Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-05 / 285. szám
Nadrág... nagfr^ nadrág... A különböző testalkatú nők részére egyaránt a legdivatosabb ruhadarab minden alkalomra ebbe:« a szezonban. A nadrághoz olyan sokféle felsőrész,,1 illetve kiegészítő kínálkozik, hogy egyugyanazon nadrágot sportos és elegáns öltözékként is lehet viselni. Egy ügyesen megválasztott jó szövetnadrággal akár az egész téli ruhatárunk jellegét is kialakíthatjuk. Például egy kamgarn szövésű nehezebb, jótartású szövetből készült nadrágnak lehet saját anyagából való kabátja. A nadrágot a kábát alatt különböző sportos, vagy elegáns felsőrészekkel a célnak és az alkalomnak megfelelően variálhatjuk. A nadrágoknak többféle stílusa, illetve variációja divatos manapság: a hosszúnadrág, — amelynek szabásmintád ját is mellékeljük, — esi' pőben és majdnem a térdig szűk, testhezsimuló és lefelé bővülő, kb. 28 cm az alsó bősége. . • Az őszi-téli divatbemutatókon a legújabb típusú nadrágok közül kiemeljük a ferde szálirányban szaa mini kabát is, és még dzsek, a pulóver, az ingblúz divatosak' is lehetünk ben- és, még sok minden más ne. Az orosz ingekre emlé- lehet a nadrág kiegészí- keztető tunika, a lember- tője. 1-es rajzunkon térd alatt 10 cm-rel végződő, divatos vonalú szoknyanadrágot mutatunk be, amely ferde szálirányú szövetből szabott Különösen csinos kockás anyagból, rátett zsebekkel és derékba befűzött övvel. í' A 2—3—4-es nadrág tulajdonképpen azonos szabású, csak anyaguk és díszítésük változik. A 2-es saját színében mintázott jerseyből készült, széles bőrövvel, amelyen pici táska lóg és rézszegek díszítik. A 3-as nadrág saját anyagából készült övrésszel, ferdén bevágott zsebbel készült és a külső oldalán a nadrág szárát gombolópánt díszíti. 4-es rajzunkon a nadrág kamgarn szerűen szövött anyagból készült rátett zsebekkel, saját anyagból kigépelt övvel. bott nadrágszoknyát, amely csípőig szűk és a térd alatt 5—10 cm-rel végződik, de már eTég nagy bőséggel, úgy, hogy tulajdonképpen csak a lépésnél látszik, hogy nadrág és nem szoknya, amit viselünk. Divatos még a kissé buggyos nadrág, amelyet a hosszú csizmába, vagy magasszárú fűzős cipőbe betűrnek és egy harmadik típus, amely térd alá ér, de végig egyenes, szűk vonalú. A nadrágkosztüm télire igen praktikus, kabátja meleg béléssel készül és mű-, vagy valódi szőrmével díszítik. Nagyon jól felhasználható nadrághoz >5-ös rajzunkon kis, divatos lemberdzseket mutatunk be a szoknyanadrághoz, amely pántdíszítéssel és fényes fémgombokkal divatos. 6-os rajzunkon mintás jersey nadrág látható, hozzá oroszosán szabott, aszi- metrikusan gombolt tunika, derékban széles, fém- csatos bőrövvel. . 7-es rajzunkon bemutatjuk a divatos nadrágkosztümöt tweed szövetből. A kabát hossza a térd fölött , végződik, három nagy rá- i tett zseb; szőrnie, vagy szőrme-imitációjú gallér, sapka és kézelő díszíti. 8-as rajzunkon a nadrághoz vastag, . gyapjúhatású, garbónyakú pulóvert mutatunk be, amelyet ha divatosan akarunk hordani, akkor a derekára fémmel díszített bőrövet rakunk. Felhívjuk a figyelmet a nyakláncra is, amely bőr és gyöngy kombinációja. Nádor Vera--- — ■ 1 ——— - ■ - ■■ ■ . T— — 7! r E gészségügyi Az Egészségügyi ABC, a nagyközönségnek szóló orvosi lexikon bestsellerré vált: három év leforgása alatt itt az új, második, bővített kiadása. Dr. Jelűnek Harry profesz- szor vezetésével tudósokból álló szerkesztő bizottság ötvözte egységbe az orvostudomány különböző szakágazatait képviselő szerzők cikkeit. , Munkájuk eredménye, hogy a lexikon szakszerű és mégis minden átlagosan művelt ember számára közérthető, tömör fogalmazású és amellett olvasmányos. A könyv sikerének másik titka, hogy a szerkesztő bizottság az orvostudomány határait ifién tágan értelmezte, abból indúlt ki: a modern orvostudomány átfogja egész életünket. Az Egészségügyi ABC tehát nemcsak betegségekről, kóros testi és lelki állapotokról, az emberi szervezet felépítéséről és működéséről, elsősegélynyújtásról, orvosi vizsgálatokról, bioló-, «iái fpgalmakról ad tájékoztatást.-- . :i |- Az' olvasó elégedetten ta-* paszlalja, hogy ez. a kötet éppúgy szól a csecsemöapo- lájjről, a kozmetikáról, a kon- dígiój^vitó tornáról, a fogamzásgátlásról mint pl.: a kútépítésiből, a' mezőgazdasági n öv én $ v éd ősz e r - m é rg ez és ékről, vagy az egyiptomi múmiákról és az űrhajózásról. Medicina Kiadó nem fukarkodott az ábrákkal, a kötetet több mint 900 rajz és fénykép gazdagítja, köztük igen , sok színes. A többszínű táblaképek pedig minden írott szónál világosabban magyarázzák meg az emberi test felépítését. Az egészségügyi felvilágosítás szempontjából igen hasznosak azok a többszínű ábrák, amelyek fertőző Betegségeket, nemi betegségeket és ‘ mérgező gombákat mutatnak be. A második kiadás érdekessége, hogy a lexikon jó néhány új cikkét az olvasók kérésére íratta maga a kiadó, j (KS) 1 A gyermek túlterheléséről A gyermek túlterhelése sajnos annyira általánossá vált, oly sokat beszeltünk róla mostanában, hogy tartalmát már nem is kell részletesen elmagyarázni. Egy mondatba is összesűrithető a lényege: a gyerek életkorát, képességeit, szellemi és fizikai teherbírását meghaladó terhelésről van szó. Hogy ez rossz dolog, azt tudja minden pedagógus, s legalább is sejti minden szülő. Ám arról mégis érdemes bővebben beszélni, hogy mi az oka, megjelenési formája és következménye a túlterhelésnek. Kezdjük azzal, hogy létezik iskolai és otthoni, azaz szülői túlterhelés. Ami az iskolait illeti: ennek elsősorban az az oka, hogy miközben a tudományos fejlődés következtében gyorsan gyarapodnak az új ismeretek, viszonylag kevés lehetőség van a régebbiek szelektálására, hiszen azok alapvető fontosságúak. Közérthetőbben: arról van szó, hogy az új és fontos ismeretanyagok soha s«m szoríthatják ki az iskolai oktatásból például az egyszeregyet, vagy a matematika eddig is tanított magasabb elemeit, valamint a nyelvtant, a történelmet avagy a klasz- szikus fizikát A tananyag mennyiségének bizonyos mértékű növekedésére tehát mindig számítani kell, s ezt a nőve. kedést ésszerűbb adagolással, a felesleges ismétlések elkerülésével, jobb tanári módszerekkel, a modem szemléltetőeszközök alkalmazásával, a kisebb létszámú tanuló- csoportok kialakításával lehet némiképpen ellensúlyozni. lényegesen csökkenteni azonban ezekkel sem tudja az iskola a tanulók növekvő terhelését, legfeljebb józan határok között tarthatja azt. Ügy tűnik, hogy végérvényesen a múlté az olyan oktatás, amely nem készteti nagy erőfeszítésekre a növendékeket. Arra pedig, hogy ez a terhelés mégse legyen elviselhetetlenül nagy, két megoldás kínálkozik. Az egyik a tanulmányi idő növelése. Az utóbbi évtizedekben élt is ezzel a lehetőséggel a világ, mindenütt meghosszabbodott egy-két évvel a kötelező oktatás ideje, s nálunk is a felszabadulás után lett általánosan elterjedt a nyolcosztályos alapiskola. A túlterhelés csökkentésének másik lehetőségét pedig az iskola és a szülői ház jobb együttműködése jelentheti. Szülőkhöz szólva, most elsősorban az utóbbiról kell beszélni. Az otthoni túlterhelésnek három tényezője, forrása van: a gvermek képességeit mghaladó tanulás erőltetése, a házi és a ház körüli munkák túlzásba vitele, s a. kialakulatlan életrend. Manapság nem ritka, különösen városokban, az olyan gyerek, akinek egész napja tanulással telik el. A szülői becsvágy néha nem ismer határokat. Az iskolai helytálláson kívül, különböző különórákra járatják a gyereket — gyakran nem is egyre, amit még nem lehet kifogásolni, hanem kettőre, háromra is —, hogy egészen kicsi korától kezdve készüljön a szülők megálmodta életpályára. Közben a gyermek sokszor egészen mást szeretne csinálni, mint amire a szülők kényszerítik, hiszen idővel megváltozhat az érdeklődése, de az esetek többségében mégis a megkezdett úton kell haladnia. A tanulás így lassan unottá válik, a diák állandó idegfeszültségben él. És nem jobb a helyzet akkor sem, ha nem járatják különórákra, de túlzottan befogják otthoni munkára. S ez a veszély különösen faluhelyen kísért. Az itteni pedagógusok állandó panasza, hogy az állatok ellátása, a házkörüli temérdek munka túlságosan sok gyereket von el a tanulástól, tesz túlterhelt- té. S ez a fajta szülői magatartás azért is veszélyes, mert általában a gyermeknek is tetszik, ha napközben felállítják a tankönyv mellől, hiszen az apróbb feladatok végrehajtásával sokkal köny- nyebben juthat sikerélményhez. mint a szívós kitartást igénylő tanulással. Csakhogy hiába hagyta abba a tanulást szülői engedéllyel, másnap mégis szorong az iskolában, ha nem tudja a leckét. A feszültségből tehát így sem mentesül, fáradt, kapkod, idegeskedik, s közben tehetsége kibontatlan marsd. Azután itt vannak azok a családok, amelyekben a gyermekeknek nincs megfelelő életrendjük, ahol az iskolás korúak akkor Képet festeni művészet, de művészet a képet megfelelő helyre felakasztani is. Nem elég a képet valamely falon jobbról is, balról is egyforma távolságra elhelyezni, hanem előre, alaposan meg kell nézni, hogy a helyiség melyik részébe illeszkedik harmonikusan be, és hol érvényesül a legjobban a kép. Ablakkal megszakított falra nem való kép: e falon kedvezőtlen a fényhatás és maga az ablak is konkurál a képpel. Képeket általában szemmagasságban kell elhelyezni. Kicsit nevetséges, ha a képek túl magasan vagy túl alacsonyan függenek. Ha a kép magában függ egy falon, helyezzük úgy el, hogy a megtekintéséhez a fejet se emelni, se lehajtani ne kelljen. A lakószobának a hosszú falát általában magasabb bútorokkal rendezik be. Ezek felett már kisebb, keskeny keretű képek számára sincsen hely. is korlátlanul televízióz hatnak, ha nincs kész a leckéjük, vagy ha másnap álmosan, fáoadtan mennek iskolába. Ezek a gyerekek délutáné« tanítás esetén akkor kelhetnek, amikor akarnak, el- játszhatják idejüket, s anélkül, hogy k»moly teljesítményt'tudnának felmutatni, fáradtak lesznek és idegesek, miközben szüleik az iskolát szidják, s a túlterheltségre hivatkoznak. Az okos szülő nem úgy küzd a túlterhelés ellen, hogy szabadjára engedi gyerekét, ő inkább segít beosztani idejét, megszervezni munkáját. Gondol a játékra, a szórakozásra is, józanul ítéli meg a gyerek képességeit, nem kíván tőle többet, mint amennyit károsodás nélkül elbír. De amit meg lehet követelni a gyerektől, azt következetesen követeli is tőle. Mert ez az érem másik oldala: bizonyos, egészséges megterhelést feltételez a helyes nevelés. Csak közben annak is tudatában kell lenni, hogy nem m.n- dig bírja ugyanazt a terhet a gyerek. Kora ősszel, közvetlenül a tanévkezdés után valamivel többet rakhatunk a vállára, de egy-egy iskolai periódus végén már kevesebbet. Most éppen a leghosszabb, a szeptembertől karácsonyig tartó, csaknem négyhónapos szakasz végéhez , közeledünk. Ilyenkor —, s majd a tanév végén, a nagy hajrában — jót tesz. ha otthon kevesebbet követelünk tőle, hogy több energiája maradjon az iskolai feladatokra. Ha most nem törődünk ezzel, kevesebb jogunk lesz szemrehányással illetni a gyereket a félévi értesítő idején. T. E. Annyira fel kellene rájuk nézni, hogy ez még nagy értékű müvek esetében sem helyes. Nagy képeket, vastag keretben csak az vegyen, aki nagy, szabad falra szánja. Az ilyen képek érvényesüléséhez ugyanis körös-körül nagy tér szükséges. Alacsony bútorok közé és fölé, odaillő keretben, kisebb képeket felakaszthatunk. ’ Élénk színű és tarkán mintázott fal esküdt ellensége minden képnek. Ilyen háttérben semmiféle művészi színhatás vagy forma nem érvényesülhet. Egyszínű esetleg nagyon finomat mintázott festés- vagy tapéta a megfelelő háttér különösen ha meleg é semleges színárnyalatú Elképzelhető ma mi olyan szoba, amelvne) egyik fala egy kép ked véért, nyugodt, semlege színű, míg a többi fa! élénk színű vagy tarka. P kép így még jobban érvé nyes ÜL E. R. Kép a lakásban
