Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

4. oldal 1970. december 1, kedd Gyarapodás hosszú távon Tagrészesedés és fejlesztés a iánoshalmi Petőfi Tsz-ben Mitől megalapozott ma­napság egy tsz pénzügyi helyzete? Ráadásul egy ak­kora gazdaságé, mint a já­noshalmi Petőfi Tsz, amely­nek a területe 9500 hold. Csiszár Józsefné, a szö­vetkezet főkönyvelője el­gondolkodik a kérdésen, s aztán — kérdések sorozatá­val — válaszol; — Mire kíváncsi valójá­ban? Hogy mennyi a tar­talékalapunk? Vagy, hogy milyen százalékos arányú haszonnal gazdálkodunk? Vagy arra, hogy van-e re­mény a beruházásaink visz- szatérülésére? Esetleg az ér­dekelné, hogy sikerre ve­zettek-e a kiesések pótlá­sát célzó intézkedések? Olyasmit mondok, hogy ez mind lehet érvényes, de igazából nemcsak külön- külön, hanem együtt sem adnak komplex, összefüggő utalást a megalapozott­ságra. Rövid töprengés után ezt mondja a főkönyvelőnő: — Értem. Akkor valójá­ban arra kíváncsi, hogy az évenkénti árbevételeinket milyen arányban fordítjuk felosztásra és fejlesztésre ... Csakugyan, ez az, ami válaszadásra és elemzésre szorul. Ám mielőtt erifc sort ke­rítenénk, pár szót a tsz speciális helyzetéről: 1967 óta a gazdaság területe és a taglétszáma csaknem megkétszereződött. Három évvel ezelőtt a kéleshalmi Vörös Csillag Tsz-szel, ez év elején a jánoshalmi Üj Alkotmánnyal egyesült. Ez a terjeszkedés azonban nem volt egyértelműen üdvös a Petőfi Tsz számára. Gyen­ge adottságú, fejlődésképte­len, termelőeszközök dolgá­ban rosszul „eleresz­tett” gazdaságokkal fuzio­nált. Főleg az utóbbi „há­zasság” járt negatív elője­lű hozománnyal; az Űj Al­kotmány öt és fél milliós mérleghiánnyal zárta ön­álló gazdálkodásának utol­só esztendejét. A mostani 1500 tagnak pontosan az 51 százaléka nyugdíjas és járadékos. De minthogy közülük jó néhá- nyan több-kevesebb rend­szerességgel dolgoznak a közösben is, így a dolgozó taglétszám — éves átlag­ban — 800 körül alakul. Az ezekre vonatkoztatott átlagos életkor 44 év. Bá­tyai József elnök szerint ez az adat is csalóka, a fiatal korosztályhoz tartozók na­gyobb része az irodai ad­minisztrációban, vagy füg­getlenített vezetői beosztás­ban dolgozik, s nélkülük máris több mint tíz évet „szökik’’ az átlagos életkor. Ez a folyamat kedvezőt­len jelekre figyelmeztet. Arra például, hogy 1971 el­ső felében előreláthatólag 49-en mennek nyugdíjba. Szigorú és kikerülhetet­len tényekről van szó. Mégis, mindezek nem tük­röződnek a fejlesztes-fel- osztás hányadosának ala­kulásában. Sőt. az a körül­mény, hogy az arány az előbbi javára látszik elto­lódni, a gazdálkodás stabi­litására utal. 1968-ban az árbevétel 27 százalékát fordították fej­lesztésre, a többit kiosztot­ták. A 69-es tervet a fej­lesztés 2 százalékos növelé­se jegyében állították ösz- sze, ám ezt nem sikerült elérni, a jövedelmek azo; nos színvonalon tartása vé­gett a megcélzott növeke­dés helyett 3 százalékos esés következett be. Az idei tervezéskor sem mondtak le az elérni kívánt 29:71-es arányról, s noha az idei esztendőt terheli az Űj Al­kotmány mérleghiánya, a természeti csapásokkal együtt, minden remény megvan arra, hogy a — bé­rek csökkenése nélkül — a fejlesztés arányát 31 szá­zalékosra növeljék. Mindezeknek a következ­ménye, tartalmi szempont­ból, a következő: A fejlesztési hányad nö­velése nem a bérek rová­sára történik. Az elmúlt évihez képest a bérkeret változatlan; pontosabban: a taglétszámmal arányosan növekedett A különböző munkakörökben elérhető béreket öt kategóriába so­rolták. Az osztályozás alap­elve a szakértelem, de je­lentős szerepe van a fizikai erőkifejtésnek és a „lekö­töttségnek” is. továbbá a foglalkozással járó veszély­nek. Ez utóbbira tekintettel például a növényvédőket a a legmagasabb kategóriába sorolták. Eggyel kisebb ka­tegóriába tartoznak pél­dául a tehenészek, átlagos havi keresetük 3500 forint körül van. A munkák zö­me egyrészt „kézi’’ jellegű, második kategóriabeli, az itteni tényleges napi kere­set az idén 65 forint felett van; másrészt a gépesítés­hez kötődik, és mint ne­gyedik kategóriához tarto­zó, az itt dolgozókat napi 100 forint feletti jövede­lemhez juttatja. Mindezek ténylegesen kézhez kapott béreket je­lentenek, azaz 100 százalé­kos kifizetést. Év végén prémiumokat és jövedelem­részesedést osztanak, s ez tavaly igen magas, az év közben kifizetett bérek 31 százaléka volt. Prémiumok­ra az idén is van kilátás, jövedelemrészesedésre azon­ban nincs, mivel a gazda­ság 11 milliósra tervezett nyereségéből 4—5 millió kiesés várható. Bár ezzel arányosan a költségek is csökkentek. Mégis, a „szin­ten tartáshoz’’ a tartalék- alapot részben igénybe kel­lett venniük. ■ 9 ■ ■ — Csak kenyérgabonából ötmilliós volt a vesztesé­günk, mivel a tavasszal másfél ezer hold került a víz alá — hangoztatja az elnök. Aztán a mérleg­hiány ... A terven felüli Az üzem bázisa: __ Az anyagi és erkölcsi Cf tOIZSgaraa megbecsülés íormái hozamok csak részlegesen ellensúlyozzák a hiányokat. A fejlesztési hányad növe­léséről azonban semmilyen körülmények között, nem mondhatunk le. Erre annál is inkább szükség van, mert az egyesülések jóvol­tából a területi gyarapo­dással nem volt arányos a gépállomány és a korszerű állati férőhelyek növekedé­se. Gépparkunk teljes fel­újításra szorul, egyebek kö­zött 20 traktort és 5 kom­bájnt kell vásárolnunk, igen rövid időn belül. Már csak azért is, mert a kukorica­termesztés teljes gépesíté­sére törekszünk. Néhány hét óta működik a szárí­tóberendezésünk, s ennek a gabonatermesztésnél is hasznát vesszük. Beren­dezkedünk a saját takar­mánykeverésre, s komp­letté tesszük a baromfi- programot, oly módon, hogy idáig csak neveltük, a jövő évtől kezdve meg­honosítjuk a törzstenyé­szetet és a saját keltetést. 1971-ben már félmilliónyi pecsenyecsibe „előállítá­sát” tervezzük. Elképzelésekből tehát nincs hiány. A gazdaság felsőfokú képesítésű szak­emberei egyre-másra áll­nak elő az új ötletekkel. S kezdeményezéseik szá­mára a lehetőségekhez ké­pest teret is nyit a vezető­ség. Mostanában dolgoz­ták ki a szarvasmarha-hiz­lalás legjövedelmezőbb módszerét, megvalósításá­hoz csak az kellene, hogy ötezer mázsa kukoricát tartalékoljanak, mert en­nek értéke rövid év alatt majdnem megkétszereződ­ne. A baromfitenyésztés­ben a hibro-holiand típus meghonosodását szorgal­mazzák. Máris tervbe vet­ték a vetésszerkezet egy­szerűsítését, a majdnem tízezer holdas terület zö­mét a kalászosok, a kuko­ricatáblák és a pillangósok foglalják el, helyet szorí­tanak továbbá a zöldség­kertészetnek, de itt is kiik­tatják a kevésbé gazdasá­gos fűszerpaprikát és a pa­radicsomot. E helyett cse­megepaprikát, zöldborsót, vöröshagymát és burgo­nyát termesztenek. Most van azon a fordu­lóponton a Petőfi Tsz, hogy nagy gazdaságból mo­dem nagyüzemmé váljék. E folyamat alfája és óme­gája a műszaki-technoló­giai fejlesztés. Éneikül nincs remény arra, hogy az idei 51 millió forintos árbevételt 5—10 millióval növelhessék évente. H. D. LcfCZy Endrével, az épí­tők szakszervezete megyei bizottságának titkárával arról beszélgettünk, milyen intézkedések, módszerek, szemléleti változások mu­tatják, hogy a hozzájuk tartozó vállalatoknál, üze­meknél élő valóság, min-; dennapos gyakorlat a törzsgárdisták megbecsülé­se. Laczy elvtárs a példák változatosságával is alátá­masztotta azt a tapasztala­tot, hogy a munkahelye­ken mindinkább konkrét tettekben ölt testet a felis­merés: politikai, társadal­mi, termelési, s munkaerő­gazdálkodási szempontból egyaránt roppant fontos bázis és hatóerő a gyara­podó törzsgárda. Erről kivétel nélkül val­lanak a kollektív szerző­dések is nagyobb és ki­sebb vállalatoknál egyön­tetűen. Ennél előbbre tar­tanak azonban olyan mun­kahelyeken. mint a Fém­munkás, Bács megyei Épí­tőik, s az Építési és Szere­lőipari Vállalat, ahol kü­lön, írásba foglalt vállalati törzsgárdaszabálytatot al­kottak és az így rögzített „alkotmány” érvényesülése felett külön bizottság őr­ködik. Ez legyen a fejlő­dés iránya a kisebb üze- 1 meknéi is. A kollektív szerző­dések is általában megkü­lönböztetést tesznek az üzemhez leghűségesebbek pótszabadságának, juta­lomszabadságának megha­tározásánál, a nyereségré­szesedés felosztásánál, s egyáltalán a törzsgárda- tagsággal járó jutalmak megállapításával. De az anyagi és erkölcsi megbe­csülés sok más formájá­val is találkozunk — ép­pen az említett írásos sza­bályzatokban. A Bács me­gyei Építőknél például 5 évvel a nyugdíj előtt (te­hát az 50. évüket betöl­tött nők, illetve 55 eszten­dős férfiak) havi kerese­tük, fizetésük 10 százalékát kezdik kapni bérkiegészí­tésként olyan fizikai dol­gozók, akik 15 évi folya­matos / munkaviszonnyal büszkélkedhetnek a válla­latnál — és 2500 Ft-on alul kereső, hasonló idejű havidíjasok. Jelenleg 52 törzsgárdista élvezi ezt az előnyt. A Fémmunkásnál 1971-től vezetik be, hogy aki 20 éve van a vállalat­nál, nem fizet étkezési té­rítést; a bejárók útikölt­ségét teljes egészében az üzem vállalja magára, ugyanígy a munkásszállá­si díjazásokat is. — A fel­mondásidő-kedvezménye- ken kívül egyéb anyagi juttatások is illetik az üzemhez ragaszkodókat. A jelvény bronz fokozatával 1000 Ft, az ezüstével, aranyéval 1500, illetve 2000 forint jutalom jár. A 25 éves munkaviszonyt 2500 Ft és egy „Hűségért” el­nevezésű törzs gárda jel­vény honorálja. — Nyug­díjazás előtt pedig, aki 7 éve ott dolgozik, — 1000 forint; 12 és fél év után 1500; 17,5 esztendős munkavi­szony mellett 2000; 22 és fél év után 250Ó forint jutalom illeti. Az EPaZER Vállalatnál — a 20 éves fennállás al­kalmából meghirdetett 2 esztendős munkaverseny első három helyezettjét — a munkás, műszaki és ad­minisztratív állománycso­portban egyaránt 3—3-at •— személyenként 15 000 — 10 000 — 5000 forinttal ju­talmazták. Kilenc ember — s nem véletlen, hogy a törzsgárdából kerültek ki — 90 000 forintot kapott összesen. Az elismerés más formái közül bizonyára ismertek az olyanok, mint az asz­talosipari vállalatoknál a 10—20 mázsa tűzifa ked­vezményes áron való jut­tatása. Nagy megtartó erőt jelentenek a nyereségré­szesedésből eszközölt la­kásépítési kölcsönök, s ezekkel — helyesen és ha­tékonyan — éltek a Bács megyei Építőknél, ÉP- SZER-nél, a kecskeméti és halasi Fémmunkásnál, s a Tervező Vállalatnál Kecs­keméten. Hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönök ezek, s vannak, akiknek — szociális körülményeik miatt — vissza sem kell fizetniük. (Természetesen ez esetben szerződést ír alá a megsegített, hogy to­vábbra is a vállalatnál marad.) Arról is beszéltünk La­czy Endrével, hogy milyen változások figyelhetők meg az utóóbbi években — a munkaerőmozgásban. Mint a megyei titkár mondotta, igen lecsökkent az áthe­lyezések és a fegyelmi el­bocsátottak száma. 1967 óta viszont igerí megnőtt a „Kilépett” bejegyzéssel távozók aránya. (Még törzsgárdatagok is.) Hasz­nos és követésre méltó fel­mérést folytattak a Bács megyei Építőipari Válla­latnál annak tárgyilagos kiderítésére, miért is men­ték el, akik távoztak a vállalattól? Az okok — gyakoriságuk sorrendjében — főleg ezek voltak: 1. közelebb került lakásához; 2. családi körülmények; 3. vállalati, egészségi, s mun­kakörülmények; 4. na­gyobb kereset; 5. a közép­szintű vezetőkhöz való vi­szony — miatt. Jó a vállalati ön­kontrollnak ez a formá­ja; megmutatja, hol kell változtatni, fejleszteni az emberi viszonylatokon. Ilyen ég hasonló bátor tá­jékozódás is hozzásegíti egy-egy vállalat vezetőit, hogy a törzsgárdabázig ki- szélesítéséért az anyagi és erkölcsi megbecsülés sok­sok célszerű módszerével éljenek. Erre szükség van, mert például az építők szakszervezetéhez tartozó vállalatoknál is — az ösz- szesnek a létszámát te­kintve — legtöbben 2—6 év óta dolgoznak ugyan­azon a munkahelyen. A 10—15 éve egyhelyen dol­gozók kategóriájában pe­dig ilyen a kép _ a Bács megyei Építők, a Fémmun­kás és a Bajai Asztalos- ipari Vállalat kolletívái- nál: az összlétszám 7—14 —6 százalékát teszik ki, 15 esztendőn túl pedig a munkások 4—5—3 szá­zaléka dolgozik e vállala­toknál. Tóth István Magyar szakemberküldöttség utazott Iránba A TESCO Külkereske­delmi Vállalat szervezésé­ben rendszeresen utaznak magyar szakemberek kül­földre tapasztalatátadás céljából. Magyarország és Irán között két év óta az árukereskedelmi kapcsolat mellett a szellemi export— import is kialakult. Ennek keretében hétfőn délután magyar szakemberküldött­ség utazott Teheránba. A delegáció tagja dr. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője. A megállapodás értelmé­ben Gorgán város mellett egy tízezer hektáros gazda­ság szakosítási tervét dol­gozzák ki. Az üzem a jö­vőben főként juhtenyész­téssel kíván foglalkozni. Drága! tartós fogyasztási cikk ese­tében ugyanez a folyamat játszódik le. A regi mecha- Az árak alakulása min- nizmusban létrehozott ár- denkit foglalkoztat. Nem politikánk sok cikket való- csupán az üzletet járó be- ban értéken jóval alul adott vásárlókat, hanem a gyár- el, s az így támadó terhe- tókat, s a beruházókat is. két az állam viselte. Miköz­Néhány mindennapi, vagy tcsebben szökken magasra lássá fárad a bevásárló út­a fogyasztói ár. A másik alibit a válasz­tékbővítés kétségtelenül szép szándéka szolgáltatja. A háztartási robotgépekből ja, amelynek pedig örömet kellene adnia. A gyár nem szállít? A kereskedelem nem rendel? Elveszett a műszaki leírás? például újabb, egyre több Nem lehet többé előállítani művelet elvégzésére képes azokat a fémeket és mű­típusok jelentek meg. Meg- anyagokat, amelyekből ké­Egy háziipari szövetkeze- ben egyetértünk azzal, hogy érthető, hogy nem annyiért, szül? az olcsóbb egyszeri­tünkben arról panaszkod- a tényleges értéknek meg- amibe a csupán tésztakeve- tak, hogy képtelenek a ko- felelő, illetve azt megköze- résre alkalmas gép kerül, rábbi szinten tartani tér- lítő árak alakuljanak ki. Am tessék, dolgozó, sok- mékekik árát, mivel drá- nem lehet szó nélkül hagy- gyermekes családanyák, fá- gábban jutnak hozzá az ni, hogy egyébként talán radt kezű nyugdíjas asszo- alapanyaghoz. Másik válla- különös virtuozitásnak is nyok, lehet választani: latunknál a tervezett léte- beillő vagy alig kifürkész- ezer—ezerötszáz—két és fél sítményekből kellett „lefa- bető mozdulatokkal tor- ezer forintért kínálnak ház- y " g ’ ben korszerűtlenné vált? Hasonló esetekben az ok szinte mindig visszavezet­hető a gyártókig, vagy a forgalmazókig, a szállító és megrendelő partnerek ké­ragni”, mert a három év- násznak felfelé r ma még nekünk kell meg- az aiaK. „ . , ««,0« fizetni. De hosszabb tavon, vei ezelőtt megállapított Egész durván ezt burkolt száz forintos masina ugyan- rver eny MfeiSCeiTz kóltsegvetes ma mar nem ,, , .... , is szép csöndesen eltűnt, .. . futja a teljes megvalósítás- emelesnek szoktak monda- (., éye hiába keresni Kecs_ elkenyelmesedo vattaiatok­ra. A kivitelezők arra hi- m* almkor U) neve^ kaP a keméten és más városok- . í. .’ • vatkoznak, hogy megváltó- termék, de az esetleg bekö- ban_ jja valaki mégis meg nem menne: i .1 zott a beépítendő anyagok vetkező minőségi javulás- akarja szerezni, akkor va- Syäsztoi igényén eie. ára. nál indokolatlanul lendülc- lamiféle kényszerű roboto- Halász Ferenc ÖNTÖZÖKUTAK, MÉLYFÜRÁSŰ KUTAK ÉS TERMÁLKÚTAK KIVITELEZÉSÉT, kutak építését megegyezéses áron yállal Vízkutató és Fúró Vállalat, Cegléd, üzemvezetősége. 6964

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom