Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
1970. december 23, szerda 8. oldal „Tóth Ica, így ismernek” Munkaegység és népművelés Bátmonostori jegyzetek Á bátmonostori művelődési otthon bejáratánál megállók a falra függesztett „kulturális híradó” táblája előtt. Az ifjúsági klub fiataljainak faliújsága ez. Divatlapokból kivágott fényképek az őszi megnyúlt kabát- és szoknyaújdonságokat mutatják be a fiataloknak. a fotók között versek az őszről; Vajda János,, Tóth Árpád, Radnóti költeményei. És egy felhívás: Klubtagok, figyelem! — Alatta a program a hónap rendezvényeiről: viták, beszélgetések, szórakoztató összejövetelek. Az intézményt községi összefogással építették újjá és tavaly adták át rendeltetésének. A helyiségek színes és modern bútorzata, a folyosók, falak tisztasága, a működő felszerelési eszközök, játékok azt mutatják, hogy a látogatók azóta is nagy gonddal vigyáznak a berendezésre. Kiss József, a művelődési otthon igazgatója ez év októberében miniszteri dicséretben részesült. Hat éve van itt alkalmazásban. Mint sok más művelődési- ház-vezető, ő is számos foglalkozással megpróbálkozott már. Széles vállú, lassú mozgású férfi, azok fajtájából, akik ha valamire rászánják magukat, végére is járnak. A felületes szemlélő talán nem így képzeli el a „kultúrház-igazgató” típusát. Nem bűvészkedik a szavakkal. Talán ez okozta, hogy tavaly a Népszabadság munkatársa villáminterjú alapján elmarasztalóan nyilatkozott róla. Nem a munkát, hanem az ember külszínét nézte. Igaz, hogy még nem szerezte meg az érettségit, de ez nemcsak rajta múlott. A mezőgazdasági technikum kihelyezett tagozatára járt, de a decemberi vizsgákat már nem teheti le, mert megszüntették az osztályt. Kiskunhalason folytathatná tanulmányait huszonegy társával együtt, de egy nap az út oda és egy vissza, ez bizony túlságosan nagy kiesést jelent. A községi tanács véleménye munkájáról a „miniszterével” egyezik, ügy gondolják, hogy Kiss József nem egy szakképzett népművelőt is maga mögé utasít intézménye vezetésében. Nem kedvelem a kultúra helyzetét ábrázoló számszerű adatokat, mert sokszor felületes képet adnak. De olykor bizonyító erejűek lehetnek. Bátmonostoron — mely még a közepes nagyságú községek közé is nehezen sorolható —. évente 150 Ismeretterjesztő előadást rendeznek. az előadások átlagos látogatottsága 45 fő. Hogy ez a magas részvétel minek köszönhető, csak hosszas kérdezősködés nyomán tudom meg Kiss Józseftől. — „A község mezőgazdasággal foglalkozó lakossága részére különféle szakmai előadássorozatokat rendezünk. A növényvédelmi, szőlő-, gyümölcs- és növénytermesztési, állattenyésztési, műszaki és munkaegészségtani témakörök tíz-tíz előadásból állnak. Megállapodásunk szerint a tsz-tagok, akik az összes előadást végighallgatták, az év végén öt forinttal magasabb munkaegységben részesülnek. Így érthető, igencsak érdekeltek a szakmai sorozatok hiányzás nélküli látogatásában”. Egyre több helyen ismeri fel a szövetkezeti vezetés, hogy a községi művelődést támogató anyagiak — nem is olyan hosszú távon — visszatérülnek. A bátmonostori Kossuth Tsz évente 25 000 forinttal segíti a művelődési otthont. A jó kapcsolat megmutatkozik a 140 színházi bérletes személyében, és az országjáró körutakon a tsz szállítóeszközein utazó csoportok növekvő számán is. Az intézmény éves bevételi tervét ezért teljesíthette túl és vásárolhatott új, modern pianínót. A honismereti, ének- és a fotószakkör, a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozások, az