Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
<J. oldal 1970. december 4, péntek „Jiakaral“ 100 ezer forintért Lapunkban olvashatták a cikket arról az özvegyasz- szony bérlőről, aki 100 ezer forint lelépésért hajlandó lenne kiköltözni jelenlegi két szoba, konyhájából, hogy átengedje a lakást a gondozásra szoruló idős háziasszony gyerekének. Holott saját háza van, amelyért szinte havi fizetésének megfelelő összegű bért kap az azt használó Vállalattól — stb. El lehet gondolkodni ennek az „okos” özvegynek az erkölcsi felfogásán. Százezer forintot kér, csak úgy, a nagylelkűségéért. Százezer forintot varázsolna elő a semmiből, anélkül, hogy a kisujját is mozdítaná. Százezer forint . .. Képzeljünk csak el egy viszonylag tisztességesen kereső munkást, havi 2000 forint fizetéssel. . Tudjuk, ha csak 2—3 gyereke van, mennyi különmunkát, túlórázást kell vállalnia, hogy kicsit jobban boldoguljanak. Családos ember érzi igazán, mennyire meg kell dolgozni azért, ha a legszükségesebbeken felül egy kicsit jobb inget, egyszerű pulóvert, egyéb holmit akar vásárolni. Bátran hozzávehetjük, milyen többletköltségeket jelent (legyünk csak tárgyilagosak), ha egy vagy talán két gyerek például középiskolába jár . •. Százezer forint: ötven havi fizetése ennek a munkásak. Otven hónap: több mint négy esztendő. De még így is fals ez a viszonyító számítása. Mert ha ezt a 100 ezer forintot — úgymond — fel akarná gyűjteni ez a munkás, akkor családjával együtt éhkoppon maradna, lerongyolódna. Képtelen ilyen „megtakarításra”, hiszen nekik a puszta megélhetésre kell a havi 2000 forint. S akkor itt van ez az özvegy bérlő, aki 100 ezer forintot kér — puszta „jóakaratáért, méltányosságáért”, mivel ezért a pénzért hajlandó „feláldozni” a belvárosi lakást, és beköltözni például leninvárosi hajlékba. Ha nincs százezer forint, — megértés, mások szorult helyzetének elismerése, kö- nyörület sincs. Százezer forintot munka nélkül szeretne „keresni”. Az ember esze először megáll, aztán, amikor ocsúdni kezd a felháborodásból, felteszi a kérdést: Most mivel állunk szemben? Kapzsiság, harácsolás, spekuláció, szélhámosság ez? Igencsak mindegyikből van itt részarány, — ilyenformán legpontosabbak akkor vagyunk, ha valódi nevén nevezzük a gyereket: élösdi- ség ez a javából. —th —n Már tegnap kellett volna a segítség Befejezés előtt A Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti pigment üzemében folynak az építési és szerelési munkák, hogy december végére, az üzem átadásának határidejére minden készen álljon. Ottjártunkkor az alumíniumfesték alapanyagának őrlését végző gépsor szerelését kaptuk lencsevégre. (Pásztor Zoltán felvétele) A tanév elején íratták be a Kiskunmajsa határában levő Kígyóspusztai 1. sz. Iskolába Turcsik István — Zsana III. kér. 56. sz. Iskolába Turcsik Ist- József nevű gyermekét. Egyikük beiskolázása már tavaly esedékes volt, de ez ismeretlen okból elmaradt. Mindkét kisfiú elmaradottabb szellemileg a hasonló korúaknái, de nem tekinthető ,,fogyatékosnak”. A beíratást erősen beszédhibás édesanyjuk intézte. 50 forintja voít, s ezért csak a füzeteket tudta megvásárolni. A többi felszerelést az iskola kisdobosai ajándékozták a Turcsik fiúknak. Benedek Istvánná tanítónő szeptember 10-én járt családlátogatáson a tanyai szülőknél. „A család otthoni körülményei rettenetesek” — írta meg lapunknak, s jelezte, hogy egyéb bonyodalmakkal is találkozott, melyek elintézésében egyedül nem tud eligazodni, jóllehet 16 évi tanyai pedagógussága alatt sokféle tapasztalatot szerzett. A családért aggódó tanítónővel mentünk el Tur- csikékhoz. Az ócska, rozoga épület bizony kirí a közeli tanyák társaságából. Turcsik István az udvaron tesz-vesz. Elég jó munkabírónak látszik; vajon nem volna dolga a zsanai Egyetértés Tsz-ben, amelynek tagjai? Míg ideértünk, mindenütt serénykedő embereket láttunk a szőlőkben, gyümölcsösökben. Igen, a tanítónő is említette: a család anyagilag is igen rosszul áll, s ebben hibásnak tartja az apát, mert nem dolgozik rendszeresen, csak napszámba jár. A gazda jámbor jóindulattal kísér bennünket a tanya tornácára. Nyomában hároméves kislánya totyog. Süt a nap, de a kicsi mezítlábjához már foga van az időnek. A gangon rém öreg, íepat- togzott festékű, szutykos bútordarabok: kanapé, ko- mót, sajtár a fal tövén, s egy sánta állványon, az eresz alatt lavór. Nehéz beszédű Turcsik István is. meg kell szokni, míg szavát értjük, s követni tudjuk szeszélyesen váltogatott mondanivalóit. Akkor igazodunk el jobban, amikor az asszony is előkerül a szomszéd tanyáról. így is elég rapszodikus a társalgás, sűrűn közbe kell kérdezni, hogy egyenesben maradjunk. Tisztázzuk, hogy 1968 nyarán jöttek ebbe a tsz-be. Majd hirtelen. — Családi pótlékot se kapunk 3 hónapja ... — Hány munkanapja volt tavaly? Mondja: hatvanhét. Az asszony hivatalos papírt mutat. Az SZTK-tól kapták. Bizony, túl kevés volt a munkanap, csak pár hónapig járt a pótlék. Vajon több lesz az idén? A férj közli. — Két és fél hold szőlő megmunkálva — int a közeli tábla irányába. — Volt kaszálás is egy hónap. Tizennyolc napról van bejegyzés... Géza bácsi csinálja. — Kj az a Géza bácsi? — A brigádvezető... De mi nem értünk hozzá, mit írnak be, mit nem... Amíg fát vágtam neki a télen, ígérte, hogy majd ad ilyen jó háztájit, meg olyan jót. Aztán meg mondták, új tag elégedjen meg olyannal, amilyet kap... Itt megint „összeszaladnak” a témák. „Fél kocsi kukoricát se adott a föld. Fuvart nem kaptam a széna hazahozatalához... öt hold kukoricát is kapáltam.” Majd ismét a háztáji körüli vitára kanyarodik vissza Turcsik; ilyen is elhangzott: „Na, vágd belém a bicskát, ha nem tetszik!” Benedek Istvánné pedagógusi tapintattal próbálja határozottabb irányba terelni a gazda gondolatmenetét. Magyarázza, milyen fontos minél több munkanapot ledolgozni a tsz-ben, hiszen a családi pótlék is ettől függ, meg a nyugdíj szempontjából se lesz mindegy. Turcsik válaszol. — Nincs kitartás, e mikor kell egy kis kenyér — a vajas kenyeret, zsíros kenyeret szeretik a gyerekek —, napszámba járok el. — Napszámba? Kikhez? — Az elnökhöz is... Nem mondom, jól megfizetett. Száz forint... kiló szalonna... Aztán öt helyen is kaszáltam... Learattam 2 hold gabonát — pénzért. — A tsz tagjainál? — ... Kell a kenyérre való. A lakás — egyetlen apró helyiség, pici ablakkal az ajtóval szembe. Szürke, füstös falak, egy bús kemence, zománcozott spar- hert, 2 ágy — egyikben csak a puszta keresztlécek és valami vén polc, — ennyi a bútorzat. (Kémény azonban nincs a szobához.) Itt laknak öten, de már a negyedik gyermeket várja az asszony. Hogy tanulnak itt az iskolások, ha hideg lesz, s rövidülnek a nappalok? Mikor látták ezt a tsz-vezetők; volt-e errefelé védőnő, hogy a kicsit meglátogassa? — Van egy másik helyiség is; műtrágyaraktámak használták, lakhatatlan, dohos, vizes, kéménybejárata sincs, meg ablaküveg se. — Mennyi volt úgy mindenestül a jövedelmük a tsz-töl ? — Pénzt még sose kaptunk ... Tüzelőt — gallyat —, mikor idejöttünk, mert majd megfagytunk ... Krumplit? — tán ... Más hivatalos papírok is előkerülnek. A kiskunhalasi járásbíróság, mint te* lekkönyvi hatóság, — végzéséből kiderül, Turcsik Istvánné — Ország Sugár Valériának Jánoshalmán — 8000/19. hnsz. alatt félház ingatlana van. Mit lehetne csinálni, hogy. valóban az övéké legyen? Segíthetne a járási szociális előadó, hiszen ez a két gyámoltalan ember írni, olvasni se tud. Ki is használják esett- ségüket. 1941-től lakott az asszony — akkor még Ország Sugár Valéria — egy gyermektelen házaspárnál, Rácz Mihályéknél Kígyóspusztán. A gazda 1960-ban meghalt, az idős asszony 1958-tól ágyban fekvő beteg volt. Turcsikné gondozta, s hogy el tudja tartani, még munkát is vállalt az Üllési Pincegazdaságnál. 1966-ban meghalta néni. Turcsikék a tehenüket is eladták, csak hogy tisztességesen eltemettes- sék... Az öregek után maradt ingatlanból viszont teljesen kisemmizték őket a rokonok. ■ ■ ■ ■ Zsanán — a községi tanácsnál — Lajkó Lajos vb- titkárral és Bőviz Ferenc elvtárssal, a községi — és tsz — pártszervezet titkárával beszélgettünk a Turcsik családról. Ismerik a helyzetüket. Látszik, nem éppen „örömük” a téma. Elmondják, sokszor győzködték Turcsikot, dolgozzon rendszeresen a közösben, s kap pénzt. De hát nincs kitartása. Viszont a szociális alap terhére nem lehet végnélkül... Ha olyan idős emberek, mint az arrafelé lakó Faddi Elek, tudnak dolgozni, akkor Turcsiktól is el lehet várni, hiszen munkaképes, egészséges... Nem segíthetik őket olyan mértékben, mint Tárnoki László- ékat, vagy Fodor Mihályé- kat, ahol 8—8 gyerek van — és többet dolgoznak a közösben. — Azt is megtettük neki, hogy ott az ültetvényben lakjon, ne kelljen messzire járni. Helyben van a munka — A tanácstól is 400 forint rendkívüli segélyt utaltunk ki a Turcsik-gye- rekek ruházkodására Sorakoznak a tények, hogyan próbálkoztak segíteni. A barackszedésnél megerőltetés nélkül lehetett keresni 100 forintot. Nem csinálta Turcsik... Volt és van baja a szövetkezet vezetőségének; rossz adottságú tsz, futóhomok, kévés gépük is egészen kivén- hedt, hitelproblémák... De elérték, hogy a tavaly „szanált” gazdaság az idén már saját erőből tudott fizetni tagjainak a munkáért. A kajszitervet több mint duplájára sikerült teljesíteni... ötszáz körüli a tagság, 180—200 dolgozik rendszeresen... — Mondja Turcsik István, hogy napszámba járt, s végeredményben saját tagtársaihoz, az elnökhöz is. Bár, elismeri, megfizették. Egy kis megfelhőzés. Aztán. Látszólag könnyedén. — Emlékszem, volt olyan, hogy Turcsik előállt: „Kenyér kellene...” —, s akkor az elnök a zsebébe nyúlt, rögtön adott egy húszast’ „Itt van, Turcsik úr...” Nos, ez a „szocialista jótékonykodás” a különüs éppen. Meg sem érzik már, hogy u a házon-belüli „napszámjuttatás”, meg a zsebből promt húzott alamizsnák amolyan, a régi világból átszüremkedett úri, uras gesztusok. Hogy milyen ellentmondás van aközt, amikor „kedves tagtársakat” mond tiszteletteljesen az elnök, a brigádvezető vagy bármelyik vezető, s „tsz-gazdák” jogait rögzíti az alapszabály; ugyanakkor a gazdák közt van, — aki a gazdatársaknak végzett napszámból él inkább, mint a közösben eltöltött napjai, munkája után. Amolyan „hozd ide, szaladj oda; vágja fel áfámat; kaszálja le a szénámat!” „gazda”. Egy szocialista közösségben önmegnyugtatás, időszerűtlen szemlélet, ha ezt fogadjuk el: „Hiszen nem teszünk neki rosszat; valamiből élni tud legalább, ha már nincs kitartása.” Mert ugyancikkor, ezzel a gyorsabb” keresettel, zsebből adott pénzmaggal, — megfosztjuk az analfabéta házaspárt a szövetkezeti tagsággal járó előnyöktől — lásd családi pótlék, nyugdíj. Elmaradott emberpárról van szó, ahogy régi kifejezéssel mondják, esett emberekről, s velük szemben másképp lehet és kell igényeket támasztani. Segíteni őket, talán olyanformán is, hogy „míg meg nem szokják”, naponként megmutatni: ma itt és ezt lehet csinálnod; ha elvégzed, megnézzük, s ennyit Írunk jóvá a javadra; amiért hónap múltán pénzül tudunk fizetni. Fs csak egyszer- k étszer győződjön meg Turcsik, hogy „így is lehet keresni”. ... Bőviz Ferenc elvtárs — kérésünkre — megígérte, hogy ilyen értelemben is saját maga veszi kézbe az ügyet... ■ ■ ■ ■ Sajnos, közbejött eseménysorozatok, s cikktorlódás miatt kissé megkésve közöljük a Turcsikék- ról készült riportot. Örömmel kezdtük olvasni a napokban Benedek Istvánné tanítónő levelét, amelyben arról tájékoztat, hogy „javított a tsz a család anyagi helyzetén”. Következő mondata azonban alaposan levert bennünket: „A lakásprobléma sajnos nem oldódott meg. A család ab. ban a lakásban van, s ahogy ön is látta, azon nincs kémény. Egy kályhacsövet dugtak ki, a tűz- yeszélyességről nem beszélek, de mióta az őszi szelek bejöttek, a füst miatt nem lehet fűteni. December elején az asszonynak újra kisbabája lesz. Tavaly ősszel is meghalt egy. Fűtetlen helyiségben hogyan fog ez a kis emberke újra megmaradni?... A jánoshalmi ház ügye még mindig függőben van ...” Eg a helyzet tarthatatlan. 1. A tsz-ben van ilyen ügyekkel foglalkozó társadalmi bizottság; 2. A járásnál tevékeny szociális előadó; 3. Védőnő; 4. Sokat tehet az ügy mielőbbi megoldásának sikeréért, — s ha eddig is tudott volna róla, biztosan nem itt tartanának — a népfront nőbizottsága; 5. Talán egy kéményjárat elkészítéséhez is volna ereje a tsz-nek, vagy két-három önkéntes segítőnek... Befejezzük Benedek Istvánné tanítónő szavaival: „Nagyon rossz érzés, amikor az ember nem tud segíteni, pedig érzi, hogy kellene.” Tóth István Pajtás-posta Kon.cz Rozika Városföldről küldött tudósítást. Mint írja, csapattanácsot alakítottak, Fekete Julianna lett a csapattanács elnöke, Nagy Tibor a csapat zászlósa, Kovács György pedig a sportfelelős. * A Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskolában befejeződött a hulladékgyűjtés — olvassuk Jesztl Klára levelében. — A pajtások összesen 2100 forintot gyűjtöttek, amikor a MÉH-től a pénzt megkapták, azonnal postára adták az árvízkárosult iskolák részére. * Kerekegyházára érkezett Lenin páncélautójának mása az elmúlt héten — tudósítja az Űttörőéletet Sápi András, a kerekegyházi úttörőcsapat krónikása. A pajtások a páncélautó előtt műsort rendeztek, szavaltak, énekeltek. * Gyárlátogatáson jártak a kiskunhalasi Petőfi Sándor Úttörőcsapat nyolcadikos tanulói — olvassuk Kiszi Magdolna rajkrónikás tudósításában. Budapesten a Papíripari Vállalat a Ganz-MAVAG, a Faipari és a Fémmunkás Vállalat látta őket vendégül. * Hercegszántóról Szobosz- lai Zsolt őrsvezető küldött beszámolót: az elmúlt napokban úttörőcsapatának tagjai 500 forintöt kaptak az összegyűjtött vas- és fémhulladékért. A pénzt az árvízkárosultak javára fizették be. • A dunapataji úttörőcsapat természetjáró szakosztályának tagjai a budai hegyekben jártak az elmúlt héten. Megmásztak a jánoshegyi kilátót, az éjszakát a zsíroshegyi turistaházban töltötték, majd kipróbálták a főváros új nevezetességét, a libegöt — olvassuk Kiss Erzsbébet nyolcadikos pajtás levelében. * Majsai Júlia csapatkrónlKas Tasson. Levelében arról számol be, hogy a DÍVSZ megalakulásának 35. évfordulóján jól sikerült vetélkedőt tartottak úttörőcsapatuknál. A község K.ISZ-aIapszervezeté- nek titkára volt a zsűri elnöke, megdicsérte a pajtásokat jól felkészültségükért. A vetélkedőn az elsőséget a Mohikán őrs szerezte meg, a második a Mókus, a harmadik pedig a Barátság őrs lett. * Az úttörőcsapat tanulásban és mozgalmi munkában élenjáró tagjai nyári táborozására már megkezdték a pénz gyűjtését Tiszaújfalun. Mint arról a szülői munkaközösségtől értesültünk, a múlt szombaton vacsorát és tombolát rendeztek, a tiszta bevételt — mintegy kétezer forintot — a táborozok részére takarékba helyezték. Rejtvény le jí ők Pajtások’ Az elmúlt héten közölt órarejtvény helyes megfejtése: a pontos idő 9 óra 15 perc volt. örömmel láttuk, hogy a megfejtéssel többen próbálkoztatok, a helyes megfejtők közül az alábbi pajtásoknak kedvezett a szerencse, részükre a könyv- jutalmat postán elküldtük: Takács Anna, Csátalja, Bodri Éva Lászlófalva, Parti Ágnes Dusnok, Pleskó Katalin Nyár- lőrinc, Borzák Károly Orgo- vány, Knáb Erzsébet Nemes- nádudvar, Rutmayer Mária Foktő, Rózsa István Kunbaja, Czár Julianna Fájsz, Csáki Benjámin Gátér, Parádi Jenő Kecskemét, Végh Mária Ja- kabszállás, ifj. Kiss Lajos Kunszállás. Takács Anna Csátalja, Kiss Éva Alpár, Ze- mankó Ágnes Rém, Aba Ildikó Baja, Bodri Anna Lászlófalva, Paprika László Kiskunhalas, Dani Etelka Solt, Tótíi Éva Kecskemét.
