Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-24 / 301. szám
4. oldal 1970. december 24, csfltBrtUk Az okleveles partizán A narancshéj A kapu nyikorogva fordult a sarkán. Belépek ... Az udvaron senki. Megyek tovább, a ki? szobába. Senki Duruzsol az olaj- kályha, a fotelben ing, kabát, nyaksál, az asztalon hamutartó, benne egy még füstölgő fél cigaretta. Valakinek mégis kell itt lennie, hiszen a körülmények arra utalnak, hogy itthon tartózkodik a család. Körülné- nézek a szobában. Oklevelek, családi képek, majd a főfalon megakad a tekintetem egy ezüst keretbe foglalt Lenin képen: _ Ketten vagyunk most L enin meg én. Lenin, mint fénykép szobám falán... skandálom magamban Majakovszkij sorait, s közben óvatosan nyílik az ajtó. Magas, erőteljes szőke fiatalember lép be. — Kit tetszik keresni? — fordul hozzám. — Országh Sugár Benővel szeretnék beszélni. Maga az? — Nem. Az édesapám. Azonnal küldöm, addig foglaljon helyet, vegye le a kabátját. Még alig teszem le a nagykabátot, a kalapot, amikor újra nyílik az ajtó, s bejön az édesapa Elmondom neki, hogy mindössze annyit tudok róla: Kijev- ben partizániskolába járt. Hogyan került oda, mit tanult ott, s később hogy alakult az élete? Készségesen vállalkozik, hogy elmondja, s szinte önmagának jegyzi meg, mintegy bevezetőként: — Az érdekes volt — Huszonegy éves voltam 1943-ban, amikor behívtak katonának. Innen, Jánoshalmáról vonultam be, mert akkor már itt laktunk. Korábban több uradalomban dolgoztam szüleimmel és testvéreimmel — cselédek voltunk. A bevonuláskor egyenesen a frontra vittek bennünket, persze némi kiképzés után. Olyan szerencsém volt, hogy alig egy év múlva, 1944 közepén orosz fogságba estem — meséli Országh Sugár Benő a több mint negyed századdal ezelőtti eseményeket. — Mit tudott a kommunistákról, a haladó eszmékről mielőtt bevonult katonának? — vetem közbe a kérdést abból a kijelentéséből kiindulva, hogy „szerencsének” nevezte a hadifogságot. — Az Uradalmakban ittott hallottam valamit mindig. De ha semmit nem hallok senkitől, akkor is láttam mi megy és lassanként megértettem, hogy mit jelent a kizsákmányolás. Leginkább azonban a hadifogság utáni időkben világosodott meg előttem minden. Egyszer ugyanis — pontosabban 1944. augusztusában megjelent a táborunkban Vas Zoltán, Révész Géza és Gararin Rudolf. Vas elvtárs elmondta nekünk, magyar hadifoglyoknak. how mire megy a háború, s felkért bennünket: aki harco’ni akar a fasizmus ellen, jelentkezzék. Talán vagy nyolcvanan voltunk jelentkezők. Felírták a nevünket és elmentek. Néhány nap telt el, s a három elvtárs visszajött Negyven embert szólítottak — a többit nem tartották alkalmasnak valamilyen okból. Megrostálták a jelentkezőket Ezután a partizániskola következett. Kijevbe vitték a negyven magyart és 1944 augusztusától november végéig kiképzést kaptak. Itt találkozott Országh elvtárs Nógrádi Sándorral, a politikai előadó Rácz Gyula volt, a katonai kiképzést pedig egy szovjet tiszt vezette. Parancsnokuk Garasin Rudolf azóta meghalt. — Az iskola négy hónapja után olyan feladatot kaptunk, hogy a front mögött tartsuk fent a rendet. Szökött német katonákat, hátrahagyott kémeket fogtunk el, de voltak zavart keltő elemek a polgári lakosság körében is. Egy-kettőre emlékszem. így aztán mi haladtunk a front után. apróbb harcokban is részt vettünk. Amikor Magyarországon megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány — 1944 decemberében — minket hazaküldtek Debrecenbe, s ránk bízták a kormány és a pártközpont őrszolgálatát. Határtalanul jólesett ez a nagy bizalom, s megkettőzte erőnket, hűségünket. Igaz, éjjel-nappal talpon kellett lenni, de például én akkor már tudtam, nemcsak sejtettem, hogy mit védünk, milyen cél érdekében harcolunk. Amikor 1945 májusában a kormány és a pártközpont Budapestre költözött, mi Is mentünk. Személyesen ismertem a legmagasabb állami és pártvezetőket, tábornokokat, ezredeseket, a fnagyar munkásmozgalom sok kimagasló személyiségét — mondja "«m kis büszkeséggel Országh Sugár Benő. az egykori cseléd, akivel most a kis szoba ■virágos terítővei takart asztalánál ülünk. Látszik szürke szemein, igen jólesik emlékezni azokra az időkre, a hűség igazi próbáira. Budapesten más feladatokat kaptak. Ő a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai főosztályán teljesített szolgálatot, egészen 1946 áprilisáig. Ide csak abszolút megbízható emberek kerülhettek, s ő közé- íük tartozott. A szétzúzott horthysta hadsereg ekkori vezér-kari tiszteit őrizte, mint háborús bűnösöket addig, amíg a legfe'sőhb szervek el nem döntötték, hogy ügyüket m^vik bíróság tárwalia Gondolta-e valaha, hogy ő, az egyszerű közlegény, majd rázárja az ajtót a vitéz ezredesre, a .áró őrnagyra, a gróf tábornokra? Aligha. De nem /olt idő merengésre. Min- lennap a felszabadult or- zág életének megindításával telt el: munka, munka, nunka. Illetve ahogyan ő ógalmaz: szolgálat, a nép szolgálata — Közben itthon megkaptam a földet. Nekem, mint partizánnak 25 hold járt volna, de azt mondám: elvtársak elég lesz hét hold. Nem vagyunk sokan, megélünk belőle. így is volt Közben Jánoshalmán lekapcsolódtam a politikai életbe. Vezetősg^i tagja voltam az UFO.i-Z-n.ak, szerveztem a tsz-eket, s 1952-ben magam is alapító tagja voltam a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezetnek, aztán pedig 15 éven át alapszervezeti párttitkára, vezetőségi tagja. Én és néhány társam szerveztük meg 1957 márciusában a munkásőrséget Jánoshalmáin. Most. a tavasszal, 1970 áprilisában a Magyar Partizán Szövetség 60 tagú küldöttségével ő is a Szovjetunióban járt. Kijevben felkeresték a partizániskolát, találkoztak egykori fegyvertársaikkal. Moszkvában a Barátság Házában magas rangú szovjet katonai vezetők adtak fogadást a tiszteletükre. Országh Sugár Benő mellén ott csillogtak a kitüntetések: a Magyar Partizán Emlékérem, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Magva»1 Szabadságért Érdemérem, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, a Haza Szolgálaté- | ért Érdemérem és még I egyéb „apróságok”. Most í táppénzes állományban van. A legjobb orvosok, a leggondosabb kezelésben részesítik Azt hiszem ő igazán megérdemli... Napjaink egyik égető gondja a mezőgazdasági termelés gépesítésének meggyorsítása. Az itt jelentkező hibák miatt évről évre tetemes káf éri az üzemeket. Elég ha egy példát említünk: a paradicsomtermés jelentős részét elvitte a fitofto- ra nevű gombabetegség, mert több termelőszövetkezetben nem tudták megszervezni — géphiány miatt — a növényvédelmet. A szakemberek egyöntetűen állítják, hogy a kárt megelőzhették volna, hiszen ahol mégis volt lehetőség a védekezésre, ott az idén is jó a termés, fgy volt ez a Kecskeméti Zö’d- ségtermesztési Kutató Intézetben is. ahol meg tudták szervezni a növényvédelmet. Tegyük hozzá, hogy az intézet műszaki gárdája az RS—09 erőgépre szerelt S—293-as szóró- keretet ötletesen átalakította. A változtatás igen pgyszerü. Minden második fúvókát egy csővel meghosszabbítanák és ezzel elérik, hogy a védőszer minden oldalról kellőképpen érje a növényt. Ezt a berendezést eddig csak a szántóföldi növényvédelemben alkalmazták. Az újításnak köszönhetően nem gond ma már a zöldségtermesztésben sem a gombaölőszerek kiszórása. Az élet sürgette az intézet műszaki gárdáját, hiszen sem az ipar, sem a kereskedelem j nem ígér a következő évekre olyan berendezést, amely alkalmas lenne a zöldségkultúrák növényvédelmére. Az intézet külön kiadványban ismertette az átalakítás módját, eljuttatta valamennyi zölísigtarmeszíő nagyüzemnek. Jóformán hatástalan maradt az igyekezet. Megjegyzendő, hogy a változtatás egy-egy gépnél ezer forintba sem kerülne. Egyszerűnek látszik a dolog, hiszen csak néhány csőről van sző. Egy év óta mégsem akadt a módosításokra vállalkozó. Az intézet ugyanis saját műhelyében nem tudja sorozatban véghez vinni a változtatásokat. Egy nagyobb termelőszövetkezet, ahol erre megvannak a technikai feltételek, igen jói járna. Mindig akadna munkája a műhelynek, s a zöldségtermesztő nagyüzemek bevéte’e is sok százezer forinttal emelkedne. Néha látszólag kis dolgokon múlnak a nagyobb elhatározások. Az üzemek az idén is csaknem mindenütt szép termést vártak paradicsomból. De aztán elcsúsztak a narancshéjon, nem tudták megvalósítani a növényvédelmet és a várt metlnvisáenek csak egy részét takarították be. 14. Kiválasztotta azt, amelyik a legközelebb van a rendelés színhelyéhez, talán a fuvardíjat is kiszámította, vagy kiszámíttatta stb, stb. Tohát: informálódás, a kapott információ értékelése, az optimális változat kikeresése, döntés, a vezérelt részek utasítása, a megrendelő tájékoztatása. Vegye ehhez hozzá, hogy megfelelő automaták egyidejűleg- regisztrálták, elemezték a történtek minden elemét, a legközelebbi magyar látogatót rögtön németül szólítja meg majd az automata, vagy ha ugrásszerűen megnőne a magyar látogatók száma, kérné egy fordító-automata magyar nyelvre való programozását és így tovább. Ugyanakkor ön személy szerint is belekerült a kibemo-automatika rendszerébe, a különféle vezérlő automaták egységei tárolták az ön fotóját, nevét, és folyamatosan rögzítenek minden új ismeretet, hírt önnel kapcsolatban. Egy-egy áramkört pedig az ön konstans biorezgésszámára hangoltak. Még ha tehát tíz év múlva jön is el hozzánk léglközelebb, a postahivatalban, vagy bárhol, akkor is néven fogja szólítani az automata. Gondolom, bevezetés gyanánt ennyi talán elegendő. A fejemhez kaptam, zúgott, mini a méhkas. — Bevezetés gyanánt?! — Bizony — tárta szét karját mosolyogva a köpcös —, a java még csak most következik. Tájékoztatnom kell önt a meddő kapacitásról, a Törpéről, Orsted professzor sajnálatos haláláról, arról a keserves helyzetről. amibe kerültünk. Renate sietett segítségemre. — Nem — jelentette ki határozottan. — Ez í-v ne: lesz jó. Mi gyerekkorunktól benne élünk, de Tibinek idő kell, amíg megemészti az eddig hallottakat. Ki; szünetet tartunk, azalatt ő majd kint sétál a kertben, vagy úszik egyet. Én vele megyek, nehogy megszökjön. HIDEGBEN A méréseket a szabadban végzik, ezért egyáltalán nem kedvez a hidegre fordult időjárás a Vízgazdálkodási Tudományos Intézet kiskunmajsai dolgozóinak. a nagyközségben levő állomás szakemberei a Fe- hértó-majsai főcsatorna környékén a belvízrendezési témával foglalkoznak. Egyebek között meghatározzák a mérőpontok szükséges sűrűségét, ami elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy néhány napra előre tudják jelezni a belvizek alakulását. A körzetükben összesen 40 kutat, 27 csapadékmérőt, és 29 talajvízkutat állítottak a munka szolgálatába. A tudományos Intézet majsai kutatóállomása jó kapcsolatot épített ki a környékbeli iskolákkal is, s a tapasztalatok szerint a tanulók hasznos segítséget nyújtanak, miközben bepillanthatnak a vízgazdálkodás alapvető műhelytitkaiba. Tlsoczki Lajos párolgásmérést végez. A majsai kutatóállomás dolgozói ellenőrzik a csatorna vízállását és vízhozamát. ‘(Pásztor Zoltán felvételei.) És utána is úgy folytatjuk, hogy előbb ő kérdezzen, tisztázzuk, ha esetleg valamit nem értett meg, vagy nem jól értett Hans előadásából. Csak aztán térjünk rá a lényegre. Egyetértünk? Mindenki bólintott. Én a legnagyobbat. IV. FEJEZET AZ ÚRHATNÁM TÖRPE Lényegében minden úgy történt, ahogyan Renate javasolta. Szünetet is tartottunk, sétáltam is, úsztam is. Igaz, a szünet kissé hosszabbra nyúlt a tervezettnél, a sétát inkább meenekülésnek nevezhetném, az úszást pedig kényszerű fürdőnek. Alighogy kilépünk Renátával a garázsból, vitatkozást hallunk. A közelből, az utca felől. Tisztán kivehető egy éles, dühös, tiltakozó gyerekhang. Renate fülel picit, beszívja a felső ajkát. — Gyerünk! — ragadja meg a karomat. — Ezek őkj Elkapták a Kis Eriket! Behúz a közel hangarózsacserjék közé. Ott a földre lapulunk, úgy lesünk ki az ágak, levelek, virágok közül. Én itt már azon sem csodálkoznék, ha sziu -indiánok törnének ránk. Teljes harci díszben. Épp idejében bújtunk el, léptek csikorgása hallatszik, A kocsikifutó betonján közelednek a látogatók. Tekerem a nyakam, hogy lássak valamit, sikerül is némi részleteket megpillantanom. Pontosabban — hat lábbelit. Középen nem is annyira lép, jobbára vonszolódik egy pár gyerekszandál, Tőle jobbra és balra szegletes orrú, barna félcipők masíroznak. Hol az egyik, hol a másik szandál ugrik ki szűk látókörömből, ilyenkor pár pillanatra megtorpan a menet, fojtott sziszegés, nyögés, aztán újra menetelés. Felemelem a fejem, aha, szóval ezért állnak meg időnként... Renate, kopog a támaszkodó kezemen, szemmel kérdi, mi történik? — Két bábatáskás férfi hurcolja a szeplőst — súgom. — Erik vitézül küzd, amint csak teheli. úgy rugdossa őket, mint a hivatása magaslatán álló hátvád az előretörő középcsatárt. Kiáltani azért nem tud a fiú, mert az egyik mókus ä száján tartja a tenyerét. Egyébként asm bánnak vele durván, nem torolják meg még a rúgásokat sem ... Most értek a garázsajtóhoz, elengedik Eriket, rendbehozzák a ruházatukat, bemennek... (Folytatjuk)
