedves uram — állítom meg a dicshimnuszt —, zavarban vagyok. A Törpéről először csak rosszat hallottam, miatta van bajban a város, és így tovább, most pedig kiderül, hogy okos, tevékeny, jószándékú. Nem cső’.ás, hanem valóságos áldás. Szerintem is az ő működése tetőzi be Aarles mintavárossá való alakulását. Bárcsak már nekünk is volna odahaza egy ilyen Törpénk és egy ilyen kibaut-hálózatunk. Mindjárt vidámabb, gondtalanabb lenne az élet. Mindenesetre viszek magammal egy kiló prospektust, és csinálok neki Pesten némi felhajtást. — Ezzel még várjál, Tibi — kapcsolódik be a társalgásba Renate. — A Törpével van ugyanis egy kis bibi... Orsted professzor meghalt, mielőtt véglegesen beszabályozhatta volna és... — Elnézést — vág közbe Hans —, ez így nem egészen pontos. Az ilyen magas kvalifikációjú kibernetikus gépeket voltaképpen soha nem lehet véglegesen beszabályozni. Üzembe állító'1"? előtt1 e«nV működésük alaptendenciáit határozhatjuk meg és menetközben kell rendszeresen beavatkoznunk, ha úgy látszik. hogy valamilyen problémakörben a készülék önkorrekciós elemei nem teszik lehetővé a hiba elhárítását. — Milyen hibákról van szó a Törpénél? — Akad bőven. Vegyük például uniformizálási törekvését. Ez az üzemi technológiában célszerű irányzat tragikomikus helyzeteket teremthet — emberi közösségben. Itt van az öltözködés. A Törpe, minthogy jelenleg fogalma sincs arról, hogy mi az ízlés, vagy mi a divat, úgy véli célszerűnek és gazdaságosnak, ha mindenki egyfoma fehérneműt, ruhát, lábbelit visel. Minthogy Aarlesben textilüzem, konfekciós ruha- és cipőipar nincsen, a kereskedelem ezeket az árucikkeket máshonnan hozza be. Bő választékban. Az importügyletek lebonyolításában, a szállítás megszervezésétől a raktározásig, a pénzügyek rendezéséig a kibautnák kezdettől jelentős szerepe volt. Ment is minden simán. Amikor azonban a Törpe került az automatarendszer csúcsára, rövid időn belül tökéletesen azonos mintájú, egyszínű textíliák, egyazon anyagból készült, azonos fazonú férfi- és női ruhák, cipók jelentek meg a kirakatokban. Megváltoztatta ugyanis a megrendeléseket, mert kiszámította, hogy így a lakosság olcsóbban jut a portékához, könnyebbé válik a nyilvántartás, az árusítás, a raktározás, tisztítás és így tovább. Csak a külső kereskedelmi partnerekkel való közvetlen, személyes tárgyalásokkal, a Törpe megkerülésével biztosítható jelenleg is a város választékos áruellátása. — Képzeld — teszi hozzá Renate —, az is szeretné, ha mindnyájan mindennap ugyanazokat az ételeket ennénk. Tudja a testsúlytól függően az emberi szervezet kalória-, vitaminszükségletét, és ennek megfelelő alapanyagokat bocsájt, például, a gyári nagy étterem rendelkezésére. Mindennap ugyanazokat. Ma már alig néhányan járnak oda, hisz a szakácsok a legnagyobb erőfeszítéssel, leleményességgel sem képesek hónapszámra három-négy fajta ételnél egyebet készíteni az azonos matériákból. Belekotnyeleskedik a háziasszonyok dolgába is. Hiába rendel a mamám hazulról, vagy az üzletben ezt vagy azt, ami, mondjuk egy tésztás ebédhez kell, az érkező csomagban biztosan lesz egy gerezd fokhagyma is, némi bab, pér szelet sonka, velőscsont és még mit tudom én micsoda. Azért, hogy a szükséges kalória- és vitaminmennyiség milligrammra bekerüljön a szervezetünkbe. A papáméba, a mamáéba és az enyémbe. Kipukkan belőlem a kacagás. — Törököt fogtatok, és most nem enged! Hans és Rena összenéz: — Bocsánat — magyarázom sietve —. ez egy i magyar szóiásmondás. Nem érdekes, folytassák kérem. (Foij/lutja/c) nagykorúak innen az aszódi nevelőintézetbe kerülnek, ahol szakmát tanulhatnak. — Milyen cselekmények elkövetéséért kerülnek a növendékek az intézetbe? — Zömmel lopás miatt, ritkábban betörésért. Persze, akadnak kivételes esetek is. Néhány évvel ezelőtt egy 16 éves fiú szándékos emberölés miatt került hozzánk. A lopásban viszont vannak visszaesők is. Az egyik növendékünk példás magatartásáért a gyámügyi hatóság engedélyével a büntetési ideje letöltése előtt hazamehetett. Öregcsertőn leszállt a buszról, a vendéglő elől lopott egy kerékpárt, a rendőrség még útközben „elkapta”, s visszahozták. — Sokan szöknek az intézetből? ÉVENTE általában 8 —10 fiú. Kimennek a város szélére, stoppolnak, s