asszony- és az ifjúsági klub tagjai napról napra megtöltik a művelődési otthon helyiségeit. A legsikeresebbek talán a színjátszók és a tánccsoport fiataljai, akik hagyományosan, évről évre új, egész estet betöltő műsorral jelentkeznek. Most a „Bátmonostori lakodalmas” című ösz- szeállításra készülődnek. A karácsonyi „premieren” két egyfelvonásos színdarabot és a táncosok műsorát mutatják be és ezt a környező községekben rendezett fellépések követik. A pártház helyiségében a honismereti gyűjtők kaptak lehetőséget állandó kiállítás rendezésére. A falakon régi használati eszközök, népviseleti ruhadarabok emlékeztetnek a község hagyományaira, de panaszkodnak, hogy gyűjteményük nagyobb részét hely hiányában ládákban kénytelenek őrizni. A községből távozóban a kellemes emlékekkel játszadozom. Felidézem a látottakat, hallottakat és arra gondolok; milyen egyszerű is lehetne a népművelés községeinkben; ha mindenütt — mint Bátmonostoron — a gazdasági és társadalmi vezetők közös célként látnák annak felismerését, hogy a művelődésre költött anyagiak visszatérülnek. Nem mérhető beruházások formájában, hiszen számokkal bizonyíthatatlan, hogy a népművelésre kiadott forintok milyen gyors és milyen százalékos hasznot hoznak. De a kultúra munkaegységeinek gazdasági eredményeket is szülő valóságos növekedése azért mérhető dolog. Utcán, könyvesboltokban és a hatékonyabb munkában is. Pavlovits Miklós Asszonynevén Molnár Jó- zsefné. Foglalkozása bér- számfejtő a BOV kiskunhalasi üzemében — hivatása szakszervezeti könyvtáros. Az utóbbiért fizetést nem kap, de annál több megbecsülést a dolgozóktól, az üzem vezetőitől. A túlfűtött irodában — ahova beszélgetésre invitált — nem volt szükség a szokványos újságírói kérdésekre. Közvetlen, hangulatteremtő embertípus. Megszeretteti a dolgozókkal a könyvet, szükségletükké alakítja az önművelést. Nem követtem el tehát az érdemtelen felnagyítás, túlírás bűnét, amikor azt vetettem papírra; hivatása szakszervezeti könyvtáros. Az. — Háromszázhatvan olvasóm van — beszéli kedves szaporasággal. Bármikor hívnak, megyek, adom a könyveket. Tudja mit jelent tizennyolc éve könyvtárosnak lenni....? Kérdéséből kitartást, az ügyszeretet természetességét, a nemes vállalás súlyát, örömét érzem. — Nem tudok magának okosakat mondani, örülök Megkaptuk a Katona József megyei Múzeum most elkészült munkatervét. A dokumentum bevezető részében az 1971—75. közötti időszakra vonatkozó célkitűzéseket, teendőket, módszereket rögzítették. „A soron következő ciklus első éveiben be kell fejezni a megkezdett rekonstrukciós feladatot, a kalocsai gyűjtemény elhelyezésével, a dunavecsei Petőfi-ház és a szalkszent- mártoni kiállítások újjá-, illetve megrendezésével.” A tervidőszak második szakaszában — megállapításaik szerint — fokozottabban számolnak a nagyközségek fejlődő kulturális életével, az új közigazgatási rendszer kihatásaival, kisebb területek önálló gazdálkodásával. Kecskeméten és Baján az új könyvszekrényeknek mert nem okoz gondot az elhelyezése. Az állományt is kibővíthetiem. Az üzem évi átlagos létszáma nyolcszáz fő körül mozog, fele olvasó. Kevés helyen dicsekedhetnek ilyen eredménnyel. — Ismerem az embereket. Húsz éve dolgozom itt. Tóth Ica, így ismernek. A szalagon is, az irodákban is. Aki hosszabb időt tölt az üzemben, annak a bér- számfejtésen keresztül dolga akad velem. i kibővítik, korszerű eszközökkel látják el a restauráló műhelyt, hogy a hálózathoz tartozó valamennyi intézményben adódó munkákat elvégezhessék. Mivel a kecskeméti múzeum alagsorát ellepte a talajvíz, a kiállítási helyiségek egy részét kénytelenek raktározási célokra felhasználni. Remélik, hogy 1975-re elkészül az épület új szárnya. Az elkövetkezendő években mód nyílik munkaigényes, nagyobb kutatási programok végrehajtására. Hozzákezdenek a megye régészeti topográfiájának elkészítéséhez, ez megkönnyíti a pusztulásnak indult halomsírok nyilvántartásba vételét, tudományos feldolgozását. Az avar- és honfoglaláskor alaposabb tanulmányozása, — A munkások sietnek haza műszak után. Ön bér- számfejtő, gondolom elég nagy a munkaköri elfoglaltsága. Mikor kölcsönöz? — Lehetőségem van rá, hogy egész nap. Jó kapcsolatom van a művezetőkkel. Egy cédulára felíratják a dolgozókkal, hogy mit akarnak olvasni, és ezt a jegyzéket ide adják nekem, amikor itt járnak az irodában. Én kiválogatom, előkészítem a kért könyveket és az ebédidőben gyorsan átvehetik a kívánt műveket az olvasók. — Szeretek olvasni, tudom mi az olvasás öröme. Ennek az örömnek a birtokában beszélek a könyvekről másoknak. No, látja, ez „módszer”, az előbb ilyen iránt érdeklődött, nem? Az ebédlőben megnéztem az új könyvszekrényeket. Szépeik. Kétezer kötet áhítozott lapozó kezek és olvasó szemek után. Az üzem udvarán rekeszekben kacsák, libák. Kék és fehérköpenyes emberek jöttek szembe. Meg-meg- áü egy pillanatra pár baráti szóra. Dolgozik. Csató Károly városaink középkori maradványainak feltárása a Katona József Múzeum programjában szerepel. Megkísérlik megyei néprajzi atlasz kiadását is. Tovább folytatják és lehetőség szerint befejezik az orgoványi Király-tanya mellett levő kétrétegű szarmatákon leletanyag és a kunszállási avar temető feltárását. Leletmentő és hitelesítő ásatásokat végeznek, szükség szerint. A bajai Kőhegyi Mihály tovább dolgozik munkatársaival a késő szarmatakori madarasi sírmező „titkainak” megfejtésén. A múzeumok éves kiállítási programjában elsősorban képzőművészeti tárlatok szerepelnek. Ezeknek tematikáját más alkalommal ismertetjük. H. N. Régészeti topográfia — néprajzi atlasz Elkészült a megyei múzeum munkaterve 13. Nem túlzás, ha azt mond am, hogy az ország legjobb elméleti és gyakorlati szakembereit sikerült itt az induláskor összegyűjteni. Ez magyarázza, hogy a már bevezetett gyártmányok mellett állandóan új, fejlettebb készülékeket terveztünk a rajzasztalon és ezek prototípusait is előállítottuk. Kézenfekvő volt, hogy ezeknek a prototípusoknak próbaüzemelését — jellegüktől függően — magában a gyárban, vagy a városunkban végezzük. Amelyik bevált, továbbra Is ott működtettük, aztán összekapcsoltuk a még frissebbekkel. Nem untatom a fejlődés részleteivel, a lényeg az, hogy az elmúlt két évtized során nemcsak a gyár, hanem városunk is a kibemo-automatizációnak meglehetősen magas fokára jutott. — Ezt magam is tanúsíthatom — mondom. — Nem sejtem, hogy magában az üzemben még milyen furfangos masinák teljesítenek szolgálatot, én csak a városi lila kört ismerem, mondhatom, zseniális találmány, el vagyok tőle ragadtatva. Olyan viccei vannak, hogy nevemen szólít egy vadidegen postahivatalban, és... — Igen, igen — szakít félbe a köpcös —, majd erre is sort kerítünk, de előbb néhány alapvető kérdést kell tisztáznunk. Nincs például külön váro=i lila kör. Legelőször azt kell megértenie, hogy nálunk nem egyes különálló készülékekről van sző, hanem a legkülönfélébb készülékek összefüggő, szövevényes, bonyolult rendszeréről. Olyan rendszerről, amely egész Aarlest behálóza. Ez foglalkozik az üzem, a város, minden egyes lakos ügyintézési feladataival, a termelés, a szállítás, az eladás, a közigazgatás legkülönfélébb teendőivel. Kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Olyan rendszer ez, amelyben különleges és ösz- szetett műveletek végzésére alkalmas elektromos agyaktól a szimpla egyfunkciós szerkezetig mindennek megvan a meghatározott feladatköre, beosztása, ha úgy tetszik, fölé- és alárendeltségi viszonyban állanak. Ebbe a rendszerbe beletartoznak azok az emberek is, akik a gépeket irányítják és azok is, akiket a gépek irányítanak. Világos? — Nem. Azt még csak megértem, sőt természetesnek is találom, hogy az ember irányítja a gépet. Filmen is láttam programozást. Fehér köpenyes lánv lyukakat üt egy hosszú papírszalagra, azt egy készülék beszívja, nem tudom mit csinál vele, de magától megindul egy eszterga és fogaskereket gyárt, esetleg pörögni kezd egy üvegfalú szekrényben millió kartonlap, aztán valamelyik kiesik, pont azon van rajta, hogy Budapesten hányán nem fizették ki a villanyszámlájukat. Ez rendben van. De, hogy gépek irányítsanak embereket? ! A fizikus elmosolyodik. — Lóm, a gőg. A természet koronájának gőgje. Hogy jönnek ahhoz a gépek, hogy irányítsanak bennünket?! Pedig ez így van szerte a világon, bár nem mindenütt olyan szinten és olyan mértékben, mint a mi városunkban. Gondoljon a villanyrendőr jelzéseire az útkereszteződéseknél. a földalatti fémkariára. amely csak akkor engedi át, ha pénzt dobott a nyílásba, vagy akár a kávéfőzőjére, amely síoolással utasítja önt, hogy zárja el alatta a gázt Elismerem, ezek nagyon primitív esetek. . Taxival iött a hajóállomásról a szállodájába, ugye? — Igen. — ön közölte az automatával, hogy be akar menni a városba, az pedig utasította a sofőrt, hogy hozza be önt. Egy ember parancsolt az automatának, az automata parancsolt egy embernek. És mind két ember jól járt. Az egyiknek nem kellett gyalogolnia, bőrig áznia, a másik pénzt keresett, esetleg még borravalót is kapott De ha már itt tartunk, hadd vázoljam fel egészen nagy vonalakban és kihagyásokkal, hogy mi minden történt, miután ön a hajóállomáson beállt a lila körbe. így valamelyest fogalmat alkothat magának az egész működéséről. Az érthetőség kedvéért csak automatákról beszélek, mellőzve a kibernetikus készülékek, a vezérelt és vezérlő automaták, számítógépek, adattárolók, korrekciós berendezések stb. tudományosan nagyon is indokolt megkülönböztetését. Amikor ön belépett a lila körbe, milyen nyelven szólalt meg? — Magyarul. — Nos, a koordinátor automata az ön szövegét egy fordító automatához továbbította, amely tucatnyi nyelven ért, de magyarul aligha. Annyit esetleg, hogy megállapítsa, milyen nyelvű a szöveg. — Pontosan így történt. Ekkor kérte a doboz a falról, hogy beszéljek valamilyen világnyelven. Németül szólt, németül válaszoltam. — Azért németül, mert közben eigy alárendelt informátor automata közölte a koordinátor automatával, hogy a Magyarországon beszélt idegen nyelvek közül gyakorisági sorrendben a német és az orosz áll az élen. Ha késlekedik a válasz, oroszul, majd angolul ismétlődött volna meg a kérdés, ön taxit kért. A koordinátor automata kapcsolatba lépett a szállítási ügyek főautomatájával, amely a vezérlési körébe tartozó személyszállítási automatától tájékoztatást kért, hogy mely taxiállomáson vannak szabad bérkocsik. (Folytatjuk*