Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

1970. december 29, kedd 8. oldat M űvészkedő Ä művészi alkotótehet­ség ritkán egysikú. A magyar irodalomtörté­net is nem egy olyan írót ismer, aki vagy a színpa­dot kívánta meghódítani, vagy a képzőművészet va­lamelyik ágában kereste egyéniségének másik kife­jezési formáját. Olyan is akad közöttük, aki úgy az irodalom, mint a képző­művészet terén maradan­dót alkotott. Kazinczy Ferenc erede­tileg művésznek készült; 1777-ben Bécset is e cél­ból kereste fel. Ismerősei­ről, barátairól karakteres arcképek sorozatát készi- tette, amelyek Árnyékraj­zolatok címmel meg is je­lentek. A költő Kisfaludy Károly katonai pályáját 1811-ben azért szakította meg, hogy a bécsi művészeti akadé­mián tanuljon — bár édes­apja a festői oályát „mél­tatlan foglalkozásnak” tar­totta. Egy ideig portrék és elefántcsont-szelencék fes­téséből tartotta fent magát. „A tatárok Magyarorszá­gon” című drámájának si­kere után az írói pályát választotta, de a képzőmű­vészethez továbbra sem lett hűtlen: az Auróra legtöbb metszete az ő rajza után készült. P etőfi Sándor képző­művészet iránti ér­deklődése Orlay Petrich Somával való barátságának A középkorú filmkedve­lők között bizonyára még sokan emlékeznek a har­mincas évek nagy vihart kavaró cseh filmjére Ma- chaty „Extázisára”. Az egyébként művészi eré­nyekkel is büszkélkedő al­kotás néhány képsora, me­lyen a bokrok lombozatától nagyrészt eltakart, de a végső soron mégis ruhátlan Hedy Lamarr volt látható — kihívta a nyárspolgárok és erénycsőszök heves el­lenszenvét és azok a kópia megsemmisítését követel­ték. Hol vagyunk már azóta! Az eltelt három és fél év­tized alatt az erotika világ- jelenség lett. Jó jövedelme­ző üzletté vált a nyugati, képes magazinok előállítói számára, a filmgyártásban pedig szinte kötelező recept a sex, a lapos történetek, az érdektelenné sekélyese- dett jelenetsorok fűszere­zésére. Alkalmas pillanat­ban a csinos női főszerep­lők idomainak bemutatása — akár mosakodás, akár szerelmi jelenetek ürügyén — általában javít a mozik egyre csökkenő bevételén. Az Erotissimo című fran­cia film nem olyan tartal­mas alkotás, melyről hosz- szasabban szólhatna a kri­tikus, de híven reprezentál egy aggasztó jelenséget, mely pgyre több hazánkban is bemutatott alkotásban felfedezhető. Az öncélú ero­tika, mint árucikk, a szó­rakoztató ipar legigényte­lenebb bár hellyel-közzel kapós terméke lett. Egyes filmekben csak időnként bukkan elő, híven jelezve a nézők számára azokat a ré­szeket, ahol végképp ki­apadt az amúgyis gyengén csordogáló forgatókönyv köszönhető, aki 1848-ban kitűnő portrét is festett ró­la. Petőfi munkái közül a Bem apót ábrázoló rajz a legismertebb. Jókai Mór már gyer­mekkorában rajzolt szörny­alakokat ábrázoló illusztrá­ciókat a meséihez. Mint egy hivatalos okmány bi­zonyítja, a révkomáromi „Királyi Rajz Oskolát” is látogatta. Tollrajzokat, ak- varelleket, olajfestménye­ket készített, amelyekből néhányat sokszorosítva is terjesztettek. Tizennyolc éves korában festett önarc­képe „A magyar szabad­ságharc 1848—49” című al­bumban jelent meg; bará­tairól is több portrét ké­szített A festészettel ak­kor sem hagyott fel, ami­kor már irodalmi sikerek álltak mögötte; útirajzai a „Magyarország és Erdély képekben” című munkában és a Vasárnapi Újságban is megjelentek. A regényei­hez készített helyszíni váz­latait és számos arcképét noteszei őrzik. Képzőművé­szeti alkotásai sokkal töb­bek, mint amatőr kísérle­tek, s ha a festészetet vá­lasztja élethivatásául, kora első művészei között vol­na a helye. Képzőművésze­ti tudásának, sajátos lá­tásmódjának írásművésze­te is nagy hasznát látta, főleg színes-plasztikus le­írásaiban. Utolsó rajza írói — rendezői fantázia. Ilyen volt legutóbb a Sha­ron Tate főszereplésével készült „12+1” című film is, melyben a tragikus vé­get ért tehetséges színész­nő jól látható formái vol­tak hivatva ellensúlyozni az elcsépelt és ötlettelen képsorok imaimát. Gerard Pires alkotása vi­szont, mely az „erotika fel­ső fokon” hangzatos alcí­met viseli, azt ígéri, hogy két óra időtartalomra az Erosz birodalmába vezeti el a meztelenségen ma már egyáltalán meg nem ütkö­ző polgárembert, aki a ve­títővásznon majd olyan dol­gokat láthat, mely — 6, mi­csoda balsors — Magyaror­szágon nem adatik meg számára. Teheti azért, mert akadt már néhány elődje, aki szellemesen és eredmé­nyesen dolgozta fel ezt a valóban létező problémát: hogyan hat napjaink eroti­kus légköre a hosszabb ide­je együttélő házaspárok kapcsolatára. A rendező azonban hű maradván pályakezdő di­vatfotósként szerzett ízlé­séhez; filmjét is a dekora­tív és üres reklámképek színvonalán készítette él. Erotikát hiába vár a hang­zatos címmel a moziba csá­bított néző, bár ez csak a kisebb baj lenne. A lénye­gesebb az, hogy a sex ürü­gyén lapos és cselekmény- telen két órát unatkozik végig, és úgy érzi, becsap­ták. És úgy is van. Valóban becsapták. De senki nem sajnálja, ha nem találta meg azt a csiklandozó örö­met, amit keresett, sem a gyártó cég, sem a MOKÉP, sem a kritikus. Pavlovits Miklós 1903-ban, fiatal szerelmé­ről, Nagy Belláról készült. T óth Árpád, a Nyugat nagy nemzedékének kivételes képességű költő­je, szobrász fiaként szüle­tett, így a képzőművészet világával már gyermekko­rában megismerkedett. Na­gyon jól rajzolt, leveleiben gyakran találhatunk a ve­le történt eseményeket áb­rázoló vázlatokat, a Nyu­gatban több képzőművésze­ti kritikája is mejelent. Az erdélyi Kós Károly építészmérnöki oklevelet szerzett: alkotásaiban, — a Budapesti Állatkert pa­vilonjai, a zebegényi temp­lom, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum stb. —- a szecessziót a szé­kely népi építészet forma­kincsvei ötvözte. Grafiká­val is foglalkozott. Főleg színes linómetszetei híre­sek. Nem egy könyvét ma­ga illusztrálta, sőt maga is nyomta sztánai otthonának kézisajtóján Több művé­szeti könyvet írt, s ezután lett szépíró regények, el­beszélések, drámák hosszú sorának megalkotója. K assák Lajos úgy az irodalomban, mint a képzőművészetben forra­dalmian újat teremtett. Hosszú élete folyamán könyvtárnyi írást hagyott maga után. Képzőművész­ként az aktívizmus, a konstruktívizmus mellett kötelezte el magát. Kép­architektúráknak nevezett grafikái, kollázsai, olajfest­ményei a kor legmodernebb művészeti törekvéseihez kapcsolódnak. Számos kö­tetét maga illusztrálta. Művészeti könyveiben, cik­keiben a művészet minden problémájához hozzászólt, a tipográfiától a reklám­művészetig, a festészettől a könyvművészetig. Kollá­zsainak gyűjteménye most a Petőfi irodalmi Múzeum­ban látható. g. r. Spóroljunk az idővel és a pénzzel Milliós tételek sorsáról dönt­hetnek a helyi tanácsok. A szakosztályok, a végrehajtó bi­zottságok megszabhatják új ut­cák irányát, kijelölhetik me­lyik gyerek hová járjon isko­lába, hol és mikor legyen a piac és így tovább. Sőt, nagy­szabású , hangversenyek, kiállí­tások, sportesemények rende­zésére is vállalkozhatnak és ezeket újságban, hangosbeszé­lőn, meghívókon hirdethetik. Hatáskörük azonban nem ter­jed ki plakátok, röplapok ké­szíttetésére. A már engedélye­zett produkció effajta hírelésé­hez külön jóváhagyás szüksé­ges. Tudomásom szerint szó nélkül teljesítettek eddig min­den kérelmet, előzékenyen, kedvesen. Formalitás az egész. Miért berzenkedem hát, kér­dezhetnék sokan. Mert felesle­ges, idejétmúlt intézkedés. Rá­adásul költséges mulatság, fe­leslegesen fogyasztja tucatnyi ember idejét. A rendezők megbízottja ugye­bár lediktálja a kérelmet, az osztályvezető szignálja — ha éppen munkahelyén tartózko­dik — majd iktatják, pecséte­lik, borítékolják, újra és újra nyilvántartják. Mindehhez — jó esetben — két nap és négy­öt ember közreműködése szük­ségeltetik. A megyénél ugyan­így* csak a sorrend fordított. £s megindul a néhány pecsét­tel ékesített akta visszafelé, ha az illetékesek közül nem ka­pott el éppen valakit a tavaszi nátha, őszi reuma. Efféle kör- nyülállások is okozhatják, hogy olykor a hangverseny- és szín­házkritikával egy időben ke­rülnek az utcára a falragaszok. A következmény: üres székso­rok, bosszankodó művészek, sovány bevétel. Rrdemes lenne a Műszaki Fő­iskola új számítógépén — állí­tólag okos masina — kiszámí­tani, hogy mennyibe kerül a sok felesleges iktatás, késede­lem, ki- és bevezetés és a ka­pott eredményt megszorozni a megyénkben évente kibocsátott színházi, zenei, sport és irodal­mi falragaszok számával. Csinos summa kerekedne ld, annyi bizonyos. Egy tollvonással megtakarít­hatnék ezt az összeget, ha fel­tételeznénk, hogy ezernyi gye­rek, sok száz pedagógus, ren­geteg iskola, óvoda, egyéb in­tézmény ügyeit intéző és eze­kért felelősséget vállaló műve­lődésügyi osztályok maguk is — közbülső fórum nélkül — képesek elbírálni, hogy mun­katervükben szereplő kulturá­lis és sportesemények propa­gálásához milyen falragaszok, röplapok kívánatosak. H. N. 16. — Hát mihez van joguk? — Például ahhoz, hogy most Nagy Erik garázsában is felszereljenek dobozokat valamelyik sorokba és lila kört fessenek fel a padlóra. Bekapcsolják a garázst a kibauthálózatba. Kibautnak hívjuk a kibemo-automata rendszert — Akkor... akkor semmit sem értek! Miért mene­kültünk előlük? Ha csak munkára jöttek?! Megüt a guta, ha kiderül, hogy ez az eszeveszett rohanás vala­mi „Fuss az egészségedért!” mozgalom kertében tör­tént. — Nem. Miattam történt. A Törpe úgy tudja, hogy Svédországba utaztam a szüleimmel, nem jelentettem be, hogy itt maradtam, Kis csalás. És azt sem kell tud­nia, hogy mi veled tárgyalunk. De a barátaim miatt ne nyugtalankodj. Majd ide jönnek ők is. Jóelőre meg­beszéltük, hogy ha valami közbejön, szétszéledünk, utá­na a ml kertünkben találkozunk. Ez az én formám. Ettől a slepptől nincs szabadulás. — Mikorra érnek ide? — Nem tudom. Talán egy óra múlva. — Nagyszerű! Akkor ez az egy óra csak a miénk! Renate bólint. — Igen. És kár volna kihasználatlanul hagynunk. A keze után nyúlok, megsimogatom. Nem húzza el. — Neked holnap vissza kell utaznod Odensébe — mondja elgondolkozva —, drága minden perc. Persze, Hans jobban csinálná. — Mit csinálna jobban Hans? — nézek rá. Huncut fények villannak a szemében. — Hogy-hogy mit? Hát természetesen ő jobban ma­gyarázná el neked a helyzetet, mint én. Okosabb mindnyájunknál. Dehát azzal is időt nyerünk, ha egy és másról én tájékoztatlak, amíg ők ide érnek. He­lyes? Erotissimo NYELVŐR Parkoljunk vagy parkírozzunk? Nyelvünk szókincsébe történelme folyamán sok új szó került be, nyelvta­ni rendszerünk azonban szívósan ellenállt az ide­gen hatásoknak. Csak két idegen eredetű igeképzőnk van, a pasztőrizál és a parkíroz igékben levő -izál és -íroz képző. Mindkettőt a német nyelvből vettük át, így lett a politisieren és marschie­ren igéből a magyarban politizál és masíroz, a né­met végződéshez a magyar gyakorító igékben megta­lálható -1 és -z képző té­ve. Ez az -izál, -íroz kép­ző annyira meghonosodott nyelvünkben, hogy elég sok ilyen módon alkotott szavunk van (pL politizál, urizál, pityizál, morfindí- roz). Nyelvművelőinknek az a véleménye, hogy az ilyen képzőkkel már meghono­sodott igéket tartsuk meg. Ilyen a politizál, hipnoti­zál, dramatizál. Ha lehet, ahogy lehet is, használjunk magyar képzőt. Pásztori­tól, betoníroz, lektoritól, helyett ma már a pasztő­röz, betonoz, lektorál hasz­nálatos. Az aszfaltoz, rek­lámoz, parkol már régen kiszorította az aszfalthoz, reklámhoz, parkíroz sza­vakat. Ma már elcsodálko­zunk a cementíroz igén, hiszen ma már cemente­zünk. Ma már inkább eről­tetünk, mint forszírozunk, nem masírozunk, hanem menetelünk. A bojkotthoz igét is felváltotta a boj­kottál. Ezeknek a képzéseknek a hatására reméljük, hogy mind több idegen képzős szóvég magyarosodik meg. így tűnik el lassan beszé­dünkből a profilíroz, beva- goníroz, szekíroz, galvani­zál és felváltják a magyar képzős szavak: profiloz, bevagonoz, szekál és gal- vánoz vagy galvánosít. Legjobban akkor örül­hetünk, ha nem az idegen képzőt lehet magyarosíta­ni, hanem az egész idegen szó helyett használhatunk magyar szót. Régen mo­dernizálták egy üzem gép­parkját. ma már elterjed­tebb a korszerűsítés. A stabilizálásból megszilár­dítás, állandósítás, az im­provizálásból rögtönzés, a racionalizálásból ésszerűsí­tés lesz. Ma már nem szor­tírozunk, hanem osztályo­zunk, válogatunk. A válla­latot pénzeljük, vagy vi­seljük a költségeit, nem pedig finanszírozzuk. Talán egyszer a premi­zál igét is felváltja a pré- miumoz, vagy prémiumot ad, oszt, prémiummal ju­talmaz. De az lenne a leg­jobb, ha a prémium szó maga is megmagyarosod- na. Nevezhetnénk munka- jutalomnak vagy akár cél­jutalomnak is. Pályázatot is hirdethetünk ezeknél is jobb elnevezésre. A szinkronizál ige is eléggé elterjedt ahhoz, hogy szinkronoz legyen be­lőle. Vagy miért ne lehet­ne egy filmet magyaríta­ni, hiszen a hirdetmények (hogy ne mondjunk mozi­plakátot) úgyis magyarul beszélő francia, orosz stb. filmeket ismertetnek. i Befejezésül megemlíthet­jük az -izmus és -ista név­szóképzőket is (pl. marxiz­mus, idealizmus, marxista, materialista). Ezek haszná­latát meg kell engednünk, mivel általában a nemzet­közi szókincsben is hasz­nálatos szavakat képez­nek. Kiss István — Helyes — mondom dühösen, mert gyűlölöm az egész világot. Renát, a barátait, egész Aarlest, még ezt a két szép dogot is a lábaimnál. Micsoda hülye, megalázó állapot. Relytélyeskednak, futtatnak, fürdet­nek. És most itt ülök meztelenül, lópokrócba csavar­tan. egy vadidegen kertben, szemben egy majdnem vadidegen nővel és folytatólagos kis előadásokat hall­gatok majd műszaki és helytörténeti kérdésekről. Mi közöm nekem mindehhez?! Mit akarnak tőlem ezek az őrült dánok? Miért játszik velem ez a lány? Csak azért nem veszem a kalapom, mert pillanatnyilag nem hogy kalappal, de még egy fügefalevéllel sem rendel­kezem. Jó, addig várok, amig megszárad a cuccom, felöltözöm, valahogy visszaszerzem a táskámat, mint­hogy az a garázsban maradt, aztán ágyő! Akikor lás­sam Aarlest, amikor a hátam közepét. Elnyúlok a füvön, behunyom a szemem, nem is fo­gok odafigyelni, beszélhet nekem Renate, amit akar... Sajnos, Oda kell figyelnem. Mert olyasmivel kezdi, ami tényleg érdekel. — Bizonyára feltűnt neked, hogy miért a garázsban rendeztük meg balszerencsésen félbeszakadt kis ösz- szjejövetelünket, és nem Erikák lakásán. És, hogy mihoztónk sem mentünk be most. A magyarázat egy­szerű. Arról a bizonyos konstans biorezgésről van szó, amit Hans már említett. Megint ez a krumplifejű Hans! Állandóan rá hivat­kozik! Csali nem szerelmes belé? — Olyan ez, mint az ujjlenyomat — magyarázza. — Nincs két egyforma. Az emberi test is bocsát ki magából elektromágneses hullámokat és ezek rez­gésszáma mindenkinél más és más. És egy személy­nél állandó. A bölcsőtől a sírig. A kibaut ennek alap­ján regisztrál és ismer fel bennünket. — Hát ez a doboz a lila kör felett, az nem miniatűr tévé-kamera? — De igen. A szerepe azonban csak másodlagos. Mellette az egyik félgömb, az érzékeli a biorezgést. Sokkal megbízhatóbb, mert azonosít sötétben is, vagy ha szakállt növesztesz, vagy ha hátat fordítasz a kame­rának. — Kivéve, ha nem lépek be a lila körbe. — Tévedés. Akkor Is tudja, hogy ott vagy. Tízméte­res sugarú körben érzékeli a jelenlétedet. A mikrofon szintúgy felfog minden hangot ilyen távolságból. A lila körnek csak a televíziós kamera szempontjából van jelentősége. — És nem lehet ezt az egész triót kikapcsolni? ^ 'folytatjuk^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom