Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

1071. január 19, kedd 5. oldal Tanulni tanulnak A Katona József Gimnázium könyvtárában NYELVŐR Sajog, Legjobb katona a sza- badságos katona. Így van ez a diákok esetében is. Legjobb diák a szünidős diák. Amikor kint jártam az iskolában, némák, hidegek voltak a folyosók, de a könyvtár reggel 9-től nyit­va tartott. A főbejárati aj­tónál álldogáltam és fi­gyeltem, egy-egy diákot. Hónuk alatt könyvek la­pultak. Benyitottak a vas- ajtór és három-négy lép­csőfokot átugorva lendültek föl az emeletre. Tudtam hova mennek. — Ez igen — gondoltam. Aki szünidőben sem szakad el az iskolától, az tényleg szorgalmas diák lehet. Éle­tem hasonló időszakáról ne­kem nincsenek ilyen em­lékeim. Szerettem tanulni, de nem szerettem iskolába járni. Ez csak félig igaz, mivel egy másik iskolát szerettem Pápán, a Petőfi Gimnáziumot. Földszintjén igazi könyvtár lapult. Csen­des, világokat rejtő „bön­gészde”. Ez a hangulat csa­pott meg, amikor benyi­tottam az olvasóterembe. ■ ■ ■ ■ Polcain lapuló kötetek, történelemről árulkodtak, a könyvtár megszületéséről, fejlődéséről. Húsz év eredménye az, hogy ma iskolai könyvtár szavakkal minősíthető. Az egykori református gimná­zium könyvállománya a második világháborúban majdnem teljes egészében megsemmisült. Húsz eve, hogy komolyan gondoltak arra; a tudás jövője a könyvtár. Sokat fáradoztak létrehozásán tanárok, mű­velődési szervek, diákok. Sok emberi és anyagi ener­gia fölemésztődött az idők folyamán, de lett eredmé­nye: Jelenleg 11500 kötet so­rakozik a polcokon a ka­talógusnak megfelelő rend­ben. Az iskolának évi 10 ezer forint áll rendelkezé­sére könyvtárfejlesztési cé­lokra. Tizenhét féle folyó­irat jár. A tanári szobában külön kézikönyvtár van a pedagógusok részére. Az elmúlt év októberében ol­vasóterem nyílt, ahol nap­közben nyelvoktatás folyik. Szerencsés kombináció ez, mivel a 400 idegen nyelvű kötet az órákon rendelke­zésére állhat a tanulóknak. Dr. Orosz László, a könyv­tár vezetője elmondta, hogy az elkövetkezendő években felduzzasztják az idegen nyelvű irodalmat, mivel rendkívül megnőtt irántuk az érdeklődés, főleg az orosz és az angol nyelvi ta­gozatosok körében. A kö­zépiskolai oktatáshoz elő­írt és ajánlott összes iro­dalom megtalálható a pol­cokon, amiből négy-öt ta­nulóra jut egy kötet. Ez megfelel a jelenlegi köve­telményeknek. A három éve indult matematika—fi­zika tagozatosok részére szükséges szakirodalom be­szerzése most folyik. ■ B ■ ■ Korszerű tanulás. Ez az első gondolat vetődik fel az emberben, amikor az is­kolai könyvtárak szerepére gondol. Magolás, a mai vi­szonyaink között nem lehet korszerű tanulás. Nem tud ma az a diák, aki betéve fújja az 1848-as szabadság- harc eseményeit, de a ma­gyar függetlenségi törekvé­sek főbb történelmi moz­zanataiban nem ismeri fel az ok-okozati összefüggést. Amikor az elsősök bekerül­nek a gimnázium padjaiba, osztályfőnöki órán megis­merkednek a könyvtárral, annak használatával és je­lentőségével a tanulásban. Az önállá ismeretszerzési vágyat ébresztik fel a diá­kokban. Nem követek el nyelvbotlást, ha azt mon­dom, a tanulást is tanítani kell ma. Az iskolai könyv­tár léte pedig ennek az alapjait teremti meg. ■ ■ ■ ■ A gimnázium fennállá­sának 400. évfordulója tisz­teletére kedves levél érke­zett Svájcból. „Jövőre lesz 30 esztendeje, hogy érett­ségiztem. Eddig még nem volt találkozónk. 