Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

t oldal 1971. Január 4, hétffl Az új esztendő az arab diplomáciai offenzíva megélénkülésével kezdő­dött. Minthogy — hosz- szas huzavona után — íz-' rael is hozzájárult végre M Jarring-tárgyalások fel­újításához, az arab vi­lág most ismét világszer­te részletesen megmagya­rázni kívánja álláspont­ját a közel-keleti rende­zést illetően. Egyebek kö­zött ezért utazott Mah­mud Riad egyiptomi mi­niszterelnök-helyettes va­sárnap Londonba. Heath miniszterelnökkel és Doug­las—Home külügymi­niszterrel tanácskozni (in­nen Párizsba utazik majd tovább Riad), s ezért ér­Á Jarring­kezett Mexikóvárosba Husszein Zulfikar Szabri, Anvar Szadat elnök kül­ügyi tanácsadója, aki a latin-amerikai országok­ban teendő körútját kezd­te el Mexikó fővárosá­ban. Kétségtelen, hogy az EAK álláspontja az is­mét kezdődő konfliktus rendezését illetően, már most világos és e szemé­lyes diplomáciai uta!^ en­nek a7- állásfoglalásnak részletes megvilágítását kívánják szolgálni. Mi az álláspont lénye­ge? Az - Egyesült Arab Köztársaság elfogadja a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határoza­tát, valamint az ENSZ közgyűlésének határoza­tait a Közel-Keletet ille­tően. Vagyis: Egyiptom elismeri Izrael állam lé­tét, de csak 1967. június 5-e előtti határain belül, te­fiz új évvel I' sieiasz a szocialista építésben VARSÓ Márkus Gyula, az MII tudósítója jelenti: Szombat, január 2-a a szokásos hét végi munkanap volt Lengyelországban. A gyárakban és üzemekben megkezdődött az új éves és ötéves terv feladatainak végrehajtása. Beérkeztek az eredményes termelő munkáról szóló első ú i é\ i jelentések. Lezárult teh. ' az ország gazda' , ■ és sadalmi fejlődésének egy ellentmondásokkal, ne!. ségekkel terhes szakasza, s megkezdődött egy új feje­zet, amelybe a legszéle­sebb tömegek a bizakodás és az új vezetés iránti bi­zalom jegyében léptek be. A LEMP új vezetősége1 az ország gazdasági és 'tár­sadalompolitikájában nem­csak meghirdette a mély reható változást, hanem következetesen meg is va­lósítja célkitűzéseit. A párt és a tömegek kapcsolatá­nak, bizalmának helyreál­lítása elsőrendű feladat lett. ( A falvakban igen pozitív visszhangja volt annak a bejelentésnek, hogy Egál- lam az idén 2KJ- ffiiűífrd zloty — vagyis ■ a tavalyi­nál kb. 5 százalékkal na­gyobb — rövid- és közép- lejáratú hitélösszeget fo­lyósít a dolgozó paraszt­ságnak. A LEMP KB kiemelkedő jelentőségű'dec. 20-i plé­Fe'lánpitak s karcok PHNOM PENH A kambodzsai felszaba­dító erők szombatról va­sárnapra virradóra szünet nélkül lőtték azokat az ál­lásokat, amelyekről a kam­bodzsai bábkormány csapa­tai pénteken új offenzívát indítottak, hogy elfoglalják a főváros és Kompong som között vezető 4-es utat. A felszabadító erők az éjsza­ka folyamán támadást in­téztek a Siem Reap közeli­ben fekvő Svay Thom falu ellen, amelyet a bábkor­mány csapatai pénteken elfoglaltak. * Az amerikai légierő, ha­ditengerészet, tengerészgya­logság és stratégiai_ légi- parancsnnkság bombázó re­pülőgépei vasárnap nagy arányú légitámadásokat végeztek Laosz és Kam­bodzsa légiterében, a ha­talmas B—52-es bombázó­gépek 30 támadórepülést hajtottak végre. 300 kisebb taktikai vadászbombázó szintén közvetlen támoga­tást nyújtott a laoszi ki­rályi haderőknek és a kam­bodzsai bábkormány szá­razföldi csapatainak. A dél-vietnami amerikai parancsnokság jelentése szerint szombaton lelőttek egy 2.5 millió dolláros F—4 típusú szuperszonikus su­gárhajtású repülőgépet, amely a laoszi királyi had­erőknek nyújtott légitá­mogatást a Kőedény-síkság íérségében. A gép két piló­tája megmenekült. (AFP, AP) ' ífails is 2feleiéi a Vietnami Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköz- társaság ‘Elriöki Tanácsá­nak elnöke vasárnap fo­gadta Hoang Cuong rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Vietnami Demokratikus Köztársaság új magyarországi nagykö­vetét, aki átadta megbízó- levelét. A megbízólevél átadásá­nál jelen volt Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács tágja, Gyenes / András kül­ügyminiszter-helyettes, dr. Nagy Lajos, a Külügym' misztérium protokollosztá Svának vezetője és Pesti Endre vezérőrnagy. misszió felújítása előtt hát az izraeli csapatok kivonulását követeli va­lamennyi megszállt te­rületről. Nyilvánvaló; hogy ez a legtöbb, amit a közel-ke­leti béke helyreállítása érdekében vállalni lehet. Éppen ennek fényében válik védhetetlenné min- * den olyan izraeli politi­ka, amely nem hajlandó . lemondani a megszállt területekről, vagy azok­nak akár egy részéről is. Eddig ugyanis e megszál­lásnak — s az egész öt­napos háborúnak —, az volt a magyarázata Tel Aviv részéről, hogy az Arab világ, élén Egyip­tommal, nem ismeri el Izraelt, nekik tehát.,pre­ventív védekezésre” van szükségük. A Biztonsági Tanács határozatának el­ismerése, s a kötelezett­ségvállalás e határozat végrehajtására — amire az EAK hajlandóságát fejezte ki — azonban egyet jelent Izrael elis­merésével, sőt, a Szuezi- csatornán való hajózási jogával is, hiszen ez is szerepel a BT-határozat- ban. Ezek után mivel le­het tovább védeni, vagy akár csak magyarázni azt az izraeli álláspontot, amely megtagadja a megszállt területekről va­ló kivonulást? Remélhető persze — hi­szen Kairó is „örvende­tes fordulatnak” nevezi a Jarring-misszió felújítá­sát —, hogy éppen a Jar­ring vezette tárgyalások a végén jobb belátásra bírják Tel Aviv-ot. Jó­solni erre vonatkozólag sem pro, se contra nem lehet, de ha végül is ez történnék, akkor kétség­telenül ez lenne a nem­zetközi helyzet egyik le?örvendetesebb esemé­nye. Elhunyt Nógrádi Sándor Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Nógrádi Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának tagja, vezérezredes, pártujik, valamint a magyar és nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa hosszantartó, súlyos betegség következtében 1971. január 1-én el­hunyt. Nógrádi Sándor elvtárs temetése január 7-én, csü­törtökön 14 órakor katonai díszpompával történik, a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk hozzátartozói, elvtársai, barátai, régi harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar. Néphadsereg A Magyar Partizán Szövetség numa óta mindössze 2 hét telt el. Edward Gierek, a kb első titkára ezalatt 3 nyilvános beszédet mon­dott. Ezekből kirajzolódnak az új pártvezetőség prog­ramjának következő fő vo­násai: a szocializmus az emberek számlára épül, őket szolgálja, ők az anyagi javak megterrriolői és ne­kik kell lenniök fogyasz­tóinak fs. Az ország bel- külpolitikájának össz­hangban kell lennie a rea­litásokkal, a valósággal. A pártnak mindig szoros kap­csolatot kell tartania a munkásosztállyal, a töme­gekkel. Fokozatosan le kell küzdeni a meglevő nehéz­ségeket, s biztosítani a gaz­daság gyors ütemű, arányos fejlődését. Meg kell javí­tani a gazdaság szervezé­sét, irányítását, korrigálni és tökéletesíteni kell me­chanizmusát. Optimisták Mariam Vire—Tuominen, a finn békebizottság fő­titkára a Pravda tudósító­jának adott interjújában kifejezte azt a reményét, hogy 1971-ben az európai államok képviselői közös tárgyalóasztalhoz ülnek, hogy megvitassák az eu­rópai biztonság megszilár­dításának időszerű problé­máit Az elmúlt esztendő má­sodik felében lejátszódott jelentős események — a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés, a francia—szovjet együttműködés fejlődése — reményt és optimizmust Kellenek A biztonsági értekezlet összehívásának a NATO brüsszeli értekezletén tá­masztott előzetes feltételei a hidegháború légkörét idézik fel és az összehívás eszméjének megsemmisíté­sére irányulnak. Hiszen Európa népei csakis új konfliktusok növekvő ve­szélyét várhatják a hideg­háború és a fegyverkezési hajsza kiterjesztésétől — mondotta