ha szerencséjük van, elviszik őket. Volt már olyan eset is, amikor a gépkocsivezető hozta vissza a fiút. Csengetnek. A délelőtti tanítás befejeződött, ebédszünet. Miközben az ebédlőbe tartunk, az igazgató a napi programot ismerteti: Ébresztő: 6 órakor. Fél nyolcig mosakodás, öltözés, (Az intézetben jelenleg egyetlen fürdőhelység van, a gyerekek egymás he- gyén-hátán jóformán csak a szemüket dörzsölik meg vízzel. Akinek viszont éppen nincs hangulata a ci- vakodáshoz, az kihagyja a napirendnek ezt a pontját.) Utána fél óra reggeli idő. Majd a 16 éven aluliak a tantermekbe, a 16 éven felüliek a műhelyekbe vonulnak. Az intézeti zsargon szerint a „nagymenők” a festő és mázoló, a lakatos és az asztalos szakma alapjait sajátítják el a műhelyekben. A foglalkozások délután egy óráig tartanak. A fiúk szakaszonként vonulnak az ebédlőbe. Hatalmas terem. Evőeszközök, alumínium tányérok csörögnek, négy üstből adagolják az ebédet. A menü húsleves, paradicsomos káposzta, főtt marhahús. Egy növendék napi kosztjában (ötszöri étkezés) 3200 kalória van. A heti étlapot nézem: reggelire kávé, kifli, vaj, ebédre hús, borsó, vagy zöldségleves, sertéssült, töltött káposzta, rántottszelet, marhapörkölt, vacsorára általában tojásrántotta, felvágott, virsli. Tízóraira és délutáni uzsonnára sajtot, pogácsát adnak. EBÉD UTÁN felmegyünk a VIII/D. osztályba. Tizennégy gyereket megkérdezek: hogyan érzitek magatokat az intézetben ? A fiúk — név nélkül — írásban válaszoltak. „Jól érzem magam, de szeretnék minél előbb hazakerülni.” „Megszoktam." „Tanulás szempontjából jobb itt, bent.” „Nem tudom megszokni, hogy minden program szerint megy.” „Hétköznap jó, de a vasárnapok szörnyű unalmasak.” A következő kérdés: Szerinted ki a rossz ember? N"'em a válaszokat: „Aki elissza a fizetését és üti a gyerekét.” „Aki nem becsületesen szerzi a pénzt. Én sem voltam becsületes, csavarogtam.” „Az, aki elítél egy fiatalkorút csupán azért, mert elkövetett valamit, amivel senkinek sem ártott. Lehet, hogy jót akart, de ezt a két évet megköszönöm neki.” „Én azért kerültem ide, mert az igazgató néni rám fogta az ellopott pénzét, pedig tudom, hogy a fia dugta el.” „Az a rossz ember, aki megveti az embertársát.” „Nem tudom elítélni a rosszakat, mert már jót is csináltak.” Üjabb kérdés: Mi szeretnél lenni? Szinte kapkodva, azonnal írják: Festő, esztergályos, kőműves, lakatos, villanyszerelő, kazánszerelő stb. Két érdekes válasz: „bányász, mert a bányászok mind becsületesek — én még nem tudom, hogy mi akarok lenni.” A következő kérdésre nehezen születtek meg a válaszok. Talán furcsának találták, hogy megkérdeztem tőlük: Szeretnél-e úttörő, vagy KISZ-tag lenni? „Szeretnék úttörő lenni, hogy ne maradjak le a többi becsületes gyerektől.” „Azt mondják, hogy az úttörő becsületes és példás maga- viseletű. Én is rendes ember szeretnék lenni.” „Én nem szeretnék, mert már egyszer kirúgtak onnan.” A Ságvári szakasz növendékei ugyanerre a kérdésre a következőket válaszolták: „Ha úttörő lehetnék, nem szökdösnék el. (Nem lennék szökevény.) Én nem szégyellem megírni a nevem, és azt sem, amit írtam, mert azt igaznak és valónak tartom.” (Aláírta a nevét.) „Szeretnék KISZ-tag lenni, mert az már komoly rangot jelent.” „Szeretnék, mert a KISZ-ben sok a program és én szeretek szórakozni.” VISSZAMEGYÜNK az lépszőigazgatói irodába. A csőn egy pöttömnyi, kehajú fiúcskával találkoztunk. Megállítottam. — Miért kerültél ide? — Mert bűn az élet — válaszolta szűkszavúan és távozott. — Hány éves? — fordultam az igazgatóhoz. — Nemrég múlt tizenkettő .,. Esteledik. Kilépek, a kapun, a sárga házra még- egyszer visszanézek. A szél rázza a rácsos ablakokat. Tárnái László Beszélgetés a brigádtagokka! A Bajai József Attila Művelődési Központ, és a szakszervezetek művelődési otthona az elmúlt napokban baráti beszélgetésre hívta össze a város legjelentősebb üzemeinek szocialista brigádjait. Ezúttal az intézmények vezetői tájékozatták a brigád tagjait a szabad idő eltöltésének lehetőségeiről, ugyanakkor ők is elmondták elképzeléseiket az intézmények munkájával kapcsolatban. A beszélgetés hasznosnak bizonyult, jó segítséget nyújtott a szocialista brigádok kulturális vállalásainak helyes kialakításához.
