Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-19 / 297. szám
1*70. december 19, szombat S. oldal ÜLÉST TARTOTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Dr. Romany Pál előadása (Folytatás az 1. oldalról) menyek eddig még nem tudták teljesen ellensúlyozni. A nemzeti jövedelem ezért a tervezettnél és az előző évinél is kisebb ütemben nőtt. A károk és a kiesések ellenére nem tartottuk szükségesnek, hogy változtassunk a fogyasztás és a felhalmozás tervezett egyenletes növekedési ütemén. A belföldi felhasználás tervezett növekedése ilyen körülmények között behozatali többlet révén valósult meg. Hasonló tényezők határozták meg az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak alakulasat is. A folyó évben a költségvetési gazdálkodás előreláthatólag a tervezettnél nagyobb, 3,5 milliárd forint körüli hiánnyal zárul. A hiány kialakulásában jelentős szerepe volt a kedvezőtlen természeti körülmények miatti jövedelemkiesésnek. Az állam a természeti csapások következményeit nagy részben magára vállalta, nem engedte, hogy azok a közvetlenül nem sújtott' lakosságot is érintsék. Mindez mit sem von la az elért eredmények értékéből. A nehézségekkel eredményesen megbirkóztunk. Az elmúlt esztendő gazdaságilag sikeres volt. Ebben nagy része volt a X. kongresszus tiszteletére indított lelkes és az eddigieknél jobban szervezett, céltudatosabb munkaversenynek. Az árvíz által okozott károk helyreállítását pedig meggyorsította, teljesebbé tette az a társadalmi összefogás és anyagi segítség, amelyet a lakosság, a vállalatok, a szövetkezetek és a költségvetési intézmények önként vállaltak. Vályi Péter ezt követően az 1971. évi népgazdasági terv ismertetésével foglalkozott beszédében. (A tervet részletesen vasárnapi lapszámunkban közöljük.) Mint mondotta: Az 1971. évi népgazdasági terv a gazdasági növekedés ütemének fokozódását irányozza elő. A nemzeti jövedelem 7 százalékkal, az 1970. évinél többel gyarapszik. Az ipar termelése 6 százalékkal, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása pedig 7 százalékkal nő. A mezőgazdaságban — az ez évi visszaesés után — megvannak a termelés gyorsabb növelésének feltételei, a termelés értéke az 1969. évi magasabb színvonalat is 2—3 százalékkal meghaladhatja. Az 1970. évi jelentős eredmények után 1971-ben tovább javul a fogyasztói piac helyzete. Erre változatlanul megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Ehhez szükség van arra, hogy az árualapok növelésével összhangban szabályozzuk a iövedelem kiáramlását. A fizetőképes kereslet továbbra is gyorsan, bár az előző évinél valamivel mérsékeltebben nő. A lakosság összes nénzfoevételei 8—9 százalékkal emelkednek. A szocialista szektorban — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül — a foglalkoztatottság mintegy 2 százalékkal bővül, a Horninál átlagkeresetek pedig 4 százalékkal lesznek nagyobbak. Az állami költségvetés kiadása,inak több mint egy- harmada 63.5 milliárd forint a társadalom közös fogyasztását szolgálja. Ez az összeg 7,4 százalékkal magasabb, mint az előző évi és hozzájárul népünk anyagi jólétének és életkörülményeinek javításához. A társadalmi közös fogyasztás 32 százaléka olyan pénzben! juttatás, amellyel főként az öregekről és a többgyermekes családokról való gondoskodás valósul meg. Gazdasági céljainak megvalósulása és a népgazdaság pénzügyi helyzete főként attól függ, hogy már a 4. ötéves terv első évében mennyire tudjuk növelni a munka eredményességét. Ehhez az szükséges, hogy a gazdasági tevékenységben az eddiginél előrelátóbb, a társadalom érdekeit minden döntésben mérlegelő szemlélet érvényesüljön. Koncentráltabban kell felhasználnunk anyagi és szellemi erőinket, javítanunk kell a gazdasági és a pénzügyi munka szervezettségét. Az 1971. évi költségvetés hiánnyal számol. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a tervezett nagyságú hiány nem szükségszerű. Kisebb lehet, ha a társadalmi-gazdasági hatékonyság fokozásában jelentős előrehaladást érünk el. A népgazdaság minden ágában, a termelés és a forgalom valamennyi tényezőjénél ehhez számot- i tevőek tartalékaink. Az 1971. év nehéz és fe- í lelősségteljes lesz számunkra, de céljaink lelkesítőek. A teljesítésükhöz szükséges feltételeket mi mindany- nyian teremtjük meg. Magasabb színvonalon kell folytatnunk a gazdasági építőmunkát, amely a szó- i cialista társadalom teljes felépítését szolgálja — fejezte be beszédét Vályi Péter. A pénzügyminiszter nagy tapssal fogadott beszéde után Egri Gyula, a Baranya megyei pártbizottság első titkára szólalt fel, majd az elnöklő Kállai Gyula indítványára az országgyűlés úgy határozott, hogy a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen vitatja meg. Ezután szünet következett. A szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Felszólalt Csépanyi Sándor Borsod megyei képviselő, az Ózdi Kohászati Művek vezérigazgatója, majd Sárvári István Vas megyei képviselő, a Csep- regi Állami Gazdaság igazgatója, Inokai János budapesti képviselő, a KGM tervező irodáinak igazgatója, Németh István Baranya megyei képviselő, általános iskolai igazgató, Varga Sándor Hajdú-Bíhar megyei képviselő, a hajdúnánási Rákóczi Tsz elnöke. Ezután ebédszünet következett. Ebédszünet után Beresz- tóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett elsőnek szólásra. Tímár Mátyás felszólalása A népgazdasági terv pénzügyi mérlegei mögött álló egyes problémákkal kívánok foglalkozni, amelyek alapvető jelentőségűek előrehaladásunk szempontjából. Az első ezek között a vállalati gazdálkodás. Állami vállalataink adják a költségvetés bevételeinek legjelentősebb részét, 83 százalékát, Ugyanakkor a kiadások között is igen jelentős összegek szerepelnek vállalati támogatások címszó alatt, tehát a nettó hozam kisebb. Az államháztartással szemben, a szociális, kulturális ellátás iránt támasztott igények, a beruházások: évről évre nőnek. Hogy ezekét mind nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni, szükséges, hogy nagyobb ütemben növekedjenek a vállalatok befizetései és hogy csökkenjenek az állami tá- moga tások. Vállalataink egy része jelentős összegű támogatásban részesül az állami költségvetésből. Ezek jellege különböző: van köztük olyan fogyasztói ártámogatás, amelyet államunk tudatosan biztosít, hogy bizonyos árukat és 9*olgál tatásokat a ráfor| dítások alatti áron vásá- I rolhasson a. lakosság, i Vannak olyan hozzájáru- | lások — elsősorban a mezőgazdaságban —, amelyek meghatározott fejlesztési célokat szolgál- ! nak. Van azonban a támogatások között nagy j összegben olyan is, amely ! azt jeleníti hogy gazdaság- i talanná toR a termelés | egy része és számo® terméket csak ráfizetéssel tudnak előállítani. E temetekre a vezetésnek különös gondot kell fordítania. A cél elsősorban az, tiogy azokat az iparágakat, vállalatokat fejlesszük, ahol a bel- és a külföldi oiac szükségleteit a termelés a leggazdaságosabban elégíti ki. Van persze jó néhány olyan terület is, amelynek termékeire pgyelőre — néha hosszabb időre is — szükség van, ezért vállalnunk kell a deficitet. Minden olyan esetben azonban, amikor korszerűtlenség szüli a ráfizetést, erőteljesen kell törekedni arra, hogy a gyártmányösszetétel megváltozzék. E munka jó "észét vállalatainknak saját hatáskörükben kell elvégezniük, de a minisztériumoknak nagy segítséget kell nyújtaniok hozzá. A kívánatos az — és erre irányul szabályozási rendszerünk —, hogy a támogatások összegét fokozatosan, de erőteljesen csökkentsük és r tétolt más. nagyobb hatékonyságú gazdasági szódáiig és kulturális célok megvalósítására fordítsuk, a rendelkezésünkre álló forrásokat a leggyümölcsözőbb területekett használjuk fel. Ugyanakkor nem fogadható el az a vállalati törekvés, amely a korszerűtlen részlegeket fejleszteni kívánja akkor is, ha az ott folyó termelésnek nincs perspektívája. Gazdasági fejlődésünk jellegzetes tünete, hogy ma a beruházási igények jelentős mértékben meghaladják a rendelkezésünkre álló forrásokat és részben a kivitelező kapacitásokat is. Minden oldalról nagy a nyomás a fejlesztési források növelése érdekében. Itt nincs más út, mint hogy a társadalom, a népgazdaság érdekét a részérdekek elé helyezzük. Lehetővé kell tennünk, hogy az illetékes szervek nagyobb mozgási szabadsággal rendelkezzenek a beruházási hitelek terén, azokat a legfontosabb, legjobb, leggazdaságosabb igények kielégítésére fordíthassák. Az e téren kívánatos változás egyik előfeltétele, hogy az építőanyag- és az építőipar gyorsított ütemben fejlődjék, amit egyébként nagy lakásépítési terveink valóraváltása is megkíván. A költségvetés említett problémái mellett szólni szeretnék a lakosság ösz- szesített háztartási mérlegéről, bevételeiről és kiadásairól is. A lakosság legjelentősebb bevételeit a bérek alkotják, ez 1971- ben több mint 100 milliárd forintot tesz ki. Bérpolitikánkban sok a probléma. Elsősorban a mainál jobban kell biztosítani a bérezés megfelelő differenciáltságát a munkateljesítménynek megfelelően. Ellene vagyunk minden egyenlősdinek! A felelősséggel végzett jó munkát jól kell megfizetni, a rossz munkát nem szabad megtűrni. A jövedelmekkel kapcsolatos probléma viszont, hogy egyes családokon belül az egy főre jutó jövedelmek közti eltéréseket csökkenteni kell. Ennek legfontosabb eszköze a családi pótlék ég a nyugdíjjuttatás, valamint egyes alacsony keresetű rétegek bérének emelése. Az elmúlt öt év során itt számos intézkedés történt, ezek hatására a családi pótlékban részesülő családok száma 92 000-rel, 15 százalékkal, a nyugdíjellátásban részesülők száma 224 000 fővel, 19 százalékkal, a családi pótlék ösz- szege 1,3 milliárddal, a nyugdíjak összege pedig 3,5 milliárddal nőtt. Ezen belül jelentősen nőtt a termelőszövetkezeti családoknál is a nyugdíj és járadék összege. Intézkedéseink között fontos szerepet játszott a gyermek- gondozási segély. A rendelkezésre álló adatok szerint 1967-ben a népesség körülbelül 10 százaléka tartozott a legalacsonyabb jövedelmű kategóriába, ahol az egy főre jutó havi kereset nem érte el a 600 forintot. Az e kategóriába tartozó személyek 30 százaléka nyugdíjas volt, 70 százaléka többségében több gyermekes családokból, illetve egyedülálló anyák háztartásaiból került ki. Különböző tényezők, demográfiai változások, de jelentős mértékben az említett intézkedések és a kerese- | tek növekedésének hatá- j "ára az alacsony jövedel- í mfiek részaránya a né- ! ness-toen belül az 1967. évi 10 százalékról 1969- ben 6,3 százalékra csökkent. az újságíró akadémián A Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházában pénteken délelőtt előadás hangzott el az újságíró akadémia keretében Az MSZMP X. kongresszus főbb agrárpolitikai útmutatásai címmel. Az előadást dr. Romany Pál, a Bács-Kiskun megyei Pártbizottság első titkára tartotta. Dr. Romany Pál előadását tartja. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a probléma nem tekinthető megoldottnak és a kormány — amint erre a megfelelő források a termelőmunka hatékonyságának javítása révén rendelkezésre állnak, nem fog késlekedni, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Ide tartozik az olyan problémák megoldása is, mint elveink következetes érvényesítése a nők béreinél és a fiatal, induló diplomások megfelelő keresetének biztosítása. Az 1971-es év negyedik ötéves tervünk induló éve. Indulási pozíciónk jónak mondható. Ezt summázta a X. pártkongresszus nemrég lezajlott tanácskozása is. Problémánk, gondunk, Kelemen Sárid Kelemen Sándor rámutatott, hogy a megyében a szakszövetkezetek munkája igen jelentős. Kérte, hogy a kormányszervek vizsgálják meg a kisgépellátás javításának lehetőségeit. A járás szakszövetkezetei 28 000 holdnyi szőlőben gazdálkodnak, e területen a szőlőtőkék mintegy 30 százalékát azonban sürgősen fel kell újítani ahhoz, hogy megmentsék a kipusztulástól. Ehhez azonban a szak- szövetkezetek anyagi erőforrásai nem elegendők. Körülbelül négyszázmillió forintba kerülne a járás homoki szőlőinek rekonstrukciója, saját erőforrásból körülbelül 120—130 millió forintot tudnának előteremteni. Kérte a kormányt, hogy az 1971. évi költség- vetés keretei között a mezőgazdaságnak szánt támogatásból abban az esetben is segítse e területek felújítását, ha ott nem csemege- szőlőt telepítenek. Az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot elfogadta és az országgyűlésnek is elfogadásra ajánlotta. Ezután Pályi Sándorné mérnök, veszprémi képviselő a peremartoni ipari robbanóanyaggyár üzemvezetője következett felszólalásra, majd Juhász István, Borsod megyei képviselő, a sátoraljaújhelyi Űj Erő Tsz elnöke. Ezután szünet követketartalékunk, lehetőségünk van bőven. Rajtunk, áll, hogy ezekből mit és milyen gyorsan oldunk meg, illetve használunk ki; hogy milyen ütemben, tudjuk fejleszteni gazdaságunkat. népünk életszínvonalát. Tímár Mátyás után Tűz Ferenc Komárom megyed képviselő, a csatkai II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke szólalt fel, majd Simon István Kossuth-díjas költő, Veszprém megye képviselője, Böhm József, a Somogy megyei Tanács V. B elnöke, dr. Nezvál Ferenc, Zala megyei képviselő és Kelemen Sándor, a Bács-Kiskun megyei 18-as választókerület képviselője, a Kiskőrösi Mezőgazdasági Szak- szövetkezet elnöke. tr felszólalása zett. Szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. Felszólalt Huszár István államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnoue, Molnár Józsej Komárom megyei képviselő, ME- SZOV-elnök. Az elnöklő Vass Istvánné ezután a vitát lezárta, s megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek, aki válaszolt a vitában elhangzott észrevételekre, majd határozathozatal következett. Az 1971. évi költségvetésről szóló és a tanácsok 1971—75. évi pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és — a megfelelő módosítással — részleteiben ugyancsak egyhangúlag fogadta el az ország- gyűlés. A napirend 2. pontjaként dr. Bélák Sándor (Veszprém, 14. sz. vk.), a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora a közúti közlekedés biztonságosabbá tételével kapcsolatban interpellált a belügyminiszterhez. Benkei András belügyminiszter válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés idei utolsó ülésszaka befejezte munkáját, az elnöklő V s Istvánné kellemes ü .--kel. sikerekbe) gazdag, dog új esztendői kívánt a képviselőknek.