a finn békebi­zottság főtitkára. Nógrádi Sándor forra­dalmár volt, fontos vezetői posztokon részese annak a nagy átalakulásnak, amely hazánkat a szocialista út­ra vezette Kora ifjúságá­tól eljegyezte -magát a tár­sadalmi haladás eszméivel, egész életét a küzdelem­nek, az alkotásnak szen­telte és a szó legszorosabb értelmében a halál ütötte ki kezéből a tollat, élete utolsó munkaeszközét. Ifjú vasmunkásként ke­rült a munkásmozgalom­ba és ott volt a Kommu­nisták Magyarországi Pártjának bölcsőjénél. Har­colt a Tanácsköztársasá­gért, majd annak bukása után külföldön folytatta a kommunista mozgalom szervezését. A csehszlovák ifjúkommunista szervezet titkára volt, majd a Kom­munista Intemacionálé megbízásából Románia, Franciaország* és a Szov­jetunió volt további tevé­kenységének színhelye. A második világháború kitörése a Szovjetunióban érte. A háború első idő­szakában a fogságba ke­rült magyar katonák ne­velője, felvilágosítója, ta­nítója volt, majd — ép­pen ötvenéves korában — ejtőernyővel egy partizán- csoport élén visszatért ha­zájába. A Nógrádi parti­zánegység harcairól ma már legendák szólnak nemcsak hazánkban, ha­nem Szlovákiában is, ahol antifasiszta felszabadító­harcuk egy részét kifejtet­ték. A felszabadulás után fontos állami és pártfunk­ciókat töltött be. Kezdet­ben partizánharcainak színhelyén Észak-Magyar- országon szervezte és irá­nyította a kommunista párt munkáját, majd ipar­ügyi, illetve miniszterel­nökségi államtitkárként a munkásosztály hatalmának kivívásában, a népi Ma­gyarország megteremtésé­ben szerzett elévülhetet­len érdemeket. A fordulat éve után a néphatalom védelmének megszervezésében kapott vezető munkakört: a nép­hadsereg politikai főcso­portfőnöke, vezérezredes, a honvédelmi miniszter el­ső helyettese lett. Az el­lenforradalom után újra a párt vezetésében vállalt munkát, majd diplomata­ként egyaránt szolgálta hazáját és a szocialista közösség érdekeit. Négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, de azóta sem pi­hent: memoárjainak két kötete izgalmas és tanul­ságos kortörténeti doku­mentum. Sok munkával, harccal, eredményekkel teljes éle­te volt Nógrádi Sándornak. Örökké emlékezünk em­berségére. kiváló kommu­nista vezetői stílusára, fá- 'radhatatlan munkabírásá­ra, az ifjúság iránti kü­lönleges szeretetére, a marxizmus—leninizmus iránti állhatatosságára. Emlékét a legkiválóbb ma­gyar munkásmozgalmi ve­zetők között őrizzük meg. (C. P.) ' A sztrájk vezetője (A KS kiküldött tudósítójának londoni jegyzete) Az Idei december nagyon enyhe Angliában. Szinte tava­sziastul langyos volt az idő. A politikai hőmérő pedig még magasabb hőfokot jelzett. A nyáron hatalomra került tory- kormány munkásellenes politi­kája, a növekvő drágaság ak­tivizálja a dolgozókat. Egyre több a sztrájk. Nemrég a bá­nyászok vívták meg eredmé­nyes bérharcukat. Napirenden vannak a közlekedési munka- beszüntetések, munkalassítá­sok. Ízelítőként magunk is ta­pasztaltuk az elmúlt hónapok kommunális sztrájkjainak ma­radványait : egyes kerületek­ben még mindig szemétdombok éktelenkednek, tanúskodván a köztisztasági alkalmazottak többhőnapos sztrájkjáról. Ottlétünk alatt az elektromos dolgozók különös bérsztrájkjá­nak voltunk *anúi. Egy 1875- ben kelt törvény szerint* ugyan­is Angliában az energiaszolgál­tatás ^dolgozóinak tilos sztráj­kolnak. Az elektromosipari dolgozók tehát bérkövetelése’k érvényesítése érdekében úgy segítettek magukon, hogy min­den szabályt betarto++ak, nem túlóráztak stb. így lassították a munkát, am’nek következté­ben országosan 20—30 százalék­kal csökkent az energiaszolgál­tatás. Ez Londonban úgy je- I lentkezett, hogy naponta több­ször — a legváratlanabb idő­szakokban — más és más ke­rtijeikben, 2—3 órára kialud­tak a villanyok. A lakásokban ugyan gyertyafénnyel még le­hetett ezen segíteni, de sok he­lyütt a fűtés, a háztartási fel­szerelések