Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

1*70. december 19, szombat S. oldal ÜLÉST TARTOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Dr. Romany Pál előadása (Folytatás az 1. oldalról) menyek eddig még nem tudták teljesen ellensúlyoz­ni. A nemzeti jövedelem ezért a tervezettnél és az előző évinél is kisebb ütem­ben nőtt. A károk és a ki­esések ellenére nem tartot­tuk szükségesnek, hogy vál­toztassunk a fogyasztás és a felhalmozás tervezett egyenletes növekedési üte­mén. A belföldi felhasz­nálás tervezett növekedése ilyen körülmények között behozatali többlet révén valósult meg. Hasonló tényezők hatá­rozták meg az állami költ­ségvetés bevételeinek és kiadásainak alakulasat is. A folyó évben a költségve­tési gazdálkodás előrelát­hatólag a tervezettnél na­gyobb, 3,5 milliárd forint körüli hiánnyal zárul. A hiány kialakulásában je­lentős szerepe volt a ked­vezőtlen természeti körül­mények miatti jövedelem­kiesésnek. Az állam a ter­mészeti csapások következ­ményeit nagy részben ma­gára vállalta, nem engedte, hogy azok a közvetlenül nem sújtott' lakosságot is érintsék. Mindez mit sem von la az elért eredmények érté­kéből. A nehézségekkel eredményesen megbirkóz­tunk. Az elmúlt esztendő gazdaságilag sikeres volt. Ebben nagy része volt a X. kongresszus tiszteletére indított lelkes és az eddi­gieknél jobban szervezett, céltudatosabb munkaver­senynek. Az árvíz által okozott károk helyreállítá­sát pedig meggyorsította, teljesebbé tette az a tár­sadalmi összefogás és anya­gi segítség, amelyet a la­kosság, a vállalatok, a szö­vetkezetek és a költségve­tési intézmények önként vállaltak. Vályi Péter ezt követően az 1971. évi népgazdasági terv ismertetésével foglal­kozott beszédében. (A ter­vet részletesen vasárnapi lapszámunkban közöljük.) Mint mondotta: Az 1971. évi népgazdasági terv a gazdasági növeke­dés ütemének fokozódását irányozza elő. A nemzeti jövedelem 7 százalékkal, az 1970. évinél többel gyarap­szik. Az ipar termelése 6 százalékkal, a nemzeti jö­vedelemhez való hozzájá­rulása pedig 7 százalékkal nő. A mezőgazdaságban — az ez évi visszaesés után — megvannak a termelés gyorsabb növelésének fel­tételei, a termelés értéke az 1969. évi magasabb színvo­nalat is 2—3 százalékkal meghaladhatja. Az 1970. évi jelentős eredmények után 1971-ben tovább javul a fogyasztói piac helyzete. Erre válto­zatlanul megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Eh­hez szükség van arra, hogy az árualapok növelésével összhangban szabályozzuk a iövedelem kiáramlását. A fizetőképes kereslet tovább­ra is gyorsan, bár az előző évinél valamivel mérsé­keltebben nő. A lakosság összes nénzfoevételei 8—9 százalékkal emelkednek. A szocialista szektorban — a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek nélkül — a fog­lalkoztatottság mintegy 2 százalékkal bővül, a Horni­nál átlagkeresetek pedig 4 százalékkal lesznek nagyob­bak. Az állami költségvetés kiadása,inak több mint egy- harmada 63.5 milliárd fo­rint a társadalom közös fo­gyasztását szolgálja. Ez az összeg 7,4 százalékkal ma­gasabb, mint az előző évi és hozzájárul népünk anya­gi jólétének és életkörülmé­nyeinek javításához. A társadalmi közös fogyasz­tás 32 százaléka olyan pénzben! juttatás, amellyel főként az öregekről és a többgyermekes családokról való gondoskodás valósul meg. Gazdasági céljainak meg­valósulása és a népgazda­ság pénzügyi helyzete fő­ként attól függ, hogy már a 4. ötéves terv első évé­ben mennyire tudjuk nö­velni a munka eredmé­nyességét. Ehhez az szük­séges, hogy a gazdasági te­vékenységben az eddiginél előrelátóbb, a társadalom érdekeit minden döntésben mérlegelő szemlélet érvé­nyesüljön. Koncentráltab­ban kell felhasználnunk anyagi és szellemi erőin­ket, javítanunk kell a gaz­dasági és a pénzügyi mun­ka szervezettségét. Az 1971. évi költségvetés hiánnyal számol. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a tervezett nagyságú hiány nem szükségszerű. Kisebb lehet, ha a társadalmi-gaz­dasági hatékonyság fokozá­sában jelentős előrehaladást érünk el. A népgazdaság minden ágában, a termelés és a forgalom valamennyi tényezőjénél ehhez számot- i tevőek tartalékaink. Az 1971. év nehéz és fe- í lelősségteljes lesz számunk­ra, de céljaink lelkesítőek. A teljesítésükhöz szükséges feltételeket mi mindany- nyian teremtjük meg. Ma­gasabb színvonalon kell folytatnunk a gazdasági építőmunkát, amely a szó- i cialista társadalom teljes felépítését szolgálja — fe­jezte be beszédét Vályi Pé­ter. A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott beszéde után Egri Gyula, a Baranya megyei pártbizottság első titkára szólalt fel, majd az elnöklő Kállai Gyula in­dítványára az országgyűlés úgy határozott, hogy a tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben együt­tesen vitatja meg. Ezután szünet következett. A szünet után Vass Ist­vánná elnökletével folytat­ta munkáját az országgyű­lés. Felszólalt Csépanyi Sándor Borsod megyei kép­viselő, az Ózdi Kohászati Művek vezérigazgatója, majd Sárvári István Vas megyei képviselő, a Csep- regi Állami Gazdaság igaz­gatója, Inokai János buda­pesti képviselő, a KGM tervező irodáinak igazga­tója, Németh István Bara­nya megyei képviselő, ál­talános iskolai igazgató, Varga Sándor Hajdú-Bíhar megyei képviselő, a hajdú­nánási Rákóczi Tsz elnöke. Ezután ebédszünet követ­kezett. Ebédszünet után Beresz- tóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az or­szággyűlés. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhe­lyettese emelkedett elsőnek szólásra. Tímár Mátyás felszólalása A népgazdasági terv pénzügyi mérlegei mögött álló egyes problémákkal kívánok foglalkozni, ame­lyek alapvető jelentősé­gűek előrehaladásunk szempontjából. Az első ezek között a vállalati gazdálkodás. Állami vállalataink ad­ják a költségvetés bevé­teleinek legjelentősebb részét, 83 százalékát, Ugyanakkor a kiadások között is igen jelentős összegek szerepelnek vál­lalati támogatások címszó alatt, tehát a nettó ho­zam kisebb. Az államház­tartással szemben, a szo­ciális, kulturális ellátás iránt támasztott igények, a beruházások: évről évre nőnek. Hogy ezekét mind nagyobb mértékben tud­juk kielégíteni, szükséges, hogy nagyobb ütemben növekedjenek a vállalatok befizetései és hogy csök­kenjenek az állami tá- moga tások. Vállalataink egy része jelentős összegű támoga­tásban részesül az állami költségvetésből. Ezek jel­lege különböző: van köz­tük olyan fogyasztói ár­támogatás, amelyet álla­munk tudatosan biztosít, hogy bizonyos árukat és 9*olgál tatásokat a ráfor­| dítások alatti áron vásá- I rolhasson a. lakosság, i Vannak olyan hozzájáru- | lások — elsősorban a me­zőgazdaságban —, ame­lyek meghatározott fej­lesztési célokat szolgál- ! nak. Van azonban a tá­mogatások között nagy j összegben olyan is, amely ! azt jeleníti hogy gazdaság- i talanná toR a termelés | egy része és számo® ter­méket csak ráfizetéssel tudnak előállítani. E te­metekre a vezetésnek kü­lönös gondot kell fordí­tania. A cél elsősorban az, tiogy azokat az iparága­kat, vállalatokat fejlesszük, ahol a bel- és a külföldi oiac szükségleteit a ter­melés a leggazdaságosab­ban elégíti ki. Van persze jó néhány olyan terület is, amelynek termékeire pgyelőre — néha hosszabb időre is — szükség van, ezért vállalnunk kell a deficitet. Minden olyan esetben azonban, amikor korszerűtlenség szüli a rá­fizetést, erőteljesen kell törekedni arra, hogy a gyártmányösszetétel meg­változzék. E munka jó "észét vállalatainknak saját hatáskörükben kell elvé­gezniük, de a miniszté­riumoknak nagy segítséget kell nyújtaniok hozzá. A kívánatos az — és erre irányul szabályozási rendszerünk —, hogy a támogatások összegét fo­kozatosan, de erőteljesen csökkentsük és r tétolt más. nagyobb hatékonysá­gú gazdasági szódáiig és kulturális célok megvaló­sítására fordítsuk, a ren­delkezésünkre álló forrá­sokat a leggyümölcsözőbb területekett használjuk fel. Ugyanakkor nem fo­gadható el az a vállalati törekvés, amely a kor­szerűtlen részlegeket fej­leszteni kívánja akkor is, ha az ott folyó termelés­nek nincs perspektívája. Gazdasági fejlődésünk jellegzetes tünete, hogy ma a beruházási igények jelentős mértékben meg­haladják a rendelkezé­sünkre álló forrásokat és részben a kivitelező kapa­citásokat is. Minden ol­dalról nagy a nyomás a fejlesztési források növe­lése érdekében. Itt nincs más út, mint hogy a tár­sadalom, a népgazdaság érdekét a részérdekek elé helyezzük. Lehetővé kell tennünk, hogy az illetékes szervek nagyobb mozgási szabadsággal rendelkezze­nek a beruházási hitelek terén, azokat a legfonto­sabb, legjobb, leggazdasá­gosabb igények kielégíté­sére fordíthassák. Az e téren kívánatos változás egyik előfeltétele, hogy az építőanyag- és az épí­tőipar gyorsított ütemben fejlődjék, amit egyébként nagy lakásépítési terveink valóraváltása is megkíván. A költségvetés említett problémái mellett szólni szeretnék a lakosság ösz- szesített háztartási mérle­géről, bevételeiről és ki­adásairól is. A lakosság legjelentősebb bevételeit a bérek alkotják, ez 1971- ben több mint 100 milli­árd forintot tesz ki. Bér­politikánkban sok a prob­léma. Elsősorban a mainál jobban kell biztosítani a bérezés megfelelő diffe­renciáltságát a munkatel­jesítménynek megfelelően. Ellene vagyunk minden egyenlősdinek! A felelős­séggel végzett jó munkát jól kell megfizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. A jövedelmekkel kap­csolatos probléma viszont, hogy egyes családokon be­lül az egy főre jutó jöve­delmek közti eltéréseket csökkenteni kell. Ennek legfontosabb eszköze a családi pótlék ég a nyug­díjjuttatás, valamint egyes alacsony keresetű rétegek bérének emelése. Az el­múlt öt év során itt szá­mos intézkedés történt, ezek hatására a családi pótlékban részesülő csalá­dok száma 92 000-rel, 15 százalékkal, a nyugdíjel­látásban részesülők száma 224 000 fővel, 19 százalék­kal, a családi pótlék ösz- szege 1,3 milliárddal, a nyugdíjak összege pedig 3,5 milliárddal nőtt. Ezen belül jelentősen nőtt a termelőszövetkezeti csalá­doknál is a nyugdíj és járadék összege. Intézke­déseink között fontos sze­repet játszott a gyermek- gondozási segély. A rendelkezésre álló adatok szerint 1967-ben a népesség körülbelül 10 százaléka tartozott a leg­alacsonyabb jövedelmű kategóriába, ahol az egy főre jutó havi kereset nem érte el a 600 forintot. Az e kategóriába tartozó sze­mélyek 30 százaléka nyug­díjas volt, 70 százaléka többségében több gyerme­kes családokból, illetve egyedülálló anyák háztar­tásaiból került ki. Külön­böző tényezők, demográ­fiai változások, de jelen­tős mértékben az említett intézkedések és a kerese- | tek növekedésének hatá- j "ára az alacsony jövedel- í mfiek részaránya a né- ! ness-toen belül az 1967. évi 10 százalékról 1969- ben 6,3 százalékra csök­kent. az újságíró akadémián A Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházá­ban pénteken délelőtt előadás hangzott el az újságíró akadémia keretében Az MSZMP X. kongresszus főbb agrárpolitikai útmutatásai címmel. Az előadást dr. Romany Pál, a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság első titkára tartotta. Dr. Romany Pál előadását tartja. Tisztában vagyunk az­zal, hogy ez a probléma nem tekinthető megol­dottnak és a kormány — amint erre a megfelelő források a termelőmunka hatékonyságának javítása révén rendelkezésre áll­nak, nem fog késlekedni, hogy a szükséges intézke­déseket megtegye. Ide tartozik az olyan problé­mák megoldása is, mint elveink következetes érvé­nyesítése a nők béreinél és a fiatal, induló diplo­mások megfelelő kerese­tének biztosítása. Az 1971-es év negyedik ötéves tervünk induló éve. Indulási pozíciónk jónak mondható. Ezt summázta a X. pártkongresszus nem­rég lezajlott tanácskozása is. Problémánk, gondunk, Kelemen Sárid Kelemen Sándor rámuta­tott, hogy a megyében a szakszövetkezetek munkája igen jelentős. Kérte, hogy a kormányszervek vizsgálják meg a kisgépellátás javítá­sának lehetőségeit. A járás szakszövetkezetei 28 000 holdnyi szőlőben gazdál­kodnak, e területen a szőlő­tőkék mintegy 30 százalé­kát azonban sürgősen fel kell újítani ahhoz, hogy megmentsék a kipusztulás­tól. Ehhez azonban a szak- szövetkezetek anyagi erő­forrásai nem elegendők. Körülbelül négyszázmillió forintba kerülne a járás homoki szőlőinek rekonst­rukciója, saját erőforrásból körülbelül 120—130 millió forintot tudnának előte­remteni. Kérte a kormányt, hogy az 1971. évi költség- vetés keretei között a me­zőgazdaságnak szánt támo­gatásból abban az esetben is segítse e területek felújí­tását, ha ott nem csemege- szőlőt telepítenek. Az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot el­fogadta és az országgyűlés­nek is elfogadásra ajánlot­ta. Ezután Pályi Sándorné mérnök, veszprémi képvi­selő a peremartoni ipari robbanóanyaggyár üzemve­zetője következett felszóla­lásra, majd Juhász István, Borsod megyei képviselő, a sátoraljaújhelyi Űj Erő Tsz elnöke. Ezután szünet követke­tartalékunk, lehetőségünk van bőven. Rajtunk, áll, hogy ezekből mit és mi­lyen gyorsan oldunk meg, illetve használunk ki; hogy milyen ütemben, tud­juk fejleszteni gazdasá­gunkat. népünk életszín­vonalát. Tímár Mátyás után Tűz Ferenc Komárom megyed képviselő, a csatkai II. Rá­kóczi Ferenc Tsz elnöke szólalt fel, majd Simon Ist­ván Kossuth-díjas költő, Veszprém megye képviselő­je, Böhm József, a Somogy megyei Tanács V. B elnöke, dr. Nezvál Ferenc, Zala megyei képviselő és Kele­men Sándor, a Bács-Kiskun megyei 18-as választóke­rület képviselője, a Kiskő­rösi Mezőgazdasági Szak- szövetkezet elnöke. tr felszólalása zett. Szünet után Vass Ist­vánná elnökletével folyta­tódott a tanácskozás. Fel­szólalt Huszár István ál­lamtitkár, a Központi Sta­tisztikai Hivatal elnoue, Molnár Józsej Komárom megyei képviselő, ME- SZOV-elnök. Az elnöklő Vass Istvánné ezután a vitát lezárta, s megadta a szót Vályi Pé­ter pénzügyminiszternek, aki válaszolt a vitában el­hangzott észrevételekre, majd határozathozatal kö­vetkezett. Az 1971. évi költ­ségvetésről szóló és a ta­nácsok 1971—75. évi pénz­ügyi gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatot általános­ságban és — a megfelelő módosítással — részletei­ben ugyancsak egyhangú­lag fogadta el az ország- gyűlés. A napirend 2. pontjaként dr. Bélák Sándor (Veszp­rém, 14. sz. vk.), a Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem rektora a közúti köz­lekedés biztonságosabbá té­telével kapcsolatban inter­pellált a belügyminiszter­hez. Benkei András belügy­miniszter válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyű­lés idei utolsó ülésszaka befejezte munkáját, az el­nöklő V s Istvánné kelle­mes ü .--kel. sikerekbe) gazdag, dog új esztendői kívánt a képviselőknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom