Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

1 Érdek és öntudat A köztudatban. máig is eleven még az a nézet, amely ellentétet lát az ér­dek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis részben annak a vallás- erkölcsi nevelésnek marad­ványa, amely tagadta az összefüggést az emberek „e világi” érdekeltsége és cselekedeteik erkölcsössége között, s az erkölcsössé­get nem az emberek, a társadalmi helyzetéből, ér­dekeiből, hanem valami­féle örök, változatlan, „is­teni parancsolathoz” való viszonyból magyarázta. Érdekes módon a szocia­lista építés első évtizedé­ben a lényegében hagyo­mányos valláserkölcsi megítélés terjedt el, mint szocialista, marxista ál­láspont, természetesen az­zal a nagy különbséggel, hogy a viszonyítási alap szerepét nem „isteni pa­rancsolatok” játszották, hanem a munkásosztály változatlanoknak feltétele­zett érdekei. — TÖRTÉNELMI ÉRDEK: A HATALOM MEGSZERZÉSE, MEGSZILÁRDÍTÁSA — E felfogás naiv egysze­rűsége mellett is, törté­nelmileg nékülözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalomért vívott harc, majd az el­lenforradalom leverése és a szocializmus alapjainak lerakása valóban olyan tö- megaktivitást igényelt, amely elkerülhetetlenül háttérbe szorította az egyének, illetve a kisebb társadalmi egységek, réte­gek, csoportok kiilönérde- keit, hogy érvényesülhes­senek a dolgozó osztályok közös, alapvető érdekei: a szocialista hatalom meg­teremtése, megszervezése és megtartása, a kizsákmá­nyolás és a munkanélkü­liség megszüntetése, a szo­cialista iparosítás, a nagy­üzemi szocialista mező- gazdaság megteremtése, a szocialista kolturális for­radalom első eredményei­nek elérése. Pártunk már a VII. kongresszusán, 1959-ben felismerte, hogy a hatva­nas években, éppen az el­ért eredményekre tá­maszkodva, változtatni, he­lyesbíteni kell a korábbi felfogáson: határozatot ho­zott a gazdaságirányítás régi módszereinek felül­vizsgálatára. új módszerek keresésére, s arra, hogy máris erősíteni keli a dol­gozók anyagi érdekeltsé­gét az iparban is, az ak­kor gyors ütemben kiala­kuló mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben is. Fel kellett ismernünk azt, hogy a szocialista forra­dalom alapvető vívmá­nyainak megőrzése ég gya­rapítása, eredményeink to­vábbfejlesztése nem lehet­séges a korábbi szemlélet alapján, amelyben a fő szerepet a munkásosztály osztatlan és változatlan „történelmi érdekeinek” csak viszonylagosan jogo­sult képzete játszotta. Ez addig, amíg a szocializ­mus alapvető kereteinek kialakítása volt a fő fel­adat, nem akadályozta, hanem elősegítette a mun­kásosztály osztálycéljainak elérését. Amikor azonban létfontosságúvá váltak a gazdaságpolitikának olyan céljai, mint az összes dol­gozó rétegek életszínvona­lának rendszeres emelése, a lakáskérdés megoldása, a magasabb színvonalú gazdasági együttműködés a szocialista és nem szo­cialista országokkal, a kül­kereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítása a gazdasági fejlődés kívá­natos üteme mellett, a műszaki fejlesztés és a népgazdaság helyes ága­zati arányainak kialakítá­sa, akkor, e problémák természetéből következőleg is, világossá vált, hogy mindezt csakis a társadal­milag szervezett termelő- munka hatékonyságának növelésével oldhatjuk meg. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a mun­kásosztály történelmi ér­dekei és valamely konkrét népgazdasági, vagy mun­kamegosztási ág, valamely konkrét termelő üzem kol­lektívájának mai törekvé­sei közötti kapcsolat jóval bonyolultabb, mint azt korábbi szemléletünk fel­tételezte. — NEM LEHET AZ ÖNTUDAT SZÁMLÁJÁRA ÍRNI — A régi gazdaságirányítá­si rendszer kritikai felül­vizsgálata során kiderült, hogy a szigorúan értel­mezett, részletes központi előírásokra épült tervgaz­dálkodás mellett is a nem­zeti jövedelem eleg nagy (15—20) százaléka a terv­től függetlenül „mozgott”, sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelem­ben, népgazdasági szintű pazarlásokat okozva, amit semmiképpen sem lehetett csupán az „öntudat” szám­lájáig írni, s felvilágosító munkával megszüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályöntu­dat és az osztály mai és távlati érdekei között reá­lis ellentmondások feszül­nek, amelyek tudomásul­vétele és tanulmányozása a célravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméle­tileg új, mert a marxiz­mus— leninizmus már ré­gen ismerte ezt az össze­függést — szemlélet és megközelítés már érvé­nyesült, a gazdaságirányí­tási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során. A Központi Bizott­ság, majd a IX. kongresz- szus által elfogadott kon­cepció először is számot vetett azzal, hogy a szo­cializmus teljes felépítésé­hez a minőségi munkát, a munka termelékenységé­nek növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon va­ló folytatását igénylő fel­adatok megoldásához, „többlépcsős eljárásra” van szükség az osztályérdek, a közérdek konkrét tartal­mának megfogalmazásában (a népgazdaság távlati és ■ rövidebb távú terveinek ! elkészítésében). Az új kö- i rülmények között új mó- ! dón vetődik fel az érdek és az öntudat, az érde­keltség és az öntudatosság problémája. — ÖNTUDAT EGYENLŐ: HOZZÁÉRTŐ CSELEKVÉS — EÍCször is: új, önálló gazdasági szerepének meg­felelően, a vállalat most már nemcsak végrehajtó­ja a központban kidolgo­zott tervfeladatoknak, ha­nem részt vesz a népgaz­dasági tervek kidolgozásá­ban is. Ebben önálló, csak általa végezhető funkciója van, ami nagymértékben növeli a vállalati veze­tők, társadalmi szervek, az egész vállalati kollek­tíva felelősségét és érde­keltségét a terv megvaló­sításában, az ehhez szük­séges feltételek feltárásá­ban, megteremtésében. Másodszor, a vállalati kol­lektíva, a vezetők, társa­dalmi szervek, üzemré­szek, brigádok és egyének öntudatosságának fokát most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldá­sán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hoz­záértésen, szakértelmen, találékonyságon és szorgal­mon is, amellyel feltárják és kihasználják saját tar­talékaikat. okosan és ha­tékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A központilag helyesen „beállított” szabályzók mellett ebben messzeme­nően érdekeltek is. Har­madszor, az anyagi és er­kölcsi ösztönzés egységét helyesen megvalósító gya­korlat — amelynek kiala­kításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi de- j mokrácia meglevő lehető- | ségeinek kihasználása és i továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangu­latot, ideológiai-erkölcsi klí­mát teremt, amelyben nem elég „fórumokon szerepel­ni” és szép szavakat mon­dani az öntudatról, köz­érdekről, hanem gyakorla­tilag is példát kell mutat­ni hozzáértésből, készség­ből, szorgalomból, minősé­gileg is kifogástalan mun­kából. És ha a valódi, a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontroll­ja mellett is igazolható tényleges teljesítmény sze­rint differenciáljuk a bé­reket. prémiumokat, jutal­makat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban ed­ződött munkahelyi közvé­lemény olyan erkölcsi-po­litikai erővé válik, amely képes a konzervatív, ká­ros egyenlősdi ellen haté­konyan fellépni szocialis­ta elveink védelmében, csakúgy, mint elejét ven­ni az igazságtalan, nem a teljesítmények különb­ségén alapuló differenciák keletkezésének. A X. pártkongresszus beszámolóján, határozatán végigvonul az az egyetér­tés kísérte szemlélet,"ame­lyet az utóbbi évek ta­pasztalatai megerősítettek, s a kongresszus előtti tag­gyűlések, pártértekezletek j újra összegeztek: a szo- cialista tudat, az öntudat i fejlődése elválaszthatatlan mai ég távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek ^ tényleges érvényesí­tésétől. A munka, a ter­melőmunka körülményei és eredményei gyakorol­nak a legnagyobb és leg­közvetlenebb hatást a szo­cialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, el­veink és érdekeink védel­mében a társadalomban még tovább élő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és ma­gatartásokkal, a teljesít­mények különbözőségét is tagadó, s ezek méltó meg­becsülését elítélő konzer­vatív egyenlő6divel, a tényleges teljesítménnyel nem igazolható bérdiffe­renciákkal, valamint a rajtuk élősködő, belőlük táplálkozó gátlástalan ha- rácsolás, haszonlesés, kor- j nipció jelenségeivel. Kovács Ferenc Mffszakl átadás előtt a kecskeméti forgalomirányító jelzőlámpa Jó tanács a járművezetőknek, gyalogosoknak A Kecskeméti Városi Tanács megrendelésére a Villamos Automatikai In­tézet elkészítette a megye­székhelyen, a Halasi út és az E 5-ös út csomóponti kereszteződésének forga­lomirányító jelzőberende­zését. Ma átadják rendel­tetésének a csomóponti kereszteződés műszaki lé­tesítményét, amely több mint 850 ezer forintba ke­rült. A forgalomirányító jelzőlámpák december 22- én, 23-án már folyama­tosan működnek. Az át­adást követően a KPM Közúti Igazgatóság felfes­teti a szükséges útburko­lati jeleket. Néhány jótanácsot sze­retnénk adni a járműve­zetőknek és a gyalogosok­nak a megváltozott for­galmi renddel kapcsolat­ban. A ' közúti forgalom- irányító jelzőlámpák — piros, piros-sárga, zöld, sárga színei — reggel 6 órától este 9 óráig folya­matosan működnek; este 9 órától reggel 6 óráig pedig villogó sárga jelzést adnak. Az E 5-ö£ útvona­lon közlekedők számára a zöld fény 40, a Halasi úton haladók számára 25 másodpercig ég. A sárga, illetve a pirosrsárga fény mindkét irányban 5—5 másodpercig világít. A gyalogosok számára két lencséből álló zöld, illetve pirog fényű lámpa mutat­ja az áthaladási lehetősé­get, vagy tilalmat. A gya­logosok jelzőlámpája 40 másodpercig adja a zöld fényt, ám a 35. másodperc után, 5 másodpercig a zöld villogni fog. J A KRESZ7 a járműve­zetők számára előírja, hogy a jelzőlámpa színeire hogyan haladhatnak to­vább, mikor kell megáll- niok, melyik színre ka­nyarodhatnak. Ezek a sza­bályok érvénesek erre a csomópontra is, ezért cél­szerű emlékeztetni rájuk: piros színre meg kell áll­ni, jobbra kis ívben a gyalogosok forgalmának zavarása nélkül el lehet kanyarodni. Piros-sárga színre sem kanyarodni, sem pedig tovább haladni nem szabad. Zöld színre a járművek kanyarodhatnak jobbra' kis, balra nagy ív­ben, a gyalogosforgalom, illetve a szembejövő jár­művek zavarása nélkül. Sárga színre nem szabad kanyarodni, sem pedig to­vább haladni. Az este 9 óra utáni villogó sárga fényre a korábbi forgal­mi rend érvényes: az 5-ös számú főútvonalon haladó járművek elsőbbséget él­veznek. A gyalogosforgalmat — mint már említettük — külön lámpák irányítják. Ezeket a berendezéseket a gyalogátkelőhelyek előtt állították fel. a piros és a zöld fényben egyaránt egy sárga gyalogos alak látszik. A gyalogosoknak csak a zöld fény kigyulla­dásakor szabad áthalad- niok, de már nem lép­hetnek le a gyalogátkelő­helyre, ha a zöld fény vil­logni kezd. A forgalomirányító jel­zőlámpával ellátott csomó­ponti kereszteződés, külö­nösen az első időszakban szokatlan a járművezetők­nek és a gyalogosoknak egyaránt. A rendőrség ezért az első napokban még külön forgalomirá­nyítót is alkalmaz ennél a kereszteződésnél. A jár­művezetőket és a gyalo­gosokat arra kérik, hogy saját testi épségüknek megóvása érdekében szi­gorúan tartsák be a lám­pa jelzéseit. Mint a műszaki átadás­kor megtudtuk, a jelenle­gi automatika a forga­lomnak megfelelően más időpontokra ig beállítható, sőt a kézi kezelést tg le­hetővé teszi. Egyelőre azonban a fentiek szerint kívánják működtetni a megyeszékhely első forga­lomirányitó jelzőlámpáit. Gémes Gábor Közületek, mg. tsz-ek, magánépíttetők és kertészetek FIG YELEM! Engedményes húzottüvegvásár az AMFORÁNÁL. Kápható 2 mm-es hazai és import húzottüveg külön­böző méretekben. . 3 mm-es bolgár és szovjet húzottüveg többféle méretben, 39,— Ft helyett 29,40 Ft-ért, 2 mm-es 28x32 cm-es kertészüveg, 3 mm-es 46x74 cm-es cseh kertészüveg. Kiszolgálás soron kívül kis és nagy tételekben. Elszállítás esetén külön engedmény. AMFORA ÜVÉRT, Kecskemét, Széchenyi tér 15. Telefon: 12-892 7071 Esküvőre — rendezvényre '■ ■■ | «I ii ii kölcsönözzön étkezokészleteket és evőeszközöket az AMFORÁTÓL AMFORA ÜVÉRT, Kecskemét, Széchenyi tér 15. Telefon; 12-892. 7073

Next

/
Oldalképek
Tartalom