nem működtek. Az áruházakat sötétedés után be kellett zárni, az üzemeket le­állítani. A /kormányt azonban sokkal jobban aggasztotta a december 8-ára meghirdetett politikai sztrájk. Az East End munkás- negyedében, a dokkok közelé­ben, a Cable Street-i lakásá­ban kerestük fel az Akcióbi- * zottság — tel1’es nevén a Szak- szervezetek Védelmi összekötő Tanácsa — egyik vezetőjét, Ke­vin Halpin hajógyári lakatost, aki a látogatásunkat megelőző napon a televízióban is kifej­tette a sztrájk céljait. Az alacsony termetű, széles vállú Kevin Halpin kedves mo­sollyal fog kezet látogatóival. Aztán elmondja, hogy csak nemrég költözött ebbe a kerü­letbe, de az utca lakóival már­is barátságot kötött. Egyesek közülük csak a televízióból tudták meg. hogy Halpin kom­munista és jócskán elcsodál­koztak. Nem így képzelték a kommunistákat — magyarázza vendéglátónk nevetve, miköz­ben felesége teával (angol mó­don — teijel elkészít ve) és sü- i töménnyel kínál. Megtudjuk róla, hogy 15 évig volt a Ford- gyár dagenhami szerelőrészle­gének bizalmija. Hét évvel ez- ■ o’őtt e<?v sztrájk szervezése miatt elbocsátották, és fekete- i listára került. Tizenhat hóna­pig volt munka nélkül, azóta az egyik hajógyárban dolgozik lakatosként. Rendkívüli agili­tása, kellemes modora, és meg­győző érvelése nagy hatással van a munkásságra. Nem vé­letlen hát, hogy most, amikor a tory-kormány munkaügyi minisztere, Robert Carr elké­szítette hírhedt sztrájkellenes törvényjavaslatát, a november 14-én összeült 1800 tagból álló szakszervezeti küldöttség őt vá­lasztotta meg a bizottság elnö­kévé.-r Kik voltak a küldöttek? — érdeklődünk. — Üzemi és körzeti szakszer­vezeti bizalmiak — válaszolta ! —, akiket munkatársaik bíztak i meg ezzel a feladattal. 1 — Ügy tudjuk, hogy a TUC, a szakszervezeti tanács nem tá­mogatja az akciót. — Valóban így van. A TUC­nak az a véleménye, hogy márciusig, amikor a törvény­javaslat a parlament elé kerül, harci akciók helyett csupán fel­világosító kampányt, gyűlésso­rozatot kell tartani. Márciusra összehívják a rendkívüli szak- szervezeti kongresszust: az I döntsön a továbbiakról. Félő, í hogy mire a kongresszus ösz- szeül, a parlamentben már ke- reszttilha^sp.oHák a törvényt. Ezért határoztuk el a decem­ber 8-i figyelmeztető munka- i bsszűn*e^és — A kormány munkásellenes törekvéseire — folytatta Halpin — a legtöbb szakszervezetben, így a vasutasoknál, a közleke­dési és szállítási dolgozóknál, az utóbbi időben komoly bal- ”atolódási mutatkozik. Célunk: felrázni á munkásokat és meg­nyerni a szaktanács többségét, vegyenek részt a további ak­ciókban — a legközelebbi re ja­nuárban kerül sor — s főként: ne várjanak a rendkívüli kong­resszus összehívásával márciu­sig, előzzék meg a kormány lépéseit, vigyék harcba a dol­gozókat. S december 8-án magam vol­tam tanúja, hogy a dolgozók megértették, mi forog kockán. Az Akció napjának egymillió­nál több támogatója volt, ezek egy része részt vett a 24 órás sztrájkban, sokan elküldték megbízottaikat a parlamentbe képviselőikhez. A parlamenti folyosón, a szakszervezetek és munkahelyek1 küldötteiből csak­nem kétezer ember tolongott. — Országszerte több mint 600 ezer munkás sztrájkol. Leg­alább 200 ezerre tehető azok­nak a nőknek és férfiaknak a száma, akik abbahagyták a munkát Londonban és a pe­remváros :kban. hogy előszóra lakóhelyi központban tüntesse­nek, majd a londoni City-ben, utána pedig részt vegyenek a Hyde Parkban tartott tömeg­gyűlésen. Az újságok nem je­lentek meg azon a napon és sok iskolában is szünetelt a tanítás . . . A szakszervezetek tarka lo­bogóin, amelyek közül sokat vittek már régi tüntetéseken és felvonulásokon, olyan jelsza­vak és feliratok voltak, ame­lyek mind a szakszervezeti szabadság megvédésére mozgó­sítottak. Az angol munkásmoz­galom harcba szállt, hogy meg­védje jogait. Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom