Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-10 / 289. szám
«. oldal 1370. december 10, csfltörtöK Szabad idő Faj szón II. Háztáji vagy tanulás? Az új szövetkezeti törvény módot ad a háztáji gazdálkodás szerepének növelésére, tehát ezzel, mint lehetőséggel, mennyire élhet Fájsz parasztsága? A tény az, hogy egyre csökkenő mértékben. A háztáji legnagyobb ellenfele — a családi művelés. A vállalt terület megmunkálása semmilyen körülmények között nem szenvedhet csorbát. Ha valaminek el kell maradnia, az csak a háztáji lehet. Bár a megszokás nagy úr, s így a háztáji parcellák nagy részének egyik-másik sarka még mindig helyt ad a fű- szerpaprikának, de ez a terület évente rohamosan fogy... A közösből való 50 százalékos vállalás ugyanis kifizetőbbnek bizonyul. Átalakuló udvarok Újabban már a háztáji kukoricatermesztéstől is szabadulni igyekeznek. Oly módon, hogy nem igénylik a külön parcellát, inkább hozzászámítják a vállaláshoz, a tag azzal együtt műveli meg és takarítja be, azzal a különbséggel, hogy a háztájinak minősített hányad teljes termése az övé. Ez a közösnek is előnyös, mivel külön szállítási igény nem merül fel. Jövőre a háztáji részesedés nagyobb hányadát ily módon bonyolítják le. A válságra leginkább a háztáji állattartás nagymérvű hanyatlása figyelmeztet. Noha a szarvasmarhatartás Fajszon sohasem dívott különösebben, azért egy közepes nagyságú tehéncsordát itt is kihajtottak a legelőre. A háztáji tehenek száma jelenleg jó ha az ötöt eléri! De 1969-ben a tagságnak majdnem az egyharmada sertést sem hizlalt, még saját szükségletre sem. Inkább megvásárolták más községben. Ez utóbbiak közül az idén, a, hízók piaci árának emelkedése miatt, többen visszatértek a saját hizlaláshoz, de a folyamat hosszabb távon a háztáji sertésólak megüre- sedéséhez vezet. A mostani udvarok már most sem nagyon emlékeztetnek a régi parasz- portákra. Az itteni, kis területű, átlag 160 négyszög- öles porták is mintha tágasabbá váltak volna; legtöbbjükön már szőlőluga- sok, zöldséges és gyümölcsös kertek díszlenek. A baromfiudvar hátúira szorult, de akad már olyan parasztház (?) is, ahol baromfit sem tartanak.., Feltételes módban Mindez a szabad idő meg- nagyobbítására irányuló tudatos törekvéssel volna magyarázható? Nem valószínű. Inkább az a felismerés húzódhat meg mögötte, hogy a közösben elérhető jövedelem, azonos mértékű elfoglaltságra „vetítve” is nagyobb, mint a háztájival való bibéiődés- ből származó. Lépjünk tovább! Ha a közös ilyen hegemóniát gyakorol a háztáji felett, feltételezhető volna, hogy a nagyüzem különböző ágazatai a szakképzettség megszerzésére ösztönözzenek. Vagyis elvárható volna, hogy a tagság jelentős hányada a háztáji állatok gondozása helyett. szakkönyveket és folyóiratokat bújjon üres óráiban. Ám errőd csakis feltételes módban beszélhetünk. Egyrészt azért, mert a családi művelés rendszere némileg ellenáll az átütő erejű gépesítésnek, műszaki, technikai fejlesztésnek. Igaz viszont, hogy erre kényszeríti a szövetkezetei a meglehetősen nagy taglétszám eltartása, méghozzá nem is akármilyen nívón. Bármily furcsán hangzik is, de az az igazság, hogy a kézi munkaerő túlsúlya ebben a gazdaságban kifizetődik. A magyarázat abban rejlik, hogy a gazdaság igényes kultúrákat termeszt nagy területen. Tanfolyam indul Másrészt éppen a közös munkával járó nagy elfog, laltság és magag jövedelem fékezi a tanulási kedvet. „Minek tanulnék, amikor így is jóval nagyobb a jövedelmem, mint a falu legtöbb értelmiségiének?” — kérdezheti a fajszi állatgondozó, gőgös önelégültséggel, de mind kevesebb joggal. Mert tény, hogy a szövetkezetben szakképzés már négyöt éve nem volt, de az utóbbi két esztendőben a dolgozók esti iskolájának sem volt jelentkezője, noha távolról sem rendelkezik még mindenki a nyolc általánossal. Szerencsére a tsz vezetői felismerték, hogy a telep korszerűsítése, szakképzett gondozók hiányában, kudarcra ítélt vállalkozás, s ezért már a tél folyamán pótolják a mulasztást. Harminc szenos, nem a legszerencse- sebb hányban. A múlt falusi kiskocsmái, bár csak azok szamára voltak nyitva, akiknek italra tellett, törekedtek a bensőségesség felkeltésére, a vendégek ottmarasztalására. A mostaniak szegényes, sivár berendezése, légköre inkább taszít, mint vonz, időtöltésre nem alkalmasak, csak arra, hogy a betérők felhajtsák a maguk féldecijét, vagy korsó sörét, s már menjenek is tovább. Paradox módon leginkább azért taszítanak e „vendéglátó létesítmények”, mert ezeknek is kialakult a „törzsközönségük”, a falu legalacsonyabb műveltségi nívón álló rétegeiből verbuválódva. A fajszi átlagpolgár ilyen környezetben pár percnél hosszabb időt nem hajlandó eltölteni, a fiatalság egy része, pedig csak szombat és vasárnap keresi fel a kisvendéglőt is, mert akkor zenét is lehet hallgatni. Az igényesebbek és a módosabbak inkább Kalocsára „ugranak be”, saját gépkocsival. A mozi, ez a legplebeju- sabb szórakoztatási, művelődési intézmény, végvo- naglását éli a községben. A művelődési ház nagytermében többnyire üres széksorok előtt történik a vetítés, illetve pár tucat diák, iskolás gyerek alkotja a „nézőközönséget”. Még a négy alkalommal vetített Helga című nyugatnémet filmet is csak annyian nézték meg összesen, akik egyszerre sem töltötték volna meg a termet. Bált rendezni? Még a zenészek díja sem térül meg. A fajsziak már csak a lakodalmakban táncolnak. (Folytatjuk) Hatvani Dániel mély részvételével állattenyésztő szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek, s teszik ezt úgy, hogy az ott dolgozók részére, 50 éves koron alul, kötelezően előírják a képesítés megszerzését. A módszer, bár van némi adminisztratív „stich- je”, elismerést érdemel; a holtpontról mindenképpen ki kell mozdulni. Lehetséges, hogy a résztvevőkegy bizonyos hányada immel- ámmal fog tanulni, de remélhetőleg a telepen nem ők lesznek a „mérce”. És talán az is remélhető, hogy a többi ágazatban is sor kerül majd tanfolyamok szervezésére, s a képesítéssel rendelkezők megbecsülése elérj azt a fokot, hogy egymagában is képes lesz felébreszteni a tanulás iránti szunnyadó vágyat. De addig? Sivár italboltok A fesztelenebb időtöltéshez Fajszon „rendelkezésre áll” 3 italbolt és egy press/.órészleggel kiegészített kisvendéglő... Kezdjük ott, hogy ezek funkciója — korántsem csak fajszi jelenségről van szó! — a múlthoz képest gyökeresen megváltozott. SajA neg;?edik ötéves terv számadataiból AZ EGY FŐRE JUTÓ ÉLELMISZER-FOGYASZTÁS ALAKULÁSA (1970-1975) 1970=100 ^.13*0 k8/f6 58.9 90,0 Húsfélék (hallal együtt) • 3290 3190 Cukor Tej-és tejtermék Burgonya Zöldség e (vaj néaül) / s. Állati eredetű Termelő szolgáltatás 1975 fehérje Gyümölcs 106 ) Fehérje összes kalőria Az egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás 1970-ben és 1975-ben IUI Kalória (cal.) Fehérje (gr.) ebből állati eredetű Élelmiszerek Vegyes iparcikkek Ruházat _ ................... É lvezeti cikkek A lakosság közvetlen anyagi fogyasztásának szerkezeti változásai 1970-75 között (1968. évi áron) Mindig Szombat van. Megyénk egyre több üzemében szabadnap ez, amikor a dolgozók a kettős „ünnep” jóvoltából a megérdemelt pihenés óráit élvezhetik. A Bács-Kiskun megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság üzemellenőrzési osztályán viszont a szombat a „legerősebb” munkanapok egyike. Az ellenőrök ugyanis — az osztályon dolgozóknak mintegy a háromnegyed része — a hét folyamán állandó külszolgálaton vannak. Ilyenkor, hét végén keresik fel a központot, hogy beszámoljanak tapasztalataikról, számot adjanak heti munkájuk eredményéről. — Kevesen vannak tisztában azzal, vajon mi is ennek az osztálynak a feladata — kezdjük beszélgetésünket Lapp Jenő osztályvezetővel. — Miben is áll az ellenőrök tennivalója? — Munkánk lényege: fokozott gonddal ügyelni a társadalombiztosításban részt vevők törvényes jogainak érvényesítésére, s egyúttal figyelemmel kísérni a szolgáltatások — családi pótlék, táppénz, útiköltség stb. — összegének időben való folyósítását. A társadalombiztosítás körének kiterjesztésével nő az ellenőrök munkája is. A nagyobb feladatoknak csakis a szakma szeretetével, s a szakképzettség maradéktalan elsajátításával tudnak eleget tenni. Az ellenőrzés tsz-ektől a vállalatokon át a magán- munkáltatókig minden olyan szervre kiterjed, amely alkalmazottakat foglalkoztat. Az ügyiratokat intéző ellenőrök csoportja motoron járja a megyét. Olykor egész héten át távol vannak családjuktól, vagy kora hajnalban indulnak és késő este térnek haza. Nemegyszer hóban, sárban, úttalan utakon jutnak céljukhoz. Főként a nyugdíjügyiratok kivizsgálása bonyolult munka. Esetenként több személy meghallgatására is szükség van a munkaviszony bizonyításához. De az ellenőrök munkaköréhez tartozik a dolgozók panaszainak megvizsgálása, vagy a rendelkezéseket megsértők elleni eljárás lefolytatása is. Az eddig elmondottakból talán fogalmat alkothatunk az „ügyiratosok” munkájának sokrétűségéről. J. T. 2. — Jó, vesszen a kultúra. — Ugyan — tiltakozik hevesen. — Nem erről van szó. Biztosan gyönyörű dolgaik vannak, már vettem is néhány albumot a maguk szép fővárosáról. Dehát most oly kevés az időnk és én nagyon szeretnék eljutni... — Hova? — Olyan helyekre, ahol emberek ügyeit intézik. — Bocsánat, nem értem. Miféle emberek miféle ügyeit? — Mindegy. Olyan hivatalokra gondolok, ahová bemehetünk külön engedély nélkül. Borzasztóan szeretném látni, mikor egy tisztviselő egy ügyféllel foglalkozik. Vagy sok tisztviselő sok ügyféllel. Az csodás volna. Ahol tárgyalnak, esetleg még veszekednek is. Meg lehet ezt csinálni? Hát erre most mit feleljek? Ez a tündér ilyen helyekre kívánkozik. Külföldön! Átutazóban! Klinikai eset, sajnos. — Nálunk a vendég óhaja — parancs! — mondom. Miközben kifizettem a két feketekávét, tervet készítettem magamban e különös lány különös kérésének teljesítésére. Nagyvonalú plánumot. Az IBUSZ-kiren- deltség nincs messze, elsőnek oda kukkantunk be, a többit majd meglátjuk. Percek alatt odarepített ötszázas Fiatom. Bevonultunk, körülnéztem. A helyiség kétharmadán végighúzódó félköríves pult mögött három ifjú éc egy kevésbé ifjú hölgy, meg egy Krisztus szakáll"1- fiatalember. A pult innenső oldalán tucatnyi érdeklő dő, utazni vágyó kliens. — Hát eddig eljutottunk — állapítom meg elégedetten. — Ez egy utazási iroda, amint látja a plakátokból. Mi a további teendő? — Azt csináljuk — súgja Lins kisasszony izgatottan —, hogy leülünk a sarokba, ahhoz az asztalkához, úgy teszünk, mintha a prospektusokat nézegetnénk, közben maga lefordítja nekem, hogy miről tárgyalnak az emberek. Helyet foglaltunk Fülelek, figyelek, jelentek. — Az a fiatal házaspár Olaszország után érdeklődik. Felelet helyett kapnak egy füzetet, olvassák el, abban minden benne van. — És az az idős, fehér hajú hölgy? — faggat lázasan csillogó szemmel Lins kisasszony. — ö miért van ■úgy felháborodva? — Nem mehet augusztusban autóbusszal Romániába, Kolozsvárra. Betelt a létszám. A Krisztus-szakállas fiú azt ajánlotta, utazzék Csehszlovákiába, a Csorba tóhoz, az sem kerül többe, ott is pompás a kilátás és abban a csoportban van még szabad hely. A néni viszont a bátyját szándékozott volna meglátogatni. Most azt magyarázza éppen, hogy a fivére Kolozsvárott • él, nem pedig a Csorba tóban. Nyugdíjas iskola- igazgató, nem pedig tükörponty. — Pompás... Elmehetnénk esetleg még más hivatalokba is? — Természetesen. Mi mást is csinálhatna egy magyar újságíró és bájos dán kolléganője e szép nyári délutánon, minthogy sorra betér a leghangulatosabb budapesti hivatalokba? Addig mulassunk, addig élvezzük az életet, amíg fiatalok vagyunk. Karonfogtam, kivezettem az IBUSZ-iroda terméből, az Emké-nél átfurakodtunk az aluljárón, két percbe sem tellett, és már ki is kötöttünk a körúti postahivatalban. Az itteni élet is rendkívül tetszett neki. Kipirult, alsó ajkát még sűrűbben szívta be. Orrcimpái megrebbentek a gyönyörűségtől, amikor a csekkbefizető ablak előtt összeveszett a pénztárosnő egy kopasz, iktatáskás férfival, aki nem jól töltötte ki az űrlapot. '6 honi szokás szerint a vitába gyorsan bekapcsolódik mások is. Buzgón, de kissé tompítva fordítottam a különböző ajánlatokat, költői képeket és hasonlatokat, amelyek a szembenálló felek részéről elhangzottak. ■ (folytatjuk)