1945-ben Focsaniban együtt voltam Matok József és Szőke László osztálytársammal a fogolytáborban.” Az egykori diák, Bulcsu Gyula sorai ezek, aki ha­lála után az iskolára hagy­ta könyvtárát. Ezt tette Egyedi István tanár úr is, aki hosszú évekig tanított a gimnáziumban. Az olva­sóterem, a könyvtár a kor­szerű tanulás műhelye. Az adományozók is értékes könyveikkel ennek fejlesz­tését segítették elő. Csaté Károly Új pályázati rendszer ifjúsági kluboknak A „Kiváló ifjúsági klub” országos pályázat immár három éve szolgálja a fia­talok mozgalmának kitel­jesedését. A rendszeres versenyzési lehetőség sok­ban hozzájárult a klubok­ban folyó politikai és világ­nézeti nevelés, a szakmai és általános műveltség gya­rapítása és a kulturált szó­rakozás feltételeinek meg­teremtéséhez. A pályázat népszerűsége egyre fokozó­dott, az 1969/70-es évben már országosan csaknem ezer ifjúsági klub vállalta a sokoldalú követelmények teljesítését. A KISZ KB Kulturális Osztálya az eddigi tapasz­talatok felhasználásával új pályázati rendszert dolgo­zott ki, mely az 1971—1975 közötti időszakban évente külön, majd egységesen is értékeli a klubok tevékeny­ségét. A kiírás célja, hogy az MSZMP KB ifjúságpoli­tikai állásfoglalása és az Országos Közművelődési Konferencia szellemében elősegítsék a fiatalok köré­ben folyó világnézeti neve­lőmunkát, a korszerű mű­veltség iránti igény felkel­tését, növeljék az ifjúsági klubok szerepét és munká­juk hatékonyságát. Mindezek megvalósításá­ra számos követelmény tel­jesítéséről kell számot adni a versenyzésre jelentkező kollektíváknak. A klubtag­ság szocialista közösséggé formálódása épp annyira lényeges részét alkotja fel­adataiknak, mint a válto­zatos szórakozási lehetősé­gek megteremtése, a társa­dalmi munkával kicsinosí­tott otthonos környezet vagy a tagok közéleti sze­replése. . * A klubok nem egymással versenyeznek, hanem saját feltételeik között ki-ki ma­ga bizonyítja, hogy a pá­lyázat céljait és körülmé­nyeit az adott lehetőségek birtokában miként valósí­tották meg. A megyékben a SZOT, a MÉSZÖV, az SZMT, a KI- SZÖV és más központok képviselőiből alakult opera­tív bizottság jutalmazza az eredményes közösségeket, és két klubot jelölnek az „Aranykoszorú” díjra, me­lyet 1972 márciusában az Országos Népművelési Ta­nács ítél oda a legkiválób­baknak. Bács-Kiskun megyében az ifjúsági klubmozgalom már eddig is szép sikerek­kel büszkélkedhet. Jó mun­kát végeznek a kalocsai, foktői, bajai, síikösdi és más művelődési intézmény­ben dolgozó közösségek. Az 1971-es évben szakmai ta­nácskozások, a megyei ifjú­sági találkozó a Szelídi-tó- nál, a járási klubtanácsok megalakulása és egyéb ér­dekes és hasznos tervek szolgálják a Kiváló ifjúsági klub cím elnyeréséért ver­senyző fiatalok munkájá­nak megkönnyítését. P. M. mint az arany Mai nyelvérzékünk ezt a szóláshasonlatot téves­nek veszi. Ha gondolko­dunk, rájövünk, hogy ma ezt így mondjuk: fénylik, mint az arany. A sajog igét ma már alakjában és jelentésében messze érez­zük a fénylik jelentésű csillog igétől, pedig a csil­log ige az eredeti sajog igéből keletkezett. Ez a párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás, vagyis a szóhasadás tipi­kus esete. Ha egy szónak több jelentése is van, idők folyamán keletkez­het némiképp eltérő alak- változata. Így a két je­lentés vagy jelentéssor és a két alakváltozat elkü­lönül. Az egyik alakvál­tozat felveszi az egyik je­lentést, a másik alakvál­tozat pedig a másikat. Amint látjuk, a szóhasa­dás a nyelv belső és szin­te állandó munkája, tö­rekvése a mind pontosabb kifejezési lehetőségre. Talán felesleges bőveb­ben magyarázni a gomb - gömb, gyúr - gyűr. tom­pa — tömpe, gombóc — gömböc alakpárokat. Jól mutatják a szóhasadás jellemzőjét: az egymás­hoz hasonló jelentést és a valamiben eltérő alak- változatot. Ugyanígy nem lesz nehéz megérteni a perein — prém, lágy — langy(os), padló — palló, kamara — kamra alakpá­rokat sem. A csüng — csügg igepárból az első jelentése az eredeti (függ, lóg), a másodiké pedig később keletkezett (ra­gaszkodik valakihez). A golyóbis gömb alakú tár­gyat jelöl, a glóbus már csak a földgömböt. A szóhasadás érdekes eseteire rátérve alig gon­dolnánk, hogy a szer — sor alakpár összefügg. A szer régi jelentése rétid, sor, rész, szerszám. Így érthető a sor keletkezése. A bozótos — bozontos alakpár mindegyikének megvolt régen a sűrű, bokros, illetve a borzas jelentése. Ma már a két jelentést testvériesen meg­osztva szerepelnek. A to­boz — doboz is összefügg. Kezdetben a toboz dobozt is jelentett. A nő igéből keletkezett nevel igének egyaránt volt növeszt és gyermeket nevel jelenté­se. A múlt században ke­letkezett növel ige aztán átvette a növeszt jelen­tést. A német eredetű vacak szó eleinte ruhászsákot, limlomot, tehát ócskasá­got jelentett. Majd ahogy a limlom jelentéshez hoz- zátapadt az állati fekhely, kuckó jelentés is, kifejlő­dött a vacok alakváltozat. A csekély — sekély alakpár még ma is köny- nyen kapcsolatba hozha­tó. Ha pedig tudjuk, hogy a csekély a török eredetű csokik (csökken, kissebbedik) ige szárma­zéka, könnyebb a megér­tése. A sürög és szorgalmas szópár is kapcsolatban van egymással. A szor­galmas a sürög alakpár­jából, a ma már kihalt szorog igéből származik. A mell — mái kapcso­lat csak magyarázattal érthető. A mái eredeti jelentése hegyoldal (a hegy melle), az állat hasi része, finom prém volt. Akik Vörösmarty verseit ismerik, emlékezhetnek, hogy a bús, mogorva Pe­tikének még a róka múl­ja sem kellett. Így jutunk el a sajgó aranyhoz is. A sajog ere­deti jelentése rezeg, csil­log, ebből további fejlő­déssel keletkezett az eny­hén fáj (tehát sajog) je­lentés is, és kifejlődött a sajog — csillog alakpár. A sajog igéhez tapad a későbbi jelentés, a csil­laghoz pedig az alapje­lentés. Kiss István 6. EGY ÉRDEKES PÁRBESZÉD A nyílt vízen állt ismét — Port Sudan előtt — a Székesfehérvár, amikor június 10-én délután hat óra 25 perckor a kapitányt rádiótávírón felhívták a buda­pesti központból. — Csend van? — kérdezték. — Legújabb értesüléseink szerint a Szuezi-csatorná- ban több hajóroncs van. Hosszabb időre használha­tatlan. — Értesüléseit honnan vette? — Kairói rádióból hallottuk. — Ezentúl minden ilyen és hasonló értesülését kö­zölje Bp. HAR-ral. (HAR volt a DETERT hívójele.) — Azt hittem, ezt már otthon is tudják. — Eddig nem hallottuk. Az érdekes párbeszédből kiderül: hazánk fővárosába később érkezett annak híre, hogy az EAK hatóságai, megakadályozandó az izraeliek behatolását, néhány hajót elsüllyesztettek a csatornában. Tengerészeink megkönnyebbülten mondogatták: „Igaza van a közmondásnak. Lassan járj, tovább érsz.” Arra gondoltak, hogy ha június 5-én a nagyobb és gyorsabban közlekedő más nemzetiségű hajók a Vö­rös-tengeren nem előzik meg a Székesfehérvárt, most meglékelve a csatornában „csücsülne” az is. Másnap — viszonylag kellemes éjszaka után — „sé­tálgattak” Port Sudan előtt. A tengerészek ugyanis sé­tának hívják, ha hajójuk azért van mozgásban vala­mely túlzsúfolt kikötő előtt, hogy oda a legelső alka­lommal befuthasson. Ez délelőtt fél 12-kor sikerült is. Ám a megígért 25 tonna gázolajat csak a következő nap, 12-én kapták meg. Volt tehát ideje a kapitánynak és a szolgálatot nem teljesítő tengerészeknek szétnézni a szudáni kikötővá­rosban. Megállapították, hogy a meglehetősen tiszta kikötőben van tengerészklub is (állítólag misszionáriu­sok hozták létre), a város üzleteiben pedig olcsón le­het kapni gyíkbőrt, elefántcsont-faragványokat, meg efféléket. A városban egyébként sok az indiai és a görög ke­reskedő. Kis üzletek, afféle bodégak tulajdonosai. An­golul is beszélnek. Másik érdekesség: Port Sudanban sortban is lehet járni, — ami Egyiptomban. Jordániában és Szaúd- Arábiában illetlen viseletnek számít. Ami a bennszülötteket illeti: akad közöttük néhány jobb módú is. Ök a saját gépkocsijukon közlekednek. Persze, a fehér bőrű gazdagokhoz képest elenyésző a számuk. Honfitársainkat azonban — érthetően — mindez ke­vésbé izgatta. Az inkább, hogy — miként a kapitány megtáviratozta Budapestre — „a bal főgép tengervíz­szivattyújának a nyomócsöve megrepedt”, s több ki­sebb sérülést szenvedett a hajó feneke. Máskülönben még 10-én este hatkor azt az utasítást kapta hazulról Süveges László, hogy „bunkerolás után menjen Massawa elé.” (Vagyis: ha feltankolt üzem­anyaggal, hajózzon a légvonalban 500 kilométerrel dél­keletebbre fekvő etiópiai kikötőbe.) A- kapitány azon­ban — remélve, hogy a Szuezi-csatornát megtisztítot­ták már a hajóroncsoktól — 12-én délelőtt fél 10-kor ezt táviratozta: „... Helyzet alakulása és kedvező át­haladási besorolás miatt mielőbbi szuezi visszatérést javaslom.” Pontosan nyolc órával később megérkezett a javaslatot helybenhagyó engedély. A tengerészek körében érthetően nagy volt az öröm, hogy ismét hazafelé hajózhatnak. Az sem hűtötte le a kedvüket, hogy a kairói rádió bejelentette: a Szuezi- csatornán körülbelül tíz nap múlva lehet áthaladni. Az a tíz nap már nem a világ, hiszen hozzászoktak, hogy elgondolásaik, terveik nem úgy és nem akkor valósulnak meg, ahogy, s amikor szeretnék. S most tulajdonképpen nem is tíz, hanem nagyjából nyolc napról van szó, hiszen körülbelül másfél-kettő eltelik addig, amíg a csatorna bejáratához érnek. De ott kell lenniök, hogy a legkedvezőbb lehetőséget kihasználva már az első konvojban nekivághassanak a Földközi­tengerre vezető kanálisnak. Félnapos út után, június 13-án 9 óra 20 perckor azonban Budapestről távirati utasítást kapott Süveges László: „Információink alapján eredeti tervhez tartsa magát! Menjen Massawaba!” Ez sem törte meg a kedvüket. Jó hangulatban for­dultak vissza, s indultak az etiópiai kikötő irányába. A nyílt tengeren már több nagy hajó, jobbára olaj- szállító tanker, vesztegelt. Egy 30 ezer tonnás olasz tankhajó parancsnoka zász­lójellel tudomására adatta a Székesfehérvár kapitányá­nak, hogy rádióösszeköttetést szeretne vele teremteni. Honfitársunk nem tudta eltalálni, hogy mit akarhat. A rádiósa azonos hullámhosszon megkérdezte az olaszt: mi a baj? Kiderült, hogy elromlott a tankhajó rádió­távírója, s nagy távolságra nem tudott összeköttetést teremteni. Az olaszok, közvetítést kértek londoni meg­bízó cégükkel. (Folytatiuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom