Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-23 / 300. szám

1970. december 23, szerda 8. oldal „Tóth Ica, így ismernek” Munkaegység és népművelés Bátmonostori jegyzetek Á bátmonostori művelő­dési otthon bejáratánál megállók a falra függesz­tett „kulturális híradó” táb­lája előtt. Az ifjúsági klub fiataljainak faliújsága ez. Divatlapokból kivágott fényképek az őszi megnyúlt kabát- és szoknyaújdonsá­gokat mutatják be a fiata­loknak. a fotók között ver­sek az őszről; Vajda János,, Tóth Árpád, Radnóti költe­ményei. És egy felhívás: Klubtagok, figyelem! — Alatta a program a hónap rendezvényeiről: viták, be­szélgetések, szórakoztató összejövetelek. Az intézményt községi összefogással építették újjá és tavaly adták át rendel­tetésének. A helyiségek szí­nes és modern bútorzata, a folyosók, falak tisztasága, a működő felszerelési eszkö­zök, játékok azt mutatják, hogy a látogatók azóta is nagy gonddal vigyáznak a berendezésre. Kiss József, a művelődé­si otthon igazgatója ez év októberében miniszteri di­cséretben részesült. Hat éve van itt alkalmazásban. Mint sok más művelődési- ház-vezető, ő is számos fog­lalkozással megpróbálko­zott már. Széles vállú, las­sú mozgású férfi, azok faj­tájából, akik ha valamire rászánják magukat, végére is járnak. A felületes szem­lélő talán nem így képzeli el a „kultúrház-igazgató” tí­pusát. Nem bűvészkedik a szavakkal. Talán ez okozta, hogy tavaly a Népszabad­ság munkatársa villámin­terjú alapján elmarasz­talóan nyilatkozott róla. Nem a munkát, hanem az ember külszínét nézte. Igaz, hogy még nem szerezte meg az érettségit, de ez nemcsak rajta múlott. A mezőgazdasági technikum kihelyezett tagozatára járt, de a decemberi vizsgákat már nem teheti le, mert megszüntették az osztályt. Kiskunhalason folytathatná tanulmányait huszonegy társával együtt, de egy nap az út oda és egy vissza, ez bizony túlságosan nagy ki­esést jelent. A községi tanács vélemé­nye munkájáról a „minisz­terével” egyezik, ügy gon­dolják, hogy Kiss József nem egy szakképzett nép­művelőt is maga mögé uta­sít intézménye vezetésében. Nem kedvelem a kultúra helyzetét ábrázoló szám­szerű adatokat, mert sok­szor felületes képet adnak. De olykor bizonyító ere­jűek lehetnek. Bátmonostoron — mely még a közepes nagyságú községek közé is nehezen sorolható —. évente 150 Is­meretterjesztő előadást ren­deznek. az előadások átla­gos látogatottsága 45 fő. Hogy ez a magas részvétel minek köszönhető, csak hosszas kérdezősködés nyo­mán tudom meg Kiss Jó­zseftől. — „A község mezőgazda­sággal foglalkozó lakossága részére különféle szakmai előadássorozatokat rende­zünk. A növényvédelmi, szőlő-, gyümölcs- és nö­vénytermesztési, állatte­nyésztési, műszaki és mun­kaegészségtani témakörök tíz-tíz előadásból állnak. Megállapodásunk szerint a tsz-tagok, akik az összes előadást végighallgatták, az év végén öt forinttal ma­gasabb munkaegységben részesülnek. Így érthető, igencsak érdekeltek a szak­mai sorozatok hiányzás nélküli látogatásában”. Egyre több helyen isme­ri fel a szövetkezeti veze­tés, hogy a községi műve­lődést támogató anyagiak — nem is olyan hosszú tá­von — visszatérülnek. A bátmonostori Kossuth Tsz évente 25 000 forinttal segí­ti a művelődési otthont. A jó kapcsolat megmutatko­zik a 140 színházi bérletes személyében, és az ország­járó körutakon a tsz szál­lítóeszközein utazó csopor­tok növekvő számán is. Az intézmény éves bevételi ter­vét ezért teljesíthette túl és vásárolhatott új, modern pianínót. A honismereti, ének- és a fotószakkör, a vasárnap délelőtti gyermekfoglalko­zások, az asszony- és az if­júsági klub tagjai napról napra megtöltik a műve­lődési otthon helyiségeit. A legsikeresebbek talán a színjátszók és a tánccsoport fiataljai, akik hagyományo­san, évről évre új, egész es­tet betöltő műsorral jelent­keznek. Most a „Bátmonos­tori lakodalmas” című ösz- szeállításra készülődnek. A karácsonyi „premieren” két egyfelvonásos színdarabot és a táncosok műsorát mu­tatják be és ezt a környező községekben rendezett fel­lépések követik. A pártház helyiségében a honismereti gyűjtők kaptak lehetőséget állandó kiállí­tás rendezésére. A falakon régi használati eszközök, népviseleti ruhadarabok emlékeztetnek a község ha­gyományaira, de panasz­kodnak, hogy gyűjtemé­nyük nagyobb részét hely hiányában ládákban kény­telenek őrizni. A községből távozóban a kellemes emlékekkel ját­szadozom. Felidézem a lá­tottakat, hallottakat és ar­ra gondolok; milyen egy­szerű is lehetne a népmű­velés községeinkben; ha mindenütt — mint Bátmo­nostoron — a gazdasági és társadalmi vezetők közös célként látnák annak felis­merését, hogy a művelődés­re költött anyagiak vissza­térülnek. Nem mérhető be­ruházások formájában, hi­szen számokkal bizonyítha­tatlan, hogy a népművelés­re kiadott forintok milyen gyors és milyen százalékos hasznot hoznak. De a kul­túra munkaegységeinek gaz­dasági eredményeket is szülő valóságos növekedé­se azért mérhető dolog. Ut­cán, könyvesboltokban és a hatékonyabb munká­ban is. Pavlovits Miklós Asszonynevén Molnár Jó- zsefné. Foglalkozása bér- számfejtő a BOV kiskun­halasi üzemében — hiva­tása szakszervezeti könyv­táros. Az utóbbiért fize­tést nem kap, de annál több megbecsülést a dolgozóktól, az üzem vezetőitől. A túlfűtött irodában — ahova beszélgetésre invitált — nem volt szükség a szokványos újságírói kér­désekre. Közvetlen, hangu­latteremtő embertípus. Megszeretteti a dolgozók­kal a könyvet, szükségle­tükké alakítja az önműve­lést. Nem követtem el tehát az érdemtelen felnagyítás, túlírás bűnét, amikor azt vetettem papírra; hivatása szakszervezeti könyvtáros. Az. — Háromszázhatvan ol­vasóm van — beszéli ked­ves szaporasággal. Bármi­kor hívnak, megyek, adom a könyveket. Tudja mit je­lent tizennyolc éve könyv­tárosnak lenni....? Kérdéséből kitartást, az ügyszeretet természetessé­gét, a nemes vállalás sú­lyát, örömét érzem. — Nem tudok magának okosakat mondani, örülök Megkaptuk a Katona József megyei Múzeum most elkészült munkater­vét. A dokumentum beve­zető részében az 1971—75. közötti időszakra vonatko­zó célkitűzéseket, teendő­ket, módszereket rögzítet­ték. „A soron következő ciklus első éveiben be kell fejezni a megkezdett re­konstrukciós feladatot, a kalocsai gyűjtemény elhe­lyezésével, a dunavecsei Petőfi-ház és a szalkszent- mártoni kiállítások újjá-, illetve megrendezésével.” A tervidőszak második szakaszában — megállapí­tásaik szerint — fokozot­tabban számolnak a nagy­községek fejlődő kulturá­lis életével, az új közigaz­gatási rendszer kihatásai­val, kisebb területek ön­álló gazdálkodásával. Kecskeméten és Baján az új könyvszekrényeknek mert nem okoz gondot az elhelyezése. Az állományt is kibővíthetiem. Az üzem évi átlagos lét­száma nyolcszáz fő körül mozog, fele olvasó. Kevés helyen dicsekedhetnek ilyen eredménnyel. — Ismerem az embere­ket. Húsz éve dolgozom itt. Tóth Ica, így ismernek. A szalagon is, az irodákban is. Aki hosszabb időt tölt az üzemben, annak a bér- számfejtésen keresztül dol­ga akad velem. i kibővítik, korszerű eszkö­zökkel látják el a restau­ráló műhelyt, hogy a háló­zathoz tartozó valamennyi intézményben adódó mun­kákat elvégezhessék. Mi­vel a kecskeméti múzeum alagsorát ellepte a talaj­víz, a kiállítási helyiségek egy részét kénytelenek raktározási célokra fel­használni. Remélik, hogy 1975-re elkészül az épület új szárnya. Az elkövetkezendő évek­ben mód nyílik munkaigé­nyes, nagyobb kutatási programok végrehajtására. Hozzákezdenek a megye régészeti topográfiájának elkészítéséhez, ez meg­könnyíti a pusztulásnak indult halomsírok nyilván­tartásba vételét, tudomá­nyos feldolgozását. Az avar- és honfoglaláskor alaposabb tanulmányozása, — A munkások sietnek haza műszak után. Ön bér- számfejtő, gondolom elég nagy a munkaköri elfog­laltsága. Mikor kölcsönöz? — Lehetőségem van rá, hogy egész nap. Jó kap­csolatom van a művezetők­kel. Egy cédulára felírat­ják a dolgozókkal, hogy mit akarnak olvasni, és ezt a jegyzéket ide adják ne­kem, amikor itt járnak az irodában. Én kiválogatom, előkészítem a kért köny­veket és az ebédidőben gyorsan átvehetik a kívánt műveket az olvasók. — Szeretek olvasni, tu­dom mi az olvasás örö­me. Ennek az örömnek a birtokában beszélek a könyvekről másoknak. No, látja, ez „módszer”, az előbb ilyen iránt érdeklő­dött, nem? Az ebédlőben megnéz­tem az új könyvszekrénye­ket. Szépeik. Kétezer kötet áhítozott lapozó kezek és ol­vasó szemek után. Az üzem udvarán rekeszek­ben kacsák, libák. Kék és fehérköpenyes emberek jöttek szembe. Meg-meg- áü egy pillanatra pár ba­ráti szóra. Dolgozik. Csató Károly városaink középkori ma­radványainak feltárása a Katona József Múzeum programjában szerepel. Megkísérlik megyei nép­rajzi atlasz kiadását is. Tovább folytatják és le­hetőség szerint befejezik az orgoványi Király-tanya mellett levő kétrétegű szarmatákon leletanyag és a kunszállási avar temető feltárását. Leletmentő és hitelesítő ásatásokat vé­geznek, szükség szerint. A bajai Kőhegyi Mihály tovább dolgozik munka­társaival a késő szarmata­kori madarasi sírmező „tit­kainak” megfejtésén. A múzeumok éves kiál­lítási programjában első­sorban képzőművészeti tárlatok szerepelnek. Ezeknek tematikáját más alkalommal ismertetjük. H. N. Régészeti topográfia — néprajzi atlasz Elkészült a megyei múzeum munkaterve 13. Nem túlzás, ha azt mond am, hogy az ország legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit sikerült itt az induláskor összegyűjteni. Ez magyarázza, hogy a már bevezetett gyártmányok mellett állandóan új, fejlet­tebb készülékeket terveztünk a rajzasztalon és ezek prototípusait is előállítottuk. Kézenfekvő volt, hogy ezeknek a prototípusoknak próbaüzemelését — jelle­güktől függően — magában a gyárban, vagy a váro­sunkban végezzük. Amelyik bevált, továbbra Is ott működtettük, aztán összekapcsoltuk a még frissebbek­kel. Nem untatom a fejlődés részleteivel, a lényeg az, hogy az elmúlt két évtized során nemcsak a gyár, ha­nem városunk is a kibemo-automatizációnak megle­hetősen magas fokára jutott. — Ezt magam is tanúsíthatom — mondom. — Nem sejtem, hogy magában az üzemben még milyen fur­fangos masinák teljesítenek szolgálatot, én csak a vá­rosi lila kört ismerem, mondhatom, zseniális talál­mány, el vagyok tőle ragadtatva. Olyan viccei vannak, hogy nevemen szólít egy vadidegen postahivatalban, és... — Igen, igen — szakít félbe a köpcös —, majd erre is sort kerítünk, de előbb néhány alapvető kérdést kell tisztáznunk. Nincs például külön váro=i lila kör. Legelőször azt kell megértenie, hogy nálunk nem egyes különálló készülékekről van sző, hanem a legkülönfélébb készülékek összefüggő, szövevényes, bonyolult rendszeréről. Olyan rendszerről, amely egész Aarlest behálóza. Ez foglalkozik az üzem, a város, minden egyes lakos ügyintézési feladataival, a ter­melés, a szállítás, az eladás, a közigazgatás legkü­lönfélébb teendőivel. Kicsikkel és nagyokkal egy­aránt. Olyan rendszer ez, amelyben különleges és ösz- szetett műveletek végzésére alkalmas elektromos agyaktól a szimpla egyfunkciós szerkezetig mindennek megvan a meghatározott feladatköre, beosztása, ha úgy tetszik, fölé- és alárendeltségi viszonyban álla­nak. Ebbe a rendszerbe beletartoznak azok az em­berek is, akik a gépeket irányítják és azok is, akiket a gépek irányítanak. Világos? — Nem. Azt még csak megértem, sőt természetesnek is találom, hogy az ember irányítja a gépet. Filmen is láttam programozást. Fehér köpenyes lánv lyukakat üt egy hosszú papírszalagra, azt egy készülék beszívja, nem tudom mit csinál vele, de magától megindul egy eszterga és fogaskereket gyárt, esetleg pörögni kezd egy üvegfalú szekrényben millió kartonlap, aztán valamelyik kiesik, pont azon van rajta, hogy Buda­pesten hányán nem fizették ki a villanyszámlájukat. Ez rendben van. De, hogy gépek irányítsanak embe­reket? ! A fizikus elmosolyodik. — Lóm, a gőg. A természet koronájának gőgje. Hogy jönnek ahhoz a gépek, hogy irányítsanak bennünket?! Pedig ez így van szerte a világon, bár nem mindenütt olyan szinten és olyan mértékben, mint a mi városunk­ban. Gondoljon a villanyrendőr jelzéseire az útkeresz­teződéseknél. a földalatti fémkariára. amely csak ak­kor engedi át, ha pénzt dobott a nyílásba, vagy akár a kávéfőzőjére, amely síoolással utasítja önt, hogy zárja el alatta a gázt Elismerem, ezek nagyon pri­mitív esetek. . Taxival iött a hajóállomásról a szállo­dájába, ugye? — Igen. — ön közölte az automatával, hogy be akar menni a városba, az pedig utasította a sofőrt, hogy hozza be önt. Egy ember parancsolt az automatának, az automa­ta parancsolt egy embernek. És mind két ember jól járt. Az egyiknek nem kellett gyalogolnia, bőrig áz­nia, a másik pénzt keresett, esetleg még borravalót is kapott De ha már itt tartunk, hadd vázoljam fel egészen nagy vonalakban és kihagyásokkal, hogy mi minden történt, miután ön a hajóállomáson beállt a lila körbe. így valamelyest fogalmat alkothat magának az egész működéséről. Az érthetőség kedvéért csak automatákról beszélek, mellőzve a kibernetikus ké­szülékek, a vezérelt és vezérlő automaták, számító­gépek, adattárolók, korrekciós berendezések stb. tudo­mányosan nagyon is indokolt megkülönböztetését. Ami­kor ön belépett a lila körbe, milyen nyelven szólalt meg? — Magyarul. — Nos, a koordinátor automata az ön szövegét egy fordító automatához továbbította, amely tucatnyi nyelven ért, de magyarul aligha. Annyit esetleg, hogy megállapítsa, milyen nyelvű a szöveg. — Pontosan így történt. Ekkor kérte a doboz a fal­ról, hogy beszéljek valamilyen világnyelven. Németül szólt, németül válaszoltam. — Azért németül, mert közben eigy alárendelt in­formátor automata közölte a koordinátor automatával, hogy a Magyarországon beszélt idegen nyelvek közül gyakorisági sorrendben a német és az orosz áll az élen. Ha késlekedik a válasz, oroszul, majd angolul ismét­lődött volna meg a kérdés, ön taxit kért. A koordi­nátor automata kapcsolatba lépett a szállítási ügyek főautomatájával, amely a vezérlési körébe tartozó sze­mélyszállítási automatától tájékoztatást kért, hogy mely taxiállomáson vannak szabad bérkocsik. (Folytatjuk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom