Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-09 / 288. szám
t oldal 1370. december 9. szerda ' Kétezer Az egyik mélykúti termelőszövetkezetben szerencsétlenül járt egy negyvenhat éves asszony. Védőburkolat nélküli gép mellett dolgozott, s a gyorsan forgó berendezés elkapta. Amikorra a gépet leállították, már nem lehetett rajta segíteni. Meghalt. A tragikus esemény mélyen megrázta a termelőszövetkezet közvéleményét. Egy család árván maradt, a nagyobb közösség pedig szegényebb lett egy jól dolgozó tsz-taggal. 1970. háromnegyedévében kétezernél több üzemi balesetet jegyeztek fel Bács- Kiskun megye szövetkezeti gazdaságaiban, s ezek közül tizenkettő halállal végződött. A körülményeket vizsgálva kiderült, hogy a szerencsétlenségek jelentős része azokat az idősebb tsz-gazdákat érte, akik csökkent munkaképességük folytán állatokkal, fogatokkal dolgoznak. Másokat rakodás közben ért sérülés. Ez a baleseteknek több mint harminc százalékát tette ki, és a szükséges munkabiztonsági intézkedések elmulasztására vezethető vissza. Százharmincezer termelőszövetkezeti tag és alkalmazott van jelenleg a megyében. Az utóbbi időben szinte gombamódra megszaporodtak a sérülések. Van öntöde, galvanizáló és más hasonló jellegű, a mezőgazdasági alaptevékenységtől teljesen hasonló jellegű, a mezőgazdasá- eleve a gyáriparból kiselejtezett, legfeljebb az alacsonyszintű biztonságtechnikai követelményeknek megfelelő, olcsóbb gépeket állították be. Ezekhez járult még a munkában való gyakorlatlanság és a munkavédelmi rendszabályok futólagos oktatása, esetenként a virtuskodás. Fokozta a veszélyt a gépek nem kimondottan rendeltetésszerű használata, különösen akkor, ha elmulasztották az új követelményeknek megfelelő védőberendezések felszerelését. A termelőszövetkezetekben található mintegy négy és fél ezer traktornak harminc százalékát már nem érdemes feljavítani, mert annyira gazdaságtalan, viszont még dolgoznak velük, a gyakori műszaki hibák nemcsak a munkát hátráltatják, hanem a baleseti veszélyt is növelik. A sérülést, vagy halált előidéző körülmények között, a műszaki és szervezési hiányosságok mellett első helyen áll a gondatlanság, az ittasságból eredő fegyelmezetlenség. Igen jelentős tényező az alacsony képzettség, vagy szakismeret gyakran teljes hiánya. Megyeszerte folyik a tsz-elnökök, szakvezetők munkavédelmi vizsgáztatása annak előmozdítására, hogy a két évvel ezelőtt megjelent, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri rendelet által támasztott — az ipari üzemekével azonos szintű — munkavéd^mi követelményeknek a termelőszövetlSzetek is minél előbb megfeleljenek Kitűnt, hogy a legnagyobb gondot a szemlélet lassú változása okozza. Néhány gazdaságban azért, hogy minél kisebb költséggel termeljenek és magasabb legyen az osztalék, elmulasztják, a szociális és munkavédelmi beruházásokat. A tsz-vezetők egy része pedig nem meggyőződésből — holott így kívánná az ott dolgozó emberekért érzett felelősség — hanem a rendelet büntető szankciói miatt készítteti el a termelőszövetkezet munkavédelmi szabályzatát. Amikor pedig megtörtént a baj, több időt és energiát áldoznak a felelősségrevonás kivédésére, mint korábban a balesetek megelőzésére. K. A. Szabad idő Faj szón /. Keretek és elfoglaltság Hogyan telik a falusi nép szabad ideje manapság ebben a Duna menti ősi településben, a szűk, kanyargós utcák mellé épített, még télen is paprikafűzé- rektől pirosló házakban? Erre voltam kiváncsi Fajszon, de már tájékozódásom első perceiben felsejlett: a tapasztalatok és' a belőlük levonható következtetések korántsem csak erre az egy községre érvényesek. Ami régen volt Először is: Mi volt régen? A szabad idő ízig-vé- rig modern fogalma nem nagyon illeszthető a még több mint tíz évvel ezelőtt is domináló hagyományos paraszti életforma keretei közé. Mai értelemben vett szabad ideje a szorgos egyéni parasztnak nem volt. Főleg nem a köra tavasztól késő őszig tartó időszakban. Télen lassította a tempót, odahaza a jószágait gondozta, szerszámait javítgatta, jutott idő ünnepi vendégeskedésre, családok esti összejöveteleire, beszélgetésekre, ez azonban pihenésnek számított, s nem a szabad idő eltöltésének. Ez utóbbit úri passziónak, léhaságnak fogta fel, mely parasztembernek nem illő, tehát erkölcstelen dolog. A fiatalság élete a tradíciók ól t\l körülhatárolt szűk mederben folydogált. Korai nősülés, még koraibb férjhezmenés — tartama az időben is összeszűkült. Berta Jenő, a Kék Duna Tsz elnöke saját fiatalságának időszakára így emlékszik: — Kocsmába csak a módosabbak jártak, akiknek tellett italra. A parasztlegények nagyobb része, köztük én is, esténként és vasárnap délután a faluközpont utcasarkain gyűltünk össze, bes: 4 retés, vagy az arra haladó lányokkal való évődés végett. Olykor órák teltek el így, s eszünkbe sem jutott, hogy elún- juk magunkat. Jobban örültünk az életnek, mint a mostaniak, holott... A jövedelem ára Húsgyár Hartán Több mint négyezer hold öntözésére lesz alkalmas a haríai esőztetőfürt. A most épülő 190 millió forintos beruházás északi része már elkészült, a déli részt — az ütemezés szerint — 1972-ben adják át rendeltetésének. Az öntözés lehetővé teszi a takarmánytermesztés fejlesztését és az állattenyésztés fellendítését. Erre alapozva termelőszövetkezetközi összefogással korszerű sertésgyár épül Hartán. A telep 15 ezer hízót bocsájt ki majd évente. A vállalkozásban a hartai Lenin, Béke és a solti Kossuth Termelőszövetkezet vesz részt. Kivitelező a Lenin Termelőszövetkezet 120 tagú építőbrigádja. A párt X. kongresszusának tiszteletére tett vállalásuknak megfelelően a brigád tagjai jóval a tervezett határidő előtt tető alá hozták a tenyészépületeket. Ennek köszönhetően máris 240 kocát el tudnak helyezni a telepen. A 70 millió forintos beruházás átadását 1971. augusztus 30-ra tervezik. Már a jövő év végére 6000 hagyja el a hízott sertés húsgyárat. Hogy' mi következik a „holott” után, az jórészt ismert, ismétlése közhelyként hatna, Civilizáltabbá, komfortosabbá vált az élet, s persze összetettebbé is — a jómód alatt többnyire ezt értjük. Fájsz jómódú község. 1969-ben a tsz-közösben elért átlagos tagjövedelem meghaladta a 27 ezer forintot. Ennél az idén kevesebb várható, de a gazdasági alapok nem rendültek meg, hanem tovább erősödtek. Az ám, de milyen áron? A gépesítés, a nagyüzemi szervezettség közepette mennyivel dolgozik kevesebbet a faj szí parasztság, mint régen? Még mindig a szakadatlan munka áll a paraszti élet központjában? Torlódnak a kérdések, s megválaszolásukhoz először is a község másfélez- 'les létszámot kitevő össz- keresőit vegyük alapul. A tsz dolgozó tagjainak a létszáma meghaladja az 1100- at. A többi csaknem 400- nak az egyik fele helyben, a másik fele a községen kívül talál munkát — főleg Kalocsán és Baján — s naponta, esetleg hetenként jár haza. Kinek mennyi az elfoglaltsága? — megint csak összetett kérdés. A paprikatermesztés igényes, odaadó munkát igényelt régen is; öröklött szorgalmát a fajszi parasztság' a tsz;-be is átmentette. Hozzászámítva a jó talajú földeket, az igyekezet kezdettől fogva kiemelkedő tagsági jövedelmet gyümölcsözött, s ez — értelme lévén a szorgalomnak — jócskán visszahatott a munkakedvre. A tsz tagjai tavaly átlag 195 tízórás napot töltöttek munkában, de ezek között azok a nyugdíjasok is szerepelnek, akik nem kötelezhetők rendszeres munkavégzésre. Ezek levonásával az átlagos munkanapok száma 220 fölé „ugrik”. Nők a gyalogmunkában Az elkészült tenyészépülctekbe már beköltöztek az első kocák. (Pásztor Zoltán felvétele) Jobb munkalehetőségekért Az ésszerűbb munkaerő- gazdálkodás, a munkalehetőségek jobb kihasználása Vaskút község tanácsának végrehajtó bizottságát is foglalkoztatja. A mintegy 4300 lakosú községben ugyanis a 2800 főre tehető munkabíró népességnek több mint a 10 százaléka vidéken, zömmel a járási székhelyen, Baján talál munkaalkalmat. A célkitűzés a lakosságnak ezt a rétegét a lehetőséghez képest „visszahozni”, s a vaskútiakat otthon foglalkoztatni, méghozzá úgy, hogy számukra a városiakkal versenyképes munka- lehetőségeket teremtenek. — Az alapok meg is vannak ehhez — mondja Sárosi György vb-elnök —, hiszen a tsz, a ktsz, az ÁFÉSZ még számos munkaerőnek tud dolgot adni. Most már csali a meglevő kereteket kell tartalommal megtölteni. Számos elképzelésünk van: bizonyos üzemrészek fejlesztése, a szolgáltató tevékenység fokozása, stb. A helybeli borpalackozó üzem például előreláthatólag jó néhány női munkaerő elhelyezéséről tud gondoskodni. A cipész ktsz-ben már eddig is jól beváltak a munkásnők, főként a szép kivitelű, jó minőségű házicipők, papucsok készítésénél. Csaknem egy évtizede tevékenykedik a községben a Ganz-Villamossági Gyár kihelyezett üzemrésze. Sajnos, jelenleg a sokoldalú munkát — tekercselés, alkatrészgyártás, stb. — túlnyomó részt nem helybeli dolgozók végzik. Lehet, hogy Vaskúton kevés az elektromos szakmunkás. Az üzem egyik feladata lenne azonban az is, hogy a gyakorlatlan, tanulatlan, de jó szándékú, ügyes munkavállalókból kinevelje a majdani szakmunkásgárdát. így mindjárt több helybelit lehetne foglalkoztatni. A tanács vezetői nem is mondtak le erről a tervükről. Bízunk abban, hogy a szépen iparosodó községben — miután tanácsi és üzemi vezetők szót értettek egymással, nem mint szemben álló felek, hanem mint a köz érdekében „partnerek” — mind kevesebb lesz majd az elvándorlók, a boldogulásukat máshol keresők száma. J. T. Kisipari szövet kezeli szavalóverseny A jövő év májusában rendezik meg a Kisipari Szövetkezetek X. Országos Szavalóversenyét Szolnokon, „Haladás és szocialista humanizmus a XX. század magyar költészetében” címmel. A pályázat érdekessége, hogy a versenyzők a művészi tolmácsolás mellett irodalmi és esztétikai készségükről is tanúbizonyságot tesznek a költemények elmondását követő színes, játékos vetélkedő során. Az egyes szavalok, valamint a két röt számláló csapatok tagjai fejtörő játékban vesznek részt. Ennek eredménye is belejátszik a csapatok számára kitűzött 50 ezer, és az egyéni versmondók 3 ezer forintos első díjának megszerzésébe. A mezőgazdaság idényjellegét tekintve ez már elég sűrű elfoglaltságot tételez fel. S ebben még nem szerepel a családtagok munkája, holott ez jelentős, hiszen a Kék Dunában a kapások nagyobb része, vállalás alapján, családi művelésre van kiadva. Főleg a paprika. így a munkaidő egyénenkénti szervezésében viszonylagos kötetlenség érvényesül, ennélfogva kapálás és betakarítás idején, a munkaidő nem tíz óra, hanem jóval több. Bár az élfoglaltság mértéke és beosztása munkakörönként változik, annyi megállapítható, hogy a férfiak munkában töltött ideje kevesebb, mint volt egyéni korukban. Nem így az asszonyoké! Számukra a nagyüzemi gazdálkodás a napi „kétműszakot” hozta meg; helyt kell állniuk a közösben és a háztartásban is. Az egyéni világban inkább csak a 'kapáláskor tartottak igényt a munkaerejükre, utána hetekig készülhettek az augusztusi búcsúra. Mostanában e célra a vezetőség külön határozattal engedélyez egy-két napot. S míg a férfiak zömmel az állattenyésztésben, a gépesítésben és a szállításban dolgoznak, a szántóföldi gyalogmunkákat négyötöd részben a nők végzik el. A pár éve létesült paprikaszárító melléküzem létrehozásában szintén szerepet játszott a rendszeres foglalkoztatottságnak a nők részéről felmerült igénye. A „látás tói-vakulásig” való munka vállalásában képtelen vagyok az egyenjogúságra való tudatos törekvést érzékelni. Inkább ösztönzés ez a családi jövedelem mindenáron történő gyarapítására — személyes példamutatással. Olyanfajta meggondolással, hogy „most van rá alkalom, és mutassuk meg ország-világ színe előtt, hogy mire vagyunk képesek”. »Vegyes" családok Mindehhez viszonyítva úgy tűnik: a tsz-en kívüli alkalmazottak, még a naponta egy-másfél órát utazással eltöltő ingázók is, több szabad idővel rendelkeznek, mint a dolgozó tsz-tagok. De ez csak a látszat. Fajszon is egyre több a „vegyes család”, a keresők egyike otthon, a tsz- ben dolgozik, többnyire az asszony, míg a férj bejár Kalocsa egyik üzemébe. Ám hazaérve délután még néhány órát dolgozik a közöstől vállalt paprikaföldön. Ez széles körben elterjedt jelenség Fajszon is, máshol is. A fajszi családok legtöbbje így közvetlenül is érdekelt a mezőgazdasági termelés alakulásában. A mezőgazdaságban maradó fiatalok a magas jövedelem miatt, vállalják ezt az életformát. De akadnak „lázadók” is. Az gyik traktoros például otthagyta a tsz-t, s ezzel együtt a havi 4000 forint feletti jövedelmet. Elment segédmunkásnak, hogy legyen szabad szombatja és vasárnapja. (Folytatjuk) Hatvani Dániel
